Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-30 / 151. szám

1979. június 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Benépesült a mesetábor ~CigánygyerekelT tíz boldog napja Az első hetek után Népszerű a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ A tiszaőrsi strand tőszom­szédságában karcsú zászló­rúd bújik ki a lombok mö­gül. A kék lobogón felírat: Mesetábor ’79 Tiszafüredi já­rás. Zöld erdő mélyén Barnára sült, félmeztelen férfiak, KISZ-esek szorgos- kodnak, munkazáj, hang­foszlányok, kopácsolás egy­velege. — Attila, a hetesből még hiányzik két matrac! Nem láttátok az orvosi sátor fel­iratát? Hol a kisbalta? Gye­rekek, ez a két zseblámpa sztrájkol! Igyekezni kell az utolsó si­mításokkal, mert a délelőtti busszal már megérkeztek az első táborlakók Kunmada­rasról. Valamivel később Ti- szaburáról, Tiszafüredről és Tiszaroffról is befutottak a gyerekek. Valamennyien nyolc-tizenkét éves cigány- fiúk, lányok. Nagy Tibomé táborvezető fogadja, köszönti őket, lerak­ják kis csomagjaikat, majd csoportokba verődve ismer­kednek a környékkel. — Oda nézz, orvosi szoba is lesz — barzong egy apró fiú. — Labdák .. • Mennyi pety- tyes... — álmélkodik há­rom kislány. A csoportok eleinte bizal­matlanul méregetik az újon­nan jöttékét, majd néhány felnőtt biztató szavára a gyenmekszdgetek közelebb húzódnak egymáshoz. El­kezdődik a barátkozás, bár jónéhányan már ismerősként üdvözlik egymást. Kurta a terefere, mivel a táskarádió déli harangszava első tábori ebédhez hív: ami a jelen esetben borsólevest, sertéspörköltet, makarónit és szilvaikompótot jelent. A rövid pihenőt hosszú él­jenzés követi, amikor elhang­zik: irány a strand. Előke­rülnek a fürdőruhák, sport­mezek, és néhány perc múl­va a tábor apraja nagyja a medencében lubickol. Tom­bol a kánikula, remek a víz. Gyerekeknek Ezt kínálja a rádió Tartalmas vakációs prog­ramot kínál a rádió a kisis­kolásoknak. Móra Ferenc és Benedek Elek művek rádiós feldolgozása készült el a kö­zelmúltban. Július 14-én hangzik el Móra Ferenc híres regényé­nek feldolgozása,. a Csilicsa- la, Csaiavári Csalavér tün­döklése és bukása című rá­diójáték. A nagy magyar mesemon­dó, Benedek Elek két alko­tását hallhatják az ifjú rá­dióhallgatók. Augusztus kö­zepén mutatják be a Desz­kavári királyfi című mesét. Augusztus végén sugároz­zák a Mirkó királyfiról szó­ló mesejátékot. Július 8-án mutatják be az Aranyvirág című mongol mesejátékot, amely elsősor­ban a 6—10 éves apróságok számára íródott — a főhős, Aranyvirág és a fiatal va­dász szerelmének kalandos ■történetéről. Alig lehet őket néhány szó­ra kicsalni a partra. A szép arcú, kunmadarasi Seres Mari hatodikos, és a testvérével együtt érkezett. Naponta főznek... — Sírtam is egy sort, mert nem akartak elhozni. Pedig nagyon szeretem az olvasó­tábort, hiszen már harmad­szor veszek részt benne. Ott­hon tizenegy testvérem van, és azért is jó itt lenni, mert naponta főznek. Remélem, mákos tészta is lesz... A hajdani táborozok közül a tiszaburai Tyukodi Anna a közös énekekre, a madarasi Illés Irén pedig a játékokra, az együttes olvasásra, mesé- lésre emlékszik vissza leg­szívesebben. A néhány meg­Tavaly 35 ezer, az idén pedig 10 ezernél több adat­tal gazdagodott a Magyar Tudományos Akadémia mű­vészettörténeti kutató cso­portjának adattára. Ezt a kü­lönleges „lexikont” soha nem adják könyvalakban az olvasók kezébe, hiszen minden nap új, friss isme­retekkel gyarapodik. így so­hasem zárul le, soha nem is avulhat el. A magyar művé­szek adattára már több mint 830 ezer kartotékot tartal­maz, amelyet csaknem két­ezer kartondobozban tárol­nak. Az információ-raktár Szentiványi Gyula művésze­ti író gyűjteményéből jött létre. A művészet iránt ér­deklődő tudós már az 1910- es évektől gyűjtötte, rend­szerezte a magyar képző- és építőművészekről megjelent újságcikkeket, információkat, kiállítási katalógusokat. Az összegyűlt anyag adta az szeppent „újoncot” közösen biztatgatják. Érdekes, a jó ennivalón, szép emléken kí­vül szinte valamennyien azt tartják a legjobbnak: itt sen­kit sem csúfolnak... Rohan az idő, már félho­mály borong a tájon. A vil­lanykörte fénysugarában negyven csillogó szempár hallgatja a tíz nap változa­tos napirendjét: író—olvasó találkozó, játékkészítés, kö­zös éneklés, könyvtárlátoga­tás, debreceni, hortobágyi túra, arborétumi séta köve­tik egymást. Meleg emberi szóval Avval a céllal: ismerjék meg szűkebb hazájuk, majd környezetük szépségeit, pó­tolják a hátrányos helyzet néhány hiányosságát, abban a táborban, ahol naponta meleg emberi szó, főtt ebéd, ötszöri étkezés várja őket. Kilenc óra múlt. Takarodó. A sátrak körül tücsökzene szolgáltatja a muzsikát, és amitt amott még éjfél előtt is suttogás szűrődik ki: én a fürdést szeretem ... minden nap ebéd lesz azt mond­ták ... focizunk... sok új mesét tanulunk ... megnéz­zük Debrecent... És másnap hajnalban öt óra után már szinte vala­mennyien talpon vannak. Egyik kelti a másikat: el ne mulasszanak valamit, mert szép az élet, temérdek érde­kesség várja őket ebben a tíznapos tiszaőrsi mesetábor­ban. alapját a Magyar képzőmű­vészeti Lexikon 1915-ben ki­adott első kötetének. A Ma­gyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutató csoportjához 1969-ben a cso­port megalakulásakor került a gyűjtemény. Az információtárat gyak­ran veszik igénybe művészet- történettel foglalkozó szak­emberek, tudósok. Belőle merítenek a készülő Magyar művészettörténeti kézikönyv összeállítói, szerkesztői, az új, kiadásra váró magyar életrajzi lexikon írói is. A magyar művészek lexi­konéról már az országhatá­ron túl is tudomást szerez­tek: a világ egyik leghíre­sebb művészeti lexikona, a Lipcsében készülő Thieme- Becker szerkesztői érdeklőd­nék az adattár anyaga iránt Űj kiadványukhoz használ­ják fel a magyar művészek lexikonában őrzött informá­ciókat. Egy hónapja már, hogy fel­avatták, átadták a közönség­nek az új szolnoki Megyéi Művelődési és Ifjúsági Köz­pontot. Néhány hét egy nagy közművelődési intézmény éle­tében nem nagy idő, messze­menő szakmai következteté­seket nem lehet az eltelt na­pok tapasztalatai alapján le­vonni. Arról viszont megbi­zonyosodhattunk — hogyan állja ki a tervezőasztalon megalkotott létesítmény a gyakorlat próbáját. 0 legkorszerűbb Az avatás előtt, a már kész. berendezett, de „néptelen” épület láttán, elég sok, meg­lehetősen fanyalgó vélemény hangzott el, nagyjából a kö­vetkező tartalommal: „szép­szép, de hatalmas méretei miatt barátságtalan^ rideg.” A fanyalgók véleménye a „benépesítés” első perceiben megbukott: amint emberek­kel telt meg az előcsarnok, a klub, az előadó és a nagy­terem, a galéria, minden épí­tészeti megoldás szerepet ka­pott, hatása fölerősödött, szervessé vált. Ami viszont vitathatatlan: a most szerelés alatt álló lég­kondicionáló berendezések híján az épület meleg, persze nem elviselhetetlenül, mert a szellőzése jó. Lássuk ezek után, mi a vé­leményük azoknak, akiknek épült, a szórakozni, művelőd­ni, pihenni vágyó szolnoki embereknek. Az új létesít­mény iránti fokozott érdek­lődést talán jól kifejezi a kö­vetkező adat: a megnyitás utáni első hétvégén több ezer látogatója volt a rendezvé­nyeknek, amelyeknek nagy sikerük volt. A legnagyobb kétségkívül a karcag-berek- fürdői üveggyár rengeteg, kü­Vasárnap