Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 12. A szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközép- iskolában hatvan ápolónőjelölt és ötven gimnazista kezdte meg tegnap a szóbeli érettségit Képünk az egészségügyis lányok gyakorlati vizsgáján készült: Borbás Ágota jelesre vizsgázott elsősegélynyújtásból (K. I.) Megvalósult álom Karcagról indult — várja az Opera Tanműhely iskolában és üzemben Szakmunkástanulók gyakorlati oktatása „Az Erkel Színházban június 25-én lesz a nagy erőpróba. a színpadi államvizsga. Ha ez úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor nagyon boldog leszek. Megvalósul régi álmom, operaénekesként állhatok pódiumra.” Szokatlan módon jutott el a karcagi Vadász István az operaszínpadig, a művészi pálya kapujáig. Muzsikát kedvelő családban nőtt fel. A kitűnő hallású, jó hangú szülők éneklési kedvét örökölte hat gyermekük is. Zenét ugyan egyikük sem tanult, de a dalt valamennyien szerették. Senki nem gondolt arra. hogy az egyik fiúból valaha operaénekes lesz. Az általános iskola elvégzése után Vadász István a villanyszerelő szakmát választotta. Másodikos ipari tanuló volt, amikor a karcagi munkáskórusba jelentkezett. „Féltem, hogy nem sikerül bejutnom, hiszen a kottát nem ismertem. A hangom és a hallásom alapján azonban bekerültem az énekkarba, amelynek tizenegy évig tagja voltam.” A szakmunkás-bizonyítvány meeszerzése után két évig teljes lendülettel vetette magát a munkába, majd beiratkozott a gimnáziumba, levelező tagozatra. A tanulmányokat újabb két évre a katonaság félbeszakította. A leszerelés után várta az énekkar és az érettségi. A hadseregben gyakran szerepeltem, megszoktam a közönséget. Ezután már nem elégítettek ki az énekkar nyújtotta lehetőségek, de nem kértem senkitől, hogy hallgasson meg. Ha tehetséges vagyok, előbb-utóbb észre- vesznek, felfigyelnek rám.” A Szolnok megyei Verseghy könyvtár az ünnepi könyvhét alkalmából több kiadványt jelentetett meg. Az egyik korábbi lapszámunkban bemutatott, Iluh István szép gyermekverseit tartalmazó könyvecskén kívül ugyancsak a napokban jelent meg a Verseghy Ferenc művek sorozatban a „Magyar nyelv etimológiája” 2. füzete, „A magyar nyelv törvényeinek elemzése” címmel. Három város — Szolnok, Kisújszállás, Mezőtúr — könyvtárainak bibliográfusai Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója tiszteletére elkészítették a „Móricz Zsigmond és Szolnok megye” című bibliográfiát, amely tartalmazza — csaknem hiánytalanul — az író Szolnok megyei vonatkozású műveinek, valamint a róla szóló, helyi lapokban megjelent hírek, tudósítások címfelírásait. A bibliográfia függelékében néhány kórai, a „KisAz „észrevétel” egy TIT- előadáshoz fűződik, melyet Karcagon a debreceni Zene- művészeti Szakiskola egyik tanára tartott. A rendezvényen a házigazda kórus is szerepelt. Vadász István szólóénekét hallva az előadó ajánlotta, jelentkezzék a debreceni intézménybe. Kemény négyéves próbatétel következett. Munka mellett rengeteget tanulni, gyakorolni, felzárkózni az ismeretekből. hiszen évfolyamtársai valamennyien jártak zeneiskolába, zeneelméleti, szolfézs-tudásuk megalapozott volt. „Kissé furcsa volt, hogy egyik nap még a villanyoszlopon vagyok, s szerelem a vezetéket, másnap viszont a zongora mellett skálázom. Azt hiszem, nem lehetett volna végigcsinálnom mindezt, ha a karcagi TITÁSZ-nál a kollégáim, főnökeim nem lettek volna olyan segítőkészek.” Még csak harmadéves, mikor a tanárai úgy érzik, érett a zeneakadémiai felvételire. Első nekirugaszkodásra sikerült a vizsga, ráadásul az énekszak második évfolyamára vették fel. Két év után az operaszakon folytatta tanulmányait. — a leckekönyvet végignézve — kiemelkedő eredménnyel. Az utóbbi évek fáradságos munkája, a rengeteg gyakorlás gyümölcse ezután fog igazán beérni. Bár még a színpadi államvizsga hátra van, s ez is számít az elhelyezkedésnél, de valószínű, a következő évadban karcagi tenoristát szerződtet az Operaház. újszállás és Vidéke” c. lapban megjelent Móricz-írást olvadhatunk. Növeli bibliográfiai értékét és használhatóságának körét, hogy az egyes címírásokat rövid, tartalmi ismertetők, kiemelések — annotációk — egészítik ki. A bibliográfia elsősorban a helytörténeti, honismereti kutatóknak, a könyvtárosoknak, a magyartanároknak és diákjainak nyújthat nagy segítséget. A Szolnok megyei könyvtárak híradója, az „Együtt” is értékes, gazdag tartalommal jelent meg. Több elemző cikket olvashatunk könyvtári rendezvénysorozatokról, Szathmáryné Rékasy Ildikó pedig „Kik olvasnak Mó- riczot?” címmel egy tizenhárom hónapon át tartó vizsgálat tapasztalatait teszi közzé igen érdekes tanulmányában. A híradót a Szolnok megye könyvtárügyére vonatkozó cikkek bibliográfiája egészíti ki. Az éttermekben fiatal szakácsjelöltek, az építkezéseken kőművesek, az üzemekben lakatosok, esztergályosok dolgoznak a vizsgafeladatokon. A tét: a szakmunkás-bizonyítvány. Háromévi tanulás s a gyakorlatok végére tesznek pontot a végzős diákok az elkövetkező napokban, hetekben. Intézetek és vállalatok A szakmunkásképző intézeteinkben az utóbbi években az iskolák és az üzemek javuló együttműködése következtében sokat emelkedett a szakmai, gyakorlati oktatás színvonala. Az oktatási intézmények és az üzemek jó vagy kevésbé jó kapcsolata szakmunkásképzésünk meghatározója. Tíz ipari szakmunkás- képző iskolánkból mindössze kettő, a szolnoki 605-ös és a törökszentmiklósi 604-es számú rendelkezik tanműhely- lyel. Korszerű szemléltetési eszközökkel van felszerelve mind a kettő, s az oktatók többsége alkalmazza is őket a gyakorlati foglalkozásokon. A megye ipari szakmunkásképzői 187 vállalattal építettek ki kapcsolatot. Hatvanhét a bázisüzem szerepét is betölti, hiszen csoportos oktatásra alkalmas tanműhely- lyel rendelkezik. Ezekben az üzemekben 2 ezer 116 munkahelyen történik a megye Össztanuló létszáma- 48,9 százalékának (1923 diák) szakmai gyakorlati oktatása. Első látásra is feltűnik a különbség a tanulólétszám és a munkahelyek száma között, amely a vállalati tanműhelyek kihasználtságát tükrözi. Részben azért, mert bár ebben a tanévben már kicsit emelkedett ugyan, de az előző években folyamatosan csökkent a tanulók száma. Másrészt némelyik vállalatnál kis létszámú szakmacsoportok számára is külön tanműhelyeket alakítottak ki. Emellett azonban igen örvendetesen tért hódít az a kezdeményezés, amely szerint vállalati és szövetkezeti ösz- szefogással — alapszakmai és kiegészítő oktatásra alkalmas — tanműhelyeket építenek A jól sikerült rendezvény- sorozatot pénteken nemzetközi gyermektalálkozó nyit- tóttá meg a strand és a sportpálya területén. A jászsági iskolák küldöttségei szovjet, csehszlovák, vietnami és kubai úttörőkkel találkozhattak és szórakozhattak együtt az alkalmi gyermekparadicsomban, ahol minden rendelkezésükre állt, mit szem és száj megkívánt. Tízezres tömegek voltak részesei a két napon át tartó vidám vásárnak, amelyen nemcsak igazi vásári hangulat uralkodott, de nagyon tanulságos is volt — főleg az ifjabb korosztályok számára. Portékáikat kínálgat- ták ugyanis a régi. hagyományos népi mesterségek — kosárfonók, fazekasok, mé- zeskalácsosok stb. — mai művelői, a népművészek, népi iparművészeti szövetkezetek is. A hatalmas cirkuszi sátor minden előadásra megtelt — itt került sor a Vidám Színpad és más fővárosi művészek fellépésére — sőt a szombat éjszakai előadást már a szabadtéri színpadon kellett megrendezni, olyan nagy volt az érdeklődés. összességében a háromnapos rendezvénysorozaton fel. Szolnokon és Törökszent- miklóson készült el így tanműhely. A megyei tanács a szakmunkásképzési alapból anyagilag is segíti ezeket a vállalkozásokat. Néhány nagyobb vállalat, mint például a Hűtőgépgyár, a Volán 7-es számú Vállalata, a szolnoki Járműjavító üzem az alapból kapott összeg többszörösét fordította tanműhelyfej lesztésre. A vállalati tanműhelyek állapota, felszereltsége a szakmai gyakorlati oktatás tantervi követelményeinek 80—85 százalékos megvalósítására alkalmas. Az iskolák a színvonal emelése érdekében előnyben részesítik azokat a vállalatokat, amelyek az átlagosnál jobban eleget tudnak tenni a követelményeknek. Az utóbbi 3—4 évben éppen ezért jelentősen csökkent a képzésben részt vevő vállalatok száma. A kisújszállási iskola például a Mezőgép vállalatnál gyakorló szerkezetlakatos tanulóit más vállalathoz helyezte át, a karcagi egy fodrász kisiparostól s az építőipari vállalattól vette vissza a gyakorlati oktatás lehetőségét, a törökszentmiklósi pedig a Finommechanikai Vállalattól. Az iskolák ilyen intézkedései révén több vállalat, a Május 1. Ruhagyár túrkevei egysége, és a szolnoki bútorgyár fejlesztette tanműhelyét. Iskolai tanműhely? Sok helyen azonban jóval átlagon aluli a gyakorlati oktatás tárgyi feltételeinek színvonala. Hiányos az Állami Építőipari Vállalat szolnoki tanműhelyének gépi felszereltsége, fejlesztésre szorulnak — többek között — a kisújszállási Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet, valamint a Mezőgép vállalat tanműhelyei is. A bázisüzemek és az iskolák — példa lehetne a többi vállalat előtt — olyan szocialista szerződéseket kötöttek, amelyek a szakmunkásképzésre vonatkozó törvényben és végrehajtási utasításban több mint húszezren szórakoztak, ételből, italból megfelelő volt a választék — de nemcsak a birkapaprikásnak és a hideg sörnek, hanem a könyveknek, hanglemezeknek is igen jó keletjük volt. A jól sikerült három nap bevétele hasznát a nagyközségi művelődési ház felszereltségének javítására fordítják. megfogalmazott feladatokon túl kiegészülnek a párt, a KISZ, a szakszervezet, és a szocialista brigádok, a nevelést, oktatást segítő tevékenységével is. A bázis-vállalatoknál foglalkoztatott tanulók hivatástudata magas színvonalú, a kollektívába való beilleszkedésük a tapasztalatok szerint igen kedvező. Ennek ellenére a pedagógusok egy része úgy véli, hogy jobb lenne iskolai tanműhelyben felkészíteni a választott szakmára, hivatásra a diákokat. A másik végletes vélemény hívei a vállalati tanműhelyekre esküsznek, hiszen így a végzés után nem éri „meglepetés” az ifjú szakmunkásokat, már a tanulóévek alatt belekóstoltak a munkáséletbe. Szakoktatók pedagógiai képzettség nélkül Mindkét szélsőséges véleményben van némi igazság, ám a szükségszerűség a döntő; amelyik iskolában nincs tanműhely, nyilvánvaló, hogy ott csak az üzemekben végezhetik el a gyakorlati oktatást. Az ipari szakmunkásképzésben több száz szakoktató vesz részt. Többségük az iskolával áll munkaviszonyban. A vállalatok szakoktatói közül száznegyven a főhivatású és majdnem ötszázan „másodállásban” látják