Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

1979. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szerszámuk a csipesz KÖZLEMÉNY Több ügyes kéz is elkelne A bimbóból kiszedik a porzókat — Ha megkapom a fizeté­sem? Sok helye lesz az ezer- hétszáz forintnak. Ruhát sze­retnék venni. A keresztlá­nyomat is meglepem aján­dékkal — tervezget Göcző Judit, aki most fejezte be az általános iskola nyolcadik osztályát. A nyári szünetben, mert Judit folytatja majd a tanulást, a szolnoki Lenin Termelőszövetkezetben dol­gozik. o — Július elsején kezdtem el a munkát. Egy hónapig maradok. A kereset nem rossz és a munka sem nehéz. A kertészetben dolgozunk. Heterózis paradicsom ter­mékenyítését végezzük — magyarázza. — A kinyílás előtt levő bimbóból csipesz­szel kiszedjük a porzókat és három csészelevelet. Az utób­bit csak azért, mert így jelöl­jük, hogy ezzel a virággal már „foglalkoztunk”. Utána pedig a termőre rakjuk a „port”, egy kis fiolából. — Vetőmagparadicsom-ter- mesztésbe segítenekTbe a lá­nyok. A „Soroksári hajtató fajta” előállításához elég sok kézi munkára van szükség — mondja Vörösvári Zsolt kertészeti ágazatvezeitő. — Bíbelődős munka, de nem fá­rasztó. A pénzre sem lehet panasz. A betanulási időre kilenc forintot, utána pedig tizenegy forintot fizetünk óránként. — Hány diák dolgozik most a kertészetben? — Tizenöt lány. Két hektá­ron termesztjük ezt a fajta paradicsomvetőmagot. A vi­rágzást követni kell a bepor­zással, ezért elkelne itt több ügyes kéz is. Mert kapkodni sem lehet, hiszen szigorúak az előírások és gondos mun­ka szükséges, mert másfél millió forint a tét. — Két sor jut egy ember­re. Kétszázötven méter hosz- szú, és ezt kell rendben tar­tanunk. Ahogy Judit is elme­sélte ... És azokat a virágo­kat is le kell szednünk, ame­lyik már saját magát bepo­rozta, — mondja Béta Mar­git. — Két hétre jöttem ide dolgozni. A kereskedelmi és vendéglátóipariba járok. Egy farmert veszek majd a kere­setemen. — Hány tanuló jelentke­zett eddig munkára a terme­lőszövetkezetben? — kérde­zem Sárvári Istvánt, a téesz elnökét. — Elhangzott, a kertészet­ben tizenöt lány, a magtárak­ban pedig húsz—huszonöt fiatal dolgozik. De ez csak töredéke annak, amennyit al­kalmazni tudnánk. Csak a kertészetben elkelne vagy hatvan diák keze munkája. A kukorica címerezésében is sokat tudnának segíteni a fiatalok. o — Milyenek a kereseti le­hetőségek? — Hát a címerezésben 450—700 forint egy hektár. Ez teljesítményre megy. Ahogy a keze bírja. Máshol pedig 10—13 forintos órabér. Idén kevesebben kerestek meg bennünket, mint három évvel ezelőtt. Ennek meg is van a magyarázata. Két—há­rom éven keresztül nem volt munkalehetőség a diákoknak. Azelőtt mindig jött a törzs­gárda és a barátaik. Két év alatt elszoktak tőlünk. H. V. Kevesebb abrak, több hús A sertéshizlalási verseny eredménye A sertéshizlalás gazdasá­gosságának növeléséért ta­valy tavasszal a TESZÖV kezdeményezésére — amely­hez csatlakozott a megyei húsipari vállalat, az Iparsze­rű Sertéstermelő Szövetkeze­tek Közös Vállalkozása és a Kahyb is — sertéshizlalási verseny kezdődött megyénk­ben. A sertéstartással foglal­kozó 38 téesz közül 20 neve­zett be a vetélkedőre, amely­nek eredményhirdetése teg­nap délelőtt volt a TESZÖV szölnoki székházában. A szer­vezők szerint a verseny el­érte célját: a telepek terme­lési mutatói javultak, csök­kent a fajlagos abrakfelhasz­nálás és a malacelhullás, il­letve növekedett az egy ko­cára jutó húskibocsátás. A szakosított sertéstelepek közül az első helyet a tisza- földvári Lenin Termelőszö­vetkezet szerezte meg, míg a hagyományos sertéstartással foglalkozó gazdaságok közül a kunszentmártoni Körös­menti Tsz bizonyult a leg­jobbnak. Mindkét gazdaság a Kahyb termelési rendszerhez tartozik. A szakosított tele­pek közül második, illetve harmadik lett a karcagi Má­jus 1. Tsz és a kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezet. Második kategóriában „ezüst­érmet” szerzett a jászárok-r szállási Kossuth Tsz, míg a „bronz fokozat” a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövet­kezetnek jutott. A helyezést elért gazdaságok dolgozói, akik a sertéságazatban tevé­kenykednek, külföldi juta­lomutazáson vesznek részt. a megyei pártbizottság 1979. július 16-i üléséről A megyei pártbizottság 1979. júliusi ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a megye nagyüzemi munkássága élet- és munkakörülményeinek helyzetéről készült jelentést, állást foglalt a to­vábbi feladatokról. A megyei pártbi­zottság a következő főbb következte­tésekre jutott: A XI; kongresszus határozatának meg­felelő politikát folytatva kiemelt fel­adatának tartotta és tartja a jövőben is, hogy a megyében élő és dolgozó mun­kásság helyzetének alakulását folyama­tosan figyelemmel kísérje, politikai dön­téseiben érvényre juttassa a Központi Bizottság 1974. márciusi ülésén a mun­kásosztály társadalmi szerepének fej­lesztéséről, helyzetének javításáról el­fogadott irányelveket. A megyei pártbizottság megállapítot­ta, hogy a Központi Bizottság határoza­tának végrehajtása sikeresen halad a megyében. Erősödött, hatékonyabbá vált a párt- és tömegszervezetek politikai be­folyása a munkások körében. A mun­kások öntudatosságának fejlődése, po­litikai, szakmai és általános műveltsé­gének emelkedése nyomán nőtt közéleti aktivitásuk, érdemibben vettek részt a közügyek intézésében, a döntések kiala­kításában, jelentős szerepet töltenek be az üzemi demokrácia tartalmasabbá té­telében. A nagyüzemi munkásságot megyénk­ben az általánostól eltérő sajátosságok is jellemzik. Legjelentősebb, hogy ipari nagyüzemeink többségét az 1950-es évek után alapították, illetve korszerűsítet­ték, amely felgyorsította a munkássá válás folyamatát és a munkásság egyes rétegeinek belső átalakulását. Ezek a változások szükségszerűvé tették az életmód és szemlélet gyorsabb formáló­dását, a munkához való viszony fejlő­dését. I. n munkásság társadalmi helyzete Az 1975 óta eltelt időszakban folyta­tódott megyénkben a társadalmi átré- tegződés, amely különösen a munkás­ság soraiban volt jelentős. Létszámánál nagyobb mértékben nőtt vezető ereje. Jelenleg 112 ezer — hatezerrel több, mint 1975-ben — munkás dolgozik a megyében; az aktív keresőkön belüli ará­nyuk az 1975. évi 55,8-ról 1978-ra 58,3 százalékra növekedett. Az ezer főnél többet foglalkoztató 24 nagyüzemben dolgozik a megye mun­kásságának 38 százaléka (43 ezer fő), ezen belül a nagyipari munkássághoz tartozik 70 százaléka. Bár létszámuk 1975 óta állandósult, kör­nyezetükben betöltött szerepük - fejlődé­sük egyik legjellegzetesebb vonásaként - a nagyobb szervezettség és tömegbefo­lyásuk révén növekedett. Ez tükröző­dik a párt politikája iránti elkötelezett­ségben, a párthoz való szorosabb kötő­désben. A megyében a fizikai dolgozók 9.8 százaléka tagja a pártnak, a nagy­üzemekben 10,3 százaléka. Örvendetes, hogy a termelő ágazatokban a fizikai dolgozó párttagok 78 százaléka szak­munkás, vagy annál magasabb szak- képzettsége van. Figyelemre méltó a változás a szak- képzettség terén: amíg 1975-ben még 45.8 százalék volt a szakmunkások ará­nya, 1978-ban 48,1. Ez is tükrözi, hogy a nagyüzemek fokozott figyelmet fordí­tanak a szakképzésre. Kedvezőbb a kép nemcsak a korábbi évekhez, ha­nem a megyei és országos átlaghoz vi­szonyítva is. A nagyüzemekben a megyei átlagnál valamelyest kedvezőbb a fizikai foglal­kozású nők között a szakképzettek ará­nya — de még mindig számottevően el­marad a férfiakétól. 1978-ban a nők 20,4 százaléka volt szakmunkás, vagyis mindössze 0,6 százalékkal több. mint 1975-ben. A férfiakkal ellentétben a nagyüzemekben dolgozó munkásnők szakképzettsége alig magasabb, mint a kisebb ipari munkahelyeken dolgozóké. A szakmai képzettség összetételében elég jelentősek a különbségek az egyes ágazatok és a nagyüzemek között, il­letve a tevékenység jellege szerint. A megye munkásait alapul véve a szak­mával rendelkezők aránya népgazdasági áganként 33,4 százalék és 69,2 százalék között szóródik. Legalacsonyabb a me­zőgazdaságban és legmagasabb a szállí­tás-hírközlésben, az átlagot meghaladja továbbá az építőiparban és az iparban is. Kedvezőtlenebb a helyzet az élel­miszeriparban, a mezőgazdaságban, az építőanyagiparban és a vendéglátásban. Elismerésre méltó, hogy a vállalatok sokat tettek dolgozóik iskolai végzettsé­gének és szakmai képzettségének növe­léséért. Ennek ellenére nem végezte el az általános iskolát a megye üzemei­ben, vállalatainál mintegy 30 ezer fi­zikai dolgozó; közülük a 30—45 éves kor­osztályhoz tartozik mintegy nyolcezer. A munkások szakképzése és tovább­képzése terén — a gondok ellenére — feikerülit előbbrelépni. Amíg 1975-ben 870, addig 1978-ban közel kétezer fel­nőtt dolgozó tett eredményes szakmun­kásvizsgát a megyében. Ezen belül azon­ban a nők 40 százalékos aránya ala­csonynak tekinthető. Az viszont örven­detes, hogy a szakmunkásvizsgára je­lentkezettek 17 százaléka már rendel­kezik egy vagy több szakmával, s az sem elhanyagolható, hogy évente két­ezer-ötszáz—háromezer-ötszáz fizikai dolgozó vesz részt munkahelyi tovább­képzésben. Fontos feladat a munka szerinti el­osztás elvének következetes érvényesí­tése, annak biztosítása, hogy a bérekés keresetek összhangban legyenek a vál­lalati eredményekkel, az egyéni telje­sítményekkel. E téren is tapasztalható fejlődés. Az elmúlt három év alatt a nagyüzemekben foglalkoztatott munká­sok átlagkeresete 23 százalékkal emel­kedett. Havi átlagkeresetük közel 320 forinttal magasabb a megye összes fi­zikai dolgozójára számítottnál. A nagy­üzemek egyre jobban éltek a differen­ciált, a teljesítményhez, minőséghez kö­tött bérezéssel. Az átlagkereseten belül az átlagbérek valamelyest dinamiku­sabban emelkedtek, üzemenként elég je­lentős eltéréssel. A munkásnők bére kö­tél a férfiakéval azonos Imértékben, 22,4 százalékkal emelkedett, mégis lé­nyegesen alacsonyabb á vállalati átlag­nál. Ez jórészt objektív okokra vezet­hető vissza, így például nagyrészt a szakképzettségbeli lemaradással, illet­ve kevésbé végeznek nehéz fizikai, il­letve egészségre ártalmas munkát, mint a férfiak. Tapasztalható azonban, hogy nem mindenütt érvényesítik követke­zetesen az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Az a jellemző a megyében, hogy nö­vekedett a fizikai munka anyagi elis­merése. A kollektív szerződésekben a korábbinál jobban a teljesítményhez kötik a bérfejlesztést, illetve erőtelje­sebben ösztönöznek a munkafegyelem és a szervezettség javítására. Az 1977—78-ban kötelezően felemelt műszakpótlék hatására több helyütt növelték a műszakszámot, a nagy érté­kű gépek, berendezések 'kihasználás-’ javult. A nagyüzemekben a több mű­szakban dolgozók száma nőtt, arányuk 43-ról 45 százalékra változott. Ez lehe­tővé tette havi átlagkeresetük száz-öt­száz forintos emelkedését. A keresetek növekedésében közre­játszott az is, hogy nőtt a túlóráztatás. Például a megye iparában és az állami építőiparban is emelkedett a túlórák száma. Aránya az ossz teljesített mun­kaórákon belül az iparban 2,6, az építő­iparban 3,1 százalék volt. Ez, amellett, hogy a munkások életkörülményeit is kedvezőtlenül befolyásolja, a gazdál­kodás, illetve a szervezés fogyatékos­ságaira is felhívja a figyelmet. A munkakörülményekben az eltelt három évben jelentős javulás követke­zett be. Üj létesítmények és korszerű gépek üzembe helyezésével, rekonstruk­ciók befejezésével, valamint a jobb szo­ciális ellátás révén egészségesebb, biz­tonságosabb munkahelyek jöttek létre, amit nagyban elősegített a vállalati szociális és munkavédelmi tervek meg­valósítása. Csökkent a nagyüzemi munkások kö­zül a nehéz fizikai munkát végzők szá­ma, de még mindig hétezren végeznek nagy erőkifejtést igénylő munkát. A nagyüzemek számos intézkedést tettek az egészségi ártalmak csökken­tése érdekében, de a jövőben sem lehet arra számítani, hogy valamennyi egész­ségre ártalmas munkahelyet megszün­tessenek; fontos feladat viszont az ár­talmak minél kisebb mértékűre való mér­séklése, a korszerű védőeszközök al­kalmazása. Az üzemi balesetelhárítás, -védelem terén is figyelemre méltó a javulás. 1975 óta háromszázzal csökkent a bal­esetek száma, közöttük a halálos, illet­ve a csonkulásos baleseteké is mérsék­lődött. Az egészségügyi ellátás általános ja­vításához nagyban hozzájárult az üzem­orvosi hálózat fejlesztése. A megyében 1978-ban 21 üzemorvosi körzet vök. míg 1975-ben csak négy. Néhány üzem­ben bevezették a dolgozók rendszeres szűrővizsgálatát és több helyütt üze­mi fogorvos, reumatológiai és nőgyógyá­szati szakrendelés is van. A vállalatok igyekeztek az üzemi ét­keztetést általánosabbá tenni, illetve javítani. A nagyüzemekben dolgozók­nak azonban még mindig csak 34 szá­zaléka vette igénybe ezt a szolgáltatást, a munkások esetében nagyobb ez a há­nyad, meghaladja a 40 százalékot. A szociálpolitikai feladatok között egyre jobban előtérbe került a munká­sok. ezen belül is kiemelten a na“v családosok, alacsony jövedelműek la­kásgondjának megoldása. Az eltelt há­rom évben tizenegyezer lakás épült me­gyénkben. Az elosztható lakások több mint 60 százalékát fizikai dolgozóknak utalták ki, ennek ellenére még számos munkáscsalád lakásgondja megoldásra vár. A nagyüzemek — kollektív szerző­désük szerint — az utóbbi három év­ben mintegy ezerötszáz-ezerhatszáz dol­gozó lakáshoz juttatását segítették elő. A támogatásban részesülők 75—80 szá­zaléka fizikai dolgozó. A munkáslakás­építési akció keretében 1976—78 között a megyében összesen ezeregyszázhat lakás épült, zömét a nagyüzemi munká­sok kapták, illetve vásárolták. Lat­sanként átlagosan az állami támogatás összegé 83 ezer forint, a szociálpolitikai kedvezmény 62 ezer forint volt. Nagy­részt a pályakezdők, illetve az alacsonv jövedelmű családok számára jelentős teher a havi törlesztések kifizetése. Az üdültetésben részesült munkások száma és aránya is emelkedett 1975 óta. A 24 nagyüzemből hatezer fizikai dol­gozó üdült kedvezményesen, illetve szervezett formában 1978-ban. Az üdül­tetésben részt vevők 58 százaléka fi­zikai dolgozó, ami magasabb a megyei átlagnál. Gondot fordítottak a vállalatok a sportolási és művelődési lehetőségek bővítésére, több helyütt modem, új tesítményeket bocsátottak a dolgozók rendelkezésére. A dolgozóknak közel 30 százaléka na­ponta ingázik, átlagosan 15—30 kilomé­terről járnak be munkahelyükre. Lé­nyeges feladat, hogy a tizenötezer be­járó dolgozó utazási körülményei kul­turáltabbá váljanak. II. II további feladatok A jövőben is kiemelt figyelmet kell fordítani a nagyüzemi munkásság élet- és munkakörülményeinek javítására, az indokolatlan különbségek felszámolá­sára. Maradéktalanul érvényt kell sze­reznünk megyénkben pártunk politiká­jának, az MSZMP KB 1974. március 19—20-i határozatának. — Alapvető, hogy a pártszervek — köztük a nagyüzemi pártszervek — a társadalmi és tömegszervek, szervezetek tekintsék mindennapi feladatuknak a nagyüzemi munkásokkal való törődést, helyzetük folyamatos javítását. — Az eddigieknél fokozottabban gon­doskodjanak — a Központi Bizottság 1970. február 18—19-i határozata szelle­mében — a munkásnők és a munkásfia­talok problémáinak megoldásáról. Az erre a célra rendelkezésre álló válla­lati erőforrásoknak is nagyobb hánya­dát fordítsák élet- és munkakörülmé­nyeik javítására. — A bérezési gyakorlatban jobban érvényesíteni kell a munka szerinti el­osztás elvét. A munkából származó jö­vedelmeket erőteljesebben kell a telje­sítményekhez kötni. A férfiak és nő'- bérének arányosabb fejlesztésével csök­kenteni kell az indokolatlan különbsé­geket. — Fontos feladat a szakképzettség emelése, a szakmai továbbképzés ki- szélesítése. A termelési szerkezet vál­tozásával összhangban el kell érni, hogy növekvő számban rendelkezzenek a munkások több szakmával, illetve mesterszakmunkás-vizsgával. Erőtelje­sebben kell ösztönözni — és ennek mind hatékonyabb szervezetét biztosítani — az általános iskolai végzettség megszer­zésére. Fokozottabban szorgalmazni és segíteni kell az érettségivel rendelkező, arra alkalmas szakmunkások egyetem­re, főiskolára küldését, illetve felsőfo­kú képzettségük megszerzését. — A nagyüzemek kellő körültekin­téssel tervezzék a munkások szociális helyzetének javítását. A kedvezőtlen szociális helyzetben levőket, így pél­dául a nagycsaládosokat és az alacsonv jövedelműeket fokozottabban támogas­sák a kollektív szerződésekben rögzí­tett szociálpolitikai eszközökkel. Terv­szerűen folytassák a munkakörülmé­nyek javítását, különös tekintettel az egészségre ártalmas és nagy erőkifej­tést igénylő munkahelyekre. Csökken­teni kell a baleseti veszélyforrásokat, növelni kell a munkavégzés biztonsá­gát. — A város- és községfejlesztés so­rán megfelelő szintű ellátást kell biz­tosítani a munkáslakta körzetekbe” Ennek érdekében a tanácsok és a nagyüzemek közötti együttműködést ja­vítani szükséges. A távolsági és helyi közlekedés il­lesztésénél, valamint a menetrendek összeállításánál messzemenően figye­lembe kell venni a nagy létszámot fog­lalkoztató üzemek munkásainak jogos igényeit. Alapvető a közlekedés kultu­ráltságának növelése. — A szakszervezetek és KlSZ-szer- vezetek karolják fel a jó kezdeménye­zéseket, népszerűsítsék azokat. Külö­nösen a bérezésben, a munkavédelem­ben, az erkölcsi elismerésben, a kultu­rált munkakörülmények kialakításában, a szabad jdő hasznos eltöltésében.

Next

/
Thumbnails
Contents