Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 2. Leonyid Brezsnyev és Kádár János beszéde a rádióban és a televízióban L. i. Brezsnyev megtekintette Budapest XI. kerületének, Kelen­földnek egyik modern óvodáját Képünkön: L. I. Brezsnyev és Kádár János, valamint kíséretüknek tagjai megérkeznek az óvodába (MTI fotó, - telefotó - KS) (Folytatás az 1. oldalról) Híradástechnikai Vállalat élenjáró szocialista brigád­jainak vezetői, a Szovjet­uniónak készülő telefonköz­pontok gyártásának avatott mesterei. Ugyanúgy, minta Magyar Kábel Művek kép­viselői, a Vinnyicát és Al- bertirsát összekötő, a szo­cialista országok összefogá­sát példázó 750 kilovoltos távvezeték magyar szakaszán húzódó kábelek készítői. Kézlengetve köszöntötték az elhaladó vendégeket az egészségügyi nukleáris gyó­gyító berendezéseket a Szov­jetunióba és a többi szocia­lista országba szállító GAMMA-gyáriak, valamin i a Zsiguli-programhoz éven­te több'tízezer porlasztót ké­szítő Kismotor- és Gépgyár dolgozói. A vendégek útja a szol­gáltatóházzal, művelődési házzal, ABC-nagyáruházzal, s a jövő év elejére elkészü­lő 600 személyes filmszín­házzal, valamint pihenő­parkkal büszkélkedő város- központtól ' a Tétényi út és a Szakasits Árpád út talál­kozásához vezetett. Az itt felépült új óvoda bejáratánál a környék la­kóinak tapsa, éljenzése és Hargitai Antalné vezetőnő köszöntötte Leonyid Iljics Brezsnyevet. A verőfény­ben fürdő kertben pedig 140 apróság zászlócskákkal in­tegetve fogadta az érkező­ket. Kadlecsik Marci, Ma­yer Szilvi és Zimmer Gyu- szi köszöntő versikével ked­veskedett a kerti székekben helyet foglaló párt- és ál­lami vezetőknek. A „mind e kerek nagyvilágon boldog­ságot, békét” kívánó sza­vak után a kicsinyek vörös szegfűcsokrokkal szaladtak a vendégekhez. Közben a nagycsoportosok dalba kezd­tek, s a lányok, fiúk, akik Fekete Jánosné óvónőtől ta­nulták a baráti ország ver­seit, dalait, a második stró­fától már oroszul énekeltek a születésnapi boldogságról. A gyerekarcok, a kedvesen csengő hangok mosolyt csal­tak minden arcra, s amikor a kis ünnepség végén az óvodások rázendítettek a „Kalinkára”, taps köszönte meg. A kicsinyek hosszan inte­gettek a távozó szovjet párt- és kormányküldöttség, a magyar vezetők után. Az­után körbefogták a Leonyid Iljics Brezsnyevtői kapott Misa mackót, a moszkvai olimpia jelképét, s kibontot­ták a delegáció ajándékait, a sok-sok játékot rejtő do­bozokat. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének hivata­los baráti látogatása alkal­mából Leonyid Iljics Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára beszédet mondott a televízióban, illet­ve a rádióban. Leonyid Brezsnyev: Közös, nagy feladatok várnak bennünket: megóvni és erősíteni a békét Végéhez ért a szovjet párt- és kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. Á protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azon­nal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amely­ben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalá­saink eredményeit. Jó és gyü­mölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együtt­működésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatko­zik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kér­dés megoldásának útját. Ezt követően derekas munkát vé­geztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szov­jet—magyar kapcsolatok ha­tékonysága dinamikusan nö­vekedni, minősége javulni fog. Új idők, új lehetőségek A látogatás politikai ered­ményei is jelentősek. A kom­munizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommu­nisták állandóan új jelensé­gekkel, új problémákkal ta­láljuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyez­tetni útvonalainkat, sőt, pon­tosabban szólva: közös útvo­nalunkat. Ezt megtettük, ér­dekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai ten­nivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyan­az a gondolat irányítja lépte­inket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszí­téseiket és erőforrásaikat tel­jes mértékben az alkotás cél­jaira összpontosíthassák. Ak­kor majd valóban széles táv­latok nyílnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végér­vényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában va­gyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtör­ténelem egész folyamán meg­oldatlan maradt. Maga a mo­dern fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a fel­adatot. Ám most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magá­ban rejt. Mi úgy értelmez­zük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind ' következetes, reális lépések megtétele an­nak érdekében, hogy elhárít­suk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mek­kora volt a kétkedők és kis- hitűek száma, amikor tíz év­vel ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagországai az össz-európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javasla­tot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitat­ja, hogy az értekezlet ered­ményeképpen megjavult az európai politikai légkör, s az együttműködés különböző szféráiban létrejött az előre­haladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hi­degháborúhoz” kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdít­hatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezde­ményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondo­lok, hogy rendezzünk össz­európai értekezletet az Ame­rikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annakidején elindítot­ta a politikai enyhülés folya­matát, képes és köteles pél­dát mutatni a katonai eny­hülés megvalósításában is. Az értekezlet 'természete­sen nem helyettesíti a lesze­relés kérdéseiről már folya­matban lévő tárgyalásokat, ám kétségtelen, hogy eleve­nebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben min­den esetben előtérbe kell ál­lítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Car­ter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előké­szítésében. n szovjet-kínai kapcsolatok Mint ismeretes, úgy tervez­zük, hogy e találkozó során megerősítjük és aláírjuk a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet— amerikai szerződést. Ez az okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitatha­tatlanul a legnagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfé­kezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szin­tű szovjet—“-amerikai találko­zó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nem­zetközi légkör javulását is. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz vélemény- csere. Vagyis úgy utazunk Bécs- be, hogy teljes mértékben ké­szek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az ame­rikai fél álláspontja" ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatat­lanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget öltsön, hogy az emberek a Föld bármely sarkában élhes­senek a béke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák éle­tüket. Ennek kapcsán lehetet­len említés nélkül hagyni an­nak az országnak a politiká­ját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az eny­hülést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra növek­szenek a legkorszerűbb nyu­gati fegyverekre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeményezésnek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadá­sul Peking állandó felhívá­sokkal fordul a NATO tag­országaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkezzenek, fegyverkez­zenek. Kína, amelynek élet­bevágóan szüksége van sa­ját belső feladatai megoldása érdekében a békére, a hábo­rús veszély komoly forrásá­vá vált. Ez év áprilisában a kínai Kádár János: vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszab­bítani a szovjet—kínai szer­ződés hatályát: Ezzel egyide­jűleg Pekingben szükséges­nek tartották kifejezésre jut­tatni, hogy készek tárgyalá­sokat folytatni a Szovjetunió­val a kapcsolatok megjavítá­sáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megjavításá­ról tett kijelentések nemigen egyeztethetők össze. Ennek ellenére készek va­gyunk komolyan és pozitívan vizsgálni a szovjet—kínai tár­gyalások felvételének kérdé­sét. Mi a kínai félnek nem egyszer javasoltuk, hogy álla­podjunk meg kapcsolataink normalizálásáról, és a jó­szomszédság medrébe terel­jük azokat. Erre mi most is készek vagyunk, ám magától értetődően nem harmadik or­szágok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél való­ban jószándékot mutat, raj­tunk nem fog múlni. Kedves elvtársak, abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköztársaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozások legjobb benyomásaival té­rünk vissza hazánkba. Annak tudatában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Ma­gyarország javát, az egész szocialista közösség javát szolgáló közös, nagy felada­tok várnak bennünket. Engedjék meg, hogy békét, boldogságot és boldogulást kívánjak önöknek. Minden jót, barátaim! A látogatás kiemelkedő jelentőségű politikai esemény hazánk életében Köszöntőm a televíziónéző­ket és a rádióhallgatókat. Örülök, hogy alkalmam nyí­lik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatá­sáról, amely kiemelkedő je­lentőségű politikai esemény hazánk életében. Leonyid Il­jics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetőjének és a kül­döttség tagjainak a személyé­ben ismerősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fogad­tuk. Népeinket baráti kap­csolatok fűzik össze, ennek megfelelően mostani tárgya­lásunk is barátok, küzdőtár­sak, testvérek találkozója. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánk­ban üdvözöljük, az első gon­dolat, ami eszünk-be jut: a felszabadulás. Annak a nép­nek a képviselőit köszöntjük körünkben, amely a II. világ­háború vérzivatara, a Hiller- fasiszta megszállás, a Horthy- fasiszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép szá^ mára, a felszabadulást. Ezt soha nem felejtjük el! A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 esztende­je, mind a mai napig, jó idő­ben és rossz időben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mondhatjuk, hogy vendége­ink személyében küzdőtársa­inkat, testvéreinket és bará­tainkat köszöntjük. Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhány ember elhatáro­zásából, hanem azonos szo­cialista, kommunista elveink­ből és céljainkból, népeink közös érdekeiből következik, hogy együtt haladunk. Az el­múlt évtizedekben sokoldalú, széles körű és mély kapcso­latok épültek ki pártjaink, országaink, népeink között. Együttműködésünk á társa­dalom életének minden fő te­rületét átfogja, kiterjed a szo­cialista, a kommunista társa­dalom építésének minden te­rületére, a gazdasági munká­ra, a kultúrára és nemzetközi tevékénységünk minden fon­tos kérdésére. Számunkra fontos és hasznos, hogy eb­ben a szellemben rendszere­sen találkozunk, megbeszél­jük, egyeztetjük harcunk ta­pasztalatait, és véleményt cserélünk arról is, hogy mi­képpen haladjunk tovább. Köszönet a kitüntetésért A népeink közötti barátság mélyen él a tömegekben ; sok­oldalú kapcsolatainkban min­den tekintetben kifejezésre jut a kölcsönösség. Ez mutat­kozik meg abban is, hogy mi Magyarországon a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lomról minden esztendőben állami ünnepként emléke­zünk meg, s így ünnepeltük — örvendő szívvel, bizako­dással és reménységgel'eltel­ve — a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulóját is. A közelmúlt­ban viszont nemcsak mi em­lékeztünk meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a dicső emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a ha­talmas, 260 milliós szovjet nép, az egész szovjet társa­dalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozók­nak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója tiszteletére indított mun­kaverseny mozgalma nemzet­közi visszhangot keltett. A csepeli felhíváshoz egész né­pünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elis­merés is, amellyel e kezde­ményezést a Szovjetunióban fogadták. Brezsnyev elvtárs­nak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött szemé­lyes üdvözlete fellelkesítette népünket, hatalmas arányo­kat öltött a szocialista mun­kaverseny. Élve az alkalom­mal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas ki­tüntetésért, amelyben a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége a kezdeménye­ző csepeli dolgozókat része­sítette, s amelyet Leonyid Il­jics Brezsnyev elvtárs a mos­tani látogatás keretében adott át. Bonyolultabb feladatok Széles körű társadalmi érintkezésünknek — a közös politikai kérdéseken túlmenő­en — nevezetes találkozási pontjai, megnyilvánulásai vannak kulturális téren is. A magyar alkotó művészek — köztük az írók, a zene- és képzőművészek, s más művé­szeti ágak képviselői — szá­mára nagyon sokat jelent a szovjet közvélemény őszinte érdeklődése, és a baráti fo­gadtatás. Hogy csak egy pél­dát említsek a kultúra terü­letéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar színdarabot, több magyar színházi társu­lat is szerepelt a Szovjetunió­ban, ahol nagy rokonszenv- vel, barátként fogadták őket, s produkciójuk — ezt megelé­gedéssel állapíthatjuk meg — nagy tetszést váltott ki. Áttérve a mostani látoga­tás keretében végzett érdemi • munkánkra: mint mindig, ezúttal is őszintén, becsülete­sen és híven tájékoztattuk szovjet barátainkat 'helyze­tünkről, feladatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy népünk minden terüle­ten lelkiismeretesen, ponto­san és céltudatosan dolgozik a fejlett szocialista társada­lom építésén. Ha visszatekintünk saját korábbi helyzetünkre, "meg­állapíthatjuk. hogy eredmé­nyeink hatalmasak, példát­lan előrehaladást ért el né­pünk, amióta a szocializmus építésének útján jár. Az előrehaladás, a fejlődés ma­gasabb színvonala azonban új, nehezebb és bonyolul­tabb feladatokat is elénk ál­lít, különösen a külgazda­sági feltételek számunkra kedvezőtlen változása nehe­zíti munkánkat. De bizako­dóak vagyunk: megoldjuk feladatainkat. Fő erőforrá­sunk népünk szocialista egy­sége, a nemzeti összefogás szocialista céljaink elérése érdekében. fl békéért és a haladásért Arról is tájékoztattuk szovjet barátainkat, hogy a gazdasági, a kulturális épí­tés terén minden lehetősé­günket kihasználva, mozgó­sítjuk erőinket a további fejlődés érdekében. Bizako­dásunkat elért eredménye­inkre és népünknek arra a szilárd elhatározására ala­pozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biz­tonságot és támaszt jelent számunkra barátságunk, együttműködésünk a szovjet néppel, s az a sok lehető­ség, amely a magyar—szov­jet együttműködés tovább­fejlesztésében, a széles kö­rű szocialista összefogásban rejlik. Tárgyalásaink nem ezek­ben a napokban kezdődtek. A folyamatos és rendszeres magyar—szovjet kapcsola­tok keretében a közelmúlt­ban tárgyaltam Moszkvában Brezsnyev elvtárssal, majd miniszterelnökeink, Koszi­gin és Lázár elvtárs folyta­tott eszmecserét időszerű kérdésekről. Mostani meg­beszéléseinken is sorravet- tük közös tennivalóinkat, és bizonyos vagyok abban, hogy tárgyalásaink minden terü­leten új lendületet adnak a magyar—szovjet együttmű­ködésnek. Népünk biztonságát, jövő­be vetett bizalmát erősíti az a tény is, hogy a Szovjet­unió és Magyarország — más szocialista országokkal együtt — tagja a Varsói Szerződésnek, amely a szó szoros értelmében védelme­ző pajzsa népeinknek, szo­cialista vívmányainknak és békénknek. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szintén további új lehetősé­geket nyújt számunkra gaz­dasági munkánk fejleszté­séhez. Ez is fontos feltétele annak, hogy bizakodva néz­zünk a jövőbe és folytatód­jék Magyarország töretlen fejlődése. Mostani találkozásunkon természetesen érintettük a legfontosabb nemzetközi kérdéseket is. Megbeszélé­seink első és legfontosabb jellemzője az volt, hogy a magyar és a szovjet állás- pont Azonos, egységes ugyanazokon az elveken nyug- szik. Küldöttségeink ezért a teljes egyetértés és a barátság légkörében tárgyaltak. Céljaink közösek, együtt küzdünk nemzetközi síkon is (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents