Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
1979. június 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 60 éve történt Mit eszik a beteg? Az egyesült párt kongresszusa „Kellett egy hang, amely -nem ismer félelmet, megalkuvást, nemzeti elfogultságot, meggondolásra intő szempontokat; kellett egy mágneses sarok, amely magához vonzza az új forradalom híveit; kellett egy katalizátor, amely jobb — és baloldalra bontja a sokszínű, de száz kapoccsal egybetűzött SZDP-t.” A korszak történetírójának megállapítása a Kommunisták Magyarországi Pártjának fordulópontot jelentő megalakulására vonatkozik. A munkásmozgalom csak 1918. november 24-e, birtokában volt képes 1919. március 21-re, az októberi forradalom, továbbvitelére. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor egyesült a győztes munkásmozgalomnak csak nemrég elvált két szárnya. Az egyesült párt a szó lenini értelmében bizonyosan nem volt a munkásosztály forradalmi élcsapata. A leni- nizmus és a szociáldemokra- tizmus ellentéte benne végig megmaradt, sőt a 133 nap folyamán még erősödött is. Ám az is bizonyos, hogy ez az egyesülés, ez a kézfogás — ha bizalmatlansággal is hátsó gondolatokkal terhelten is — múlhatatlanul szükséges volt a Tanácsköztársaság létrejöttéhez. Magánál az egyesülés tényénél nagyobb probléma volt azonban, hogy ezt a kezdeti és névleges aktust alko- tói-létrehozói ténylegesnek tekintették; nem szüntették meg a párt és a szakszervezetek hagyományos egybefo- nódását; a legsúlyosabb problémát pedig az okozta, hogy nem találták meg a párt helyét a diktatúrában. így nemcsak a párt- és a szakszervezetek, hanem a tanácsok is összefonódtak, rengeteg hatásköri problémát, hatalmi tisztázatlanságot, irányítási lehetetlenséget okozva. A szelekció hiánya pedig a párt .(létszámának egészségtelen felduzzadását eredményezte. Ilyen körülmények között, s egyben az élénkülő jobboldal támadásai közepette került sor június 12—13-án az egyesült párt kongresszusára. A Kun Béla által előterjesztett pártprogramot (amely az 1919-es bolsevik program alapján állott, de egyáltalán nem másolta azt) különösebb változtatás és vita nélkül fogadták el a küldöttek. Késhegyig menő polémia folyt viszont a párt elnevezése és a diktatúra gyakorlásának módszerei körül. A nyilvánvalónak tűnő KMP elnevezés helyett végül is az egyesült párt a Szocialista-Kommunista Munkások Magyar- országi Pártja elnevezést kapta. Mintegy ebben is jelképezve a tényleges pártegység hiányát. A diktatúra szigorításának vitájában két ellentétes nézet csapott össze. Azoké, akik megalkuvás nélkül, erőt mutatva kívántak szembenézni a sokasodó bel- és külpolitikai nehézségekkel és azoké, akik a nehézségek hatására a „kibontakozásra”, magyarán: a nyugati orientációhoz való visszatérésre spekulálva, „humanista” enyhítéseket óhajtottak. A vita voltaképpen lezáratlan maradt, s az ellentétek a vezetőség megválasztásakor értek tetőfokukra. A jobboldal a kompromisszumos listával elégedetlenül puccsszerűen ellenlistát készített, amelyet csak nagy erőfeszítéssel lehetett visszavonatni. Így pártszakadás ugyan nem történt, de a felhalmozódott problémák megoldására sem került sor. A forradalom