nyílik Nyári tárlat Szolnokon A Magyar Képzőművészek Szövetsége Közép-Magyar­országi Területi Szervezete hagyományaihoz híven az idén is megrendezi a megye- székhelyen a nyári tárlatot. A vasárnap délelőtt 11 óra­kor — Szolnokon a Damja­nich János Múzeumban — nyíló kiállításon Bács-Kiskun és Szolnok megye művészei mellett váci és budapesti al­kotók munkái láthatók. A huszonnégy képzőművész több mint hetven festmé­nyéit, grafikáját, szobrát és textíliáját egy hónapon ke­resztül tekinthetik meg az érdeklődők. Képernyőre kerül a „Koportos” Befejeződött az első ma­gyar—NSZK koprodukciós tévéfilm — a Balázs József nagysikerű regényéből, Gyar- mathy Lívia rendezésében — készülő „Koportos” forgatá­sa. Ebben egy, a családjától távol élő, félcigány szárma­zású útépítő munkás életé­nek három napját követhet­jük nyomon. A koprodukció érdekessé­ge, hogy a legtöbb szereplő ,— köztük a főszereplő is — amatőr; a filmben tulajdon­képpen saját életüket alakít­ják. Az előkészületek során az alkotók az ország legkü­lönbözőbb helységének ci­gánytelepeit keresték fel, s mintegy 1000 jelentkező kö­zül válogatták ki, a legalkal­masabbakat. lönleges művészi — esztétikai igénnyel megformált darabot bemutató kiállításának. A ki­állítás vendégkönyvébe több­ször beírták a kérdést — az elismerő mondatok után — hol lehet látni, megvásárolni ezeket a szép üvegtárgyakat? Az „információcsere” per­sze nemcsak a vendégkönyv oldalain folyik, hanem az épület minden részében, és úgyszólván a nap mindegyik szakában. Mert gazdag a program, van miről beszélni. A művelődési központ munkatársait is meglepte az ismeretterjesztő előadások nagy sikere. A földrengések­ről szóló előadáson kicsinek bizonyult az első emeleti elő­adóterem, több mint száz érdeklődő gyűlt össze, pótszé­keket kellett bevinni. Az iro­dalmi pódiumestek — a régi szolnoki „szokásoknak” meg­felelően — váltakozó érdek­lődés mellett zajlanak. Sütő Irén műsorára huszonöt-har- mincan, Bitskey Gábor elő­adására nyolcvanan voltak kíváncsiak. „Ka már ill vagyunk" A színházteremben rende­zett programok némelyikén a csilláron is lógtak — volna, ha lenne csillár. Ehelyett a lépcsőn ültek. Mint például Sólyom Ildikó és a Szélkiáltó együttes gyermekműsorán vagy az általános és középis­kolás művészeti együttesek bemutatóin. Utóbbiakon nem­csak a szereplő csoportok nézték egymás produkcióit, hanem meglehetősen sok „drukker”, spontán érdeklő­dő is volt a nézőtéren. Ez me­rőben új jelenség a korábbi, hasonló jellegű rendezvé­nyekhez képest. Persze ahhoz, hogy ez a változás bekövet­kezzék, kellett az új épület is. Az előcsarnokban, á szesz­Wim Wenders filmje az 1930-as évek agyonkönnye­zett rossz irodalmi ponyvái­val mutat rokonságot. Jonathan Zimmermannt, a főhőst azonban a szenti- mentalizmusba hajló, gyen­ge irodalmi ízlésű olvasók sem fogadták volna barát­jukká. Wim Wenders ugyan­is csavart egyet az alapsé­mán, aminek következté­ben a főhős nem nemes lel­kű, a családjáért áldozatot vállaló emberként, hanem gyilkosként hal meg. Még szerencse, hogy így törté­nik — már hogy Jonathan meghal — különben nagyot csalódnánk a neves rendező etikai rendjében. Nem, Wim Wenders filmjében többé kevésbé mindenki azt kapja, amit a néző igazságérzete megkíván. Ám Az amerikai baráton ez sem segít, zava­ros történet marad, szok­vány megoldásokkal. Persze, ezt is, azt is beleérezhet a néző a történetbe. Nem erő­szakolt talán, ha mi a lélék - rontás machinációit érezzük a legszámottevőbbnek, művé­szileg legjobban kifejtett­nek. Az ördög persze most is a pénz. Jonathán elvállalja a bérgyilkosságokat, hogy sze­retetreméltó kis családja ne szűkölködjék semmiben ha­lála után. Mindezt a kép­hamisító maffia lélektanilag jól előkészített erkölcsi zsa­rolása hatására teszi. A maffia úgymond’ kizökkenti Jonathánt csendes remény­kedéséből, hogy élhet még valameddig. Ám a legna­gyobb kétségeink éppen ezeken a pontokon támad­nak: a családjának élő, be­csületesnek látszó Jonathánt ugyanis a párizsi metró elegáns állomásán ügyetlen, de közönyös gyilkosként lát­hatjuk. Botladozása közepet­mentes büfénél, a játékoknál vagy a színes tévé előtt min­dig van 80—100—150 fiatal, aki egyszerűen csak azért jött, hogy játszón, leüljön ol­vasgatni, megigyon egy kólát — szabad idejében. Ha vala­hol az épületben kezdődik egy előadás — vagy bármi­lyen más program — „ha már itt vagyunk, csak bené­zünk” meggondolásból közön­séggé, résztvevővé válnak. Program pedig — mint fen­tebb utaltunk rá — bősége­sen van, válogatni is lehet. Reméljük, később sem lesz ez másképp, s az intézmény rendezvényeit hirdető mosta­ni kitűnő, „többcsatornás” propaganda színvonala sem fog változni. És tovább Visszatérve az épületben a nap bármelyik szakában megtalálható „spontán ér­deklődőkre”, számuk valószí­nűleg nem fog csökkeni, mert az előcsarnokban — a tervek szerint — hamarosan a je­lenleginél sokkal több és ér­dekesebb játék, továbbá dia- flex összeállítás várja majd őket. Az előcsarnokból tovább­vezetnek az utak: a közössé­gek, a művészeti csoportok, szakkörök felé, amelyek min­den igényt kielégítő körülmé­nyek között működhetnek. A fotólaborban — hogy csak egyetlen példát említsünk — a fekete-fehér fotók laborá- lása mellett elő lehet színes diákat, sőt 8 milliméteres mozgófilmet is hívni. Mindent összevetve: az új művelődési központ kiállta a birtokbavétel próbáját, a lá­togatók sokasága kellemes, örömteli órákat tölthetett az épületben. És — reméljük — mindez még csak a kezdet. te megsérül, úgyszólván csak aprócska sebével törődik, majd szenvtelen ül lelövi ál­dozatát. A gondos kiszámí- tottság — a maffia részéről — csak végkifejletében ér­ződik — Jonathán gyilkos lesa — különösebb lelkiis­mereti krízist nem érezhe­tünk nála. Az viszont annál inkább feltűnő: azért tör­tént minden így, mert a for­gatókönyvírók így írták meg a sztorit. Párhuzamos cselekmény- sorban tárul elénk a maffia belső élete. Ebben bizony sok a logikátlanság, még több a sejtelmesség. Olyan érzésünk támadhat, mindez azért van így, mert V/enders érzékeltetni akarja: az ame­rikai maffia külön világ, mások az erkölcsi normatí­vák, cselekedeteiket nehezen érthetjük meg. Ha ez tény­leg szándék volt, akkor tel­jes a siker. Tom Ripley egyé­niségét, magatartásformáit ugyanis csak némi tudálé­kossággal tudjuk megközelí­teni. Jonathánnak a teste, Ripleynek a lelke beteg, — talán ezt a kapcsolatot akarja szemléltetni a rende­ző. Mindenképpen skizofrén viszony, ennek talaján min­den lehetséges. Így is volt, s amit netán nem értünk a logika törvényeivel, fogjuk rá a hősök deformáltságára. Merő csalódás ez az NSZK—francia film, a Rip- leyt alakító Dennis Happer játékát sem tudjuk élvezni, mert olykor annyira bárgyú, hogy szinte várjuk: a mentő­kocsi jelenetnél majdcsak kilépnek talán a vöröske­resztes járműből a testes ápolók, egy jól szabott kény­szerzubbonnyal. De nem, mert akkor már vége lenné a filmnek. Nem sajnáltuk volna... Tiszai Lajos Kézimunka-foglalkozáson: Jaki Csabáné pedagógus vezeté­sével filcrátétes zászlócskák készülnek a gyermekév emblé­májával D. Szabó Miklós Különleges „lexikon" Sz. J. FILMJEGYZET Az amerikai barát A délelőtt fénypontja: lubickolás, napozás a strandon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents