Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

1979. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szegeden Pedagógiai nyári egyetem Tegnap Szegeden megnyílt a TIT pedagógiai nyári egye­teme. Mint az ünnepségen hangsúlyozták, ez a szegedi nyárt, egyetem a magyar pe­dagógusoknak fontos tovább­képzési fóruma, hallgatói minden évben az oktatás és a nevelés egy-egy aktuális témájával ismerkedhetnek meg részletesen. Az idén az oktatástechnológia elmélete és gyakorlata a fő téma. A hallgatók, a Juhász Gyula tanárképző főiskolán megis­merkednek számítógépes ok­tatási programokkal. Az ok­tatás szolgálatába állított képmagnók s más audiovizu­ális eszközök alkalmazási módszereivel. Tájékoztatást kapnak a taneszközkuitatá- sok legújabb eredményeiről, az iskolarádió és az iskola tv használatának kérdései­ről. A július 25-én záruló ti­zenhatodik szegedi nyári egyetem mintegy 300 hallga­tója, a szakmai, programok mellett, megtekinti a szege­di ünnepi hetek soron levő szabadtéri előadásait, kiál­lításait, zenei és szórakozta­tó eseményeit és délalföldi kirándulásokon vesz részt. A megnyitó alkalmából adták át Ágoston György­nek, a neveléstudományok doktorának, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető professzorának a TIT Bugát Pál emlékér­mét. A kitüntetett, mint hang­súlyozták, másfél évtizede irányítja a szegedi pedagó­giai nyári egyetemet, ezzel nagy szolgálatot tett a köz­oktatás . ügyének. Hidrológiai tanfolyam Tegnap záróünnepéllyel fejeződött be a X. nemzet­közi hidrológiai továbbképző tanfolyam, amelyet az UNESCO felkérésére Ma­gyarország rendezett a fej­lődő országok fiatal szakem­berei számára. Ezúttal fő­ként afrikai, közel- és tá­vol-keleti hallgatók, tíz or­szág ifjú hidrológusai bőví­tették elméleti és gyakorlati szakismereteiket a féléves továbbképző tanfolyamon, amelyen a korszerű vízgaz­dálkodási létesítmények, há­lózatok tervezéséhez, működ­tetésük irányításához és hid­rológiai kutatások elvégzé­séhez szükséges legfon­tosabb magyar és nem­zetközi tapasztalatokat sajá­títottak el a résztvevők. A TESCO és az Országos Víz­ügyi Hivatal megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ rendezte ed­dig mind a tíz nemzetközi tanfolyamot, amelyen össze­sen 37 ország, 158 szakembe­re gazdagította tudását. Pótolni a hiányosságokat Berekfürdői strandtervek A múlt év októberétől a berekfürdői strand új „gaz­dája” a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A szakvállalat legelső tevé­kenysége egy alapos műsza­ki vizsgálat volt, amely eredményeképpen szezonkez­désig mintegy kétmillió fo­rint értékben „csinosították” a fürdőt. Felújították az épü­letek berendezéseit, kifestet­ték a kabinokat, öltözőket, rendbe hozták a gyermek- játszóteret. Ezután fokozott ütemben folytatták a fedett fürdő 1975 őszétől húzódó építését. A műszaki átadást december 20-ra tervezik. Benne a két, különböző hő­fokú gyógymedence télen- nyáron várja majd a ven­dégeket. Az új bővizű kút bekap­csolásával megoldódott a medencék vizének gyakoribb frissítése. Addig hetente csak egyszer cserélték az úszómedence vizét, és a fel­töltés régebben vasárnap es­tétől szerdáig húzódott. Ma már ebben a medencében heti két. gyors vízcserét is képesek lebonyolítani. A gyermekpancsoló vizét na­ponta kétszer, hétvégeken háromszor eresztik le, az ikermedencéket pedig más­naponként töltik friss víz­zel. A gyógymedence víz­cseréjére szintén kétnapon­ként van lehetőség. Jelenleg a csónakázó tó egyharmadán napozó készül, és ebben a hónapban zárt zuhanysorral, mellékhelyisé­gekkel is bővült a létesítmé­nyek száma. A fürdő naponta 5 ezer 200 vendég zavartalan pihe­nését képes biztosítani. A szolgáltatások közül az étter­met, a bisztrókat, az étel­és strandcikk-pavilonokat, a halsütödét, a kölcsönző bol­tot, a kádfürdőt, a masszí­rozást, a hajszárítást és a hangosbemondót vehetik igénybe a strandolok. A ven­dégek kényelmét, a strand üzemeltetését tizenkét ál­landó és főszezonban to­vábbi harminc kiáegítő mun­kás biztosítja. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat soron következő tervei között né­hány húzódó és esedékes fel­újítás szerepel. Többek kö­zött gondot okoz a szakvál­lalatnak. hogy a fürdő al­építményei — különösen a csőhálózat — nagymértékben elhasználódtak, így ennek folyamatos cseréje elodázha­tatlan. Az öltözők állapota sem kielégítő még minden­hol, és a szennyvízelvezetés­ben is változások várhatóak a következő időszakban. D. Sz. M. Reggeltől estig szól a muzsika Zenei tábor Felsőtárkányban Papp László, a szolnoki Zeneiskola tanára vezeti a csellista diákok gyakorlatát A csodálatos környezetben fekvő felsőtárkányi KISZ-tábort egy hétre fiatal muzsikusok vették birtokba. Az idén harma­dik alkalommal rendezik meg az ifjú zenebarátok zenekari és kamarazenekori táborát. A tizennégynapos program má­sodik felét Törökszentmiklóson töltik majd a lányok és a fiúk. — Honnan érkeztek a diá­kok? — kérdezzük Farkas István táborvezetőt, az Egri szimfonikus zenekar karna­gyát. — Heves és Szolnok me­gye tehetséges fiataljai al­kotják a tábor lakóinak többségét, de Borsod és Nóg- rád küldötteit is itt találjuk. A kilencven táborozó közül húsz külföldi: Lengyelor­szágból, Ausztriából illetve Finnországból érkeztek. — Neves művésztanárok, zenepedagógusok irányításá­val folyik a munka. Milyen célt tűzött maga elé a „tan­testület”? — Elsődleges célunk, hogy a fiatalok megbarátkozzanak a kamarazenéléssel, a szim­fonikus zenekari munkával. Megérezzék a közös muzsi­kálás ízét, örömeit. Egyéni­leg is foglalkozunk a diá­kokkal és a gyakorlat mel­lett elméleti képzést is kap­nák. Érdekes zenetörténeti előadásokkal színesítjük a programot. — Nem csupán a tábor­ban zenélnek a fiatalok? — Egerben, majd a tábor utolsó napján — július 23-án — Szolnokon, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ­ban hallgathatják meg az érdeklődők az együttest. A fellépések után a megyeszék­hely különböző pontjain sze­renáddal, „toronymuzsiká­val” kedveskednek a ven­déglátóknak. Természetesen Törökszentmiklóson is ren­dezünk szabadtéri hangver­senyt. Az ifjú muzsikusok han­gulatos faházakban laknak. Az egyikben hegedűtrió pró­bál, a másikban fuvolista skálázik. Sokan a szabadban padokon, fűbe telepedve gya­korolnak. Ézsiás Csilla, a jászberényi Palotásí János Zeneiskola növendéke két fenyőfát „rendezett be” pró­bateremnek. Kitartó szorga­lommal végzi a mélyhege­dűn az ujjgyakorlatokat. — Első alkalommal va­gyok Felsőtárkányban — mondja. —* Akik már más­kor is részt vettek a tábor­ban, rengeteg szépet, jót me­séltek, valószínű, így is lesz most is. Még az elején va­gyunk, de nagyon