Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 22. Haltartó bárkák •* Hálóeresztés. A bárka már messzire Vitte a tükörháló elejét Mesterségük A legősibb mesterségek egyike a halászat. Esizközei, módszerei jócskán megváltoztak, a tengeri halászok elektromos hálóját, halrajokat jelderítő radarkészülékeiket évezredek választják el a szigonytól. A tiszai halászok azonban még ma is őrzik a régi módszereket, egyes szerszámaikat még nagyapáik készítették. A fűzvesszőből hajlított merítőszák, a vízmerítő szapoly, a nehézkes haltartó bárka, a varsa letűnt századokat idéz. Ma épp úgy pirkadatkor csob- • ban a halászok evezője, mint hajdanán, s a reggeli fény mikor rájuk tálát, már sokadszor eresztik vízbe hálójukat. címere Kovács Sándor ászából halászt a hajnal - már vizen éri Meritőszák és szapoly A halászt parton várja a család T. Katona László képriportja Kell a dohány.../? Nehéz másodállás — Kell a dohány, mindenkinek kell — mondja kísérőm és ujjaival pénzt zizeg- tető mozdulatokat tesz. — Mire kein — Nézzen szét... Jászfény szaru szélén új házak tömege sorakozik. És nem is akármilyen épületeké. Se szeri, se száma az „eltolt” szinteknek, a korszerű megoldásoknak. Miből telik minderre? — önkéntelenül adódik a kérdés, de nem. hangzik el. A válasz ugyanis kézenfekvő.. Nemcsak ilyen ..maszek palotasor”, hanem ilyen „-fólia- város” sem található sehol a megyében. — Sok a régi, nagy területű porta — mondja Mészáros László, a községi tanács vb- titkára. — Ez a Jászság legnagyobb zöldségtermő területe. — Gondolom, jól élnek, akik a fóliás kertészettel foglalkoznak ... — Inkább csak dolgoznak — meditál a vébétitlkár. A legtöbb ház több mint félmillióba kerül. Nagy kiadás ez még akkor is, ha hitelt vesznek fel az OTP- től. És az sem teszi jelentéktelenné a költségeket, amit a titkár mond: — Itt szélesek az ismeretségek, kalákában dolgoznak. — Bizonyára népes családok építenek ilyen nagy házat. — Gondolja? — kérdezi a a titkár. — Azoknak nem telik-rá. — Akkor meg mire jók ezek a behemót épületek? — Egy részük csak látszólag nagy, valójában nagyon praktikus . a belső térkialakításuk. Van persze olyan ház is, amelyik a „kivagyiságra” vagy a „pénz megmarad benne” nézetre vall. Piacról a gyárba És nemcsak a tsz-tagokról van szó. Azt mondja például Turu István, a kalapgyár üzemvezetője: — Korábban az ipar teljes hiányáról beszélhettünk,, most meg a túlságosan nagy kertészkedési kedv okoz gondot. Talán nem is dolgozik nálunk olyan ember, aki — ha másként nem, hát rokoni szálakkal — ne kapcsolódna a fóliázáshoz. Most is előfordul, hogy valaki egyenesen a Bosnyák téri piacról jön műszakba. Ez persze az aznapi munkáján is meglátszik. Eszembe jutnak a vébétit- kár szavai: „Nehezen tudnak másként élni.” Pedig erre kellő ösztönzést kapnak a kalapgyáriak. — Tetszetős szociális épületet építettünk. Ügy véljük, a gyári környezet hatása az otthoni életben is megmutatkozik. A korszerű életmód kialakulását sokféleképpen segítjük. Mi vezettük be például először az üzemi étkeztetést, a tömeges és rendszeres színházlátogatást. Üzemorvosi rendelőnk, a TIT előadássorozat, a sportnapok és hadd ne soroljam tovább, mind ezt a célt szolgálják. — Mi a véleménye a fóliásokról? — Nem irigylem őket. Nagyon megdolgoznak a pénzükért. Számomra csak az jelent nehézséget, hogy esetenként a kertészkedést a gyári munkájuk elé helyezik. — $s ilyenkor mit tesznek? — Tudjuk, ha eljön a betakarítás ideje, mindenképpen otthon maradnak. Ezért szabadságot tartalékolunk nekik, hogy megelőzzük az igazolatlan hiányzást, a fegyelmit, — így lesz ez a kö- ' vetkező években is? — Az üzemi élet alakítja a dolgozók szemléletét, magatartását. Máris számottevő . változás van a korábbi évekhez viszonyítva. Szerintem a mértéktelen kertészkedéssel nem vagyont akarnak szerezni, §okkal inkább a gyerekeiket segíteni. Ennek tudható be, hogy esküvő után egykét évvel már minden fiatal párnak van lakása, és egyre többnek gépkocsija. A fiatalok életszemlélete már szemlátomást más, mint az idősebbeké. Fóliázással kevésbé foglalkoznak. Ezt egyébként a községi tanács is figyelembe vette már. Százhatvan négyszög- ölesnél nagyobb portákat nem osztanak és előnyben részesítik a lakásszövetkezeti építkezést. Harminchat család így jutott" korszerű otthonhoz. Megéri? Nekik könnyebb az életük, mint a házépítéssel küszködő Pethő Sándornak, a kalapgyár csoportvezetőjének, aki ráadásul fóliás kertészettel is