el a feladatot. Akad köztük szakmunkás, mérnök, technikus. Szakmai felkészültségük alkalmassá teszi őket a fiatalok oktatására. A pedagógiai végzettség megszerzésében azonban van még tennivaló. Szakoktatóink csak 25,2 százaléka rendelkezik pedagógiai képzettséggel. Nyilvánvalóan az is oka annak, hogy a tanulók szakmai gyakorlati átlaga magasabb az elméleti tanulmányi eredményüknél. A jövőben közelíteni kell a szakmai gyakorlati és elméleti tudás átlagát, hiszen az elméleti megalapozottság a munka egyik nagyon fontos eleme. Ezernyi színes léggömb szállt magasba fU^P^ÓhuSámíiosssm Új sorozat: II sziget A televízió, a film, az egyre tökéletesebb könyvkiadás korában mi teheti szükségessé, hogy irodalmi alkotások rádiós változatai készülnek, nem ritkán remekművekből, ismert alkotásokból ? Minden bizonnyal a művészi élőszó erejében, közvetlenségében rejlő hatás — ha párosul a hallgató fantáziáját nem korlátozó szerkesztéssel, dramaturgiával — a nyitja annak, hogy az irodalmi művek rádiós adaptációi emlékezetes élményekként maradnak meg. Gondoljunk csak visz- sza Darvas Iván esztendőkkel ezelőtt elhangzott, a maga nemében páratlan „Egy jenki Artúr király udvarában” felolvasására. A „Bounty” nevű angol hajó matrózainak lázadását jó néhány író, filmrendező feldolgozta. Róbert Merle A sziget című híres regényének keretéül is a Pitcairn szigetet benépesítő lázadók története szolgál. A regény rádiójáték-változatának három része hangzott el a múlt hét délelőttjein. A rádióra alkalmazó Liska Dénes, a rendező Vadász Gyula, s a főszereplők — Gera Zoltán, Tomanek Nándor, Farádi István, Bodor Tibor — érdeme, hogy az eredeti mű izgalma, feszültsége benne van a rádiójátékban is. Kíváncsian várva a további folytatásokat, máris bizonyosnak tűnik: ismét egy — az eredeti mű szelleméhez ragaszkodó — színvonalas irodalmi vállalkozása sikerült a rádiónak. Halk ostorcsördités A Rádiószínház a „Viszek a börtönbe leveskét..című rádiójátékot, Galgóczy Erzsébet alkotását tűzte műsorra a múlt szombaton. Való világról, egy „fönt” igen jónak tartott szövetkezet, egy kisebb közösség, erkölcsi torzulásokkal, korrupcióval teli világáról szólt — szándéka szerint — ez a mű. A jeles szerző más, hasonló témájú alkotásaihoz hasonlóan ezúttal is a vidéki kiskirályokra — s mindenre, ami körülöttük tevékenységük folytán emberileg, társadalmilag lezüllik — ostort csördít. Az ostordörrenés ereje azonban nem sikerült túl nagyra, mert a, meglehetősen kiagyalt konfliktusnak, a kevés erejét is elveszik a papíros ízű, novellában, regényben, riportban közhelyszámba menő figurák. Alakítóik — többségük kitűnő színész — nehézkesen, idegenül mozogtak a szerepekben. Röviden Ezen a héten megkezdődik a közvetítéssorozat a rádió Kabarészínházának nagy vállalkozásáról, a rátóti humorfesztiválról. Talán új és remek szatírákat, kabarétréfákat hallunk majd — ez titok egyelőre. Bizonyos viszont, hogy Nagy Lajos — a még mindig nem jelentőségéhez mérten ismert XX. századi klasszikusunk — szatíraszerzőnek is kiváló volt. A rádió Karinthy Színpada szombat este elhangzott, Nagy Lajos szatírákból, magvas képtelenségeiből ösz- szeáliított műsora pergő, friss mondanivalójú és nevettető volt. Külön élményszámba ment: néhány színész (pl. Haumann Pétéi*) milyen élvezettel működött közre, s nyújtott kiválót. — eszjé — — fekete — Kiadta a Verseghy Móricz Zsigmond és Szolnok megye T. G. Randevú három napig Húszezer vendég szórakozott Jászapátin A randevúra eljöttek a fogathajtó világbajnokság győztesei is
