Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
1979. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szerszámuk a csipesz KÖZLEMÉNY Több ügyes kéz is elkelne A bimbóból kiszedik a porzókat — Ha megkapom a fizetésem? Sok helye lesz az ezer- hétszáz forintnak. Ruhát szeretnék venni. A keresztlányomat is meglepem ajándékkal — tervezget Göcző Judit, aki most fejezte be az általános iskola nyolcadik osztályát. A nyári szünetben, mert Judit folytatja majd a tanulást, a szolnoki Lenin Termelőszövetkezetben dolgozik. o — Július elsején kezdtem el a munkát. Egy hónapig maradok. A kereset nem rossz és a munka sem nehéz. A kertészetben dolgozunk. Heterózis paradicsom termékenyítését végezzük — magyarázza. — A kinyílás előtt levő bimbóból csipeszszel kiszedjük a porzókat és három csészelevelet. Az utóbbit csak azért, mert így jelöljük, hogy ezzel a virággal már „foglalkoztunk”. Utána pedig a termőre rakjuk a „port”, egy kis fiolából. — Vetőmagparadicsom-ter- mesztésbe segítenekTbe a lányok. A „Soroksári hajtató fajta” előállításához elég sok kézi munkára van szükség — mondja Vörösvári Zsolt kertészeti ágazatvezeitő. — Bíbelődős munka, de nem fárasztó. A pénzre sem lehet panasz. A betanulási időre kilenc forintot, utána pedig tizenegy forintot fizetünk óránként. — Hány diák dolgozik most a kertészetben? — Tizenöt lány. Két hektáron termesztjük ezt a fajta paradicsomvetőmagot. A virágzást követni kell a beporzással, ezért elkelne itt több ügyes kéz is. Mert kapkodni sem lehet, hiszen szigorúak az előírások és gondos munka szükséges, mert másfél millió forint a tét. — Két sor jut egy emberre. Kétszázötven méter hosz- szú, és ezt kell rendben tartanunk. Ahogy Judit is elmesélte ... És azokat a virágokat is le kell szednünk, amelyik már saját magát beporozta, — mondja Béta Margit. — Két hétre jöttem ide dolgozni. A kereskedelmi és vendéglátóipariba járok. Egy farmert veszek majd a keresetemen. — Hány tanuló jelentkezett eddig munkára a termelőszövetkezetben? — kérdezem Sárvári Istvánt, a téesz elnökét. — Elhangzott, a kertészetben tizenöt lány, a magtárakban pedig húsz—huszonöt fiatal dolgozik. De ez csak töredéke annak, amennyit alkalmazni tudnánk. Csak a kertészetben elkelne vagy hatvan diák keze munkája. A kukorica címerezésében is sokat tudnának segíteni a fiatalok. o — Milyenek a kereseti lehetőségek? — Hát a címerezésben 450—700 forint egy hektár. Ez teljesítményre megy. Ahogy a keze bírja. Máshol pedig 10—13 forintos órabér. Idén kevesebben kerestek meg bennünket, mint három évvel ezelőtt. Ennek meg is van a magyarázata. Két—három éven keresztül nem volt munkalehetőség a diákoknak. Azelőtt mindig jött a törzsgárda és a barátaik. Két év alatt elszoktak tőlünk. H. V. Kevesebb abrak, több hús A sertéshizlalási verseny eredménye A sertéshizlalás gazdaságosságának növeléséért tavaly tavasszal a TESZÖV kezdeményezésére — amelyhez csatlakozott a megyei húsipari vállalat, az Iparszerű Sertéstermelő Szövetkezetek Közös Vállalkozása és a Kahyb is — sertéshizlalási verseny kezdődött megyénkben. A sertéstartással foglalkozó 38 téesz közül 20 nevezett be a vetélkedőre, amelynek eredményhirdetése tegnap délelőtt volt a TESZÖV szölnoki székházában. A szervezők szerint a verseny elérte célját: a telepek termelési mutatói javultak, csökkent a fajlagos abrakfelhasználás és a malacelhullás, illetve növekedett az egy kocára jutó húskibocsátás. A szakosított sertéstelepek közül az első helyet a tisza- földvári Lenin Termelőszövetkezet szerezte meg, míg a hagyományos sertéstartással foglalkozó gazdaságok közül a kunszentmártoni Körösmenti Tsz bizonyult a legjobbnak. Mindkét gazdaság a Kahyb termelési rendszerhez tartozik. A szakosított telepek közül második, illetve harmadik lett a karcagi Május 1. Tsz és a kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezet. Második kategóriában „ezüstérmet” szerzett a jászárok-r szállási Kossuth Tsz, míg a „bronz fokozat” a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezetnek jutott. A helyezést elért gazdaságok dolgozói, akik a sertéságazatban tevékenykednek, külföldi jutalomutazáson vesznek részt. a megyei pártbizottság 1979. július 16-i üléséről A megyei pártbizottság 1979. júliusi ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a megye nagyüzemi munkássága élet- és munkakörülményeinek helyzetéről készült jelentést, állást foglalt a további feladatokról. A megyei pártbizottság a következő főbb következtetésekre jutott: A XI; kongresszus határozatának megfelelő politikát folytatva kiemelt feladatának tartotta és tartja a jövőben is, hogy a megyében élő és dolgozó munkásság helyzetének alakulását folyamatosan figyelemmel kísérje, politikai döntéseiben érvényre juttassa a Központi Bizottság 1974. márciusi ülésén a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének javításáról elfogadott irányelveket. A megyei pártbizottság megállapította, hogy a Központi Bizottság határozatának végrehajtása sikeresen halad a megyében. Erősödött, hatékonyabbá vált a párt- és tömegszervezetek politikai befolyása a munkások körében. A munkások öntudatosságának fejlődése, politikai, szakmai és általános műveltségének emelkedése nyomán nőtt közéleti aktivitásuk, érdemibben vettek részt a közügyek intézésében, a döntések kialakításában, jelentős szerepet töltenek be az üzemi demokrácia tartalmasabbá tételében. A nagyüzemi munkásságot megyénkben az általánostól eltérő sajátosságok is jellemzik. Legjelentősebb, hogy ipari nagyüzemeink többségét az 1950-es évek után alapították, illetve korszerűsítették, amely felgyorsította a munkássá válás folyamatát és a munkásság egyes rétegeinek belső átalakulását. Ezek a változások szükségszerűvé tették az életmód és szemlélet gyorsabb formálódását, a munkához való viszony fejlődését. I. n munkásság társadalmi helyzete Az 1975 óta eltelt időszakban folytatódott megyénkben a társadalmi átré- tegződés, amely különösen a munkásság soraiban volt jelentős. Létszámánál nagyobb mértékben nőtt vezető ereje. Jelenleg 112 ezer — hatezerrel több, mint 1975-ben — munkás dolgozik a megyében; az aktív keresőkön belüli arányuk az 1975. évi 55,8-ról 1978-ra 58,3 százalékra növekedett. Az ezer főnél többet foglalkoztató 24 nagyüzemben dolgozik a megye munkásságának 38 százaléka (43 ezer fő), ezen belül a nagyipari munkássághoz tartozik 70 százaléka. Bár létszámuk 1975 óta állandósult, környezetükben betöltött szerepük - fejlődésük egyik legjellegzetesebb vonásaként - a nagyobb szervezettség és tömegbefolyásuk révén növekedett. Ez tükröződik a párt politikája iránti elkötelezettségben, a párthoz való szorosabb kötődésben. A megyében a fizikai dolgozók 9.8 százaléka tagja a pártnak, a nagyüzemekben 10,3 százaléka. Örvendetes, hogy a termelő ágazatokban a fizikai dolgozó párttagok 78 százaléka szakmunkás, vagy