Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

fl Minisztertanács közleménye a fogyasztói árak és szolgáltatási díjak emeléséről, valamint a bérek, a nyugdíjak és egyéb társadalmi juttatások kiegészítéséről flz árintézkedésekről és a jövedelemkiegészítésről Huszár István nyilatkozata A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának 1979. június 29-i elvi állásfoglalása alapján a Minisztertanács július 12-f ülésén áttekintette a népgazda­ság helyzetét és az ez évi terv eddigi vég­rehajtását. Megállapította, hogy a terme­lés hatékonyságának növekedése, a gazdál­kodásban tapasztalható kedvező változá­sok mértéke még nem felel meg a köve­telményeknek. Tovább emelkednek a vi­lágpiaci árak, különösen a termeléshez nélkülözhetetlen energiahordozók és alap­vető nyersanyagok árai. Ezért szükségessé válik a termelői árak rendezése. Az or­szág fizetési mérlegének javítása, a költ­ségvetés egyensúlyának megőrzése, a fo­gyasztói ártámogatás további növekedésé­nek elkerülése, az ésszerű, takarékos gaz­dálkodás és fogyasztás érdekében — a termelői árakkal összefüggésben — szük­séges a fogyasztói árak rendezése is. A Minisztertanács 1979. július 23-i ha­tállyal fogyasztói árak és szolgáltatási dí­jak emelését határozta el, és ezzel egy­idejűleg döntött a bérek, a nyugdíjak és egyéb társadalmi juttatások kiegészíté­séről. I. Az árrendezés következtében a fogyasztói árszínvonal egy évre számítva mintegy 9 százalékkal emelkedik; ennek kétharmadát az élelmiszerek, az energiahordozók és a vil­lamos energia árának emelése teszi ki. I Az élelmiszerek árszínvonala átlagosan ■ 20 százalékkal emelkedik. Ezen belül: — A kenyér ára 50 százalékkal nő, ennek megfelelően a fehér kenyér új ára kilogram­monként 5,40 Ft. A liszt ára átlagosan 36 százalékkal emelkedik, a főzőliszt új ára ki­logrammonként 6,60 Ft. A zsemle és a kifli új ára 50 fillér. Emelkedik a száraztészták fogyasztói ára is, a rizs ára nem változik; — A tőkehús ára átlagosan 30 százalékkal, a húskészítményeké 21 százalékkal növekszik, a rövidkaraj ára 80 Ft-ra, az oldalasé 52 Ft- ra, a párizsié 56 Ft-ra, a gyulai kolbászé 126 Ft-ra emelkedik. A baromfi ára átlagosan 8 százalékkal nő: — A tej és tejtermékek fogyasztói árszín­vonala átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Egy liter 2,8 százalékos zsírtartalmú tej ára 6,— Ft. — A zsiradékok fogyasztói ára átlagosan 17 százalékkal nő. Ezen belül a sertészsír ára 20 százalékkal, a növényi eredetű zsiradékok ára átlagosan 24 százalékkal emelkedik. Az étkezési csomagolt zsír új ára kilogrammon­ként 25 Ft. A vaj ára változatlan marad; — A cukor ára átlagosan 23 százalékkal emelkedik, a kristálycukor új ára kilogram­monként 17,50 Ft. A cukorkák fogyasztói ára 12 százalékkal, az édesipari lisztesáruké 10 százalékkal lesz magasabb; — A konzervek, a mélyhűtött és egyéb tartósítóipari termékek ára átlagosan 19 szá­zalékkal nő; — Áremelésekre kerül sor az egyéb élel­miszerek és a déligyümölcsök körében is. Így többek között a só új ára kilogrammon­ként 3,80, az eceté literenként 11,20 forint; a fűszerpaprika ára 28 százalékkal lesz ma­gasabb. A déligyümölcsök közül a citrom ára 25 Ft lesz. Változatlan marad a kávé. és a tea ára. 2 A kereskedelmi vendéglátásban az étel- ■ árak az élelmiszer nyersanyag árak és egyéb költségek növekedése, valamint az ál­lami támogatás csökkentése miatt emelked­nek. A munkahelyi és az előfizetéses étkez­tetésben — osztályba sorolásra való tekintet nélkül — az ételárak kizárólag a nyersanya­gok árváltozásainak megfelelő mértékben emelkednek. 