Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-27 / 148. szám

1979. június 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 K€P€RfWÖ _____________előtt H a valaki szombat délután szándékosan, de akár vélet­lenül is megtekintette a Nép­köztársasági Kupa döntő mérkőzését, és netán már csütörtök este is vette a fá­radságot, hogy kilenckor a képernyő elé csücsüljön, a lá­tottak, hallottak bizonyára összerímeltek benne: a l%b- darúgódöntő mintha csak „megrendelésre” érkezett vol­na, illusztrációképpen a Fia­talok órájában elhangzott be­szélgetéshez. Egy olyan iz­galmas, mondhatni mini-fó­rumhoz, amelyben meghány- ták-vetették neves sportolók és névtelen fiatalok gyengél­kedő sportéletünk bajait; hogy tudniillik hová lettek, s miért oly ritkák az igazi sporterények, például a küz- denitudás és az átlagon fe­lüli akarat. Láthattuk szom­bati „példánkon”, hogy a zöld gyepen sem az igazi labda­rúgóerények csillogtak, ha­nem bizony egyéb szempon­tok is beleszólhattak a játék­ba, különben miért is zúgta volna elégedetlenül a néző­sereg a pályáinkon hovato­vább megszokottá váló szöve­get, mely b-vel kezdődik, öt betűből áll és az utolsó be­tűje az á. ­Ez a sport Elképzelhető, hogy az ered­mény végső alakulásában bi­zonyos sport-taktikai meg­gondolások is belejátszhattak, azaz győzzön a Győr, így ők is kupamérkőzésekre jogosul­nak. De akkor az isten sze­relmére, miért nem játszot­ták ezt a döntőt csak úgy, kamerák nélkül, miért kellett a tévénézők százezreiben még tovább erősíteni azt a tuda­tot, hogy nálunk a labdarú­gás házatáján végtelenül sú­lyos bajok lehetnek. Persze, ha beteg a futball, vagy a sport más ágában ta­pasztalható fertőzés, akkor a betegség okait nem elég sző­kébb sportberkekben keresni, összetettebb, bonyolultabb kérdés ez, szálai sokfelé visz­nek, szociológiai, lelki és er­kölcsi okai is egyaránt meg­vannak. A Fiatalok órája, mely tárgyául a sportot, még közelebbről a labdarúgást vá­lasztotta, épp azzal mutatott túl a hasonló témájú beszél­getéseken, hogy nem lezárta, hanem szélesre nyitotta a kérdések „kapuit”. Izgalmas módját választotta az ifjúsá­gi műsor a kóros jelensége­ken való töprengésnek. Hí­res sportolókat, világhírű sportembereket „idéztek be” a fiatalok stúdiójába, de egy­általán nem azért, hogy kö­zösen merengjenek el régi sportdicsőségünk szívmelen­gető emlékein, hanem hogy jelent és múltat úgy szembe­sítsenek, hogy abból kivilá- goljék mai törpeségünk min­den nyugtalanító vonása. Párkány László szerkesztő bátran nyúlt a közéleti kér­déssé vált sportproblémák­hoz, mondhatni szinte darázs­fészekbe nyúlt, de épp ezzel vált igazán közéletivé a fia­talok műsora. Azt is bizonyí­totta ez az órája a fiatalok­nak, hogy nemcsak pop-mu­zsikával lehet élvezetes per­ceket szerezni a képernyőn. Nem csodálkoznék, ha ugyan­ebben a témában újabb órá­kat szentelne a televízió a felvetett kérdések megvitatá­sára. Léda Mitől válik egy klasszikus dráma mai játékká, ha be­mutatja a televízió? Vetőd­het fel bennünk újra meg új­ra a kérdés, amikor nem ma élő szerző darabját láthatjuk a képernyőn. Mi az, aminek folytán egy régi darab mos­tani bemutatója frissnek, ele­vennek tűnik, mintha maga a dráma is megfiatalodnék: újjászületik. Dömölky János, aki Krleza Lédájából készí­tett tévéjátékot, világos vá­laszt adott a felvetődő kér­désre: a dráma gondolati-ér­zelmi valóságát a ma hullám­hosszán kell továbbítani. Az „újjászülésnek” titka ennyi. Az ő Lédájából csak úgy sü­tött az eleven indulat, a ke­serűség. Ugyan miféle népség ez, — fogalmazta meg szen­vedélyesen, — amelynek csak arra van ereje, hogy önma­gával bújócskát játsszék, hogy értelmes célok, cselek­vések helyett önámítóan és számítóan rendezze be életét, s ha fel is horgad benne va­lamiféle halvány vágya az el­vágyódásnak, valami ismeret­len de új iránt, az is csak pillanatnyi szeszély dolga, pillanatnyi villanás, hogy azután még nagyobb legyen a sötétség. A századeleji, ta­laját vesztett dzsentri-polgár ábrázolta ez a Lédá, híven a szerző szándékaihoz, de ugyanakkor e nervózus világ ábrázolatában Dömölky ki tudta fejezni a maga belső feszültségeit, indulatait is a művészettel való kuíárkodás- ról, az üzleties gondolkodás elhatalmasodásáról, a külön­féle kis- és nagypolgári sznobériákról, a terméketlen, meddő, ugyanakkor hivalko­dó művészi magányról stb. Oly kórok ezek, melyek ma is fertőzhetnek, s amikor te­hát Dömölky beszél róluk, ez az ö indulatainak mélyebb oka. Indulatos, feszített tem­pójú, nyugtalanító tévéjáté­kot produkált a televízió a Lédából. Ehhez nagyszerű színészek álltak csatasorba, igazi színészi ötös — Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szakács Eszter, Haumann Péter, Sze­mes Mari —, s ritkán látha­tó, elmélyült ugyanakkor szi­porkázó játékkal hozták fel­színre az általuk megformált figura általános és egyedi tu­lajdonságait. Külön megem­lítendő Bornyi Gyula árnyal­tan érzékeny operatőri mun­kája» milyen lelepleződi kö­zeli képei, s milyen lírai tud lenni például a melankolikus zárójelenetben. Mindent egy­bevetve: a Léda élő játtékká változott a képernyőn, friss, ropogós játékká. Röviden A televíziós nemzeti estek — tisztelet a kivételnek — sok esetben a szerkesztés megszokott sémáinak szürke­ségébe vesznek bele. A cseh­szlovákok legutóbbi estje a ritka kivételek közé számí­tandó. Nem illő és unalmas panorámáját adta a televíziós tevékenységnek, hanem a hu­morhoz is fordulva „rendha­gyó” programot nyújtott át a nézőnek. Gondolok itt a re­mek pantomimfilmre, a Há­rom bogárra, és a tévéoperá­ra, a Margit és Besnára, amely már csak azért is ér­dekes film, mert benne az éneklő ember képe minden stilizáltság ellenére oly ma­gától értetődően illeszkedett a természet képeihez, ami nálunk nemigen fordul elő a képernyőn. Lassan már krimiszakér­tőkké válunk. így azután, ha egy újabb bűnügyi film je­lentkezik, azonnal észrevesz- szük üresjáratait, még rejtett gyengéit is. A Néma tanúk esetében persze nem volt ne­héz felfedezni a film gyenge­ségeit, mely már azzal kez­dődött, hogy a két nyomo­zásra kijelöltetett hölgy bi­zony igencsak tíblábolt a nem éppen bonyolult bűnügy út­jain. Nem hiszem, hogy va­laha is elnyerhetnék, vagy pályázhatnának Maigret ba­bérjaira. Különben is, nekem már eleve gyanús, ha egy kifejezetten bűnügyi film az­zal akarja belopni magát