annál magasabb szak- képzettsége van. Figyelemre méltó a változás a szak- képzettség terén: amíg 1975-ben még 45.8 százalék volt a szakmunkások aránya, 1978-ban 48,1. Ez is tükrözi, hogy a nagyüzemek fokozott figyelmet fordítanak a szakképzésre. Kedvezőbb a kép nemcsak a korábbi évekhez, hanem a megyei és országos átlaghoz viszonyítva is. A nagyüzemekben a megyei átlagnál valamelyest kedvezőbb a fizikai foglalkozású nők között a szakképzettek aránya — de még mindig számottevően elmarad a férfiakétól. 1978-ban a nők 20,4 százaléka volt szakmunkás, vagyis mindössze 0,6 százalékkal több. mint 1975-ben. A férfiakkal ellentétben a nagyüzemekben dolgozó munkásnők szakképzettsége alig magasabb, mint a kisebb ipari munkahelyeken dolgozóké. A szakmai képzettség összetételében elég jelentősek a különbségek az egyes ágazatok és a nagyüzemek között, illetve a tevékenység jellege szerint. A megye munkásait alapul véve a szakmával rendelkezők aránya népgazdasági áganként 33,4 százalék és 69,2 százalék között szóródik. Legalacsonyabb a mezőgazdaságban és legmagasabb a szállítás-hírközlésben, az átlagot meghaladja továbbá az építőiparban és az iparban is. Kedvezőtlenebb a helyzet az élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban, az építőanyagiparban és a vendéglátásban. Elismerésre méltó, hogy a vállalatok sokat tettek dolgozóik iskolai végzettségének és szakmai képzettségének növeléséért. Ennek ellenére nem végezte el az általános iskolát a megye üzemeiben, vállalatainál mintegy 30 ezer fizikai dolgozó; közülük a 30—45 éves korosztályhoz tartozik mintegy nyolcezer. A munkások szakképzése és továbbképzése terén — a gondok ellenére — feikerülit előbbrelépni. Amíg 1975-ben 870, addig 1978-ban közel kétezer felnőtt dolgozó tett eredményes szakmunkásvizsgát a megyében. Ezen belül azonban a nők 40 százalékos aránya alacsonynak tekinthető. Az viszont örvendetes, hogy a szakmunkásvizsgára jelentkezettek 17 százaléka már rendelkezik egy vagy több szakmával, s az sem elhanyagolható, hogy évente kétezer-ötszáz—háromezer-ötszáz fizikai dolgozó vesz részt munkahelyi továbbképzésben. Fontos feladat a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítése, annak biztosítása, hogy a bérekés keresetek összhangban legyenek a vállalati eredményekkel, az egyéni teljesítményekkel. E téren is tapasztalható fejlődés. Az elmúlt három év alatt a nagyüzemekben foglalkoztatott munkások átlagkeresete 23 százalékkal emelkedett. Havi átlagkeresetük közel 320 forinttal magasabb a megye összes fizikai dolgozójára számítottnál. A nagyüzemek egyre jobban éltek a differenciált, a teljesítményhez, minőséghez kötött bérezéssel. Az átlagkereseten belül az átlagbérek valamelyest dinamikusabban emelkedtek, üzemenként elég jelentős eltéréssel. A munkásnők bére kötél a férfiakéval azonos Imértékben, 22,4 százalékkal emelkedett, mégis lényegesen alacsonyabb á vállalati átlagnál. Ez jórészt objektív okokra vezethető vissza, így például nagyrészt a szakképzettségbeli lemaradással, illetve kevésbé végeznek nehéz fizikai, illetve egészségre ártalmas munkát, mint a férfiak. Tapasztalható azonban, hogy nem mindenütt érvényesítik következetesen az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Az a jellemző a megyében, hogy növekedett a fizikai munka anyagi elismerése. A kollektív szerződésekben a korábbinál jobban a teljesítményhez kötik a bérfejlesztést, illetve erőteljesebben ösztönöznek a munkafegyelem és a szervezettség javítására. Az 1977—78-ban kötelezően felemelt műszakpótlék hatására több helyütt növelték a műszakszámot, a nagy értékű gépek, berendezések 'kihasználás-’ javult. A nagyüzemekben a több műszakban dolgozók száma nőtt, arányuk 43-ról 45 százalékra változott. Ez lehetővé tette havi átlagkeresetük száz-ötszáz forintos emelkedését. A keresetek növekedésében közrejátszott az is, hogy nőtt a túlóráztatás. Például a megye iparában és az állami építőiparban is emelkedett a túlórák száma. Aránya az ossz teljesített munkaórákon belül az iparban 2,6, az építőiparban 3,1 százalék volt. Ez, amellett, hogy a munkások életkörülményeit is kedvezőtlenül befolyásolja, a gazdálkodás, illetve a szervezés fogyatékosságaira is felhívja a figyelmet. A munkakörülményekben az eltelt három évben jelentős javulás következett be. Üj létesítmények és korszerű gépek üzembe helyezésével, rekonstrukciók befejezésével, valamint a jobb szociális ellátás révén egészségesebb, biztonságosabb munkahelyek jöttek létre, amit nagyban elősegített a vállalati szociális és munkavédelmi tervek megvalósítása. Csökkent a nagyüzemi munkások közül a nehéz fizikai munkát végzők száma, de még mindig hétezren végeznek nagy erőkifejtést igénylő munkát. A nagyüzemek számos intézkedést tettek az egészségi ártalmak csökkentése érdekében, de a jövőben sem lehet arra számítani, hogy valamennyi egészségre ártalmas munkahelyet megszüntessenek; fontos feladat viszont az ártalmak minél kisebb mértékűre való mérséklése, a korszerű védőeszközök alkalmazása. Az üzemi balesetelhárítás, -védelem terén is figyelemre méltó a javulás. 1975 óta háromszázzal csökkent a balesetek száma, közöttük a halálos, illetve a csonkulásos baleseteké is mérséklődött. Az egészségügyi ellátás általános javításához nagyban hozzájárult az üzemorvosi hálózat fejlesztése. A megyében 1978-ban 21 üzemorvosi körzet vök. míg 1975-ben csak négy. Néhány üzemben bevezették a dolgozók rendszeres szűrővizsgálatát és több helyütt üzemi fogorvos, reumatológiai és nőgyógyászati szakrendelés is van. A vállalatok igyekeztek az üzemi étkeztetést általánosabbá tenni, illetve javítani. A nagyüzemekben dolgozóknak azonban még mindig csak 34 százaléka vette igénybe ezt a szolgáltatást, a munkások esetében nagyobb ez a hányad, meghaladja a 40 százalékot. A szociálpolitikai feladatok között egyre jobban előtérbe került a munkások. ezen belül is kiemelten a na“v családosok, alacsony jövedelműek lakásgondjának megoldása. Az eltelt három évben tizenegyezer lakás épült megyénkben. Az elosztható lakások több mint 60 százalékát fizikai dolgozóknak utalták ki, ennek ellenére még számos munkáscsalád lakásgondja megoldásra vár. A nagyüzemek — kollektív szerződésük szerint — az utóbbi három évben mintegy ezerötszáz-ezerhatszáz dolgozó lakáshoz juttatását segítették elő. A támogatásban részesülők 75—80 százaléka fizikai dolgozó. A munkáslakásépítési akció keretében 1976—78 között a megyében összesen ezeregyszázhat lakás épült, zömét a nagyüzemi munkások kapták, illetve vásárolták. Latsanként átlagosan az állami támogatás összegé 83 ezer forint, a szociálpolitikai kedvezmény 62 ezer forint volt. Nagyrészt a pályakezdők, illetve az alacsonv jövedelmű családok számára jelentős teher a havi törlesztések kifizetése. Az üdültetésben részesült munkások száma és aránya is emelkedett 1975 óta. A 24 nagyüzemből hatezer fizikai dolgozó üdült kedvezményesen, illetve szervezett formában 1978-ban. Az üdültetésben részt vevők 58 százaléka fizikai dolgozó, ami magasabb a megyei átlagnál. Gondot fordítottak a vállalatok a sportolási és művelődési lehetőségek bővítésére, több helyütt modem, új tesítményeket bocsátottak a dolgozók rendelkezésére. A dolgozóknak közel 30 százaléka naponta ingázik, átlagosan 15—30 kilométerről járnak be munkahelyükre. Lényeges feladat, hogy a tizenötezer bejáró dolgozó utazási körülményei kulturáltabbá váljanak. II. II további feladatok A jövőben is kiemelt figyelmet kell fordítani a nagyüzemi munkásság élet- és munkakörülményeinek javítására, az indokolatlan különbségek felszámolására. Maradéktalanul érvényt kell szereznünk megyénkben pártunk politikájának, az MSZMP KB 1974. március 19—20-i határozatának. — Alapvető, hogy a pártszervek — köztük a nagyüzemi pártszervek — a társadalmi és tömegszervek, szervezetek tekintsék mindennapi feladatuknak a nagyüzemi munkásokkal való törődést, helyzetük folyamatos javítását. — Az eddigieknél fokozottabban gondoskodjanak — a Központi Bizottság 1970. február 18—19-i határozata szellemében — a munkásnők és a munkásfiatalok problémáinak megoldásáról. Az erre a célra rendelkezésre álló vállalati erőforrásoknak is nagyobb hányadát fordítsák élet- és munkakörülményeik javítására. — A bérezési gyakorlatban jobban érvényesíteni kell a munka szerinti elosztás elvét. A munkából származó jövedelmeket erőteljesebben kell a teljesítményekhez kötni. A férfiak és nő'- bérének arányosabb fejlesztésével csökkenteni kell az indokolatlan különbségeket. — Fontos feladat a szakképzettség emelése, a szakmai továbbképzés ki- szélesítése. A termelési szerkezet változásával összhangban el kell érni, hogy növekvő számban rendelkezzenek a munkások több szakmával, illetve mesterszakmunkás-vizsgával. Erőteljesebben kell ösztönözni — és ennek mind hatékonyabb szervezetét biztosítani — az általános iskolai végzettség megszerzésére. Fokozottabban szorgalmazni és segíteni kell az érettségivel rendelkező, arra alkalmas szakmunkások egyetemre, főiskolára küldését, illetve felsőfokú képzettségük megszerzését. — A nagyüzemek kellő körültekintéssel tervezzék a munkások szociális helyzetének javítását. A kedvezőtlen szociális helyzetben levőket, így például a nagycsaládosokat és az alacsonv jövedelműeket fokozottabban támogassák a kollektív szerződésekben rögzített szociálpolitikai eszközökkel. Tervszerűen folytassák a munkakörülmények javítását, különös tekintettel az egészségre ártalmas és nagy erőkifejtést igénylő munkahelyekre. Csökkenteni kell a baleseti veszélyforrásokat, növelni kell a munkavégzés biztonságát. — A város- és községfejlesztés során megfelelő szintű ellátást kell biztosítani a munkáslakta körzetekbe” Ennek érdekében a tanácsok és a nagyüzemek közötti együttműködést javítani szükséges. A távolsági és helyi közlekedés illesztésénél, valamint a menetrendek összeállításánál messzemenően figyelembe kell venni a nagy létszámot foglalkoztató üzemek munkásainak jogos igényeit. Alapvető a közlekedés kulturáltságának növelése. — A szakszervezetek és KlSZ-szer- vezetek karolják fel a jó kezdeményezéseket, népszerűsítsék azokat. Különösen a bérezésben, a munkavédelemben, az erkölcsi elismerésben, a kulturált munkakörülmények kialakításában, a szabad jdő hasznos eltöltésében.