3 Az élelmiszerárak emelkedése követ- ■ keztében az egészségügyi, szociális, gyermek- és oktatási intézményeknél a térí­tési díjak az élelmiszerekre fordított költsé­gek növekedésének megfelelően szeptember 1-től, az üdültetésben 1980. január 1-től emel­kednek. A tüzelőanyagok és az -energiaszolgál- ■ tatások ára átlagosan 34 százalékkal növekszik. A szén átlagos fogyasztói ára 25 százalékkal, a koksz-, a tűzifa- és a’ háztar­tási tüzelőolajárak 30 százalékkal emelked­nek. A háztartási tüzelőolaj új ára literen­ként (a kútnál) 2,70 Ft. A gáz fogyasztói ára 20 százalékkal, a távhő- és melegvíz-szolgál­tatás ára átlagosan 40 százalékkal, a villa­mos energia fogyasztói ára átlagosan 51 szá­zalékkal emelkedik. Módosul a villamos ener­gia tarifarendszere is: a többletfogyasztás kedvezményezése megszűnik. Az új villamos energia- és gáztarifákat a szeptember 30-a után leolvasott fogyasztásra kell alkalmazni. A melegvíz-szolgáltatás díja augusztus 1-től emelkedik. A megrendeléskor előre kifizetett ■tüzelőanyagokat változatlan áron kell leszál­lítana. 5 Emelkedik egyes építőanyagok és ipar- ■ cikkek ára is: — Az építési és faanyagok ára átlag 12 százalékkal növekszik. Ezer darab kisméretű falazótégla új ára a kereskedelmi telephelye­ken 1800 Ft, egy'mázsa portlandcement 119 Ft. Az építkezési faanyagok ára átlagosan 18 százalékkal nő, a parkettáknál ennél na­gyobb, 40 százalékot meghaladó áremelésre kerül sor; — A bútorok fogyasztói ára átlagosain 16 szá­zalékkal, ezen belül a gyermekbútoroké en­nél nagyobb mértékben nő. A tipikus gyer­mekbútorok (járóka, gyermekágy, etetőszék) árai változatlanok maradnak; — A mosó-, öblítőszerek és a szappanok ára átlagosan 19 százalékkal nő; — A cipők ára átlagosan 27 százalékkal, a bőrből készült egyéb termékeké 20—25 százalékkal emelkedik. 6 A személygépkocsik átlagosan 20 szá- ■ zalékkal drágulnak. 7 Az ipari szolgáltatások közül az 1979. ■ július 23-a után elvállalt mosási és vegytisztítási munkák díjai 30 százalékkal, a cipőjavítási díjak 45 százalékkal emelkednek. 8 A kulturális szolgáltatások közül a ■ színház, mozi és cirkusz helyárak, va­lamint az egyéb művészeti rendezvények helyárai 30 százalékkal nőnek. 9 Az új árakról tételes tájékoztatást az ■ elárusítóhelyeken levő árjegyzékek adnak. II. A fogyasztói árak emelkedése miatt a la­kosság az alábbi bér- és jövedelemkiegészí­tésben részesül: — A rendszeresen foglalkoztatottak — a mezőgazdasági teitnelőszövetkezeti dolgozók kivételével — személyenként havi 180 Ft, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti dolgozók (tagok és alkalmazottak) pedig havi 140 Ft kiegészítést kapnak; — A nyugdíjasok, a járadékosok és egyéb rendszeres ellátásban részesülők saját jogon havi 180 Ft-ot és a házastársi pótlékra jogo­sult hozzátartozójuk után további 180 Ft-ot kapnak; — A nyugdíjasok, akik nyugdíjas korú hoz­zátartozójuk után eddig nem részesültek há­zastársi pótlékban — igénybejelentés alapján — további 180 Ft jövedelemkiegészítést kap­nak; — A többgyermekes; családoknál az egy gyermekre jutó családi pótlék összege havi 130 Ft-tai emelkedik; — Az egy gyermekes családok — igény- bejelentés alapján — a gyermek után havi 130 Ft összegű jövedelemkiegészítést kapnak; — A családi pótlékban vagy ösztöndíjban részesülő szakmunkástanulók havi 130 Ft-ot kapnak; — A munkabérben részesülő, valamint a 18. életévüket betöltött szakmunkástanulók havi 180 Ft kiegészítést kapnak: — A főiskolai és egyetemi hallgatók havi 180 Ft-ot kapnak; — A gyermekgondozási segélven levő anyáknak jelenleg folyósított pótlék havi 180 Ft-tal növekszik. Az összes bér-, jövedelem- és társadalmi juttatás-kiegészítés 1979. július 1-ftől jár. A főiskolai és egyetemi hallgatók a pótlékot évente 12 hónapon át kapják; első ízben 1979 szeptemberében folyósítják részükre, ugyancsak július 1-ig visszamenőleg. A bér-, jövedelem- és társadalmi juttatás­kiegészítést levonás nem terheli, és nem szá­mít bele sem az átlagbérbe, sem az átlag- keresetbe. Jövedelemkiegészítő pótlékban nem része­sülnek a szabadfoglalkozásúak, a kisiparosok, a magánkereskedők, az egyéni gazdálkodók, valamint a munkaképes korú háztartásbeliek. Az építő- és faanyagok fogyasztói árának emelkedése a házilagos és kisipari kivitele­zésű lakossági építkezéseknél többletköltsé­geket okoz; az állami és szövetkezeti építő­ipari szervezetek árait ez a hatósági árintéz-, kedés nem érinti. . Az építtető lakosság készpénzterheinek mérséklése érdekében 1979. augusztus 1-től a lakásépítési kölcsönök összeghatárai az aláb­biak szerint módosulnak: — A családiház-építéshez nyújtható köl­csönök felső határa valamennyi településen egységesen 40 ezer forinttal emelkedik; — A házilagos és kisipari kivitelezésű, többszintes lakóházépítkezésekhez és a cso­portos korszerű családiház-építkezésekhez in­dokolt esetben 20 ezer forint többletkölcsön nyújtható: — A felújításnál, tatarozásnál, korszerű­sítésnél, toldaléképítésnél a kölcsön felső ha­tára egységesen 30 ezer forinttal emelkedik. A folyamatban levő építkezéseknél mind­azon építtetők, akik a hitelszerződést már megkötötték, figyelembe véve a kölcsönök újonnan megállapított felső határát, indo­kolt esetben meghatározott összegig pótköl- esönt igényelhetnek az Országos Takarék- pénztártól. A Minisztertanács a fogyasztói árak és szolgáltatási díjak emeléséről, valamint a bé­rek, a nyugdíjak és egyéb társadalmi jutta­tások kiegészítéséről szóló határozatának ren­dezett végrehajtásához szükséges intézkedé­seket megtette. (MTI) fl SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság tájékoztatója A Minisztertanács rendelkezésének megfelelően sor kerül a jövedelempótlékok folyósítására. Egyes esetekben azonban ezúttal külön igénybejelenté­seket kell tenni. A nyugdíjfolyósító szerveknek nincs nyilvántar­tásuk az olyan házastársakról, akik után házas­társi pótlék nem jár. Ezért az eltartott, idős (55 éven felüli, tsz-nyugdíjas esetén 56 éven felüli) vagy rokkant házastárs számára a havi 180 forint összegű jövedelempótlékot igényelni kell. Az augusztus első napjaiban történő soron kívüli ki­utalások alkalmával á postai kézbesítők a nyug­díjasoknak egy külön tájékoztatót is átadnak. Ennek hátoldala szolgál igénybejelentésül. Pontos kitöltése — különösen a törzsszám gondos be­írása — aláírása és visszaküldése után a nyug­díjfolyósító szervek az arra jogosultaknak a lehető legrövidebb időn belül kiutalják a jövedelempót­lékot, természetesen július 1-i hatállyal. A családi pótlékra nem jogosító gyermek után a havi 130 forint összegű jövedelempótlékot szin­tén bejelentésre tudják a folyósító szervek meg­állapítani és megküldeni. Az igényt minden eset­ben a munkáltatónál kell bejelenteni. A rendelkezésre álló rövid idő miatt előfordul­hat késedelmes folyósítás, de az minden esetben visszamenőleges hatályú( Kormányhatározat alapján — amint erről a közlemény tájékoztatást ad - július hó 23-tól emelkedik a fogyasz­tási cikkek jelentős részé­nek ára és egyes szolgál­tatások díja. A Miniszter- tanács döntése után a Magyar Távirati Iroda nyi­latkozatot kért Huszár Ist­vántól, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjától, a Minisztertanács elnökhe­lyettesétől. KÉRDÉS: A hazai árak, különösen az alapvető fo­gyasztási cikkek és szolgálta­tások árai hosszú időn át nem, vagy alig változtak. A lakosság ezt egy korábbi idő­szakban . megszokta, az utóbbi években viszont azt tapasz­talja, hogy gyakrabban emelkednek az árak. Válto­zott-e árpolitikánk? VÁLASZ: Az Országos Tervhivatal rendeltetésének megfelelően folyamatosan fi­gyelemmel kíséri gazdasági életünk legfontosabb kérdé­seit, a nemzeti jövedelem, a termelés, a beruházás, a fo­gyasztás, az életszínvonal alakulását. Mint az Országos Tervhivatal és az Állami Tervbizottság elnöke — és természetesen mint a kor­mány tagja — a fő gazdasági összefüggések figyelembe­vételével a következőket mondhatom a Miniszterta­nács határozatáról. Az áraknak szocialista vi­szonyok között is fontos sze­repe van a gazdasági életben, gazdasági fejlődésünk terv­szerű alakításában. Az árak­nak a termelésben a munka hatékony szervezésére, a munkaerő, az anyagok, az energia ésszerű és takarékos felhasználására, gazdaságos fejlesztésre, a kereslet jobb kielégítésére kell ösztönöz­niük, és a személyes fogyasz­tás alakításában is be kell tölteniük bizonyos szabályo­zó szerepet. Olyan fogyasz­tói árakra van szükség, ame­lyek tükrözik a társadalmi ráfordításokat, ugyanakkor a bérek és a szociálpolitika figyelembevételével lehetővé itesziik az életszínvonal gazda­sági lehetőségeinkkel össz­hangban álló alakítását. E követelményeknek csak a ter­melés és a piac változó ha­zai és. nemzetközi körülmé­nyeit kifejező reális árak ké­pesek megfelelni. Napjainkban világszerte a viszonylag gyors és nagyará­nyú árváltozások a jellem­zők. A világ leggazdagabb és legnagyobb országai sem függetleníthetik magukat az árak mozgásától. Azon or-, szágok számára pedig, ame­lyek sok szállal kapcsolód­nak a világgazdasághoz, el­kerülhetetlen, hogy a világ­piaci árak tartós" változásait belföldi áraikban is érvénye­sítsék. Hazánk is ilyen or­szág. A világpiaci árak emel­kedése és egyéb okok miatt a hazai termelési költségek is növekednek. A világpiaci árak tartós és jelentős emelkedése, valamint a hazai termelési költségek növekedése szigorúbb felté­teleket teremtett gazdasági munkánkhoz. Az árak alakulása nem­csak politikai mérlegelés vagy • állami döntés kérdése, azt végső soron szigorú gaz­dasági törvényszerűségek ha­tározzák meg. Ilyen körül­mények között kormányza­tunk fő feladatának tekinti a gazdasági munka hatékony- iságának növelését’ és ezen belül a hatékony gazdálko­dást elősegítő árrendszer ki­alakítását, nem utolsósorban azért, hogy ezzel is védje népgazdaságunkat az inflá­ciótól, a spekulációs árak hatásától." Eddig is megtette és a jövőben is megteszi, hogy a világpiaci árak hir­telen változásainak hazai ér­vényesülését késlelteti és mérsékli. Súlyos következ­mények nélkül viszont nem teheti meg, hogy tartósan fi­gyelmen kívül hagyja a vi­lágpiaci árak és egyéb nem­zetközi gazdasági tényezők hatásait. Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy az árak végső soron a termelésben és a fogyasztásban egyaránt jobban kifejezzék, hogy mi mennyibe kerül. Mindezek alapján a feltett kérdésre azt mondhatom, hogy árpolitikánk, az árak gazdasági szerepéről vallott felfogásunk nem változott, hanem azok a gazdasági kö­rülmények változtak meg, amelyekhez az áraknak iga­zodniuk kell. KÉRDÉS: Mi indokolja a most bejelentett árintézkedé­seket, hogyan függnek ösz- sze ezek a külső és belső gazdasági feltételek változá­saival? VÁLASZ: A világpiacon néhány év alatt bekövetke­zett jelentős változások ha­zánk számára — többek kö­zött — azt jelentették, hogy megdrágultak az importált energiahordozók, a nyers-és alapanyagok, valamint a korszerű technikát hordozó félkésztermékek és beruhá­zási javak. Ez jelentős mér­tékben megnövelte a költsé­geket az ipari és építőipari itenméléSiben, a bányászatban, a mezőgazdasági termelés­ben, a közlekedésben és a szolgáltatások területén. Ex­porttermékeink ára viszont nem emelkedett ugyanilyen arányban, s így jelentős veszteségeink keletkeztek. A megváltozott helyzetből adó­dó feladatokat V. ötéves ter­vünkben már figyelembe vettük, s ezek végrehajtásán dolgozunk. Az eddigi előre­haladás azonban nem ele­gendő ahhoz, hogy elérjük a tervben kijelölt célokat. A minőségi változások a terme­lésben, a gazdálkodásban, a gazdaságos export növelésé­ben, a külgazdasági egyen­súly javításában még nem bontakoztak ki a szükséges mértékben. E helyzetet figyelembe vé­ve foglalt állást múlt év áp­rilisában és decemberében, majd ez év júniusában nz MSZMP Központi Bizottsá­ga és hozta meg konkrét döntéseit a Minisztertanács. A gazdálkodás hatékonysá­gának növelése érdekében elkerülhetetlen és halasztha­tatlan olyan termelői és fo­gyasztói árak kialakítása, amelyek jobban kifejezik a valóságos ' termelési költsé­geket. KÉRDÉS: Miért vált szük­ségessé most a megszokott­nál nagyobb mértékű fo­gyasztói árrendezés? VÁLASZ: A belföldi ár­színvonal védelme érdeké­ben eddig a gazdaságilag in­dokoltnál kisebb mértékben érvényesítettük a tartós vi­lágpiaci árváltozásokat. A termelői árak a változáso­kat csak részben, sok eset­ben erősen késleltetve kö­vették, így mind kevésbé fe­leltek meg a valóságos költ­ségviszonyoknak. A fogyasz­tói árak még a termelői árak változását sem követ­ték. Az ebből adódó terhe­ket az állami költségvetés viselte. Az utóbbi években tehát — intézkedéseink el­lenére — árrendszerünk a maga egészében még min­dig nem tükrözi eléggé a vi­lágpiaci viszonyokat, a vég­bement változásokat. A helyzetre jellemző pél­dául, hogy az elmúlt évben a termékek és szolgáltatá­sok fogyasztói ártámogatásá­nak -összege már meghaladta a 40 milliárd forintot, ami megfelel a fogyasztás 13 szá­zalékának. és jelentősen fe­lülmúlja az állam forgalmi­adó bevételét. A költségvetés jelenlegi helyzetében ezek a kiadások már nem növelhetők tovább. 1980-tól új termelői ár­rendszert vezetünk be. A termelői árváltozások átfog­ják a termelés minden te­rületét, így a közszükségleti cikkek termelését és ezek árait is. Ezért most több év­re elaprózott árrendezési program nem vezethet cél­hoz, lassítaná a pozitív hatá­sok kibontakozását. Gazda­sági fejlődésünk követelmé­nyei szükségessé teszik, hogy a fogyasztó; árakat most át­fogóan rendezzük. Az áremeléseket az állam- háztartás egyensúlyának ja­vításához fűződő alapvető érdekeink is indokolják. A fogyasztói árrendezéstől gzt is várjuk, hogy fokozódik az energiatakarékosság, csökken az egyes élelmiszerek fo­gyasztásában tapasztalható pazarlás és ésszerűbb, gaz­dasági fejlettségünkkel job­ban összhangban álló fo­gyasztás alakul ki. Kormányzatunk a gazda­sági követelmények érvénye­sítése közben is gondosko­dik arról, hogy a lakosság kialakult életszínvonalát megőrizze és megszilárdítsa. Ezért a mostani széleskörű árrendezés után is számos élelmiszer, energiahordozó ára továbbra is támogatott marad. Például. a sertéshús­ra több mint 30 százalék, a tejre és tejtermékekre 50 százalék körüli, a cukorra valamint a tartósított élelmi­szerekre továbbra is átlago­san közel 20 százalék fo­gyasztói ártámogatás jut. Változatlanul jelentős fo­gyasztói ártámogatásban ré­szesülnek a közlekedési vi­teldíjak, a gyermekruházati cikkek, a tanszerek, a gyógy­szerek és számos szolgálta­tás. A jövőben arra kell töre­kednünk. hogy a mostanihoz hasonló átfogó árrendezésre ne legyen szükség, az elke­rülhetetlen árváltozások ne összegyűjtve, halmozva je­lentkezzenek, hanem árrend­szerünk folyamatosan, rugal­masabban kövesse a tefRTe- lési költségek változásait. KÉRDÉS: Kérjük, szóljon a bér- és jövedelemkiegészí- tésekrőt is. VÁLASZ: A Miniszterta­nács szóbanforgó határoza­tát alapos politikai és gaz­dasági mérlegelés előzte meg. A fogyasztói árak ren­dezésénél, valamint a bé­rek és a jövedelmek kiegé­szítésénél egyaránt figyelem­be kellett venni a népgaz­daság teherbíróképességét és életszínvonal-politikánk kö­vetelményeit. Ennek megfe­lelően a napi fogyasztás kö­rébe tartozó termékek (élel­miszerek, tüzelőanyagok, vil­lanyáram) áremelkedését a kormány bér-, illetve jöve­delem-kiegészítésekkel ellen­súlyozza. Bér-, illetve jövedeíemki- egészítésben részesül minden kereső és valamennyi társa­dalmi juttatásban részesü­lő eltartott, összesen mint­egy tízmillió kétszázezer fő. Jövedelemkiegészítést kap néhány olyan lakossági cso­port is, amely eddig ilyen jellegű juttatásban nem ré­szesült: az egy gyermekes családokban élő gyermekek és a nyugdíjas korú, de nem nyugdíjjogosult házastársak. Az építőanyagok árának emelkedése növeli az építke­zések költségeit, a lakásépí­tők terheit. Ezt figyelembe véve emelkedik egyes építé­si kölcsönök felső határa. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fogyasztói áremel­kedés nem egyformán érinti az egyes családokat. A bér- és jövedelemkiegészítések megállapításánál arra töre­kedtünk, hogy elsősorban a kisebb keresettel és jövede­lemmel rendelkező dolgozók, nyugdíjasok és gyermekes családok terheit enyhítsük. Ezen túl azonban arra is szükség van, hogy mindnyá­jan takarékosabban gazdál­kodjunk a közösségi életben és saját háztartásunkban egyaránt. Az árszint jelen­legi emelkedését végső so­ron és teljes mértékben csak az egész társadalom közös erőfeszítéseivel lehet ellen­súlyozni. Befejezésül szeretném hangsúlyozni: pártunk és kormányunk bízik abban, hogy a lakosság megérti a Minisztertanács döntésének szükségességét. Szocialista rendszerünk gazdasági alap­jai szilárdak. Közös munká­val el tudjuk érni, hogy a népgazdaság fejlesztésében és az életszínvonal terén el­ért eddigi vívmányainkat megőrizzük és további fej­lődésünk feltételeit megte­remtsük,

Next

/
Thumbnails
Contents