foglalkozik. Nem véletlenül mondja: — Drága és erős munkák ezek. A fóliáik alatt ötven fokos meleg is van, folyik a könny munka közben az ember szeméből, amellett a gyárban is helyt kell állni. Ráadásul borzalmasan sok a kiadás. Felemelték a csövek árát, a fólia is hamar tönkremegy és a talajerőt is pótolni kell. Be kell nyúlni a zsebbe. Nem hobbi ez, hanem nehéz másodállás. Hajnali háromkor kel az ember és este tízig dolgozik. Jócskán fogy a villany is. —• Ha nem érné meg, nem vállalná ... — Tavaly jó évem volt, kihoztam a fóliából ötvenezer forintot. Most viszont alig marad valami. Nemcsak a bevételt, a kiadást is számolni kell. Napszámost például már kétszáz forintért se nagyon kap az ember. A gyárban egy ■ napi keresetem alig haladja meg a száz forintot. Persze a zöldséget nemcsak termelni kell, hanem el is kell adni. Ez pedig nem, is olyan könnyű. — Az olyan paprikából, amit Szolnokon húsz forintért árultak, nálunk összehasonlíthatatlanul szebbet sem vettek át a felvásárlók — bizonygatja a vébétitkár. — Ezért viszik a termelők az árut Jászfényszaruról Pestre, Salgótarjánba, Miskolcra, sőt, a Balatonhoz is — mondja Pethő Sándor. A fárasztó munka igen nagy lekötöttséggel jár. Pethő Sándor is ezt bizonygatja. — Két napot se tudok szakítani magamnak arra, hogy elmenjek valamelyik fürdőhelyre. — Ezek szerint a hétvégeken sincs szabad ideje... — Szombaton a házépítéshez bekevertünk tíz köbméter betont. Vasárnap hajnalban nekiláttunk a paprikaszedésnek. Délben kocsival felvittem az árut a Bosnyák térre. Hétfő virradóra adtam túl rajta. Műszakkezdésre éppen hazaértem. — Nem aludt semmit? — Hiába adom el az árut, hajnali háromig nem viheti el a piacról a kereskedő, ott kell rostokolnom a paprika mellett. Pethő Sándor kisvártatva hozzáteszi: — Azt hiszik, a fóliásokhoz csak úgy dolog nélkül dől a pénz. Pedig nem leányálom termelni, Pestre vinni, ott eladni az árut. Saját erejét nem kímélve dolgozik az ember. — Mikor pihente ki magát úgy istenigazából? Pethő Sándor arca megrándul. A beszélgetésnél jelenlevő személyzetis kaján- kodva közbeszól: — A nászútján. —■ Nem, akkor nem — mentegetőzik a csoportvezető. — Hat éve lehettem CSÉB üdülőjeggyel Harkány- fürdőn. Ott kipihentem magam. Azután csak egy-két napra mentem el a tsz buszával valamerre. Sokáig téeszben dolgoztam. Rábeszéltem az elnököt az ilyen utakra, mondván, hogy ne csak mindig a munka és semmi más. — Szórakozás? — A fiatalok szórakoznak. A fiam például az ifjúsági klub vezetője. Az ORION- tól kaptak egy színes tévét. Hetenként többször összejönnek a klubban.., Pethő Sándor csendben maga elé néz, majd kisvártatva folytatja: — Munkával kelni, azzal feküdni, ez, az életünk. A maga igazát védve hozzáfűzi : — Az ember nem akarja annyira kiforgatni magát, hogy hónap végén egy százast kérjen, vagy meghúzza a nadrágszíjat. Vadhajtás és ésszerűség — Kevés kalapgyári gondolkozik úgy, hogy csak ' az önszipolyozó munka jelenti a boldogulás útját — vélekedik Büchler Józsefeié, a községi pártbizottság ^titkára. A többség másképp akar élni. Megmutatkozik ez például a politikai .oktatáson való részvételben is, az idén százhúsz hallgatónk lesz. Emellett a szakszervezeti és a KISZ-oktatáson, a, különböző előadássorozatokon is sokan részt vesznék. Az életmód, az. életszemlélet változásának eredményeként évente batvanan — főleg a kalapgyáriak — tesznek eredményes vizsgát. az általános iskolában. ~ — Változik a szemléletük — mondja Büchlerné. — Sok mindenben, főleg a községpolitikai munkában igen jelentős a hatása. A pártépítésben is számottevő. Fő bázisúnk a kalapgyár a tagfelvételi munkában. — És mi a véleménye a munkások fóliázásáról? — A munkát nem vethetjük az emberek szemére. Azt, hogy valaki jobb életet akar magának vagy családjának, jónak tartjuk, de nyesegetjük a vadhajtásokat. Szinte minden vitakörünk foglalkozik a szocialista életmóddal. — Mit ért vadhajtások alatt? — Azt például, hogy a megfeszített munka oka csupán az, hogy a szomszédnak nagyobb a háza... A biztos, stabil jövedelmet adó munka rovására sem mehet az otthoni kertészkedés. Szerintem a bér és a jutalom megállapításánál is aszerint kell differenciálni, hogy „ki van otthon” a munkahelyén. — Mindez nem mond ellent az ésszerű keretek közötti háztáji gazdálkodásnak... — Persze, hogy nem. Sem a közösségnek, sem az egyénnek nem érdeke, hogy csökkenjen az ésszerű háztáji termelés. Azt* mindenképpen támogatnunk kell. Simon Béla