Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

14 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 22. DOLGOZÓKAT ALK ALM AZD Mi A. Szolnoki Vas- és Faipari Szö­vetkezet felvételre keres laka­tos, hegesztő szakmunkásokat, valamint betanított munkásokat, akik részére a szakmunkásvizs­ga megszerzésének feltételét biz­tosítjuk. Továbbá felveszünk targoncavezetőt és gépkocsi-da- rukezelőt. Jelentkezés: Szolnok. Ostor u. 1. sz. (H. 2112.) A TISZAFÜREDI JÁRÁSI ÉPÍTŐ ÉS VEGYESIPARI SZÖVETKE­ZET — II. kategória — számvi­teli főiskolai, vagy mérlegképes végzettségű, legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező fő­könyvelőt keres. Fizetés a 16/ 1976. MŰM. sz. rendelet alapján, megegyezés szerint. (4185.) SZOLNOK MEGYEI ÉLELMI­SZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT azonnali belépéssel felvesz: igazgatási előadó-jog­ügyi adminisztrátort gyors- és gépírói ismeretekkel, számlalik­vidátort és adminisztrátort, va­lamint bérszámfejtőt, továbbá irattárost és férfi munkaerőt raktárosi munkakörbe. Jelentke­zés: központunk munkaügyi és bérosztályán, Szolnok. Beloian­nisz út 6. (H. 2226.) AZ AFOR ÁSVÁNY- OLAJFOR- GALMI VÁLLALAT TISZANTÜLI KÖZ­PONTJA pályázatot hirdet jog-, tanácsosi munkakör betöltésére, szakvizsgával rendelkező jogász felvételére. Jelentkezés: „AFOR” Tiszántúli Központja, Szolnok, Ságvári krt. 32., III. sz. Iroda­ház. (H. 2227.) Vas- és Faipari Szövetkezet fel­vételre keres szakképzett vas­ipari normást. Jelentkezés: Szolnok, Ostor u. 1. (H. 2099.) Az OKISZ SZERVEZÉSI ÉS SZÁMÍTÁSTECHNIKÁI VÁLLA­LAT felvesz gépész-, építész-, textilmérnököt és technikust, valamint gyors- és gépírót. Je­lentkezés: KISZÖV, F. Bede L. u. 2—4. sz., Szolnok. (4176.) A KISÜJSZALLASI ÁFÉSZ pá­lyázatot hirdet áruforgalmi fő­osztályvezető munkakörbe. Je­lentkezési feltétel: középfokú szakvizsga, középfokú politikai végzettség és 5 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet a szövetkezet központjában: Kisúj­szállás, Szabadság tér 13. sz. (4177.) Hirdetmény A túrkevej Közlekedés- gépészeti ' Szakközépiskola felvételt hirdet: 1. Levelező dolgozók négy évfolyamos gépjárműtechni­kai szakközépiskolájába. — A felvétel feltételei: ált. isk. végzettség, egészségügyi al­kalmasság, szakiránynak megfelelő szakmunkás bizo­nyítvány vagy ezzel egyenér­tékű (3 év) szakmai gyakor­lat. 2. Gépjárműtechnikusi kü­lönbözeti előkészítő tanfo­lyam. — A felvétel feltételei: középiskolai érettségi és au­tószerelő, vagy gépjárművil­lamossági műszerész, vagy karosszéria lakatos szak­munkás képesítés és legalább két éves szakirányú szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet az iskolánál személyesen, vagy írásban. Cím: 5421 Tűr- keve, Pf.: 16. Telefon: 7. (4052.) Szolnok megyei AGROKER Vállalat pályázatot hirdet önálló szervezői munkakör betöltésére. Feltétel: rendszer-, vagy folyamatszervezői képesítés. Jelentkezni lehet (személyesen vagy írásban) a vállalat személyzeti vezetőjénél. Szolnok, Kombájn*u. 1. pf.: 11 (H 2205.) A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat karcagi gyáregységébe keresünk dolgozókat betanított munkás munkakörbe. A gyáregység beindulásáig a Phylaxia budapesti üzemiben kerülnek betanításra. Szállítás hétfőn és pénteken Karcag-Budapest között vállalati autóbusszal. - Budapesti tartózkodás idejére korszerű munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés: 3 &vQ A PHYLAXIA KARCAGI GYÁREGYSÉGÉNÉL (3989.) Ha megcsíp a kullancs Felmérés a Ganz-MÁVAG-ban Mit tud a vérhasról, a vé­dőoltásokról, a veszettség­ről? — ilyen és hasonló kér­désekre kerestek választ a Ganz-MÁVAG dolgozói köré­ben a nagyüzem rendelőinté­zetének és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Közegészségügyi és Járvány­tan! Intézetének orvosai. Többen meglepődtek a kér­déseken: mi szükség van az efféle tájékozódásra, hiszen ezeket a betegségeket, az ol­tásokat úgyis mindenki is­meri?* Kétségtelen, a fertőző be­tegségek elleni küzdelem az elmúlt évtizedekben tekinté­lyes eredményeket hozott. Ezek elérésében egyaránt nagy szerepük volt a hatá­sos vakcinák, oltóanyagok alkalmazásának,' az okkal szigorú járványügyi rendsza­bályoknak, előírásoknak és az ismeretterjesztésnek. Tény azonban az is, hogy az elért eredmények megőrzésében és továbbfejlesztésében to­vábbra is nélkülözhetetlen a lakosság egészségügyi tájé­kozottságának növelése. Szükség volt, szükség van tehát az ismeretterjesztésnek erre a sajátos — kérdőíves — formájára is. A Ganz- MÁVAG fizikai és értelmisé­gi dolgozói közül 1300-an töltötték ki és juttatták el a rendelőintézethez a kérdő­íveket. A válaszokból kide­rült, hogy például a vérhas — évi 10 ezres — gyakori­ságát sokan jócskán alá­becsülték. A megkérdezettek 61 százaléka úgy gondolta, hogy jó, ha egy-két ezren kapják meg. A hastífuszról minden negyedik megkérde­zett vélekedett oly módon, hogy „néhányszor” ford.ul elő, 15 százalék ezerben, vagy ennél magasabb szám­ban jelölte meg a helyes választ. (Valójában évente mintegy száz hastífuszost regisztrálnak] az orvosok.) Nem sokban különböztek a fertőző májgyulladással kap­csolatos válaszok sem. A megkérdezettek 24—28 szá­zaléka pedig semmit sem tu­dott az említett három be­tegségről. A „mit tenne, na...” típu­sú kérdésekre sok jó válasz érkezett. A felmérésiben résztvevők 92 százaléka kó­bor kutya harapása után azonnal felkeresné az orvost, de ihár csak 6. százaléka tudta, hogy elsősegélyként szappannal és vízzel is le kell mosni a sebet. Mit tenné, ha a gyerme­kénél szamárköhögést gyaní­tana? A válaszolók 85 szá­zaléka kihívná az orvost, vagy olyan módon vinné el gyermekét a rendelőbe, hogy közben másokat ne fertőz­hessen meg. Tíz százalék ez utóbbira nem gondolt, jár­műként autóbuszt vagy vil­lamost jelölt meg. Arra a kérdésre, hogy á kanyaró el­leni védőoltás lázzal járhat-e, 57 százalék válaszolt — he­lyesen — igennel, a lázcsil­lapítást, mint teendőt azon­ban csak minden ötödik em­lítette. Többségük azonnal orvoshoz fordulna. Nehéznek bizonyult a kul­lancs-kérdés. A legtöbben ■— helyesen —■ azonnal, vagy 1—6 órán belül eltávolítanák a kiránduló lábára tapadt kullancsot. De 'mivel, ho­gyan?! Csak minden ötödik megkérdezett válaszolt he­lyesen: petróleummal, ben­zinnel, ecettel vagy más sza­gos folyadékkal; a „késsel”, „csipesszel” válasz rossz volt. A gyors elsősegély, majd az orvosi kezelés indokát is csak minden negyedik vála­szoló tudta: agy velőgyulladás vagy legalább is fertőzésve­szély! A több évtizedes egészség- ügyi felvilágosítás győzelme is, hogy a pontosan 1304 vá­laszoló közül mindössze 1, azaz egy nem mosná meg a gyümölcsöt fogyasztás előtt. A többi válasz azonban azt jelzi, hogy további türelmes és szakszerű egészségnevelő munkára, olyan előadásokra van szükség, amelyek kö­vetkeztében hasznosítják a felmérés tapasztalatait. D. G. A TISZA MENTÉN Védett terület! A hajnali eső szemerkél, páráliik a beton, amikor Lőrincz István, a Középti­szai Tájvédelmi Körzet fel­ügyelője eltaszítja a motor­csónakot a stégtől. Az öt­százas Moszkva fölbőg, a csónak orra kiemelkedik a vízből, magasra túrja maga előtt a sárgás-szürke vizet, A part menti hajlatokban ülő ködöt csomókban görgeti a szél. — Ha nem tudnám, hogy július van, azt mondanám itt az ősz ,— mormolja, mi­közben a ponyvát igazítja az égi áldás ellen. A szélvédőn dörömböl a zápor, még a motorzúgást is elnyomja. Szótlanul ülünk. Aztán, ahogy a vezsenyi templomtorony eltűnik a lá­tómezőből, szinte egyetlen suhintásra marad abba az eső. Sizép röptű, barna madár ível át a folyón. — Vak... vak... — re­csegteti. — Bakcsó, talán az idei fészekből — pillant oda a cserzett arcú férfi. — A szí­néről látja az ember. Az öregek azok szürkék, Űgyis hívják, hogy vakvarjú, tud,- ja. mint a mesében. Vezseny alatt kötünk ki. Hirtelen megelevenedik a vadregényes partszakasz. A kusza ágak közül karcsú, hó­fehér madarak emelkednek a magasba. — Kiskócsagok — követi szemmel őket Lőrincz Ist­ván — a csöndes, nyugal­mas vidéket szeretik. Ez a 80 hektáros terület, itt az ártérben, szigorúan védett, épp a ritka madarak érde­kében. A tavaszi nagy víz nyoma mindenütt. Bokrok, ágak, hordalék-gallyak szinte át­hatolhatatlan szövevénye. Ám a vidék ismerője kar­colás nélkül vezet a fészek közelébe. Terepszínű ruhánk egybeolvad a gyalogakác, a hamvasszed,er, az óriáscsa­lán zöldijével. — Bár a táblák még nin­csenek kint, de ide tilos idegennek belépni — sut­togja a körzétfelügyelő. Odafenn, a szakajtónyi fé­szekben bakcsó-fiókák riká­csolnak eleség után. Egy magányos fehérfűzre szür- kegént telepszik. Nyakát nyújtogatva körbekémlel. Rendben talál mindent. — Sokan nem- értik, miért kell bizonyos területeket el­zárnunk az emberek elől.­Szürkegémek, kócsagok tanyája A kócsagok, gémek kedvelik az ártéri tocsogókat elszaporodtak. Mostmár túl­súlyban vannak a fekete és fehér nyárfák, meg a füzeik. Esőfüggönyon rohanunk át, a szélverte hullámok igen­csak megdömgetik a csónak alját. Tiszakécske környékén meg már ragyog a nap. Füstifecskék villannak a víz fölött. A szakadó part ho­mokjában ezer apró lyuk: a partifecskék védett tanyája. Ki-beröpülnek a szorgos szü­lők, etetni kell az éhes fió­kákat. A község alatt, néhány ki­lométerre, kis tisztáson sá­tor áll, előtte tűz lobog, a tűz fölött bogrács .— száll a halpapriikás illata. Szegedi főiskolások tanyája. — Minden évben sátoro­zunk valahol — mondja a jól megtermett szakács, aki ennél többet nem árul el magáról. — Csodálatos él­mény a Tiszán eltölteni egy­két hetet. Itt elfelejtünk vá­rost. tanulást, rohanást, min­dent. Ügy élünk mint Ro­binson. de nekünk már hor­gászengedélyünk is van — nevet jóízűt. — Orvhal ászdk, orvvadá­szok gyakran tizedelik az állományt — harsogja túl a motort Lőrincz István, ami­kor a szegediektől elbúcsú­zunk. — Sok bajom van velük. Némelyik első szóra eltűnik, másikuk sokáig erősködik. Ha másképp nem megy, akkor följelentem őket. Késő délután kötünk ki Tiszaugon. A körzetfelügyelő szinte futva indul a folyó egyik holtágához, és perce­kig gyönyörködik a vizet bo­rító sok ezer tavirózsában. Fotópuskával felszerelve es­tig járjuk a nádast, a tocso­gókat, akikor megint tető alá kerget bennünket a vihar. — Ha majd néhány év múlva újra elszaporodnak a Tisza mentén a gémek és a kócsagok — mondja elgon­dolkodva Lőrincz István. :— akkor mások is megnézhe­tik őket. Bejárhatják a pé- lyi rezervátumot, az óballai és a vezsenyi géfntelepet. Addig azonban rendszeres ellenőrzéssel, szigorúan óv­juk az élővilág nyugalmát. H. Z. Ártéri dzsungel Nem az ornitológusok, bo­tanikusok vagy a biológusok kedvéért, mint azt sokan hiszik — sorolja a szakállas fiatalember, amikor újra a növényfaiba fúrjuk magun­kat. — Erről szó sincs. Mi a ritka állatokat és növénye­ket a pusztulástól óvjuk meg. Igyekszünk emberi be­avatkozástól mentes terüle­teket fenntartani, ahol a természet törvényei érvénye­sülnek. A Tisza mentén már egy másodlagos élővilágot óvunk, tehát nem azt, ami a folyó szabályozása előtt volt! Leszűkült az ártér, keve­sebb lett a víz, módosult a régi keményfás ligeterdő, már alig akad tölgy, meg szil. Ami vótn, azt darabon­ként tartóm szóimon. A töb­bit, sajnos rég kivágták, hisz tartós, erős gerendát lehetett belőlük készíteni. Az eddig- csekély számban itt élő puhafák a megváltod zott körülményeket kedvelve Bakcsó az ágon Fotó: N. ZS. és L. I. Kiskócsag-fiókák Szürkegém őrségben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents