Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 3. Olasz választások Bonyolult frontok Finiséhez érkezett' az olasz választási hadjárat: ma és holnap tartják az eredeti alkotmányos időponthoz képest előrehozott parlamenti választásokat. Ma már világos, hogy a' választási küzdelmek mind az olasz politika baloldalán, mind pedig a centrumban és a jobbszárnyon jelentős erőátcsoportosuláshoz vezettek. Ami a baloldalt illeti, Olaszország meghatározó jelentőségű politikai ereje, a kommunista párt, igen nehéz és bonyolult időszakon ment keresztül. Az 1,8 millió tagot ,és 12 millió szavazót számláló kommunisták mögött kiugró választási sikerek évei állanak. A párt helyi és országos szinten egyaránt gyakorlatilag kormánytényezővé vált. Az olasz politikai realitásoknak megfelelően az OKP kidolgozta az úgynevezett történelmi kompromisszum stratégiáját. Ez a gyakorlatban elsősorban azt jelentette, hogy a párt célja a hatalomban és a kormányban való tényleges részvétel. A történelmi kompromisszum politikája reális stratégia volt és ma is az — ugyanakkor azonban komoly tehertételt jelentett az. OKP tagsága számára. Különösképpen azért, mert Moro meggyilkolásával a kormányzó kereszténydemokraták (DC) elveszítették azt a politikust, aki közülük leginkább képes volt a nemzeti összérdekek dimenziójában gondolkodni. A Moro halála utáni időszakban a DC és az egész olasz polgári politika súlypontja határozottan jobbra tolódott, ennek következtében az OKP helyzete és a történelmi kompromisszum stratégiájának végrehajtása még nehezebbé vált. Az új helyzetből az OKP április derekán tartott kongresszusa két alapvető következtetést vont le: 1. A történelmi kompromisszum stratégiája továbbra is az egyetlen ésszerű politikai vonal. 2. Az Olasz Kommunista Pártnak kormányra kell kerülnie. Átmeneti megoldásoknak azonban, amelyek a múltban joggal játszottak szerepet (feltételes parlamenti támogatás, a parlamenti többségben való részvétel kormányrészvétel nélkül stb.) többé nincs helyük. A kongresszusnak ez az alapvető döntése a korábbinál tisztább helyzetet teremtett az OKP-t követő milliós tömegek számára. A DC általános jobbrato- lódásán kívül az olasz belpolitika néhány más eseménye is érinti a baloldal helyzetét. Ilyen mindenekelőtt az úgynevezett „új baloldal” választási listáinak létrehozása: ez a tömörülés a különböző ultrabal pártokat és frakciókat fogja ösz- sze. Komoly következményekkel járhat, hogy ehhez az ideiglenes szövetséghez csatlakozott a legnagyobb baloldali olasz szakszervezeti szövetség (CGIL) 30 vezető funkcionáriusa is. Az adott helyzetben az „új baloldal” természetesen nem teheti kérdésessé az OKP országos vezető szerepét, arra azonban számítani lehet, hogy a történelmi kompromisszum stratégiájával szemben értetlenül álló rétegek legalább egy része az ő listáikra szavaz majd. Ez pedig a rendkívül kiegyensúlyozott választási erőhelyzetben mindenképpen árthat az OKP-nak és ezzel az egész olasz baloldal tényleges hatalmi esélyeinek. A választások küszöbén bekövetkezett másik alapvető fejlemény az, hogy az Olasz Szocialista Párt már hónapok óta erősödő jobboldali irányzata szervezeti formát is kapott. Emlékeztetni kell arra, hogy az amerikai külpolitika — és személyesen Brzezinski elnöki főtanácsadó — már január óta sugalmazta a DC és a szocialisták vezetőinek az úgynevezett „középbal” koalíció felélesztését. Ez a majd másfél évtizeden keresztül húzódó kísérlet azt jelentette, hogy a szocialisták részt vettek a DC által vezetett kormányban, de tényleges hatásuk nem volt az olasz politika vitelére. Az olasz választási harc finisében Fanfani, a DC jobbszárnyának vezető egyénisége, a szenátus elnöke és Craxi, az olasz szocialisták főtitkára egyaránt kifejezte pártjaik hajlandóságát egy újabb koalíció létrehozására. Fanfani — nyilvánvalóan a kóréhül középbal kísérletek csődje miatt — úgy nyilatkozott, hogy a korábbinál több bársonyszéket, esetleg a miniszterelnöki tisztséget is hajlandók lennének átengedni a szocialistáknak. Az erőviszonyok és az olasz társadalom