Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-05 / 129. szám
1979. június 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Folytatja munkáját a nemzetközi fórum Szélesítik a 4-es számú főútvonal fegyvernek! bekötő úti 500 méteres szakaszát. A jelenlegi úttestet 14 méterre szélesítik és besoroló sávokat alakítanak ki a KPM szakemberei ahol tataroznak, csak szeretnének HÁZÖLTÖZTETÖK Van máshol Ilyenkor nyárelőn bármerre indul az utazó, akárhány helységen autózik végig, mindegyikben talál a házak előtt magasodó homokbuckákat, sóderhalmokat, amelyek azt jelzik, hogy a házigazda új ruhába akarja öltöztetni otthonát. Találomra választottunk ki néhány községet, ahol azt tudakoltuk, van-e elegendő mész, homok, kőpor, cement, vagyis a tatarozáshoz nélkülözhetetlen építőanyag. Tószegen, a Táncsics út 12. számú ház udvarán meszesgödör tátong, szerszámok hevernek szerteszét. Sárvári Károly, a házigazda, a csuklóját nyújtja a bemutatkozáskor. — Kicsit festékes vagyok — mondja magyarázkodva. — Tavaly ősszel vettük meg ezt a házat, és úgy gondoltuk, ráfér egy kis bővítés, alakítás. Az udvaron úgynevezett alsó épületet húzunk fel, csak még tégla kellene. A fürdőszoba már majdnem kész. Jöjjön, nézze meg! Az előszobában a frissen meszelt falakból vezetékek kókadoznak a konnektorok, kapcsolók helyén. A fürdőszobában zöld csempével kirakott kád, — benne faltörmelék, — körben a kádéval azonos zöld csempesor. — Szolnokon, a „Bakainál” vettük — kocogtatja meg ujjaival az egyik csempét Sárvári Károly. — Többször is érdeklődtünk, míg végre kaptunk — teszi hozzá. — Hiánycikk a csempe? — Van bőven, csak mi zöldet akartunk, és arra várni kellett. — A felújításhoz szükséges egyéb anyagokat hol vették? — Nagy részét helyben, az áfész TÜZÉP-telepén. Mindent lehet kapni, csak me- szet nem, legalábbis nem nagy tételben. Néha tudnak adni egy-két zsákkal, de az rögtön elkel. Kénytelenek vagyunk a rosszabb minőségű meszet felkenni a falra. Ne dőljön hozzá, mert fog! — Egyedül csinál mindent? — Akad segítség. A legtöbb munkát azonban én végeztem. Az eredeti szakmám vasesztergályos, de a kényszer rávisz, hogy sok mindenhez értsek. Ami kifog rajtam, rábízom egy nyugdíjas szakemberre. — Az alsó épülethez hiányzó téglákat honnan akarja megvenni? — Egyik ismerősöm bontásra megkapott egy házat, tőle veszek át 5000 téglát. Már előre félek, hogy a fuvar többe kerül majd, mint a tégla. A múltkor vettem kétezret a TÜZÉP-telepen, összesen ezer forintért, a fuvaros pedig ötszázat kért a szállításért. Alig egykilométeres út... Nem rossz „kilométerpénz”. Tiszajenőn a Vasút úton kétségbeesetten erőlködik a gépkocsink motorja: majdnem tengelyig ér a homok. Egy szőlőskert közepén csinos, fehérre meszelt ház falára idős férfi bordó csíkot húz, elmélyült alapossággal. A tulajdonos, Nagy Sándor figyelmesen szemléli az öreg mester munkáját. Láthatóan elégedett. Mint kiderül, az anyagellátással is. — Tiszajenőn nagyon ügyes a tüzépes. Mindent megkaptam nála a mésztől, a kőporig. Ha valami éppen nincs a telepen, legkésőbb egy héten belül megszerzi. — Nem nagy házat épített ... — Ó, ez csak afféle hétvégi pihenőhely. Szolnoki vagyok, itt vettem egy kis szőlőt, szombat-vasárnap kijárok elmotyogni a szőlő között. — Kivel húzatta fel a házat? — A szomszédommal. Nyugdíjas kőműves. Igen alapos ember. Nekem nem volt sürgős a ház, neki pedig jól jön egy kis nyugdíjkiegészítés. Tiszasülyön egyenesen a TÜZÉP-telepre megyünk, ha valaki, Veréb András telepvezető biztosan tud a sülyipk tatarozási kedvéről és az anyagellátásról információkat adni. Veréb András tömören fogalmaz. — Cserép, tégla, faáru, ajtók, ablak bármikor. Kőpor sose. Pedig nagyon keresik. A pilisvörösvári kőbánya azt mondja: nincs vagon, az áfész menjen el a kőporért gépkocsival. De honnan vegyünk gépkocsit? A cement se elég. Áprilisban ötszáztíz mázsát rendeltünk, kaptunk kétszáznegyvenet. Májusban a megrendelt 340 mázsa helyett háromszáz jött meg. Mészáros Ferenc, a TÜZÉP Vállalat csoportvezetője: — Ha rendelnek tőlünk cementet az áfészek, annyit kapnak, amennyi kell. Annak ellenére, hogy a hejőcsabai cementgyár — vagonhiányra hivatkozva — nem szállít elegendőt. Mit tehetünk? Megoldjuk közúti szállítássál, amely ugyan negyven-ötven százalékkal megdrágítja a cementet, de legalább van. A kőport az állami telepekre szintén közúton hozzuk el. A Volánnal kötöttünk szállítási szerződést. Az áfészek is megtehetik ugyanezt, vagy megrendelhetik a teherautót a helyi szövetkezettől. Találomra kiválasztott példák, némi tanulsággal. Nincs panasz a házfelújításokhoz szükséges anyagok ellátására ott, ahol — mint Tiszajenőn — „ügyes” a tüzépes. Azokban a községekben viszont, ahol nem fektettek kellő hangsúlyt a kőpor, a mész, a cement időben történő beszerzésére, akadozik az ellátás. Magyarázkodásnak megteszi, hogy nincs gépkocsi, amellyel az igényeket kielégítő mennyiségű építőanyagot szállíthatnának á helyszínre, a házukat csinosítani szándékozókkal azonban, nehéz a magyarázkodást elfogadtatni... Talán még nem késő magyarázat hélyett árut adni nekik. b. j. (Folytatás az 1. oldalról) a korszerű bölcsődék, óvodák és iskolák egész országra kiterjedő hálózatát. Sri M. K. Miglani indiai népjóléti miniszterhelyettes felszólalásában megemlítette, hogy Indiában 230 millió fiatalkorúról kell gondoskodni. A feladat nagy és szerteágazó. Az iraki küldött, dr. Munir Kamil Ai Nasry, egy gyér-' mekkórház-igazgató s az ország családtervezési hivatalának képviselője azt hangsúlyozta, hogy a nemzetközi gyermekév akcióprogramja többéves munkát ad a kor-' mányoknak és a társadalmi szervezeteknek. A várandós anyák, a szülő nők s a gyermekek egészség- ügyi, szociális ellátásának csehszlovákiai helyzetképét vázolta fel dr. Jaroslav Ha- velka munkaügyi és népjóléti miniszterhelyettes, a csehszlovák kormány népesedési bizottságának titkára. Dr. Nimi Ambrosio. az angolai egészségügyi miniszté-1 rium képviselője a fórum résztvevőitől is segítséget kért a fekete kontinens számos országát nyomasztó gondok megoldásához. A gyermekvédelem a nők védelmével, az egyenjogúság megteremtésével kezdődik, világított rá fölszólalásában Georges Koly Guilavogui, a guineai oktatási és kulturális minisztérium igazgatója. Kifejezte reményét, hogy a tanácskozás tapasztalatait — az ENSZ szervezeteinek ajánlásával — széles körben hasznosítják. Aziz Ahmad Gazi, PakiszJ tán küldötte egyebek között elmondta, hogy hazájában az egészségügyi és népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozó nemzeti bizottság foglalkozik a gyermekek egész-> ségügyi és szociális ellátásának, oktatásának, táplálkozásának kérdéseivel, különös figyelmet fordítva a falun élő fiatalok életkörülményeinek javítására. Murari Krishna Sharma, nepáli küldött arról szólt. Talán egyszerűbb csinálni, mint beszélni róla. Tudja, hogy van az, egy ház körül is mindig akad tennivaló. Elromlik a vízcsap, meglazul egy szög, vagy rájövünk. hogy milyen jó lenne még egy ülőalkalmatosság a kertbe a kisgyereknek ... Nem nehéz elképzelni, hogy mi minden kell ott, ahol kétszázharminc gyerek van. Ha hiszi, ha nem, itt mindig van valaki, aki éppen csinál valamit. Nézzen csak ki — lebbentette félre Mihályi Istvánná a sötétítő függönyt. — Ebben a tágas udvarban mindent a szülők, és az ő patronáló brigádjaik csináltak. Tornagyűrű, mászókötél, színes gumik, homokozó, babaház, autó. több száz facsemete a kerítés körül. Sajnos még nincs árnyékot adó lombjuk, de a fa koronái helyett lesz más. Készülnek már a napernyők, a kis faházak, és látja ott azokat a fatörzseket? Asztalok és ülőkék lesznek. No lám, gondoltam Mihályi Istvánnét hallgatva, nem is olyan nehéz minderről beszélni. — Persze, aki először jár itt, talán meg sem tudja ítélni. Látni kellett volna tavaly ezt az udvart februárban, ahogyan az építők itthagyták. Szemét, gaz, gödör gödör hátán Talicskáztuk a homokot mindannyian, szülők, óvónők. Nem kérette magát senki. A végszóra „robbant be” az irodába a csupa temperamentum asszony, a hatéves Norbert anyja, a szan- daszőlősi óvoda szülői munkaközösségének elnöke, Rigó Józsefné. Beidegződött mozdulatokkal igazgatta egy kicsit a szemüvegét és azonnal rákérdezett: — Hogy nem kérette magát senki? Hát persze, hogy nem. Végtére is a gyerekeknek akartunk örömet szerezni. Tahogy a hegyvidéki országban alkotmányba foglalták a gyermekek jogait, megszüntették a faji és vallási diszk-1 riminációt, megszervezték az óvónő és a csecsemőgondo- zó-képzést, létrehozták a gyermekintézmények hálózatát, általánosan kötelezővé tették az alapfokú oktatást és bevezették az ingyenes népoktatást. A kötelező védőoltásokkal pedig sikerült elejét venni a járványos gyermekbetegségek terjedésének. Dragomir Ivanov Najde- nov, Bulgária küldötte az orJ szág nem réti bizottságának programjáról beszélt. Hangoztatta, hogy hazájában is alapvetően megváltozott, gazdagodott a gyermekek élete. S bejelentette: anya- és gyermekvédelmi tanfolyamokat, szemináriumokat szerveznek. amelyekre a fejlődő országokból is hallgatókat várnak. Prandler Árpád, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, a nemzetközi fórum határozatszövegező bizottságának elnöke bejelentette, hogy a bizottság elkészítette a záróokmány tervezetét. A doku-' mentumban igyekeztek ösz- szefoglalni mindazokat a feladatokat, amelyek megoldása nemzetközi összefogást és egyetértést igényel. A tervezet kiegészítése, a részletes ajánlások kidolgozása a szekcióülések feladata lesz — mondotta. James McDougall. a nemzetközi gyermekév genfi irodájának igazgatója arról tájékoztatta a fórum résztvevőit, hogy a gyermekév kapJ csán a különböző országokban 146 szakmai bizottságot hívtak életre, 300-nál több szakmai bizottság kezdte meg működését és tanácskozások sorát rendezték szerte a világon a gyermekév alapvető céljainak jegyében. Riittasisko Jukkala-Benisch asszony, a nemzetközi gyermekév finn nemzeti bizottságának főtitkára beszámolt arról, hogy hazájában több valy, amikor paradicsomszedésre verbuváltuk a szülőket a szolnoki Lenin Tsz-be, akkor sem húzódoztak, aki ráért jött a szabad szombatján. Papírgyűjtés, rongygyűjtés, csináljuk, mert kell a pénz, hogy legyen miből apró meglepetéseket vásárolni a gyerekeknek. Ebben az évben mindössze egyszer kértünk tizenöt forintot a szülőktől, a munkaközösség pénzéből mindenre futotta. — A szülők segítségének köszönhetjük, hogy szűkösre szabott pénzünkből tavaly egy keveset még meg is tudtunk takarítani. A spórolt pénzt a régi óvoda épületére költhettük. — Ha pénzben ki lehetne fejezni a szülők társadalmi munkájának értékét, menynyi lenne? — Miért ne lehetne? Arra azért szakítunk időt, hogy egy füzetbe beírjuk, hogy ki mit vállalt, és csinált. Tavaly 150 ezer forint volt á végösszeg, s az idén sem lesz kevesebb. Ügy megy ez nálunk, hogy ha férfikézre van szükség, mert barkácsolni, szerelni kell valamit, akkor az apák jönnek. Ha függönyt kell varrni, az ágyneműre megkülönböztető jelzéseket hímezni, takarítani, fenyőfadíszeket készíteni, foglalkozótermet díszíteni, akkor az anyák jönnek. Végignéztem a tágas, napfényes, hangulatos gyermekbútorokkal berendezett foglalkozótermeket, szebbnél szebb virágok mindenütt. — A szülők ajándéka. — Persze jólesik az embernek. ha megköszönik a fáradozását. De ez nem fáradság. Lehet persze, hogy csak én gondolkodom így: a gyerekbolond. Akinek nem adatott meg, hogy szülhessen. Norbert két évvel azután lett a mi gyerekünk, hogy jelentkeztem, örökbe fogadnék egy csecsemőt. Jött intézkedést tettek a nemzeti bizottság javaslata, ajánlása alapján a gyermekek érdekében, részint a törvénykezésben, részint a tervezésben. Az eszmecsere valameny- nyi résztvevője hangoztatta, hogy a gyermekév budapesti fórumának egyaránt hivatása és kötelessége szót emelni a békéért, a fegyverkezés ellen. Hiszen a világ minden gyermekének alapvető joga, hogy békében és biztonságban éljen, növekedjék. Többen kifejezték, hogy az emberiség bizakodással tekint a közelgő szovjet—amerikai csúcstalálkozóra, a SALT—£ tárgyalásainak záróakkordja elé. Délután szekcióülésekkel folytatta munkáját a fórum. Az első szekció témája a gyermekek jogainak elismerése és érvényesítése volt. A második szekcióban azokról a gazdasági, szociális és egészségügyi kérdésekről esett szó, amelyek a felnövekvő nemzedék érd,ekeit szolgálják. A harmadik szekció ülésének munkájában részt vevő küldöttek és ENSZ-szakértők a társadalmi-gazdasági fejlődéssel ösz- szefüggő oktatási és nevelési kérdéseket tűzték napirendre, az UNESCO jelentése nyomán megvitatva a teendőket. A nemzetközi fórum több küldötte napközben budapesti gyermekintézményekben, klubokban szerzett közvetlen tapasztalatokat a magyar fiatalok életéről. Az érdeklődők megismerkedtek a zeneoktatás Kod.ály-módszerével. A budapesti fórum kedden folytatja a vitát. A Magyar Népköztársaság kormányának vendégei, az ENSZ szakosított szervezeteinek, s a több mint hetven országnak a küldöttei, magas rangú állami és társadalmi személyiségek, valamint számosán a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői tiszteletére rendezett gálaestet. az értesítés: három kiló húsz deka, ötvennégy centi és Norbertnek hívják. Kilenc- napos volt. amikor hazahoztam a szülőotthonból. Hát csoda, ha most már úgy érzem, mintha én szültem volna? A tartása, a termete, a természete... — elragadtatással beszélt, percekkel később vett csak tudomást az irodába lépő másik szülőről, Gecse Józsefnéről. Az elmúlt négy évben ő volt a szülői munkaközösség vezetője. Előbb Zoltán fia, most Krisztina lánya óvodás. De az utóbbi időben túl sok dolga lett a munkahelyén is, otthon is, azért kérte, hogy legyen csak ő egy, a szülői munkaközösség tizennégy tagja közül. — Most éppen min törik a fejüket? — Meglepetés. Csak akkor mondom el, ha az óvónő kimegy. — Mihályi Istvánná nevetve csukta be maga mögött az ajtót. — Teadélutánt szervezünk a szülőknek és az óvónőknek. Szeretnénk, ha jobban megismernénk egymást, ha a „kezdő” óvodás szülők, akiknek még laza a kapcsolatuk az óvodával, egy kicsit többet megtudnának az óvónők munkájáról, az intézmény gondjairól, s még azt is merem mondani, hogy a saját gyerekükről. Szolnok város Tanácsának testületé a legutóbbi ülésen fogadta el a Társadalmi Munkáért kitüntetésre javasoltak névsorát. A Társadalmi Munkáért kitüntető plakett arany fokozatát harmincnégy kollektívának ítélték oda. köztük a szandaszőlősi óvodai szülői munkaközösségének. K. K. Szandaszőlősi szülők Egy óvoda, ahol mindig találnak tennivalót Tiszajenőn mindent lehet kapni Fotó: T. F.
