Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

1979. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kisújszállási Vas-, Fa-, Építőipari Szövetkezet Ramovill szervizében havonta kilenc község­ből mintegy 7-800 háztartási gépet éshiradástechnikai készüléket javítanak Egy eset kevés az ítélethez Néhány évvel ezelőtt, ami­kor az első bekerült Ma­gyarországra, a termesztők tapsoltak: olyan búzafajta, amelyikket minden rekord megdönthető. És a várako­zásnak megfelelően a jugo­szláv búzák be is váltották a hozzájuk fűzött reménye­ket. Meghálálták a gondos talajművelést, jól hasznosí­tották a nagy adag műtrá­gyát, és ha öntözték őket, nem volt ritka az 50 mázsa feletti termésátlag sem. Idén pedig jó néhány szakember szemében mostohagyermek­ké változtak ugyanezek a növények. Szidják őket: nem jól bírják a telet, kifagynak. Nagyon kevesen vannak, akik reálisan értékelnek. Mert az igaz, hogy a hazai nemesítők meglehetősen ho- zamcentr^kusan ítélték meg a fajtákat, és nem sokat tö­rődtek a fagy- és aszálytűrő képességgel, viszont most a kígyót-békát kiabálók belát­hatnák: ilyen esztendő, mint az idei, csak minden 15 év­ben fordul elő. megkeserítve a búzatermesztők életét. Mert idén a rossz körül­mények egész láncolata kí­sérte a kalászosok tenyész- idejét. Először is: száraz volt az ősz. Annyi csapadék sem hullott, amennyitől kikelhet­tek volna a növények. Sőt a magok éppen csak elkezdtek csírázni Decemberben esett egy kevés hó. Ekkor indul­hatott csak fejlődésnek a bú­za. Ezt követte a nagyon enyhe január, illetve ilyen Űjabb fontos szakaszához érkezett Bélapátfalván a cementgyár építése. A Ce­ment és Mészmű Vállalat át­vette az építőktől a nyers­anyag-előkészítő és -feldol­gozó rendszert, s megkez­dődtek az üzemi próbák. Most már a kőbányától a gyár bejáratáig az egész, A nagymaros—gabcsikovói vízlépcsőrendszer építése várhatóan a Visegrád—Esz­tergom és a Nagymaros— Szob közötti szakaszon be­folyásolja majd a Duna­kanyar üdülőterületi haszná­latát, idegenforgalmát. Emiatt növekszik az Eszter­gom közvetlen közelében — az úgynevezett Vaskapunál — kiépítésre váró turista­központ jelentősége — álla­pította meg tegnapi ülésén a Dunakanyar Intéző Bizott­ság elnöksége. volt a február első fele is. A növény fejlődött és ekkor beköszöntött a kemény, hó­takaró nélküli fagy, a hideg megtizedelte a kultúrákat. Majd jött az ár- és a belvíz, ami csak tetézte a károkat. Már ez magában is elegendő lett volna ahhoz, hogy a múlt évi rekordterméshez képest a gazdaságok meg­elégedjenek egy közepes ho­zammal. De a szeszélyes ter­mészet még nem lőtte el minden puskaporát. Olyan aszály jött, amilyen már ré­gen volt. így a búza nem tudott rendes kalászt növesz­teni, rövidebb tenyészidö alatt fejlesztette ki termését. Ezek után következhetett be, hogy a termésátlagok ta­lán még a tavasz eleji becs­léseket sem érik el. És ezt nem lehet egyértelműen a délszaki búzák hibájának felróni. Hiszen ugyanúgy csődöt mondtak a hazai faj­ták is, kivéve talán egyet, az MV-Tiszatájt, ami igen jól tűrte az aszályt. Min­dent összevetve a jugoszláv fajtákat egyértelműen hibáz­tatni nem szabad. Egyrészt azért, mert nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a mos­tani időjárás a közeljövőben még egyszer megismétlődik, másrészt, pedig, ha kivon­nánk ezeket' a termesztésből, mintegy tíz százalékkal csökkenne a búza terméspo­tenciálja, mert a termesztők azért ezekkel a fajtákkal ér­ték el a legszebb eredmé­nyeket. — he — úgynevezett nyersvonal ösz- szehangoltan végzi munká­ját. Ezek az üzemrészek ko­rábban már külön-külön ki­tűnően vizsgáztak. A nyers­anyag feldolgozását már a gyár központi vezénylőter­méből irányítják. A tervek szerint Bélapátfalván az év végéig kétszázezer tonna ce­mentet készítenek. A testület, az esztergomi üdülőkörzet fejlesztéséről készült tájékoztató jelentés alapján egyebek között az új turistaközpont kialakítá­sára készült tanulmányter­vet, illetve a hozzá kapcso­lódó fejlesztési programot vitatta meg. Eszerint Eszter­gom zöldövezetében a