tetszik, hogy a sok zenét kedvelő, művelő fiatal találkozhat, ki­cserélheti tapasztalatait. Sok új művel ismerkedünk meg. Valószínű, jó „kamarázások” várnak ránk a következő na­pokban. — Mennyit gyakorolnak? — Kötelező délelőtt és délután is két és fél óra, de ezen kívül ki mennyit akar. A szorgalmasabbak munka­tempója magával ragadja az egész tábort. Szerintem leg­alább hat-hét órát játszik mindenki. Koncsek Erika Gyöngyös­ről érkezett. Már második alkalommal vesz részt zenei táborban. — Szívesen jött újra Fel- sötárkányba? — Nagyon boldog voltam, amikor bekerültem a Heves megyei „keretbe”. Az előző két hét sok élményt és hasz­nos tapasztalatot nyújtott. A zenekari játékot itt szeret­tem meg. Óriási élmény ba­rátokkal együtt egy művet szépen megszólaltatni. — Gyöngyösön is játszik együttesben? — A zeneiskolában aktí­van működik a „Tücsök” ze­nekarunk. Kamaradarabokat próbálunk és adunk elő. Mindenki szívből csinálja. A nagyzenekar Schubert Befejezetlen szimfóniáját próbálja. A szünetben be­szélgetünk Pál Jánossal, aki Szolnokról érkezett. — Az egri diáknapokon már találkoztunk. — Szeretek muzsikálni, s természetesen versenyezni is. Ezen lehet viszonyítani, lemérni a munka eredmé­nyességét. Különösen a ze­nekari játékot kedvelem, le­gyen az kvartett vagy nagy zenekar. Szolnokon az Olaj­bányász fúvószenekarban játszom már öt éve a trom­bitaszólamot. — Valamennyi táborozó ilyen rutinos zenekari mu­zsikus? — Sokan most játszanak először együttesben. Na­gyobb fegyelemmel, koncent­rálással kell dolgozni, mert egy kollektíva munkáját ronthatja el az ember. Ezt a pluszt szívesen beleadjuk. — A gyakorlás mellett mivel töltik a szabad időt? — Valóságos sportkombi­nát áll a rendelkezésünkre, esténként táncolhatunk, ér­dekes előadásokat hallgatha­tunk. Izgalommal várjuk a nemzetek bemutatkozó est­jeit. A külföldi diákok és mi is műsor keretében dal­lal, tánccal, muzsikával kö­szöntjük egymást. Már .be­szélgettünk a „rezesekkel”, hogy valami vidám összeál­lítással meglepjük a többie­ket. V. Fekete Sándor A HÓNAP FOTÓJA című pályázatunkra érkezett. Fények Vári Gyula, Szolnok a Kissé megzavarta Paulát, hogy beleláttak a hátsó gondolatába. Kapzsinak, türelmetlennek, netalán irigynek mégsem akart lát­szani. Védekezve mentegetőzött. — Nem mondtam semmi sértőt... A családban csak tudhatnak róla. hogy lehetnek gondjaink? Mártikat fölvették a pedagógiai főiskolára. Ö nem érezheti meg, hogy annyi ki­adásunk van. — Márti'ka, Mártika! — rándította félre gúnyos száját Dezső. — Annyi­ra talán mégsem égtünk le, hogy a lányunk rongyosságára kelljen hi­vatkozni. — Még szép — bámult a férjére feddőn Paula. — Vagy neked olyan mindegy? A taníttatása mellett a ho­zományra is gyűjteni kell. Csillapítón szólt menyéhez az öreg Burján. — Arról még korai beszélni. Ma már különben sem divat a hozo­mány. — Törődök is én a mai divattal — fogta hangját még vékonyabbra a re­kedtes Paula. Ez a hanghordozás mintegy előkészítette a büszke kije­lentést: — Én ragaszkodom a tradí­ciókhoz. Ilyen nevelést kaptam. Dezső még magasabbról szólta le a kijelentést: — Tudhatnád, hogy erre a lemez­re soha nem voltam kíváncsi! — Sebaj, fiam — emelte meg bé­két kérő szelídséggel a kezét az öreg. — Teljesen haszontalan ez a mérge- lődés. Hiszen palotánk van! Minden­ki a Burján családot irigyli. Való­ságos villát építettünk. Eltátja a száját, aki ránéz a mi gyönyörű há­zunkra. Hogy közben kifogytunk a pénzből? Hát aztán. Ne legyetek tel­hetetlenek. ' Durcásan, bár jóhiszemű ellenke­zéssel szúrta bele horgolótűjét Pau­la a pamutgombolyagba. — Igenis azok vagyunk. papa. Telhetetlenek az adósságban. Össze­sen háromszázhúszezerrel tartozunk az államnak. Ebből magára is jut nyolcvanezer, papa! —■ Csekélység — mókázott vidám nagyvonalúsággal az öreg. — Csak egyharmadát viszi el a nyugdíjam­nak. Gond nélkül fizetem, amíg élek. A lakás meg úgyis Mártikáé lesz. Ettől szelídebbre enyhült Paula és Dezső arca, Edit viszont a rajztáb­lához koppantottá ceruzája végét. — Már megint számolunk. Mikor lesz ennek vége? — Soha — adta meg rögtön báty­ja a kézenfekvő választ. Finom türelemmel szólt hozzá a mérnöknő: — Közben azért élni is jó lenne. Hogy ne fájdítsák az ember fejét az úgynevezett piszkos anyagiak. Némi irigykedésse] nézett föl rá Paula a vén fotel öbléből. — Neked legalább még van re­ményed. Fiatalok vagytok. De én? . . . Kész felnőtt a lányunk, mi meg ió- forrnán egy napig sem voltunk fia­talok. — Ó, a szegény rabnő! — jajdult fel színészi panasszal Dezső. — Mindjárt éjfél után kiveri a köte­lesség az -ágyból, hajnalban kenye­ret dagaszt, reggelig elvégzi a nagy­mosást, délig bekapál egy hold ku­koricát. estig ki csépel három széké.' babot, utána éjfélig stoppol gyertya­fénynél. Micsoda középkori sors! Paulát lehetett ugratni. Különösen azt vette a szívére, ha viszonylag kényelmes életmódjára emlékeztet­ték. — Csak ne gúnyolódj. őszintén megmondva, messze állsz attól a mesebeli hercegtől, akinek valaha hittelek. Dezső soha nem képzelte magát mesebeli hercegnek, de mindenféle kisebbítés kihozta a sodrából. — Meresztetted volna tágabbra a szemed. Akkor megláthattad vol­na a kőfaragó legényt, aki aDád műhelyében csiszolgatja a gránitot, és betűket vés a sírkövekre napi ne- gvedkiló parizeren. Egy betű tíz fil­lér. Igen, igen! Jobban kinyithattad volna azt a békaszemed. — Viszont azt a műhelyt te örö­költed, és most vagyonokat kereshet­nél. De te mindenáron üzemi dolgo­zó akarsz maradni. Mert félsz a ko­moly embereknek való önállóságtól. Megriadtál az üzleti felelősségtől. Dezső hatalmas markába szorítot­ta pipáját, mintha össze akarná Top­pantani. Apjára nézett. — Ehhez meg mit szól. papa? A fehér hajú Burján gyűrött ar­cán tétova ijedelem látszott. Nem szólok semmit. Inkább szer­zek farkaskutyát. (Folytatjuk) Kifosztott halomsír Talajjavítási munkák so­rán i. e. 6,—7. századi kora­vaskori halomsírt találtak az osztrák határmenti Vaske­resztes község bejáratánál. A 80 méter átmérőjű, 7—8 méter magas sírhalom 5x6 méteres, 2—2,5 méter magas álló falú, kőből épített sír­kamrát rejtett. A sírkamrá­hoz 50—60 cm széles. 2—2,5 méter hosszú bejárati folyo­só vezet. A méretekből, az építési technikából ítélve rangos ember hamvai nyug­szanak benne. A szombathe­lyi Savaria Múzeum régészei nagy izgalommal kutatták át a sírkamrát. Az elhunyttal együtt eltemetett ékszerek, edényféleségek, egyéb hol­mik rendkívül ritka és érté­kes leletet jelentettek volna. Sainos a feltárás során kide­rült: ezt a sírkamrát is ki­rabolták. A sírgyalázók van­dál tetteire utalnak a szét­tört edények, néhány bronz ékszertöredék.

Next

/
Thumbnails
Contents