szerkezete azonban olyan, hogy a DC gyakorlati hatalmi monopóliumán ez sem sokat változtatna. Mind eme változások tudatában számítani kell arra, hogy a választások után is érvényben marad a kommunisták kormányrészvételét mereven ellenző vonal. Ez pedig azt jelenti, hogy az olasz kommunisták valószínűleg ellenzékbe vonulva küzdenek tovább stratégiai vonaluk megvalósításáért. (—i —e) Vietnami képek Az egész ország fokozott segítséget nyújt az északi tartományoknak. Képünkön: a Cong Hoa-i mezőgazdasági szövetkezet tenyészhal-küldeményt küld a Hoang Lien Son-i halastavakhoz. Vietnam kedvezőbb adottságú területein évente kétszer is aratnak. Képünkön: a Hoa Chau termelőszövetkezetben már a nyárvégi aratáshoz készítik elő a földet Ho Si Minh-város VINAPRO gépgyárában mezőgazdasági és halászati berendezéseket állítanak elő. Képünkön: a gyár fontos terméke, a GA-120 típusú villanygenerátor (Fotó - VNA - KS) Készült Lvovban Komplex meózási rendszer Már gyártják a helyi közlekedésre alkalmas LAZ-4202-es autóbuszt A Szovjetunióban és külföldön egyaránt jól ismerik a Ivovi védjegyeket. A város ipara élen jár a tervezőmunkában, új gyártmányok sora kerül le itt a tervezők asztaláról. Különösen nagy gondot fordítanak termékeik minőségére. A Ivovi vállalatók közös erőfeszítéssel bevezették a termékek komplex meózási -rendszerét. A rendszer tervezőit Állami díjjal tüntették ki. Azóta a legkülönbö zöbbjJ iparágakban dolgozó termelőkollektívák vették át a Ivoviak értékes tapasztalatait. Ez a meó-rendszer sikeresen működik a „Szovjetunió 50 éve” nevet viselő Ivovi járműgyártó üzemben. A dolgozók azt is elható-, rozták, hogy az ötéves terv 3. évében - az elmúlt esztendeihez viszonyítva — 500-zal emelik a kibocsátandó autóbuszok számát. Már gyártják az új városi és középtávú helyi közlekedésre alkalmas LAZ-4202 típusszámú autóbuszt, amelyet az Ossz-szövetségi Tervező és Kísérleti Intézetben terveztek. APN - KS Nagy családok az NDK-ban Nem kell kérni, felajánlják a segítséget , Közép-európai haderöcsökkentés Veszélyes helybenjárás Nemrég nyílt meg a Kö- zép-Európában állomásozó fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások 18. ülésszaka Bécsben. A megbeszélések 17 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek részvételével majd’ hát éve. 1973. október 30-án kezdődtek az osztrák fővárosban. Vagyis bőven volt idő és alkalom arra. hogy a szocialista és tőkésországok megismerjék egymás álláspontját, sőt arra is, hogy megállapodjanak. Ehelyett azonban nyugati részről még mindig az időhúzás, a vádaskodások áradata jellemzi , ezt a, kontinensünk békéje és biztonsága szempontjából oly fontos, tanácskozást. Mint ismeretes, a tárgyalásokon részt vevő szocialista országok 1978. június 8-án olyan javaslatot tettek, amely a józan ész logikája szerint kimozdíthatta volna a holtpontról a megbeszéléseket. A nyugatiak azonban már egy éve késnek az érdemi és . konstruktív válasszal, s — a NATO főtitkárának számításai alapján — azt állítják, hogy a Varsói Szerződés hadseregei legalább 150 ezer fővel meghaladják a NATO-országok fegyveres erőinek létszámát. Mindjárt ellen javaslattal is éltek: ha a szocialista országok 150 ezer fővel csökkentik fegyveres erőiket, hajlandók érdemben megvizsgálni tavalyi kezdeményezésüket. Egyértelmű, hogy ezzel a korábban elfogadott alapelvek — a résztvevő államok egyenlő biztonsága, a tervezett csöjt- kentés kölcsönössége és egyenértékűsége — feladására akarták kényszeríteni á szocialista országokat, saját javukra kívánták módosítani a közép-európai katonai erőviszonyokat. A két fél számadatai és azok állítólagos aránytalansága azóta is állandó témája a nyugati delegátusok felszólalásainak Bécsben. Pedig ha reálisan nézzük a kérdést, akkor — és ebben a nyugati megfigyelők is egyetértenek —- a szocialista országok javaslata lényegében olyan kompromisszum, amely figyelembe veszi a nyugati érdekeket. Elfogadása jó alapul szolgálhatna az azonnali, lényeges előrehaladásra, a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások si- K-préhez: belátható időn belül megkezdődhetne az első megállapodás konkrét megfogalmazása. (APN — KS) Már most biztos, hogy 1979- ben még több új NDK állampolgárt regisztrálnak majd az anyakönyvek, mint amennyit 1978-ban. Ez azért is örvendetes, mert a születési arányszám 1963 és 1974 között évről évre csökkent, s csak 1975-től kezdett megbízhatóan emelkedni. 