és a párt alapvető kérdései maradtak nyitva. dm. Épül—szépül Kisújszállás A város főterén, a Kossuth Lajos utca sarkán a helyi Vas-, Fa-, Építőipari Szövetkezet kivitelezésében befejezéséhez közeledik három ötszintes, egyenként tizennyolc lakásos ház építése. Az OTP beruházásában készülő korszerű otthonokat előreláthatóan még az év vége előtt birtokba veheti az ötvennégy család (í. F.) Az idei karácsonyt; szilvesztert már ezekben az új lakásokban szeretnék tölteni tulajdonosaik Kilátás az épülő-szépülő városközpontra a városi tanács erkélyéről Senki nem vonul önként kórházba, de ha már oda kerül. akkor a legjobbat szeretné orvosi ellátásból, ágyból, ételből. Minden beteg szájaízét eltalálni nem lehet, a betegélelmezésben persze nem is ez a cél. Tudják a kórháziak, hogy a gyógyulás elősegítésében milyen nagy szerepe van a jól összeállított étrendnek. Mit eszik hát a beteg? Hideg leves — Előfordul — mondja a karcagi kórház élelmezésvezetője, Lovas Sándomé, — hogy mire az étel eljut a betegekig, akkorra elhül. A világos, jól felszerelt, tükörtiszta konyha előterében álldogálunk, innen nézegetjük a jnodern gépeket. A szigorú munkavédelmi és egészségügyi rendszabályok betartására különösen ügyelnek. — Itt a konyhán mérjük szét osztályonként az ételt. Nagy edényekbe kerül a leves, a második fogás, a saláta. aztán négykerekű kocsikkal szállítjuk — teszi hozzá Sike Lászlóné. aki már tizenegy éve diétás nővér. — Fenn az osztályokon aztán tányérokba porciózzuk. és már hozzá is foghat a beteg. — Az ételliftben hűl el az étel? » A két asszony egymásra pillant. — Nincs étellift. Amikora karcagi kórházat tervezték, akkor kifelejtették belőle. A személyszállító liftben utazik az ennivaló is. Alig egy évtizede épült a kórház. Akkor 600 ágyra tervezték, de ma már szülének bizonyul — sokféle szempontból. A konyhának például nincs kéziraktára. A napi liszt, cukor és a többi nyersanyag — bár jól elkülönítve — a konyhában vár fölhasználásra. Az irodát szeretnék átalakítani raktárnak. de akkor meg az adminisztrációnak nem jut hely. — Most készülünk az átállásra — sóhajt Lovasné. — Az étel többszöri ide-oda ra- kosgatása rossz, ezért már a konyhán előmelegített, jénai edényekbe tesszük majd az ebédet, vacsorát. A tálcán ott lesz a betegélelmezési lap, amelyen az is szerepel, hogy például iksz. ipszilon a belgyógyászat ilyen kórtermének ilyen ágyán milyen típusú ételt kaphat. Ez a tálca kartonostul kerül a kocsira és onnan a beteghez. — Ez nekünk is nagy segítség lesz, — szól közbe Sike Lászlóné, — mert a diétás nővér már a konyhán pontosan kimérheti, melyik betegnek mi jár. Így nem keveredhetnek össze a diétás kosztok. Az aprócska irodában táblázatokat böngészünk. Egyszerű hétköznapon 35 kiló sertés, és 37 kiló marhahús fogyott. Fölhasználtak 200 liter tejet, 40 kiló cukrot, ugyanennyi lisztet. Felszeleteltek 120 kiló kenyeret és meghámoztak több mint 2 mázsa krumplit. Az elmúlt évben három és fél millió forintot „ettek meg” a betegek. — Mi volt a reggeli? — kérdezem a belgyógyászat egyik betegét. — Kávé, minivaj, kenyér — hangzik a válasz. — És a tegnapi ebéd? — Mi is? Csontleves, azután töltött karalábé és piskótaszelet. Ez