Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-09 / 133. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 9. tudomány m flCHiMBi Hz állatok segítenek a gyógyulásban Az ideális pszichoterápiás orvos legyen okos, szívélyes, együttérző és bizalomébresztő. Az Egyesült Államokban sok tekintélyes pszichiáter és pszichológus kutyákat tart segítségként, mivel szerintük az ember négylábú barátai fel vannak ruházva a fenti tulajdonságok mindegyikével. A módszert úttörője — B. Levinson — „aminoterápiá- nak” nevezte el. Levinson New Yorkban dolgozó orvos és a módszerről két könyvet írt: „Gyermekek pszichoterápiája háziállatok segítségével” és „Az ember fejlődése és a háziállatok” címmel. Az első könyvet Levinson a kutyájának szentelte. Az orvos szerint az egész egy véletlennel kezdődött. „Egyszer kora reggel az íróasztalomnál ülve szorgalmasan írtam, a kutya pedig a lábaimnál feküdt. Hirtelen megszólalt a csengő. Sohasem engedtem meg a kutyámnak, hogy rendelés alatt bent legyen, de mivel a beteg váratlanul, bejelentés nélkül jött, elfelejtettem kiküldeni. A rendelőbe egy izgatott anya jött be a gyermekével .. Az orvos és az anya legnagyobb csodálkozására a zárkózott. kontakthiányos, mogorva gyermek nem mutatott félelmet, sőt. rögtön simogatni és ölelgetni kezdte a kutyát. Az anya szét próbálta őket választani, de az orvos megkérte, hogy ne bántsa. Egy órán keresztül figyelte az orvos a fiú és' a kutya játékát. A kisfiú kéréssel búcsúzott: „Eljöhetek újra játszani a kutyával?” A következő néhány rendelésen a kisfiú kizárólag a kutyával játszott és az orvost teljesen figyelmen kívül hagyta. Hamarosan azonban a kutyához való vonzódása átterjedt a gazdájára is. Ily módon az orvosnak alkalma nyílt elbeszélgetni a gyermekkel és képet kapott a betegségről, és a problémák egy részét sikerült megoldania. Hamarosan Levinson odavett magához segítségként egy macskát is, és a rendelőben felállított egy akváriumot színes trópusi halakkal. •. Ügy tapasztalta, hogy néhány zárkózott gyermek a macskával könnyebben megbarátkozik, mint a kutyával. A halak figyelése pedig megnyugtatja a rendelés előtt izguló gyermekeket és fejleszti fantáziájukat. Levinson 1970-ben körkérdést intézett több száz gyermekpszichoterápiás orvoshoz. A választ küldő 150 orvos egyharmada használ állatokat a gyermekek gyógyításához. Ahogy előre lehetett látni, a leggyakoribb segítő a kutya, a második helyet pedig a macska fog- laja el. Néhány orvos madarakat és teknősöket tart. Bármilyen különösen is hangzik, egy esetben a kígyók voltak a legeredményesebb segítők. Egy, a szellemileg elmaradott gyermekek számára fenntartott san-diegói internátusbán nyolc 9—12 éves fiúnak feladatul egy-egy kígyó gondozását adták. Előzőleg alaposan kioktatták őket a velük való bánásmódra. Másfél hónap múlva jelentősen csökkent a gyermekek ingerlékenysége, és jelentősen javult az iskolai magaviseletük. A nyolc fiú közül négyet hamarosan át lehetett tenni normál iskolába. Az animoterápiát nemcsak gyermekeknél lehet alkalmazni. Az elmúlt évben kezdődött egy nagyszabású ani- moterápiás program az USA legnagyobb magán pszichiátriai klinikáján. Jelenleg 16 különböző fajtájú kutya „dolgozik”. Egy idős beteg, aki 25 éve van a klinikán és egy szót sem ejtett ki ez idő alatt, elkezdett beszélgetni az egyik kutyával. Most már akkor is beszél egy keveset, ha nincs mellette a „kedvence”. A klinika orvosai úgy tartják, hogy a beteg ember először könnyebben teremt kapcsolatot a kutyával, aki olyannak fogadja el az embert, amilyen. Később aztán az orvos iránt is feléled a bizalom. A módszert követő orvosok véleménye az, hogy az állatok a híd szerepét töltik be a beteg és az egészséges emberek között. A módszer teljes elterjedéséhez azonban szükséges egy gondosan kidolgozott program, és az állatok erre a célra történő ido- mítása. Fordította: Gémes Lajos A delfin és a repülés A biológia új ága, az etológia, az állatok viselkedésének törvényszerűségeit kutatja. Nagyon sok állatcsoporton folytatnak vizsgálatokat, mégis változatlanul az egyik leghálásabb kísérleti alany a majom. Az állatkerti tartás során sok tapasztalatot szereztek a majmok viselkedéséről, és most természetes környezetükben vizsgálják csoportos életük szabályait. Angol kutatók a Nyugattanzániai vadrezervátumban több mint hét éven át figyelték a páviánok életmódját, hordáikon belül érvényesülő magatartási szokásaikat. A negyven-hatvan főből álló hordák külön-külön területeken élnek, ahol más páviáncsoportokat nem tűrnek meg. A felnőtt hímek között meghatározott rangsor alakul ki. A horda élén a vezér a legerősebb hím áll. A hímek nemi érése ötéves korukban kezdődik, és hét és fél éves korukban fejlődnek ki teljesen. A fiatal állatok ebben az időszakban a hordán belül már elkülönült csoportokban élnek, majd hat- és nyolcéves koruk között elhagyják a hordát és születési helyüket. A kutatók húsz fiatal hímet kísértek figyelemmel születésüktől kezdve és azt tapasztalták, hogy a felnőttkor elérése után egy állat sem maradt meg a hordában, ahol született. Tizenöten együtt távozva új csoportot alakítottak, míg a többi elpusztult, vagy eltűnt a megfigyelők szeme elől. Néhány más fiatal hím is csatlakozott hozzájuk más hordákból és két fiatal nőstény. A legtöbb nőstény ebben az életkorban még a saját hordájában marad. A távozott hímek időnként még csatlakoznak a szülők hordájához. Ezek a látogatás sok azonban egyre ritkábbak, majd végleg elmaradnak. A látogatások alkalmával gyakran egy-két nőstény is elkíséri a távozót, így az új horda lassan teljessé válik. Delfin a batumi delfincirkuszban A tengerek gyorsúszó bajnokai a delfinek. A delfinek rendkívüli úszósebessége — amelyet óránként 36—40 kilométerre becsülnek — akkor keltette fel több tudományág, pl. az állattan, fi- zológia és áramlástan érdeklődését is, amikor a kutatók kimutatták, hogy e tengeri emlősök sebessége feltűnően nagyobb, mint az pusztán izomerejük alapján várható volna. Később a repüléstudomány is figyelemmel kísérte a vizsgálatokat, mivel joggal feltételezték, hogy e sebességnövekedés egyik oka az, hogy a delfin teste a vízben úszás közben — egyelőre ismeretlen módon — az előrehaladással szemben szokatlanul kis fékezőerőt, ellenállást tanúsít. Az érdeklődés indokolt, hiszen a mozgó test ellenállásának csökkentése a repülésben is a sebesség növelésének leghatásosabb módja. A jelenlegi vizsgálatok szerint a megoldást valószínűleg a delfin bőrének több rétegű különleges felépítésében kell keresni. A belső merev (fcb. 8 milliméter vastagságú) bőrréteg felett még két (együttesen mintegy 1,5 millimétert kitevő) réteget találunk. Ezek tulajdonképpen szabályozó elemek. A legkülső 0,5 milliméter vastagságú, erős, membránszerű bőrréteg alatt egy 1 milliméter vastag szivacsos felépítésű réteg található, amelynek szerkezete több mint 80 százalék folyadékot tartalmaz. A kutatók feltételezik, hogy a vízzel szembeni kis ellenállást ez a szivacsos réteg és a benne levő folyadék teszi lehetővé. Nyilvánvaló volt a gondolat, hogy ilyen szerkezetű és tulajdonságú borítás alkalmazásával esetleg a re- pülőgép-szárnyprofilok, törzsek légellenállását is csökkenteni lehet. A kutatók megmérték az említett rétegek csillapító hatását és ennek alapján a vizsgálatok céljaira hasonló viselkedésű mesterséges delfin-felületeket készítettek. Bár a jelenség gyakorlati hasznosításáról még nincs szó, a felmerült új gondolat perspektívát ígér. Mutatvány közben Megmentve a kipusztulástól Heiner, az újszülött indiai orrszarvú a nyugat-berlini állatkertben, néhány napos korában 1747-ben a lipcsei vásáron szenzációt jelentett egy állat, amelyet egy holland katonatiszt ejtett fogságba Indiában. Európába hozta, és jó üzletet csinált azzal, hogy csaknem valameny- nyi országban bemutatta. Ilyen alkalmakkor röpcédulákat osztogattak, amelyek közül egy fennmaradt. A leírás melletti fametszet alapján megállapítható, hogy a szenzációt jelentő állat indiai orrszarvú volt. Ezután több más példányt is hoztak Európába, s századunk elejéig kizárólag az indiai orrszarvú képviselte ezt az állatcsoportot az állatkertekben. Szívesen^ tartották ezt a fajt, nemcsak sajátos külseje, hanem szívós, ellenálló természeté, igénytelensége miatt is. A fő különbség az afrikai és az indiai orrszarvú között egyébként az, hogy amíg az afrikainak két tülke van, az indiainak csak egy. Az indiai orrszarvú egyébként hazájában a kihalás küszöbén áll. A tudósok becslése szerint ma már legfeljebb 500 indiai orrszarvú él szabadon. Bár hivatalosan szigorú védelem alatt állnak, a vadorzók bizony elejtenek egy-egy példányt. Kíméletlen irtásuknak az a babona az oka, hogy gyógyító varázserőt tulajdonítanak az orrszarvúak tülkének. A feketekereskedelemben ma egy orrszarvú tülöíTért azonos súlyú aranyat kínálnak. Az utóbbi évtizedekben sikerült csak az állat szaporítása az állatkertekben. Először 1956-ban a bázeli állatkertben született indiai orrszarvú, amely 1963-ban ugyancsak a bázeli állatkertben kölykezett, mint második állatkerti generáció. Ezek alapján felcsillant a remény, hogy az indiai páncélos orrszarvút sikerül megmenteni a kipusztulástól — legalábbis az állatkertekben. Legújabban a nyugat-berlini állatkertből érkezett hír indiai orrszarvú születéséről. Hőségrekordok Magyarországon egészen szokatlan dolog, hogy május végén már beköszöntsön a nyár derekára jellemző kánikulai forróság, s még ritkább az, hogy ez a rendkívüli hőség három hétnél is tovább tartson. Budapesten a legutóbbi időkben több napon át is elérte a hőmérséklet a +32 Celsius-fokot. Rendszerint nem délben, hanem . a kora délutáni órákban, amikor a nap már kissé túlhaladt a napi látszólagos pályája legmagasabb pontján, vagyis azt követően, hogy már túl volt a delelésen. A meteorológiai gyakorlatban „nyári napnak” azt nevezik, amikor a hőmérséklet legalább 25 fok; „hőségnapnak” azt, amikor eléri, vagy meghaladja a 30 fokot; de még az is előfordulhat, hogy 35 fokos, esetleg még magasabb hőség uralkodik hazánk valamely pontja fölött. Ez utóbbi esetben beszélünk „forró nap”-ról. Érdemes megnézni, hogyan is alakul ezeknek a különleges időszakoknak évi gyakorisága hazánk egyes városaiban. Az alábbi adatok 50 évnyi megfigyelés eredményei: A „nyári napok” évi száma Pécsett 79, Szegeden 88, a Kékestetőn azonban csak 5. A „hőségnapoké” Pécsett 23, Szegeden 31, a Kékestetőn 0. Végül a „forró napoké” Pécs környékén csupán 2, Szegeden 4, a Kékestetőn pedig ismét zérus. A mostani 30—32 fokos hőmérséklet is nagyon megviseli az embereket. Előfordultak azonban már sokkal nagyobb melegek is hazánkban. Az eddigi hazai rekord: Pécs, 1950. július 5.: 41,3 Celsius-fok! Mégis, ha meggondoljuk, hogy a világ számos más Pontján nálunk már szinte elviselhetetlennek érzett kánikula egészen megszokott dolog — tulajdonképpen nem sok okunk lehet a panaszra. Szicíliában, Kréta-szigetén. vagy Cipruson a 40 fokos hőség júliusban egyáltalán nem megy ritkaságszámba. A félsivatagos, kopár, növényzettel alig borított területeken a nyár derekán már a kora délelőtti órákban is eléri a levegő hőmérséklete a 42— 45 fokot, délután 2 és 3 óra között pedig 47—48 fokos forróság is előfordul. A sivatagok még forróbbak: a Szahara júliusi középhőmérséklete például meghaladja a 35 fokot, ami azt jelenti, hogy egyes napokon a hőmérő higanyszála 50 fok fölé emelkedhet! Rendkívül forró terület továbbá a Vörös-tenger délnyugati végénél levő Afar-háromszög is. Geológiai szempontból nézve ez a földkerekség egyik legérdekesebb vidéke — ugyanis a háromszög nem más, mint a Vörös- tengernek szárazra került része, amelyet alig 100 ezer esztendővel ezelőtt még víz borított — a roppant hőség és a csapadék gyakorlati hiánya miatt azonban ötven év alatt összesen csupán két alkalommal indultak erre a területre expedíciósok. Hasonlóképpen rendkívüli forróság jellemzi a Holt-tenger árkát is, amely — mint ismeretes — a földkéreg legnagyobb depressziója. Azaz olyan terület, amely mélyen a világóceán átlagszintje alatt helyezkedik el. Az itt uralkodó pokoli hőség elviselését még nehezebbé teszi, hogy a terület depresz- szió-jellege miatt a légnyomás is igen magas. A holt-tengeri árokban nyaranta 55 fokos hőség is előfordul. Az igazi világrekordot azonban mégsem az Afar-háromszög vagy a Holt-tenger iartjja, hanem a kaliforniai Halálvölgy nevű sivatagos katlan, valamint a Tri- politól délre levő Azizia nevű falu: a földkerekség e két pontján már 58 fokos, iszonyatos hőséget is mértek. A Halálvölgy rá is szolgált félelmetes nevére: több ízben előfordult, hogy eltévedt utasokra bukkantak itt, akiknek teste annyira kiszáradt, valósággal megaszalódott, hogy az azonnali orvosi segítség sem tudta megmenteni az életüket. Dr. Hédervári Péter Kannibál rovarok A kannibalizmus számos rovarfajnál a létfenntartás hatékony eszköze. A termeszek néhány faja megeszi sebesültjeit, hogy a „társadalmuk” számára többé már nem hasznos egyedek eltűnjenek. Egyes darazsak nyár végén megeszik azokat a lárvákat, amelyek nem fejlődtek ki, mivel az élelem fogytán van, viszont a téli időszak átvészeléséhez megfelelő kondíció szükséges. A rovarkannibalizmus legérdekesebb példája az imádkozó sáska nőstényének kannibalizmusa. Ennek hiánya esetén a nőstény képtelen lenne feladatát ellátni a faj fenntartásában. A világon ismert több mint 1500 sáskafaj legtöbbje a trópusokon él. Áz Egyesült Államokban a XIX. század végén bevitt növényekkel terjedt el az európai és a lényegesen nagyobb kínai imádkozó sáska. Tavasszal 50—300 fiatal sáska bújik elő a bábokból, és egy közeli ágon pihennek mindaddig, míg külső vázuk meg nem keményedik. Olyanok, mint a felnőtt sáskák, csak színük halványabb és számynélkü- liek. Csakhamar szétszóródT nak a levelek fonákján rovarzsákmányukra lesve. Először csak kis rovarokat támadnak meg, pl. muslicákat, de ahogyan nőnek, rátámadnak ' hernyókra, bogarakra, sőt, darazsakra is. Külső kitinvázukat időn-1 ként levedlik, hogy lépést tartsanak a növekedéssel. Ez teszi lehetővé, hogy színüket zöldről barnára változtassák, a lehulló lombozattal összhangban. Az utolsó vedlés után 10 nappal a hím sáska nőstényt keres. A nős-1 tények által kibocsátott illatanyag sokszor több száz méter távolságra is elcsalja a hímeket. Nincs násztánc, szerenád, vagy más lát-1 ványosság, amely élénkítené az udvarlást. A hím a közeledésre koncentrál, ami néha órákat vehet igénybe. Európai imádkozó sáskákkal kísérletezve megfigyelték, hogy a nőstény egyetlen pillantására a hím megdermed. Ha a nőstény felfedezi jelenlétét, megragadja és elfogyasztja. A hím csak akkor menekülhet el, ha párja figyelmét más rovar köti le. Egyes vélemények szerint ez vezetett az udvarlás „negatív” típusához. A közeledés általában hátulról történik, amikor a hím néhány centi'-) méternyi távolságból félig nyitott szárnyakkal ráugrik a nőstényre, megragadva mellső lábai tüskéivel. A párzás a nőstény bizonyos mértékű részvételével zajlik, a pár hosszú órákig együtt marad. Ha a hímnek első próbálkozása nem sikerül, és nem tudja a helyes testhelyzetet felvenni, ez az életébe kerül. A nőstény hirtelen megfordul és megöli. A támadás nagy mértékben függ a nőstény jóllakottsági álla-1 potától és a hím ügyességétől. Néha a párzás előtti nyugalmi állapot is kedvez a támadásnak. Mivel a nőstények megtámadják a hímeket, mielőtt a párzás IezajJ lana, úgy tűnik ez a faj jövőjét is veszélyezteti. Ezt azonban egy érdekes reflexmechanizmus kivédi. A nőstény általában a fején, vagy a mellső lábánál fogja meg a hímet, és itt kezdi el enJ ni,! Csodálatosképpen egy fej nélküli hím még képes párzani. A fej elvesztését követő néhány percet erős, állandó mozgás követi. A nőstény először a hím mellső lábait fogyasztja el, harcképp felenné téve azt, majd a fej következik a bal s a jobb szeme. Sokszor órákig eszik, megállás nélkül. Az imádkozó sáskák gazdasági jelentősége ragadozó életmódjukban rejlik. Pusztítják a kertromboló rovarokat, ezért például az ameriJ kai biológiai intézetek sáskatojásokat adnak el a kertművelőknek. D. L.