232 136 NDK állampolgár születési anyakönyvi kivonatában szerepel az 1978-as évszám, 8983-mal születtek többen, mint 1977- ben. És ami különösen örvendetes: az újszülötteknek csupán egyharmada első gyerek, kétharmad részben második, harmadik és további gyermekekről van szó. Az NDK-ban a családok, a gyermekek és az anyák védelmének széleskörű és jól átgondolt rendszerében az az elv érvényesül, hogy minél több egy családban a gyermek, annál nagyobb a támogatás, annál sokrétűbbek a kedvezmények. Negyvenórás - munkaidőben dolgozik az az anya, aki két 16 éven aluli gyermeket nevel; a csecsemő egy éves életkoráig a második és persze, a további gyér-1 mekek után átlagfizetéssel otthon lehet maradni; a harmadik gyermektől pótszabadság jár; az öt és több gyermeket nevelő anyákat pedig, ha különben nem lennének nyugdíjjogosultak, biztos támaszt jelentő nyugdíj illeti meg. A népesség egészséges növekedését célzó támogatási rendszerben különleges, kiemelt helyet foglalnak el tehát a sokgyermekes családok. A támogatások mindenekelőtt anyagi természetűek, így például — természetesen a jogosultságnál az egy főre eső jövedelem is szerepet játszik — lakbérhozzájárulást kapnak azok a sokgyermekesek, akik különben nem tudnák megfizetni a megfelelően nagy és komfortos lakás bérét. A legutóbbi három esztendő tanácsi kiadásai között országosan 77,3 millió márkát, vagyis mintegy 374 millió forintot fordítottak erre. 1976 és 1978 között további 196,2 millió márkával támo- fatta az állam a sokgyermekes családokat a bútorok, háztartási gépek vásárlásánál, a gyermekek ruhával való ellátásánál. Az iskolai étkeztetésért a sokgyermekesek lányai és fiai semmit nem fizetnek, az iskolatejet ingyen kapják, s ez három esztendő alatt újabb 163,3 millió márkát jelentett a 155 ezer nyilvántartott sokgyermekes családból a rászorult 110 ezer számára. A sokgyermekes családok problémáival foglalkozó tanácsi dolgozók, szakszervezeti aktivisták már esztendőkkel ezelőtt azt is felismerték, hogy a sokgyermekes családok segítését nem lehet egyszerűen az anyagiakra korlátozni. Brandenburg városában például a tanács egyik kilencgyermekes családnak kisbuszt vásárolt, hogy együtt tudjanak elmenni kirándulni, üdülni. Másutt — mivel a legnagyobb lakás is kicsi már egy hétgyermekes családnak — az új lakótelep építésekor külön intézkedtek, hogy két négyszobás lakást mindjárt Összeépítsenek. A szakszervezetek üdültetési igazgatósága különös gondot fordít az utóbbi években rá, hogy a sokgyermekes családok beutalókhoz jussanak. 1974-ben csupán 31 ezret kaptak, tavaly már 78 ezret, az idén pedig több lesz 90 ezernél is. És mivel a szülők néha szintén rászorulnak a pihenésre, számos helyen megoldják, hogy' egyedül vagy kettesben menjenek szabadságra, a gyermekek pedig megfelelő, államilag és társadalmilag biztosított gondozással otthon maradjanak. A tapasztalat szerint mégis csökken a szanatóriumi beutalást külön igénybevevő sokgyermekes szülők száma: nem szívesen töltenek három-négy hetet távol a gyerekektől. Egyebek mellett ez is bizonyítja, hogy akármekkora és akármilyen sokrétű az állami és társadalmi támogatás, népes család alapításához az NDK-ban is nagyfokú bátorság és önfeláldozás szükséges. Anyagi szükséget nem szenvednek, rendeletek írják elő, hogy a helyi államigazgatási szervek, a tanácstagok ellenőrzése mellett, kötelesek gondoskodni a területükön élő sokgyermekesekről. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem kell kérvényezni, hanem az állam képviselői ajánlják fel azt a támogatást, amire a nagycsaládoknak szükségük lehet és van. És ez egyszersmind nemcsak anyagi, hanem erkölcsi támogatást, társadalmi elismerést is jelez. Pintér István
