Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
1979. július 21.' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tárna: II vezetés idegrendszere Beszélgetés híredé munkisörfikrűl Gazdasági életünk néhány időszerű kérdése Interjú Hoós Jánossal, a Központi Bizottság osztályvezetőjével A munkásőrség megyei parancsnokságához tartozó közvetlen szakalegységek közötti szocialista munkaversenyben a tavalyi eredmények alapján a híradók kerültek az első helyre. — Sok ember feláldozott szabadi idejének eredménye ez, — mondja Varga Sándor szakcsoportvezető. Mondhatnánk ezt úgy is, hogy a tőlük elvártnál jóval többet tettek. Ez annál inkább elismerésre méltó, mert a híradóknak egyébként is többet kell tenniöfc, minit a lövész munkásőröknek, A szakmai feladatok ellátásán túl nekik ugyanúgy járatosának kell lenniöta a fegyverforgatásban, fegyelmezettnek a szolgálat ellátásában. És nem maradnak el semmiben, A legutóbbi lövészetük is kiválóra sikerült. A fegyveres testületeknél joggal vallják, hagy a híradás a vezetés idegrendszere. Nélkülözhetetlen a vezetés biztosításához, az alegységek irányításához. Nélküle egyetlen számottevő alakulat sem lenne ütőképes. — Híradó miunkásőreiink érzik is ennek jelentőségét, — bizonygatja Varga Sándor. Becsülettel ellátják feladataikat a testületbál és munkahelyeiken egyaránt. Az is igaz viszont, hogy feladataik elvégzéséhez minden parancsnoktól megkapják a lehető legnagyobb támogatást. — Mi kell ahhoZ,i hogy jó híradó legyen egy munkásőriből? — Mindenek előtt műszaki érdeklődésűnek kell lennie, de nem ez a döntő. Sokkal inkább az, hogy pontos, fegyelmezett legyen a szolgálat ellátásában. A szakmai ismereteket meg lehet szerezni. Nem biztos például, hogy egy elektroműszerész jobb híradó lesz, mint egy kezdetben alapismereteklkel sem rendelkező munkásőr. A technika ismerete nem minden A munkásőri feladatok sokirányúak, ellátásuk elsősorban tudati, akarati tényezők függvénye. — Ezek szerint előtanulGyokorlaton mányote hiányában is jó híradó válhat egy munkásőrből, ha megfelelő képzésben részesül. — Feltétlenül. A pontos, fegyelmezett munka mindig meghozza gyümölcsét. Persze, rengeteget kell tanulni. És közben figyelembe venni, hogy hiába tanul valaki, ha nem tart szoros kapcsolatot az élettel, ha nem tudja, hogyan hasznosítsa ismereteit a gyakorlatban. —• Gondolom, hogy az új híradó munkásőröknek mindenhez biztosítják a lehetőségeket ... — Természetesen. Az alapozó képzésbe való bevonásuk mellett továbbképzésük biztosított. A híradó szakai- egységek parancsnokainak módszertani felkészítésével is elősegítjük a foglalkozások eredményességét. — Utánpótlási gondokat nemi okoz a híradók nagyobb fokú lekötöttsége? — Inkább az okoz rendszeresen visszatérő gondot, hogy sok munkásőr jelentkezést vissza kell utasítanunk. — Miért van ez így? ,— Vonzódnak a technikához, s tudják, hogy ez a szolgálat fejleszti a gyors reagáló és intézkedő képességet. S. B. © Gazdasági életünk a szélesr közvélemény érdeklődésének középpontjában állj, Helyzetünk megítélésével kapcsolatban a legkülönbözőbb — olykor igen végletes — véleményekkel lehet találkozni. Miképpen jellemezhetjük népgazdaságunk helyzetét? — Népgazdaságunk mai helyzetét a fejlődés megváltozott feltételei alapján, a fokozódó követelményekkel összevetve lehet tárgyilagosan megítélni. 