persze a jó gyomrúaké, mert a diétások mást kapnak! Középkorú asszony a szobatárs. cukorbeteg. szerű, tele géppel, ami a munkát segíti, de a konyhai kisegítők egyharmada. a tizenkilencből hét-nyolc mégis vándorol. Itt ugyanis nincs se vasárnap, se ünnep, a betegeknek enni kell. Ezért aztán kénytelenek vagyunk fölvenni bárkit, aki beesik az ajtón. És a He fényi... — Naponta megkapjuk papíron, hogy mit eszünk, miből hány gramm van benne. Ezeket a papírokat összegyűjtve már otthon is fő- zőcskézhetek a pontos diéta szerint. — Valóban bőséges és jő a koszt — bólogatnak a többiek. Hogy ez kinek köszönhető? Az orvosoknak, a diétás nővérnek, az élelmezésvezetőnek, a szakácsnak ... Ök dugják össze a fejüket, hogy eldöntsék, mire költsék az egy betegre jutó napi 22 és 26 forint közötti összeget. Szolnok megye vezető kórháza. Naponta több, mint ki- lencszáz beteget étkeztetnek. A konyha erre a beteglétszámra épült, de ma már az alkalmazottakkal együtt ott csaknem 1800 adag készül naponta. Pontosan a tervezett duplája. A konyha alapteirü- lete az évek alatt mitsem változott. Antal János főszakáccsal állunk a gőzben. Fejünk fölött jókora darabon hiányzik a vakolat. — Folyik a rekonstrukció, amire hat évet vártunk — mondja a főszakács, — Szörnyű volt az elmúlt pár hóJóllakatt vasutas — Én kérem átrakómunkás vagyok Záhonyban — mutat helyet maga mellett az ebédlő előtti pádon egy termetes férfi, Szabolcsból. — Itt a MÁV-kórházban „megtömik” az embert! Holnap már megyek haza, mondhatnék hát rosszat is, de csak jót mondhatok. Jó ízűt, bőségeset kaptam a benntöltött egy hét alatt. A szolnoki MÁV-kórházban már évek óta a Karcagon még csak emlegetett, névreszóló tálcás — tálalá- sos rendszerben étkeztetik a betegeket. — Aki nem ágyhoz kötött, az leballag az ebédlőnkbe — mondja Hatvani Ferenc élelmezésvezető. —i Ebédjegyet kap mindenki, aminek már a színe elárulja, hogy milyen kosztra is fogta orvosa. A többieknek ágyhoz_ visszük az ételt, erre szolgál az étellift. Takács Zsuzsa diétás nővért néhány percre félrehívom a mérleg mellől. — Naponta hányféle ételt állítanak össze? — Reggelit és vacsorát 6—7 félét, ebédre már 16—18 változatot gondolunk ki. A viziteken részt veszünk, így az orvos utasításait közvetlenül kapjuk. Beszélünk a betegekkel, igyekszünk az ő kívánságaikat is teljesíteni. Figyelembe vesszük korukat, kondíciójukat, sőt... a férfiak valamivel többet esznek. — Kihez fordulhat a beteg, ha elégedetlen az étellel? — kérdezem. — A nővérekhez és az osztályos orvosokhoz, akik aztán az élelmezésvezetőhöz továbbítják a panaszt — válaszolja. — De panasz már nagyon régen volt, pedig sok a gondunk. A konyhánk kornap. Ügy főztünk, hogy mal- teros ládákat kerülgettünk. Nézze csak, azon a szenes tűzhelyen főzzük a diétás ételek javát. Csoda-e, ha nem túlzottan változatos? Elaggott, a szükségletekhez nyilvánvalóan kicsiny tűzhelyre mutat. Közelében legalább ötven fok a hőség. — Elszívók? Az idős ember legyint. — Érzi? Nem? Lehet, hogy működnek, de nem érzek semmit. Sok mindent átvészeltem itt. de alig várom a nyugdíjamat. Apter Károlynéval, az élelmezésvezetővel együtt elkeseredetten mutatják „szépségeiket”. Kevés a hűtőtér, a tejnek nem jut hely. A konzervraktáir kicsi, zsúfolt. A tojásraktár ezelőtt személyzeti zuhanyozó volt. az elzárt csövön halkan csöpög a víz. A zöldáruraktár valamikor garázs volt, benn fo.r- róság. Az olajjal lekent faajtók. meg a betonfalak ontják a meleget. Egyetlen folyosón zajlik a —konyhai ki-beszállítás. Munkások, szállítók, szakácsok és kisegítők jönnek, mennek. Hiába a gyakori söprögetés, itt a por az úr. Ezen a folyosón hozzák be a nyersanyagot és viszik ki a készételt is. — Nem ez az egyetlen szabálytalanság, — legyint Balogh Mihály, aki az idős szakács helyét veszi majd át, — de mit tehetünk? Olyan kalappal köszönünk, amilyen van. Egyet azért higgyen el, mi mindent elkövetünk, hogy a legjobbat adhassuk. Az udvaron betoncölöpök erdeje. Épül az új konyha, amely majd megoldja a gondokat. Akkor talán megszűnnek a panaszok, hogy - nem eléggé változatos az étrend, hogy az ízekkel sem elégedett mindenki. Ha majd föl- épül . .. Arra azonban még másfél évet kell várni. Hortobágyi Zoltán Tíz „uras” nap Szoboszión A 72 esztendejével magára maradt öregasszony nem sokat vár a sorstól, kedves! Úgy voltam vele én is, csináltam a ház körül, ami rám várt, ha éppen nem szaggatott a derekam, kapálgat- tam a kertet, örültem, ha meglepett valaki egy marék virágmaggal, és számoltam a múló hónapot, mondván, hogy azt még ajándékba kapom az élettől. Dehogyis gondoltam, hogy egyszer még eljutok Debrecenbe üdülni, 10 napon keresztül kiszolgálnak, akár egy „naccsá- gát”, terítenek, mosogatnak, vetik az ágyamat, én meg süttetem magamat a nappal, lustálkodom a fájó csontjaimmal az áldásos gyógyvízben. Csodálkozik ugye, hogy vén fejjel így lelkesülök, gondolja csak el, jön az a kedves asszony a tsz-ből, és megkérdez: Papp néni, volna-e ked.ve 10 napot Debrecenben üdülni, egy napra 120 forint, felét a gazdaság fizeti. Május elején történt, a kertem be volt kapálva, jószágom nincs, hogy gondját kelljen viselni, ráálltam. Négyen keltünk útra, magam korú asszonyok, olyanok. akik fél napnál hosz- szabb időre még nem hagytuk el Jászkisér határát, a magasságos napról annyit tudtunk eddig, hogy kegyetlenül égeti a határban hajlongó parasztasszonyt, a vízről, hogyha kevés, kiszárad a vetés, amikor meg sok, nehéz a betakarítás. Látja, ezért lelkesedek és próbálom elmondani — amennyire egy öregasszony, akinek nem kenyere a szép beszéd, képes erre — milyen szép és váratlan ajándék volt az a 10 nap. Olyannak tűnt az egész, mintha csak értünk sütne a nap és pezsegne a víz. Nekünk ad,ták a műsort a színház művészei és a mi kedvünkért ropta a táncot az üdülőben a Hajdú táncegyüttes. Ingyen kaptuk a mindennapra szóló fürdőjegyet, és ingyen vizsgált meg az üdülő orvosa, mielőtt bemerészkedtünk a gyógymedencébe. Gondoltam is az' üdülés alatt sokszor arra, hogy szegény jó uramnak — akit 3 évvel ezelőtt temettem el — 79 esztendejéből nem futotta 10 olyan „uras napra”, mint amilyen az enyém volt. Ennyit akartam elmondani — ha már kérdezett .— hogy a tsz jóvoltából özv. Papp Istvánná, a 72 esztendős, jászkiséri parasztasszony az idén, életében először üdült. És, mert minden olyan szép és jó volt, nem bánná, ha nem utoljára. — illés —
