Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-24 / 171. szám
1979. július 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Próbaüzem a Az árintézkedések nyomában Az alapanyag fogadására három, egyenként 60 vagon űrtartalmú silótorony szolgál Phylaxiában Befejezéséhez közeledik a megye új gyára, a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat karcagi üzemének építése. Az építési kivitelező, az ÁÉV munkásai még dolgoznak a csarnokban, a mostani munkák- javarészét azonban a technológiai kivitelező, a Tatabányai Szénbányák központi műhelyének szakemberei végzik. A berendezések többsége helyén áll üzemképes állapotban, sőt az elkövetkezendő napokban túljut az üzempróbákon is. A gyár próbaüzemét lépcsőzetesen hajtják végre. A fogadó és a magtisztító tároló üzempróbája már megvolt. jelenleg a malom gépeit, a közeljövőben pedig a premix és a karbamid üzem berendezéseinek működését vizsgálják. A jövő hónap elején kerül sor a termelési próbákra, amelynek során a gyár leendő termékeiből mintát készítenek. Mi indokolja a fogyasztói árak emelését? Felvételeink idején folyt a malomhengerszék A premix üzemben az automata mérleg géppróbaüzeme csoport beállítását végzik A malom működése a központi vezérlőpultról ellenőrizhető Az értékarányos fogyasztói árak kialakítása évek óta terveink közt szerepel. A megtett részintézkedések mellett a mostanihoz hasonló széles körű áremelésre is készültünk, ám ezt valamikor csak nagyarányú jövedelemkjegészítéssel tudtuk elképzelni, hogy az árváltozások miatt egyetlen nagy társadalmi réteg élet- színvonala se csökkenjen. Ehhez a reáljövedelmek korábbi, viszonylag magas növekedési ütemét is meghaladó, mondhatni lökésszerű emelésre lett volna szükség. Időközben a kedvező lehetőség reménye szertefoszlott, s az életszínvonal elért eredményei megszilárdításának szükségessége kikényszerítette a mostani lépést. Befolyásolni a fogyasztást A cserearányromlás. a gyarapodó külgazdasági veszteségek miatt évről évre nőttek a fogyasztói árkiegészítésekre fordított összegek. A terhek mind nyomasztóbbá váltak, s napirendre került az ésszerűbb, a reálisabb árarányok kialakítása, az árrendszer továbbfejlesztése. Az intézkedések célja az áruellátás eddigi színvonalának fenntartása, a költségvetési terhek csökkentése, a kereslet és a fogyasztás befolyásolása, ahol szükséges a kínálat bővítése, a termelés ösztönzése. Tehát az intézkedések lényege nem a vásárlóerő elvonása, hanem az évek óta napirenden levő feladatok megoldásának elősegítése, a termelők, a fogyasztók befolyásolása. A fogyasztás elért szintjének csökkentésével sehol nem számolunk, csupán — ahol indokolt — a növekedés ütemének mérséklésével. Jóllakni és lakni Az élelmiszerek ára átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Gazdasági, társadalmi. politikai súlyát tekintve egyaránt ez a legjelentősebb lépés a mostani árintézkedések között. A kenyér árát például 3,60htó1 5,40-re emelik. A mindennapi kenyér ára 28 év óta nem változott. Azóta e nehezen megszerA hidroglóbuszt a napokban állítják fel # T. Katona László képriportja Vagonhiány nehezíti a szállítást A vállalatok is segíthetnek Az első félévben a szolnoki vasúti csomópont 25 ezer tonna áruval kevesebbet szállított a tervezettnél. Hat hónap alatt 825 ezer tonnát kellett volna fuvaroznia a MÁV-nak. de ezt a mennyiséget nem tudta teljesíteni, mivel ebben az időszakban több mint 3400 vagonnal kevesebbet „állított ki”, mint amennyit a szállíttatok igényeltek. A legnagyobb fuvaroztató, a Ti- szamenti Vegyiművek például az első félévben 18 ezer 500 vagont igényelt, de ennél kétezerrel kevesebbet kapott. Tehát a tervteljesítést nem az akadályozta, hogy nincs áru. A vagonhiánynak több oka van. Mint ahogy azt Lauer István, a csomópont kereskedelmi főnöke elmondta, a MÁV kocsiparkja elöregedett, és évente körülbelül ugyanannyit kell kiselejtezni, mint amennyit vásárolnak. Éppen ezért a belíöldi szállítások rovására előnyben kell részesíteni az exportfuvarozást, ami szintén feszültséget okoz. A hiányt mérsékelni lehetne a kiállítási és a kirakodási idők csökkentésével is. Az előbbi á vasút, az utóbbi viszont a fogadóvállalatok feladata lenne. A tapasztalatok szerint ebben az évben majd másfél órával növekedett a vagonok kirakodási ideje. Idén egy-egy kocsi kirakására nyolc és fél órát fordítanak a vállalatok a tavalyi 7 óra tíz perc helyett. A Beton- és Vasbetonipari Műveknél például majdnem 9 és fél óráig tart egy vagon kirakása. Nem sokkal jobb a helyzet a cukorgyárnál és az útfenntartó üzemnél sem. Az utóbbinál több mint 12 óráig tart egy kocsi kiürítése, azonban ez nem olyan lényeges, hiszen az üzemhez évente alig több mint 60 vagon áru érkezik. Ugyanakkor jó példaként említhető a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat. Az üzemnek érkező kocsikat három és fél óra múlva üresen veheti vissza a vasút. zett létfenntartási cikk átvitt értelmű fogalommá vált. (Ezer kilogramm kenyér eddig annyiba került, mint egy tonna búza.) Mert .a „mindennapit” időközben megdrágította a korszerű technika alkalmazása és a kenyérgyári dolgozók növekvő jövedelme. De az ár- és értékviszonyokkal együtt megváltoztak az életkörülmények is. Jelzi ezt, hogy valamikor az alacsony személyi jövedelemhez igazodtak — a termelési költségektől függetlenül — az élelmiszerárak és a lakbér. A kialakuló szocialista árpolitika célul tűzte, hogy mindenki jóllakhasson és valahol lakhasson. A ruházati cikkek árát viszont jelentős forgalmi adóval terhelték. A sertés- és a marhatőkehús ára 30 százalékkal, a zsiradékoké 17 százalékkal emelkedik. Az áremelés differenciáltságát jelzi, hogy a baromfihúsárak 8 százalékkal növekednek, amíg a vaj ára változatlan marad. Az árváltozások mértéke nemcsak az ártámogatástól függ, hanem az exportlehetőségektől, a kereslet-kínálat alakulásától is. A vaj állami dotációja — mint a tejtermékeké általában — magas. De a tejtermeléssel együtt képződő vaj hazai fogyasztását célszerű a viszonylag alacsony árral ösztönözni. mintsem ráfizetéssel exportálni. Vagy a csekély áremelés hasonlóképpen a baromfihús itthoni fogyasztásának kedvez. Ha ugyanis nő a viszonylag olcsó baromfi aránya a hazai fogyasztásban. akkor növekedhet a sertés- és marhahús kivitele, javulhat, gazdaságosabbá válhat a húsexport áruösszetétele. Miközben fennmaradhat, sőt mérsékelten tovább növekedhet az egy főre jutó évi 75 kilogrammos húsfogyasztás. Végül még egy példa a piaci ellátás javítására. A húskészítmények ára átlagosan 21 százalékkal emelkedik, de ezen belül a száraz- és füstölt áruké 25 százalékkal. Mivel e termékek iránt a hazai és a külföldi kereslet egyaránt nagy, az igényeket eddig nem tudtuk megfelelően kielégíteni. Indokolt takarékosság A tüzelőanyagok és az energiaszolgáltatás áremelését elsősorban az energia- hordozók világpiaci áfának a legutolsó fogyasztói árrendezés óta végbement jelentős — sőt várhatóan tovább tartó — emelkedése indokolja. A tüzelőanyagok és fűtési szolgáltatások árát legutóbb 1974-ben emeltük, a villamos energia ára pedig 15 éve változatlan. Az átlagnál nagyobb mértékű a távhőszolgáltatás díjának emelése. De a fogyasztó ezután is a költségeknek átlagosan mintegy 40 százalékát viseli. A díjemeléssel mérséklődik a központi — illetve a távfűtéses lakások fűtési költségeinek meglevő nagy különbsége. A háztartási tüzelőanyagok áránál jobban, átlagosan 51 százalékkal emelkedik a villamos energia fogyasztói ára. Ahhoz, hogy a villamosener- gia-tenmelés és -fejlesztés költségei megtérüljenek, 90 százalékos áremelésre lett volna szükség. A háztartások villamosenergia-fogyasztásia tavaly átlagosan 14,5 százalékkal növekedett. A takarékosság tehát indokolt, fő módszere a korszerűbb elektromos és elektronikus készülékek (pl. tranzisztoros, integrált áramkörös TV) gyártása és alkalmazása. De az elektrifikált háztartásokban ezen túl még számtalan lehetőség nyílik a villamosener- gia-takarékosságra. amely végeredményben erőművi beruházásokat tehet feleslegessé. A motorizáció térhódítását sem akarjuk, nem is lehetne megállítani. A növekedés ütemét azonban lehet és kell is mérsékelni, hogy a jelenlegi szint, az évi 90—100 ezer új személygépkocsi értékesítése mellett csökkenjen a sorbanállás, megszűnjék a nagyarányú spekuláció, hogy a gépkocsiforgalom növekedésével lépést, tarthasson az út- és szervizhálózat fejlesztése. Jövedelemkiogészítés A különböző iparcikkek: a bútorok, a cipő, az egyes építőanyagok, a mosószerek, a szappan, csakúgy mint a tisztítás, cipőjavítás áremeléseit a nyersanyagok és az energiahordozók világpiaci drágulása indokolja. Az áremeléssel járó többletkiadások részbeni ellen- súlyozására jövedelemkiegé- szítésben részesül 10 millió 200 ezer magyar állampolgár. A lakosság csaknem valamennyi rétegére kiterjedő differenciált részbeni „kártalanítást” szükségessé teszi a széles körű és olykor nagymértékű áremelés. Teljes ellentételezésről. kompenzálásról így sem beszélhetünk. Az áremelések egy év alatt a lakosságnak összesen 28 milliárd forint többletkiadást okoznak, s ebből 21 milliár- dot. tphát 75 százalékát fedeznek a jövedelemkiegészítések. Vagyis átlagosan az élelmiszerek és a háztartási energia drágulásának terheit. Ahogyan az ilyen átlagolásnál már lenni szokott, a családok egyik része jól kijön majd a jövedelemkiegészítésből, a másik része nem — ez függ fogyasztói szokásaiktól, fogyasztásuk összetételéből. A magasabb jövedelmű rétegeknek általában jobban nőnek kiadásaik, míg az alacsonyabb jövedelműeké viszonylag kevésbé. Mégsem lett volna célszerű a jövedelemkiegészítéseket a keresetek százalékában megállapítani. Társadalmilag igazságosabb a fix összeg odaítélése, az azonos szintű fogyasztás támogatása. Az a kívánatos, hogy a munkajövedelmekben érvényesüljön a határozott differenciálás. Az előrehaladás feltétele A fogyasztói áremelések — a jövedelemnövelő intézkedések ellenére — fokozzák tehát a vásárlók terheit. A mostani intézkedések egy év alatt 9 százalékkal növelik a fogyasztói árszíntet. Ebből 1979-re 4 százalék jut, amiből 3 százalékot fedez a jövedelemkiegészítés. így végeredményben 1979-ben az eredetileg a tervben számított 4,7—4.9 százalékkal együtt 9 százalékos fogyasztói árszintnövekedés várható. Az életszínvonal-politikában, a jövő megalapozásában úgy haladhatunk előre, ahogyan megvalósulnak gazdasági célkitűzéseink, ahogyan javul a gazdálkodás minősége, hatékonysága. Az egyes ember sorsa, és a társadalom boldogulása egyaránt a személyes teljesítményektől, a közös munkánktól függ. Kovács József (Folyt, köv.)