1973 őszén a világpiaci árak emelkedése olyan hirtelen következett be, és az árveszteség olyan nagymértékű volt, hogy azt sem gazdasági, sem politikai okok miatt nem lehetett rövid idő alatt a termelőkre és a fogyasztókra áthárítani, tudatosan vállalni kellett az eladósodást. Ezzel csaknem egyidejűleg az elmúlt három évtized fejlődésének eredményeként a magyar gazdaság is elérkezett egy olyan új szakaszhoz, ahol az intenzív fejlődésre, a fejlett gazdaságokra jellemző vonások, követelmények dominálnak. A XI. kongresszus határozata, a Központi Bizottság 1977. október 20-i, valamint 1978 áprilisi határozata egyértelműen és világosan tárta fel a gazdasági helyzetet és eligazítást adott a tennivalókra. Ennek ellenére — többéves folyamat következtében — az éves tervekhez közelálló termelésnövekedés nem járt együtt a gazdasági fejlődés minőségi követelményeinek a megvalósulásával: a hatékonyság élőirányzott emeffkedésévtel, a termelési és exportszerkezet szükséges ütemű és irányú változtatásával, a nemzetközi piacokon a versenyképesség kielégítő növekedésével, a külgazdasági egyensúly javulásával. A népgazdaság egyensúlyi helyzete romlott, a külföldi adósság egyre nőtt. A belföldi felhasználás — elsősorban a beruházások és a készlet- felhalmozás — a nemzeti jövedelem nyújtotta lehetőségeket meghaladó ütemben bővült. Mivel ezeknek a kedvezőtlen jelenségeknek, tendenciáknak a folytatódása komolyan veszélyeztetné gazdaságunk zavartalan fejlődését, megszüntetésük elodázhatatlan feladattá - vált. A Központi Bizottság ezért kidolgozta a gazdasági növe; kedés pályakorrekcióját: alapvető követelményként szabta meg a külgazdasági egyensúly fokozódó romlásának megállítását, illetőleg a javulást szolgáló folyamatok kibontakoztatását. A termelés, az értékesítés, a_fejleszr tés és az elosztás főbb előirányzatait, arányait az egyensúlyi követelménynek rendelték alá. Ennek megfelelően szerény növekedési ütemet irányzott elő és szükségesnek tartotta a gazdaság- irányítási gyakorlat érdemi továbbfejlesztését. Az év közepén az első öt hónap tényei alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a párt-, az állami és társadalmi szervek, a gazdálkodó szervezetek, a dolgozók általában megértették a tervcélokat és támogatták a magasabb követelményekből adódó feladatok megvalósítását. Mindezek eredményéként a termelés növekedése a nép- gazdasági tervvel összhangban mérséklődött, és általában az értékesítési lehetőségek függvényében differenciált. A fogyasztás és a beruházási tevékenység a termelésnél lassabban bővült, a készletek év eleii csökkenése a szokásosnál nagyobb mértékű. A kivitel dinamikus növekedése jelentősen meghaladta a behozatalét. Számos gazdálkodó szervezetnél érdemi kezdeményezéseket tettek a munkaerőgazdálkodás javítására. Továbbra is jelen vannak azonban egyes korábbi, negatív tendenciák. Ezért az eddigi előrehaladásunk még nem elégséges a tervcélok, mindenekelőtt a külső egyensúlyi követelmények megvalósításához. © Országunk felelős vezetői rendszeresen foglalkoznak a kialakult gazdasági helyzettel, és olyan feltételek kialakítására törekszenek, amelyek kedvező irányba befolyásolják a fejlődést. Ezek közül mit tart a legfontosabbnak? — A Központi Bizottságnak 1978. december 6-i, az 1979. évi népgazdasági tervről hozott határozata a gazdaságirányítás feladatává tette a terv biztonságos tel- . jesítésének megalapozását, a végrehajtás feltételeinek megteremtését a szükséges irányítási, szabályozási, szervezési és egyéb intézkedések megtételével, illetőleg megvalósításuk ellenőrzésével is. A hozott politikai és gazdasági döntések, intézkedések végrehajtása elkezdődött, amely jelentős segítséget nyúlt a vállalati tevékenység javításához is. Az intézkedések és a teendők közül kiemelek három kérdés- csoportot, amelyek hatásai rövidtávúak ugyan, de a feladatok megoldása mégis stratégiai jelentőségű. A gazdasági struktúra átalakításának elősegítése a gazdaságpolitika e döntő fontosságú kérdésének a megoldása érdekében elkezdődött, a jól és eredményesen gazdálkodó szervezetek fejlődésének erőteljesebb támogatása, a gazdaságtalan tevékenységet folytató, a korábbi gazdálkodási hiányosságok, erejüket meghaladó túlzott fejlesztések miatt veszteséges és alaphiányos szervezetek átfogó, kritikus értékelése, az ebből adódó feladatok meghatározása. Ennek a tevékenységnek a kibontakozása nagyobb szelektivitást biztosít a termelés és az exportstruktúra területén, a vállalatokat és szövetkezeteket olyan gazdálkodási és fejlesztési politikára kényszeríti, amely összhangban van a népgazdaság lehetőségeivel és egyben saját hatékonysági és fejlesztési lehetőségeivel is. A másik: a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának mértékei, arányai jobban igazodnak az adott egyensúlyi körülményekhez, erőteljesebben segítik az egyensúly javítását szolgáló folyamatok kibontakozását. A harmadik: előrehaladásunk nagymértékben függ a gazdaságirányítási gyakorlat, a gazdaságvezető munka érdemi javulásától. Az 1979. évi népgazdasági terv végrehajtásának megalapozása keretében következetesebbé vált a gazdaságirányítás felzárkózása az intenzív fejlődés követelményeihez. A felhalmozódott feszültségek feloldásához még sok a tennivaló. A magasabb követelményekhez igazodva kell tovább formálni a gazdasági szabályozást, a termelői és fogyasztói árrendszert olyan irányba, hogy az árak jobban tükrözzék a világpiaci ráfordításokat, a „reális” költségeket. © A szelektív iparfejlesztési politika, a korszerűség és hatékonyság követelménye, a kedvezőbb termék- szerkezet kialakítása, a vállalati tevékenység megítélésének qiszonylag új rendje hogyan érinti az emberi viszonyokat, különös tekintettel a munkaerőgazdálkodásra, bér- és jövedelempolitikára ? — A munkaerőnek a társadalom számára hatékony területeken való foglalkoztatása népgazdasági érdek. A mérsékeltebb gazdasági növekedés lehetőséget teremt arra is, hogy jelentősen előrelépjünk az olyan régóta meglevő probléma megoldásában, mint a túlzott munkaerőigény, hogy az egyes tevékenységek ellátásához any- nyi embert kössenek le, amennyi feltétlenül szükséges. A szelektív fejlesztési politikából következően a munkaerőt a gazdaságtalan termelésből felszabadítjuk és átirányítjuk a hatékonyan működő területekre. Ezzel az átcsoportosítással is járó munkaerő-gazdálkodás javítása különösen azokon a területeken — Budapesten és nagyobb ipari körzetekben — a legjelentősebb, ahol nagyobb a munkaerőhiány. 1979-ben számos gazdálkodó . szervezetnél érdemi kezdeményezéseket tettek a munkaerő-gazdálkodás javítására. Ezek hatása kedvező: mérséklődött a munkaerő- igény és a nem kívánatos létszámmozgás, javult a munka- fegyelem, a teljesítménykövetelmények növelése köny- nyebbé vált. A munkaerőgazdálkodásnak a munkaerő- mozgással is járó javítása elsősorban ott hozott egyértelműen pozitív eredményeket, ahol a dolgozókkal szembeni követelmények növelése, az ésszerű munkaerő-gazdálkodás a fizikai és nem fizikai dolgozókra, a beosztottakra és a vezetőkre egyaránt kiterjedt, ahol ez a munka az állami, politikai és a társadalmi szervek részéről ösz- szehangolt támogatást, bátorítást kapott, és a munkaerőmozgásban érintett dolgozókkal körültekintően, humánusan jártak el. A dolgozók többsége rövid időn belül megtalálja új munkahelyét. A jövőben a gazdálkodás hatékonysági körülményei és a dolgozók indokolt érdekei figyelembevételével a termelő és nem termelő területeken egyaránt fel kell gyorsítani a munkaerő-átcsoportosítást. A termelői árak átfogó rendezése, az áraknak a népgazdaság tényleges ráfordításaihoz való igazítása lehetőséget teremt a vállalatok gazdálkodásának egyértelműbb megítéléséhez. Ennek alapján a kollektívák személyi jövedelmeit biztosabban lehet a vállalatok jövedelmezőségéhez és más minőségi követelmények teljesítéséhez kötni. A szabályozásban a vállalati bér- és keresetnövekedést a gazdálkodás eredményétől kell függővé tenni, bérpreferenciával elsősorban az átlagosnál hatékonyabban dolgozó és gyorsan fejlődő vállalatokat indokolt támogatni. A bértarifákat úgy kell módosítani, hogy azok ne korlátozzák á keresetek teljesítményekhez igazodó alakulását. Fokozottabb gondot szükséges fordítani az ösztönzőbb egyéni bérformák arányának növelésére, a csoportos bérezés, az egyösszegű utalványozás elterjesztésére. El kell érni, hogy a kereset minden forintjához kapcsolódjon a teljesítmény, ne csak a kereset növekedéséhez. A hatékonyabb munkára ösztönző kereset — differenciálással, a telj esi tmény követelmények növekedésével érthető módon együttjáró helyi feszültségeket a gazdasági és politikai, társadalmi vezetőknek egyaránt vállalniuk kell. © A hatékony gazdálkodásnak természetes előfeltétele a ráfordításokat reálisan tükröző árviszonyok ' kialakítása, mind a termelői mind pedig a fogyasztói áraknál. Ezzel kapcsolatban mi jellemzi ma nálunk a helyzetet és milyen elképzelések vannak az esetleges módosításra? — A világpiaci árak robbanásszerű emelkedésének a magyar gazdaságra begyűrűző hatását az állam a közelmúltban központi eszközökkel erőteljesen korlátozta. Emiatt az állami támogatások és elvonások bonyolult rendszere jött létre. Ennek következtében a jelenlegi termelői és fogyasztói árak nem tükrözik a valóságnak megfelelően a ráfordításokat. Ez nehezíti a tisztánlátást, a hatékony gazdálkodás kibontakozását, a termék- szerkezet átalakítását, előrelépést az energia- és anyag- gazdálkodás racionálisabbá tételében, a külgazdasági egyensúly javításában, egyszóval — legfőbb gazdaság- politikai céljaink megvalósítását népgazdasági méretekben és a gazdálkodó szervezeteknél egyaránt. Ezért az árrendszerben olyan módosítások kimunkálása van folyamatban, amelyek jobban biztosítják árainknak a valóságos ráfordításokhoz, a világpiaci arányokhoz közelítését. A jövedelemszabályozásnak, az adórendszernek pedig olyannak kell lennie, amely nem közömbösíti az árrendszernek a hatékonyságra, a struktúrára gyakorolt hatását. © A reálisabb árviszonyok kialakítására irányuló törekvéseink mennyiben érintik a lakosság fogyasztási struktúráját és életszínvonal-politikánk alapelveit? — A reálisabb árviszonyok az eddiginél jobban összekapcsolják a termelési, külgazdasági feltételeket, a lakosság fogyasztási szerkezetével. Az objektív adottságok közvetítésével ésszerű takarékosságra ösztönöznek azzal, hogy ami a népgazdaságnak ténylegesen többe kerül, abból mértéktartó fogyasztást tesznek lehetővé. Ezen átrendeződés hatására javul, az adottságokhoz jobban igazodik a lakosság fogyasztásának szerkezete. Nő az ár szerepe az életszínvonal és a fogyasztási struktúra alakításában. Ugyanakkor az árnövekedést mindig összhangba hozzuk a személyi jövedelmek alakulásával, ily módon biztosítjuk az élet- színvonal növekedésének tervszerűségét. © A gazdasági élet mai fő jelenségei, általános feltételei tartós tendenciának tűnnek, ez a tény milyen követelményeket támaszt a legalapvetőbb gazdasági tevékenységgel, a termelő munkával szemben? — Feladatunk, hogy jobban beilleszkedjünk a világ- gazdaságba. Ez sok tekintetben újszerű, nehéz. Ennék a követelménynek csak úgy tudunk megfelelni, ha minden vonatkozásban a termeléstől az értékesítésig, a piaci munkáig felvesszük azt a tempót, amit a világ diktál. Nagy termelékenységű, a minőségi követelményeknek megfelelő, fegyelmezett munkára, ugyanakkor a kezdeményezőkészség kibontakoztatására, anyagi és szellemi értékeink maximális kihasználására van szükség. Csak az a felfogás lehet helyes, hogy problémáink a fejlődés gondjai és ezeket a feladatokat képesek vagyunk megoldani. Ehhez az összes feltétel rendelkezésünkre áll. Gazdaságunk megfelelő, szilárd alapokkal rendelkezik. A munkában szerzett politikai, irányítási tapasztalataink, az abban részt vevők alkotó, cselekvő magatartása. egysége jelentik a legfőbb biztosítékot arra, hogy gazdaságunk megfelel a magasabb követelményeknek is. Rákos Imre Úttörőtábor létesült a tiszafüredi strandon. A szép környezetben kisterenyei úttörök töltik szünidejüket