Vas­kapu és a városhoz tartozó zártkertek között nagy for­galmú üdülőbázist építenek sportpályákkal, játszóterek­kel. Tehenészeti telep Túrkevén Az ÉPSZER kivitelezésé­ben befejezéséhez közeledik Túrkevén a Vörös Csillag Tsz 1040 férőhelyes tehené­szeti telepének építése. Az öt tehénistálló, a borjúneve­lő, az ellető, a fejőház és a négy, egyenként 400 vago- nos siló mintegy 105 millió forintba kerül. Augusztus 6-ra tervezik a műszaki át­adást, a jövő hónap máso­dik felében pedig megkezdik a tehenészet betelepítését. A közös gazdaság erre a célra a kiskunfélegyházi Le­nin Tsz-től vásárolt üszőket. A tehenészeti telepről 1981- től évente öt és fél-, hatmil­lió kerül a piacra. Magyar—holland szerződés A Chemokomplex Külke­reskedelmi Vállalat a Ganz- MÁVAG és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megbízása alapján együtt­működési keretmegállapo­dást, áruszállítási és licenc szerződést írt alá a Thoma- ssen holland céggel. A szer­ződés úgynevezett portábilis gázkompresszorok magyar- országi gyártására vonatko­zik, és további kooperációs kereskedelmi együttműkö­dést irányoz elő. A komp­resszorokat a Ganz-MÁVAG készíti majd az OKGT ré­szére. A szerződés lehetővé teszi, a Ganz-MÁVAG-ban egy új, korszerű gyártmány bevezetését, Zsfrbél fehérje Zsírból fehérje állítható elő a Központi Élelmiszer- ipari Kutató Intézetben ki­dolgozott eljárással, ez ér­tékes anyaghoz juttathatja az élelmiszeripart és a me­zőgazdasági takarmányellá­tó üzemeket. A szabadalmaztatott mód­szer lényege, hogy úgyneve­zett fermentorokban — spe­ciális edényekben — tápol­datba kis mennyiségű élesz­tőgombát helyeznek, ehhez pedig zsírt adagolnak. Az élesztő a szaporodáshöz a tápoldat ásványi anyagait és a zsírt elfogyasztja, s egy részét fehérjévé alakítja át. Ezeknek az élesztőknek az ötven százalékát fehérje al­kotja. A tejszerű élesztőfolyadék­ból az eljárás során az élesz­tősejteket kiválasztják, meg­szárítják. s por alakban ad­ják tovább az iparnak. A jó minőségű zsírból nyert fehérjepor különféle élelmi­szerekhez keverhető. Bélapátfalván Megkezdődtek az üzemi próbák Turistaközpont épül Esztergomban CSEPELI GYÁR KAPOSVÁRON Kaposváron felavatták a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának nehézgépgyárát!. A kétszázöt­venötmillió forintos költséggel korszerű nehéz gépgyártó bázist létesítelek, amely magas automafizáltságú csőgyártó berendezéseket, sorozatban előállítható vulkanizáló préseket és atomerőművi berendezéseket gyárt. Érdekes ség: az építkezéssel párhuzamosan — 1978 óta már termeltek is. Változások a világgazdaságban (L) Kisebb fogyasztás, csökkenő termelés része a világgazdaság- Hazánk nak, így ami a közeli és távoli országokban vég­bemegy, valamiképpen hatással van rá. Az utóbbi években egyre gyakrabban be­szélünk külső káros gazdasági hatásokról. Egyszerűen azért, mert amikor jól megy minden, természetesnek tűnik, de amikor sűrűsödnek a gondok, érezni a nehézséget és annak kellemetlen következményeit, akkor azokat meg is fogalmazzuk. Napja­inkban és várhatóan hosszabb írjéig, a második világháborút követő majdnem három évtizedhez mérten a tőkés világ- gazdaságban számottevő változások kez­dődtek és történnek. Ennek sem méreteit, sem a következő évtizedekre várható ha­tásait teljes egészében sem H- szocialista, sem a tőkés közgazdászok felbecsülni nem képesek. Csak a Változások fő vonalai lát­hatók, s ami ennél sokkal fontosabb: ha­tásai, káros következményei máris széles­körűen érzékelhetők. Ami a változásokból legszembetűnőbb: a tőkés országok (e fogalom használata so­rán mindig a legfejlettebb, mintegy 15 tőkésországról van szó) termelésének és nemzeti jövedelmük növekedésének üte­me csökkent. A második világháborút kö­vető 'két és fél évtizedben a tőkés orszá­gok termelése évente átlagosan 7—8 szá­zalékkal nőtt (ezen belül pl. az Amerikai Egyesült Államokban 4—5, Japánban 12— 14 százalékkal). Az a hiedelem kezdett kialakulni a világban, hogy megszűnt a válság, és bekövetkezett a kapitalizmus aranykora. A hetvenes évek elején ez a képzet eloszlott, amikor szinte egyik nap­ról a másikra sok tőkés országban visz- szaesett a termelés, súlyos válságjelensé­gek ütötték fel a fejüket. Majd ismét nö­vekedett a termelés, de most már az évi átlag 3—4 százalék körül van, ami fele a háborút követő idők fejlődésének. Ma szinte minden közgazdász és más szakember egyetért abban, hogy a tőkés országok termelésének növekedése ennél nem lesz több. Jellemzővé válik hosszabb időszákra a lassú, viszonylag alacsony szintű növekedési ütem. Ez önmagában nem baj, hiszen egy gazdaság egészséges voltát, fejlődését nem kizárólag és nem is első helyen a termelés növekedésének üte­me határozza meg, illetve helyzete csu­pán ebből nem ítélhető meg. A tőkés országokban a súlyosabb problé­ma, hogy a termelés lassú növekedését a munkanélküliek számának ugrásszerű emelkedése és a felgyorsuló infláció kí­séri. A növekedési ütem, a munkanélküli­ség és az infláció együttesen már olyan tünet, amiből meg lehet ítélni a gazdaság egészének helyzetét, a változás lényegét. A termelés növekedésének alacsony üteme nem ösztönzi a4 tőkéseket új beru­házásokra a termelés bővítésére. Elma­radnak a gépekre, berendezésekre, felsze­relésekre a megrendelések, ami a nehéz­ipari és a gépipari ágazatok vállalatainál a termelés csökkenéséhez vezet. S a tőkés viszonyok között, ha csökken a termelés, a feleslegessé váló munkaerőt elbocsát­ják. Ez az egyik oka a munkanélküliség­nek. Míg a másik az infláció. Ugyanis az infláció jellegzetessége, hogy minden ter­méknek az ára szinte naponta emelke­dik. A munkásak a drágulás következté­ben éles harcot vívnak életszínvonaluk csökkentése ellen, és béremeléseket köve­telnek. Ha megkapják, ezzel a termékek önköltségén belül a munkabér, mint költ­ségtényező nagyobb lesz. Ez ismét a cik­kek drágulása irányában hat, mert a tő­kés nem hajlandó profitját csökkenteni, a terheket a fogyasztóra hárítja át. Tehát miközben a munkás életszínvonala bizto­sításáért küzd és jogos harcot vív, a tő­kés hatalmi pozícióban lévén —■ a nép tö­megeinek kárt okozva — a profitját védi, sőt növeli. Az infláció bizalmatlanná teszi a vá­sárlót, tart a helyzet rosszabbodásától — ráadásul a munkás fél az elbocsátástól — ezért tartalékol, kevesebbet fogyaszt. Ugyanebben az irányban hat maga az ár­emelkedés is, ami egy bizonyos ponton túl — még az egész jövedelem elköltése esetén is — kisebb árumennyiség megvá­sárlását teszi csak lehetővé. Végső soron tehát nemcsak a beruházási tevékenység csökken, hanem a személyes fogyasztás sem nő olyan ütemben, mint korábban. Ez szintén visszahat a termelésre, annak csökkentése irányában. S ha ehhez a már huzamosan munka nélkül levők sok milliós táborát is hozzá­vesszük, a fogyasztás viszonylagos csök­kentésének irányzata még erőteljesebb lesz. Nem szükséges magyarázni hogy —a munkanélküli segély mellett is — a mun- kátlan ember fél a jövőtől, fél attól, hogy sokáig nem jut ismét munkához, fél a segély értékének csökkentésétől, mivel infláció van, s ezért tartalékol. A segély is kisebb, mint a fizetése volt, tehát kényszerűen is kevesebbet fogyaszt, rá­adásul takarékoskodik is, így fogyasztása még kisebb. Tehát nem a termelés növekedési üte­me, annak a korábbinál alacsonyabb szintje csak a probléma, az csupán követ­kezménye egyéb nehézségeknek, mutató­ja a mélyebb okoknak. Magyarország szempontjából is közömbös, hogy a tőkés országokban az ütem hogyan alakul, de az már nem, hogy ezen országok belső piaca bővül-e vagy stagnál, esetleg szűkül. nagyon nehéz eladni a tőkés piacokon, mert mind a termelő, mind a fogyasztó mérsékelte vásárlásait és még az adott tőkés ország saját termelését is nehezen tudja értékesíteni. Ezzel szemben óriási az árukínálat a tőkés piacokon, ami az importőrt, a külföldi vásárlót elkáp­ráztatja. S ami ezzel együtt jár: a tőkés országokban, ha már vásárolnak külföld­ről, igényesek a minőségre, a< csomagolás­ra, a szállítás módjára, tüzetesen vizsgál­ják az árat és lehetne tovább sorolni. (Folytatjuk) Gyulai István Ma ugyanis

Next

/
Thumbnails
Contents