a nézők jóindulatába, hogy tár­sadalombírálatot ígér. Én jobban szeretem, ha egy kri­miben, amely a műfaj törvé­nyeit követi, a tettest leple­zik le — méghozzá ügyesen és élvezetesen —, s a társa­dalom leleplezését meghagy­ják a társadalombíráló regé­nyeknek, illetve más erre al­kalmasabb művészeti alkotá­soknak. V. M. Az életmentő kutya Közlekedés kötélhídon Harcászati bemutató a „Magyar Ifjúság” Szolnokon „Fiatalok élő újságja” cím­mel kétnapos rendezvényso­rozat várja az érdeklődőket június 29-én és 30-án Szolno­kon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A ren­dezvényeken a Magyar Ifjú­ság című hetilap „műhely­titkaiba” nyerhetnek betekin­tést a fiatalok, személyesen is megismerhetik a lap szer­kesztőit, munkatársait. A programsorozat június 29-én délelőtt 10 órakor a „Tallózás a Magyar Ifjúság történetéből” című kiállítás megnyitásával kezdődik, ame­lyet fél tizenegykor szerkesz­tő—olvasó találkozó követ. Délután két órakor az orvos, dr. Veress Pál válaszol a fiatalok kérdéseire a műve­lődési központ első emeleti előadótermében. Ugyanekkor kezdődik a „Csináld velünk!” című tréfás, szellemi és sport­játék-délután is, amelynek egyik izgalmasnak ígérkező programja: sakkszimultán Ribli Zoltán sakkmesterrel a klubteremben. Négy órától a Láma együttes ad műsort a művelődési központ előtt. Június 30-án délelőtt 10 órakor a KISZ KB kulturá­lis osztályának helyettes ve­zetője, Harsányi László talál­kozik a szolnoki fiatalokkal. A beszélgetés témája a „Mű­velt ifjúságért” mozgalom időszerű feladatai, ezen be­lül az ifjúsági klubmozga­lom aktuális kérdései. A gyerekeknek ugyanebben az időpontban „Paprika Jancsi” és a Retyerutya együttes ad műsort az első emeleti tár­salgóban. Riportúton címmel délután két órától Szabó János fő- szerkesztő vietnami élmény- beszámolóját hallgathatják meg az. érdeklődők. Jancsó-ffilm Iránban Jancsó Miklós „Még kér a nép” című filmalkotását a közeljövőben mutatják be Iránban. A Cannesban 1972- ben a rendezés nagydíját ki­érdemelt film mellett egy másik, nemzetközi elismerés­sel jutalmazott magyar pro­dukciót is eladott a Hungaro- film: a San Sebastian-i 1978- as fesztiválon „Ezüstkagyló” kitüntetést kapott „Olyan mint otthon” című filmet Mészáros Márta alkotását — a dán tv tűzi műsorára. Magyar filmeket vásárol­tak a francia, finn és japán társaságok is. — Csak az a baj, hogy nin­csenek lányok. A mezőcsáti Juhász Laci­nak ez a kifogása a tiszaligeti katonai és rendőri pályairá­nyítási táborral szemben. Tavaly voltak itt lányok is. — De csak tévedésből. — legyint Szokola József rend­őr-alhadnagy, a tábor pa­rancsnoka. — A borsodiak nem jól értelmezték a felhí­vást, ide küldtek tizenegy lányt. Vissza nem küldhet­tem őket. Szóltam egy kolle­ganőmnek. az vette őket gon­dozásba. Ügy hallottam, ket­ten rendőrök lettek közülük. — Akkor mégis bevált a téves „diszponálás”. Körülöttünk csaholnak a kutyák, zúgnak a motorok, szirénák vijjognak, rádiók ad­ják. veszik az utasításokat. Napi életét éli a tábor. Nagy sikert arat az élet­mentő kutya, amelyik gép- pisz'.olysorozattól sem zavar­tatva magát, imitált tűzből bábut ment ki. A budapesti forradalmi rendőri ezred spe­ciális bemutatót tart. A du­nakeszi rendőrkutyavezető is­kola szereplése mellett nagy érdeklődést vált ki ez is. Érthető, hiszen a bátorságot, fizikai ellenállóképességet növelő gyakorlatok — Pél­dául a kötélhídon való köz­lekedés — a krimi izgalmá­val párosulnak. Bemutatják például a fiatalok, hogyan kell megfékezni garázda ele­meket. A határőrök bemutatója is mintaszerű, élénk figyelem kíséri. Nem unatkoznak te­hát a tábor lakói. Kis csoport mellé telepe­dem. Űri György Szegedről, A táborparancsnok elége­dett Lázár Lóránd Salgótarjánból, Kálmán Zoltán Mátészalká­ról, Hegyi István Abonyból, Szenes Tibor Nyírkalászról érkezett a táborba. Vala­mennyien katonai pályára készülnek. így érthető egy­öntetű véleményük: — Eddig a harcászati be­mutató volt a legérdekesebb. Az egyik műszaki alakulat bemutatóján vettek részt, va­lahol a Tisza-partján. Be­szélgetésünk idején még hát­ra van a repülök meglátoga­tása. Az „eredményhirdetés­re” tehát várni kell. Annyi azonban máris biztos, hogy akármelyik alakulat bemuta­tója lesz á legnépszerűbb, az egész fegyveres testület nyert ezzel a táborral. A fiatalok Hétköznap a táborban érzelmi kötődése a hadsereg­hez és a rendőrséghez sok­kal erősebbé vélik általa. — Nem véletlenül mondja Lá­zár Lóránd: — Érdekel a katonaság, tiszti iskoláról szeretnék menni. Szenes Tibor hozzáfűzi: — Repülőtiszti iskolára je­lentkeztem. — Én is pilóta szeretnék lenni — mondja Juhász László. — Én meg a Zalka katonai főiskolára jelentkeztem, hír­adós szakra, — kapcsolódik a beszélgetésbe Kálmán Zoltán. — Amatőrként rádiótechni­kával foglalkozom. Űri György szakmunkás- képzőbe jár. Az előtte álló Ismeikedés korszem rend­őrségi motorkerékpárral harmadik év lesz a vízvá­lasztó. — Attól függ. hogyan si­kerül. Ha lesz remény az érettségire, a tiszti hivatást tűzöm életcélul. Ha nem, akkor a tiszthelyettesit. A határszélen lakik. Gyak­ran elkíséri a határőröket. Ennek magyarázata: — Érdekelnek a fegyveres testületek. A szállás egyöntetű elis­merést váltott ki a fiúk kö­zül. A koszt is finom. — Csajé kevés, — jegyzi meg Hegyi István, akiről úgy hírlik, hogy jókora terméskő­vel együtt üti az ötven ki­lót. Érti a ki nem mondott kér­dést: — Könnyű a kövéreknek. Én még sokat eszem ... A táborparancsnok elége­dett beosztottaival. — Megértették a tábor cél­ját, irántuk támasztott köve­telményeket. És aszerint él­nek .. Simon Béla Fotó: Kőhidi Imre ömsödtől Far- kasgyepüig jó- néhány évszá­zad,os tölgy, bükk vagy más famatuzsálemről tartja a néphit, hogy Pe­tőfi Sándornak is enyhet adott koronája. Nagyar mellett ott, ahol a kis Túr siet a Tiszába, a part közelében díszlik az az öreg mocsári tölgyfa, amelynek árnyékában egyik legszebb költemé­nyét, A Tiszát írta a köl­tő. A védetté nyilvání­tott fa koronája 30 mé­ter átmérőjű — írja Papp József Magyaror­szág védett területei ci- mű munkájában. Mező- berényben viszont szin­tén egy vén tölgyet tar­tanak számon Petőfi fá­jaként. Iharkút mellett, az Asztal-völgyben is áll egy Petőfi fájának ne­vezett 5 méter körmé­retű, hatalmas bükk. Farkasgyepü mellett idős, kereken 200 éves bükkös áll. A magányosan álló, legnagyobb példányt Pe- tőfi-emlékfakéry emlege­tik. Arany emlékét a Mar­gitszigeten őrzik a töl­gyek. Nagy költőnk a múlt század hetvenes­nyolcvanas éveiben ta­nyázott szívesen e „töl­gyek alatt”, s itt írta öregkori remekműveinek jórészét. A rátóti arboré­tum közelében még ma is 12 tölgyfa él abból a ti­zenháromból, • amelyet Vörösmarty ültetett az aradi vértanúk emlékére. A költő emlékhársa Pin­cehelyen található. Íróink közül Cseszt- vén, a Cserhát oldalá­ban egy vén hárs Ma­dách emlékfája. s ugyan­csak a Cserhát őrzi a Mikszáth-emlékfát Mo- horán, a volt Mauks-fé- le gyógyszertár kertjé­ben. A nagy koronájú bokrétafa Mikszáth apó­sának telkét díszítette. Móricz Zsigmond leány­falui kúriájának kertjé­ben áll az író ked.venc diófája, amelynek ked­véért Móricz Leányfalun megtelepedett. A történeti személyisé­gek közül is sokat kap­csol a hagyomány egy- egy híres fához. Héder- vár kastélykertjében áll a monda szerinti Kont- fa. Az évszázados fehér­nyár természetesen még nem élhetett Kont ide­jében, de a nép mégis tartja, hogy a „kemény vitéz” alatta beszélte meg összeesküvő társai­val királyellenes terveit. Kismaroson, a Morga- patak mellett álló hatal­tyás király fája. Diós­győr mellett. Kékmezőn szintén egy tölgyfa vi­seli évszázadok óta a Mátyás-emlékfa elneve­zést. Mátyás üblgy dísz­lik Tiszaigaron is. Ez a faóriás volt a tiszai ha­jósok útmutatója mind­addig, amíg a folyósza­bályozás el nem vitte mellőle a Tiszát. Galgahévíz tanácshá- zúnak ud,varán áll há­rom vén bökrétafa, eze­ket Rákóczi-fa néven is­merik: a romhányi csata előtt itt tanácskozott Rá­kóczi Ferenc a generáli­saival. Rákóczi-tölgy vi­rul Ordason, Ménfőcsa- nakon pedig egy 7 mé­ter törzs-körméretű szil­fát hoztak kapcsolatba a fejedelem emlékével. Süttő főterét díszíti egy hét méter körméretű Rá- kóczi-hárs. Balatonaka- rattyán magaslott a hí­res Rákóczi-szil, amely alatt Rákóczi megpihent és itt hirdette ki az or­szág „akarattyát”. Innen származtatja a népetimo­lógia a falu elnevezését. A reformkor és a sza­badságharc korának nagyjai sem szűkölköd­nek emlékfában. Kos­suth Lajos-emlékfák vannak Ikerváron. Nyár­egyházán, Zatabéren és egy idős szőlő őrzi em­lékét Nyíregyházán. Ez utóbbit Kossuth Lajos küldte Olaszországból egy itthon élő hívének, Kállay Ákosnak. Iker­váron Batthyány-emlékfa is díszlik. A Széchenyiek nevét őrzi Nagycenken az a két kilométer hosz- szú kettős hársfasor, amely a Széchenyi-kas- tólyt köti össze a család mauzóleumával. Az öreg hársakból még kereken 350 áll ellen a múló idő­nek. Három fiatalon is ne­ves fája is van hazánk­nak. Ezeket Balatonfü- red.en találjuk. Az egyik Rabindranath Tagore emlékfája. A nagy indiai költő Füreden kezeltet­te magát és felgyógyulá­sa emlékére 1926-ban hársfát ültetett a park­ban. 1961-ben Füreden járt Salvatore Quasimo­do Nóbél-díjas olasz költő, aki ugyancsak ül­tetett egy emlékhársat nem messze Tagore fá­jától. A harmadik neve­zetes emlékhársat 1966- ban Alekszej Leonov szovjet űrhajós tette a szép füredi park földjé­be. Cs. B. Hírneves emberek Nevezetes fák más koronájú tölgy Má­A rendörkutya védi gazdáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents