Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 22. Ki volt Traven? Mivel az egész világon állandóan nagy port kavar fel a titokzatosabbnál titokzatosabb Traven-rejtély, itt az ideje, hogy végre egy fátylat fellebbentő, világos irodalmi tanulmányt közöljünk a nagy íróról. Traven nem lehetett Mária Terézia dédunokája, mert A halálhajó főhőse hajófűtő volt, d,e Paul Explover állításával szemben Mata Hari sem lehetett, mivel a felesége és a nevelt lányá szerint férfi volt, csakhogy Red Thomas kérdésére ők sem tudták megmondani, melyik lehetett a legfőbb anyanyelve inkognitóban élő családtagjuknak, hiszen olykor skandináv akcentussal beszélte az angolt, máskor pedig német akcentussal a mexikóit. Ezért kérdéses, hogy milyen nyelven íródtak a Traven művek, sőt a kiadója azt a feltevést is megkockáztatja, hogy talán nem is íródtak meg soha, óm ez mind semmi, mert Traven nem egy személy' volt', hanem három, úgymint Jack London, II. Vilmos elrejtőzött törvénytelen fia és Ad.olpho Lopez Mateosz, a volt mexikói elnök, bár az is igaz, hogy amerikai milliomosnak született, s élete delét ültetvényről megszökött néger rabszolgaként tengette, mint ahogy ezt a róla készült több fotó is jól mutatja, ahol mindig egy alacsony, nagyothalló, falfehér emberke integet az NSZK-ban megtalált öccsé- nek és a három évvel idősebb húgának. És az már igazán csak részletkérdés, hogy az öccse és a húga sem tudta megmondani az angol televízió riporterének, hogy milyen volt valójában a testvérük, mivel az öccse Travent lakatosinasként látta utoljára, aki téglaégető volt abban az időben "apjuk műhelyében, és ezeket az élményeit írta meg a Gyapotszedőkben, Az akasztottak lázadásában és az Aranyásókban, melyeket egy müncheni anarchista írt, kiről sikerült kideríteni, hogy a Poznan környéki Swiebodzapban megtalált születési bejegyzés szerint San Franciscóban született. Ez a tény is" alátámasztja, hogy Traven meg sem született soha, így könnyű belátni, hogy az ő élményei alapján más írta a műveit, ezért szinte bizonyosra vehető. hogy B. Traven azonos Traven Torsvan Crovesszal, aki acapulcói kávéház-tulaj- donos, s 1890-ben született Chicagóban Burton Torsvan és Dorothy Croves skandináv szülőktől, ezért el kellett menekülnie Németországból Rét Marut név alatt, pedig az igazi neve Hermann Albert Otto Maximilian Feige, ami A dzsungelból jött ember című regényéből is jól sejthető. Igaz. ezzel viszont az egyik legjelesebb Traven-kutató — Luis Osvald —. aki John Cross néven több Traven- regényből is filmet készített — nem ért egyet, mert kinyomozta, hogy az általa Hal Croves néven megismert ember bankbetétkönyvében, személyi igazolványában, útlevelében'és bejelentőlapján más-más kéztől származó aláírás található. így még mindig megmaradt a kérdések kérdése, valójában hány keze volt Travennak: A kételv eloszlatása érdekében műszói közölnöm a (számtalan Traven-biográfia szerzőiével hoav a sokak által kedvelt világhírű írónak valószínűleg csaik két keze volt. és ma még kissé merésznek tűnő hipotézisem szerint csupán egy helyen születhetett. eg.v anyától, ha pedig ez mégsem igaz, akkor Duci bácsi nevű nagybátyám volt, aki 1912-ben leszaladt cigarettáért, és azóta a titokzatosság ködébe burkolózott. Tormai László Ezen nevet a... Egy férfj kilép a borbély- üzletből, majd egy pillanat múlva visszatér: — Elnézést, az előbb voltam itt borotválkozni. Most telefonálni akartam és... véletlenül nem hagytam itt a fülemet? • * * — Károlyka, nagyon piszkos vagy! Hadd mossam meg végre a füledet! — De mama, még hallok! » * * — Miért titkolod a feleséged előtt, hogy nyertél a lottón? —• Mert nem tudom, hogy magyarázzam meg neki azt, hogy honnan volt pénzem lottóra! * * * — Kit vitt el a mentő? — Az egyik lakót az ötödik emeletről. — Mi történt vele? — Meg akarta verni a feleségét. * * * — Amíg köhög, vegye be ezt a gyógyszert naponta háromszor — mondja az orvos —• A hideg italoktól pedig tartózkodjék ... — Hányszor naponta, doktor úr? — akarja tudni a páciens. * * * — Sokat vesztettél, hogy nem voltál ott tegnap az értekezleten. Megbíráltam az igazgatót. — Az igazgatót? — de hiszen csak tegnap jött a vállalathoz! — Nem az újat! A régit, aki most ment nyugdíjba ... * * * Hogy sikerült a hétvégi kirándulás? — Ne is kérdezze, rosszul! Amikor az állomásra kimentünk, nem találtuk a kocsmát, amikor pedig a kocsmából jöttünk ki, nem találtuk az állomást. # gy tűnik nekem, • | hogy manapság mej | redekebb lépcsővé házakat építenek, mint régebben. Vagy a fokok magasabbak, vagy több van belőlük, vagy mit tudom én. És észrevettem, hogy nemigen tudom kettesével venni a lépcsőket, örülök, ha egyesével feljutok. Egy másik dolog, amit észrevettem a minap, hogy milyen apró betűvel nyomják az újságokat. Valahogy egyre távolabb és távolabb kerülnek a lapok, ahogy tartom őket a kezemben, szabályosan hunyorítanom kell, hogy valamit is lássak. A minap két lépést ki kellett hátrálnom a telefonfülkéből, hogy elolvashassam a készüléken levő felírást. Nyilvánvalóan nevetséges gondolat, hogy egy magani- korú embernek szemüvegre lenne szüksége, másképp viszont csak úgy szerezhetek tudomást a világ dolgairól, ha valaki felolvas nekem, de az sem jó, mert az emberek manapság olyan halk hangon beszélnek, nem is igen hallom. És minden távolabb van, mint azelőtt. A metró-állomás most kétszer olyan messzire van a lakásomtól, mint volt, és közben odaraktak egy jókora kis dombot is. A szerelvények is gyorsabban ind.ulnak, már nem is igen próbálok rohanni utánuk, úgysem sikerül felugranom. A menetrendben sem bízhat az ember, és a kalauzt is hiába kérdezi. Néha egy tucatszor is megkérdezem egy-egy utazás alkalmával, hogy a következő állomáson kell-e leszáll- nom, és mindannyiszor azt válaszolja, hogy nem. Hát hogy bízhat az ember egy ilyen kalauzban? Többnyire már néhány megállóval előbb veszem a cókmókomat és felteszem a kalapomat, nehogy tovább menjek a kelleténél. Néha kétszeresen is bebiztosítom magam, és egy megállóval előbb szállók le. Sok más dolog is megváltozott mostanában. Például a borbélyok már nem adják • • Öregszünk, öregedünk... oda nekem a kézitükrqt, hogy hajnyírás után hátulról is megnézzem magam, és amikor színházba megyünk, a feleségem veszi magához a jegyeket. A ruhaanyagok sem a régiek — mindegyik öltönyöm valahogy úgy összement, különösen a deréktájon. Ezekhez a mai cipőfűzőkhöz pedig egyszerűen nehezebb hozzáférni! A forgóajtók is gyorsabban forognak, mint régen. Mindig el kell engedpem néhány nyílást, mielőtt beugróm, és mire elég bátorságot gyűjtök ahhoz, hogy kiugorjak, már ismét kint az utcán találom magamat. A tenisszel is hasonló a helyzet, nemrégiben abbahagytam, mert ezeket a modern kislabdákat olyan nehéz felszedni a földről, amikor lehajol értük az ember. Még az időjárás is változik. Télen hidegebb van, a nyarak meg forróbbak, mint azelőtt. A hó nehezebb, amikor lapátolom, és ha kimegyek az utcára, kalocsnit kell húznom,. mert az eső is nedvesebb, mint annak - idején. Változnak az emberek is. Először is fiatalabbak, mint én voltam az ő korukban. Nemrég elmentem egy évfolyamtalálkozóra a hajdani egyetememre, és megdöbbentem, hogy milyen há- tulgombolósokat vesznek fel oda manapság. Igaz viszont, hogy udvariasabbak, mint voltak az én időmben: több hallgató „Uram”-nak szólított engem, s egyikük megkérdezte. hogy átsegítsen-e az úttesten. Másrészről viszont a ma- gamkorúák annyival öregebbek, mint én vagyok! A minap összefutottam egy presszóban a volt kollégiumi szobatársammal, George- zsal, s ő annyira megváltozott," hogy nem ismert meg engem. „Meghíztál egy kicsit, George” — mondtam neki. — Ez a modern étkezés — felelte George. — Ez sokkal jobban hizlal. — Mit szólnál még egy Martinihoz? — kérdeztem. — Észrevetted, hogy mennyivel gyengébbek manapság a Martinik? — Minden olyan más — bólogatott George. — Még az étel is, amit manapság felszolgálnak. Sokkal jobban hizlal. — Két Martinit rendeltem. ,— Észrevetted, hogy ezek a Martinik gyengébbek mint azelőtt voltak? — érdeklődtem. — Nem úgy van, mint a régi szép napokban — felelte George. — Emlékszel, amikor leültünk valahova beszélgetni, és whiskyt rendeltünk, és felcsíptünk két csinos bakfist? öregem, hogy tudtak azok cicázni! A kis forróvérűek. — Te nagy tortaevő voltál, George — emlékeztettem. — Még most is eszegeted a habos fánkokat? — Nem, nagyon meghíztam —• intett le George. — Ez az étel manapság sokkal jobban hizlal, mint régen. — Tudom — feleltem, — ezt már mondtad egy. perccel ezelőtt. — Igazán? — csodálkozott George. —■ Mit szólnál egy újabb Martinihoz? — szóltam én. — Észrevetted, hogy a Mar- tinik ma már nem olyan erősek, mint régen? — Igen — felelte George —. ezt már kétszer is mondtad az előbb! — Óh... — szóltam én csalódottan. Ma reggel borotválkozás közben egy pillanatra megálltam, s a jó öreg Georgera gondoltam, miközben vizs- gálgattam a tükörben a képmásomat. Szerintem már a tükörhöz sem olyan minőségű üveget használnak, mint hajdanán. Fordította: Zilahi Judit Valahol a Balatonnál Ébredés Botrányellenes vagyok Én elvileg ellene vagyok annak, hogy panaszokat írkáljak a pincérnők ellen, vagy botrányt csapjak a vendéglőben. A dolog úgy áll. hogy jói tudom: legalább négymilliárd, a miénkhez hasonló Nap létezik. Mégpedig — jegyezzék meg jól! — csak az egy Tejút-rendszerben. A. Tejút pedig a világmindenségnek csupán kicsiny részecskéje! E napok többségét sok száz, ezer és millió fényév választja el tőlünk, mindegyiknek megvannak a maga bolygói, amelyek szebbek a miénknél, és valamennyi szörnyű sebességgel forog! Hát az óriási Napok? Az ember valósággal megrémül, amikor arra gondol, micsoda óriások ezek! Mi pedig, a parányi napocskánkkal, valamennyi kis bolygónkkal — persze, a mi csöpp Földünket is beleértve — valahol egy egészen eldugott helyen szorongunk- a mi galaktikánkban, úgyszólván a legszélén. De még a mi kozmikus tartoúiányunk- ban is mennyi minden történik! Bolygók suhannak keringési pályájukon, a Napot hol foltok borítják el, hol kivilágosodik. a Hold forog körülöttünk — az ember valósággal beleörül. ha elképzeli mindezt! Mihelyt az ember mindezt fontolóra veszi, legott megérti, micsoda ostobaság izgulni olyasmi miatt, hogy a pincérnő a megrendelt bécsi szelet helyett például ... zöldbabfőzeléket hoz! H. G. Dallos Jenő karikatúrái Környezetvédő Lavina Az útépítés jövője
