Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-26 / 147. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 26. Megérkeztek az első vendégek az Express középiskolás és szakmunkástanuló táborába, a szolnoki Tiszaligetbe. Vasárnap reggel harminc salgótarjáni lány érkezett a Táncsics Közgazdasági Technikumból és a Bolyai Gimnáziumból, egyhetes nyaralásra, ismerkedésre Szolnok megy ével Becsületsértéstől a vesztegetésig Bírságolhatnak a helyszínen is Módosult a szabálysértési kódex Külföldiek és hazaiak Turisták az utakon Még egy bő hét, és új sza-' bályok szerint járnak el s ítélkeznek büntetőbíróságaink. Ha megváltozik egy alaptörvény, ezúttal történetesen az, amelyben a társadalomra veszélyes cselekmé-1 nyék, s azok büntetési tételei fogalmazódtak meg, hatása túlterjed a büntető- és az igazságszolgáltató apparátus keretein. A hatás sokféle irányba továbbgyűrűzik. — Ezek közül csupán egy, a szabálysértési kódex, az 1968. évi I. törvény, amely az együttélés, a gazdálkodás, a társadalmi és a személyi tuJ lajdon elemi szabályait sértő (úgymond’ enyhébb mértékben sértő) magatartások gyűjteménye. Ügy is mondhatnánk, hogy az új Btk. életbelépésének szükségszerű velejárója a szabálysértési jogszabályok módosítása. Mi mindenben változik meg júJ lius 1-től? Az államigazgatási jogászé, Papp Sándorné dr.-é, a megyei tanács vb igazgatási osztály vezetőjéé a szó: — A módosított szabályok köre három csoportra oszt-! ható, magát a szabálysértési eljárást érintő egyszerűsítésekre, azokra a szabálysértési tényállásokra, amelyek a büntetőtörvénykönyvből kerültek át, valamint azokra a részben új paragrafusokra, amelyek életrehívását a tárJ sadalmi, gazdasági viszonyok változása tette szükségessé. — Ha jól értettem, tehát egyszerűbbé és gyorsabbá válik az eljárás, hogyan? — Űj lehetőség a helyszíni bírságolás. Eddig csak a rendőröknek, július 1-től már az arra kijelölt és igazolvánnyal ellátott tanácsi dolgozóknak is lesz ilyen joguk. ötventől kétszáz forintig terjedő pénzbírsággal sújthatják a helyszínen többek között azokat, akik nem jelentik be lakcímváltozásukat, tiltott helyen fürdőznek, csendháborítással zavarják környezetük nyugalmát, meg-' sértik a köztisztasági szabályokat, rongálják a parkot, közterületet engedély nélkül használnak és így tovább. Természetesen a feltétele a tettenérés. — És mi van, ha a „tettes” nem fizet? — Csekket kap, vagy ha tagad, feljelentik, és szabálysértésieljárást folytatnak le ellene. — És maga az eljárás, amely a feljelentéstől a bírság kiszabásáig tart, egyszerűbbé és gyorsabbá válik? — Válhat. Eddig ugyanis ha szükség volt rá, ha nem, le kellett folytatni a szabálysértési tárgyalást. Kivételes esetekben lehetett csak tárgyalás nélkül büntetést kiJ szabni. Ezentúl fordítva lesz. Minden olyan esetben mellőzhető, ha a tényállás tisztázott, s a nevelő hatás tárgyalás nélkül is elérhető. Persze lehetnek olyan esetek, amikor nem lehet elkerülni, például becsületsértéseknél, vagy amikor nem ajánlatos a szabálysértési eljárást melJ lőzni. például ha a tankötelezettség megszegéséért vonnak felelősségre valakit. Más: eddig is volt rá lehetőség. de nem mondta ki törJ vény. hogv tulajdon elleni szabálysértés, orgazdaság és magánlaksértés esetén a tanácsok igénybe vehetik a rendőrséget, akik kötelesek a felderítésben segíteni. — Olyan magatartásokat említett, amelyek eddig bűn- cselekmények voltak. — Igen. a becsületsértés és a magánlaksértés alapeseteit július elsejétől a tanácsi sza-1 bálysértési hatóságok bírálják el. A tulajdon elleni szabálysértésekkel okozott kár értékhatára pedig ötszázról ezer forintra emelkedik. TerJ mészetesen a minősített esetek továbbra is a bűncselekmények körébe tartoznak. — Hogy becsületsértésért, magánlaksértésért indul-e eljárás, az továbbra is a sértetteken múlik? — Igen. Magánindítványt kell tenni tizenöt napon belül. S ezután ezek az eljárások illetékkötelesek. Az illeték száz forint. — Ha már a pénznél tartunk. változtak-e a pénzbírság keretei? — Tanácsrendeletek eddig eltérően szabályozták. A városokban háromezer, a köz-1 ségekben ezer forint volt a maximum. Ezen túl egységesen háromezer forint lehet. — Űj szabálysértési tényállásokról is beszélt. — Ilyen többek között a jégentartózkodás szabályai-1 nak megsértése (eddig csak a tiltott fürdés volt a kódexben). Ezentúl még bizonyos gazdasági jellegű cselekményekkel. például rossz minőségű termék forgalomba hozatalával, hamis termékjelzéssel, a minőség hamis taJ núsításával, a beruházási fegyelem megsértésével és a vesztegetéssel bővül a kör. (Ez utóbbi azokat az államigazgatási, szövetkezeti és egyéb hivatali dolgozókat érinti, akik munkakörük elJ látásával kapcsolatban előnyt kérnek.) — Tehát több szabálysértő magatartással bővült a kódex. Ez azt jelenti, hogy több lesz a tanácsi szabálysértési ügyintézők munkája is? — Egyelőre nehéz ezt megjósolni. Valószínű, bár sokat várunk az egyszerűsítéstől. Lehet, hogy a ráfordított munkaidőben alig iesz változás. Hangsúlyozom, nem le-‘ hét előre tudni. A szabály- sértések száma biztos emelkedni fog. — Becslése szerint menynyivel? — Városokban hárminc- negyvennel, községekben öttízzel. — Tavaly hány szabálysértési eljárás volt a tanácsoknál? —- Több mint négyezernégyszáz. — És hány szabálysértési ügyintéző dolgozik? — Minden településen egy, kivéve Szolnokot, ahol kettő. A közös községi tanácsokhoz tartozó társközségekben a kirendeltségvezető egyben a szabálysértési ügyintéző is. Nyilvánvaló, hogy egyenlőt-* lenül oszlik meg köztük a munka. Egy példa: míg Szolnokon tavaly 821 szabálysértés volt, addig egy kisebb községben mindössze tizenöthúsz. — Meglehetősen gyakran érte már bírálat a községi tanácsok szabálysértési ügyintézését. A mentség sok esetben az volt, hogy kevés a szakember, ön szerint most mi van? Felkészültek az új szabályok alkalmazására? — Elég rövid idő állt rendelkezésünkre. A városi ta-> nácsok igazgatási osztályvezetőinek és ügyintézőinek, valamint a községi vb-fitkárok- nak és ügyintézőknek a felkészítését a megyei apparátus végzi a járásbíróságok, valamint a járási-városi ügyészségek szakembereinek segítségével. K. K. A jó idő beköszöntésével megkezdődött az idegenforgalmi idény. Jönnek a külföldi gépkocsik, hétvégeken fel- kerekednek a hazai országjárók is, hogy megismerjenek távolabbi vidékeket, pihenjenek, kikapcsolódjanak. Ma már megszokott és természetes jelenség, hogy az útnak indult hazai lakos is éppolyan turista, mint az, aki az országhatáron túlról jön. A turizmus egyik kulcskérdése az úthelyzet. Különösen érvényes ez nálunk, ahol az idegenforgalom jelentős része tranzitforgalom. A hűvösebb éghajlatú országokból hazánkon keresztül évente sokmil- lióan „vándorolnak” dél, a meleg tájak, a tengerpart felé, illetve üdülésük után ellenkező irányba. S még ennél is fontosabb, hogy ugyanezeken az utakon bonyolódik le az európai teheráruszáltí- tás jelentős része, beleértve a magyar népgazdaság számára létfontosságú exportot-impor- tot. „Percrekósz” tájékoztatás Az idei tervek, pontosabban a már elkezdett, folyamatban levő munkák ezt a kettős célt szolgálják. Bővítik, korszerűsítik az országba bevezető útvonalakat, határátkelőhelyeket. Így például nagyszabású bővítés kezdődött meg Záhonyban — már a jövő évi moszkvai olimpiára készülődés jegyében. Előre látható, hogy a tőlünk délre és nyugatra fekvő országokból igen sok sport- rajongó itt kíván majd szovjet területre lépni, ehhez meg kell teremteni a közlekedési, várakozási, ellátási stb. feltételeket. Évről évre nagyobb a forgalom a Jugoszláviával szomszédos átkelőhelyeken. Rösz- kén gyakran az okozott fennakadást, hogy a hazánk területére érkező külföldiek közül sokan itt kérik és kapják meg a be- vagy átutazó vízumot, s amíg erre várnak, akadályozzák a többi autós mozgását. Az idén külön „vízumparkoló” épül a röszkei határállomáson, s hogy tovább csökkentsék az utóbbi években gyakori túlzsúfoltságot, Tompán ugyancsak bővítik a határátkelőhelyet, s ha szükségesnek látszik, oda terelik át a forgalom egy részét. Ehhez — és általában a határforgalom zavartalanságához szükséges átterelésekhez — az idegenforgalmi főidényben a Rádió Űtközben című műsora ad majd „percrekész” tájékoztatást a külföldre indulóknak. Igen nagynak ígérkezik a határforgalom Rajkánál is, hiszen egyrészt itt jönnek át Csehszlovákia nyugati részeiből és az NDK-ból a turisták, másrészt — részben már lezárták, rövidesen pedig teljesen lezárják az átépítésre szoruló komáromi közúti Du- na-hidat. Rajkán a magyar és a csehszlovák útügyi szervek közösen végzik a határ- átkelőhely bővítését — ez csupán magyar részről mintegy 15 millió forintba kerül. A jelenlegi átkelőhelytől né- hányszáz méterre — Duna- csúnynál — kisegítő személygépkocsi-átkelőhely épül. A határátkelőhelyek csaknem mindegyikénél tart vagy hamarosan kezdődik valamilyen bővítés, korszerűsítés. Jelentőségében semmivel sem marad el ettől az úthálózat fejlesztése. Űj autópálya-szakaszt ugyan nem adnak át ebben az évben a forgalomnak, de már júniusban közlekedhetnek a Balaton partjára érkezők az M—7 zamárdi torkolatától a szántódi révig vezető 2x2 sávos úton. Ugyanakkor készül el az M—1 és M— 7 autópályák közös budapesti bevezető szakasza is, amely az eddigi kettő helyett három sávon (negyedik a leállósáv) előreláthatólag le tudja bonyolítani a kánikulai vasárnap esték immár legendásan sűrű forgalmát is. Útgyürű a város körül Minden turista — akár hazai, akár külföldi — igyekszik elkerülni a nagyforgalmú városokat. Erre mindeddig alig-alig nyílt nálunk lehetőség, számos országban az utóbbi években-évtizedekben városkörüli útgyűrűkkel oldották, illetve oldják meg ezt a gondot. Hazánkban az első ilyen utat Veszprém körül kezdték építeni, az északi félgyűrű már elkészült, most a déli van soron. Ugyancsak jó ütemben halad az Eger történelmi belvárosát tehermentesítő 25. számú út építése — több mint 400 millió forint költséggel. Pécs mellett az idén a 6-os út várost elkerülő, tehermentesítő szakaszának újabb szakaszát adják át. S ha nem is az idegenforgalmi idény kezdetére, de legalább a vége felé, szeptemberben átadják a forgalomnak a Szentendre centrumát és Duna-partját elkerülő útszakaszt is a 11-es úton. Újdonság a turistáknak: az idén megnyitják a Pilis legszebb tájait átszelő utat Pi- lisszentlászló és Visegrád között. Ez kifejezetten a természetkedvelőknek épült — és nem a száguldozó gyorshaj- tóknak. Ennek megfelelően jelölték ki a nyomvonalat, sok kanyarral megannyi természeti szépség között. Képirásos táblák Az is a turisták érdekeit szolgálja, hogy az országhatárod közelében 30—40 kilométeres szakaszokon új és a korábbinál jobb ábrás jelzéseket tettek, illetve tesznek ki. Ezekről értesülhetnek a kül- és belföldi utasok arról, hogy hol vannak, hogyan érhetők el műemlékek, természetvédelmi területek — és szállodák, éttermek, különböző szolgáltató intézmények. Végül, de nem utolsósorban: az utakat igénybe vevő autósok régi vágya mind több helyen teljesül. Ahol csak mód és lehetőség van rá, letiltják a főútvonalakról a szekereket és a kerékpárosokat. Különösen sötétedés után okoznak sok gondot és — sajnos — sok balesetet is kivi- lágítatlan járműveikkel. Egy sor bővítés, korszerűsítés szerepel tehát a programban, s ezek döntő többsége már befejezéshez közeledik. Nem látványosak, de hasznosak. Figyelembe veszik „az ország pénztárcájának” teherbíró képességét, de — ugyanannyira — a bel- és külföldi turisták érdekeit, az autózás zavartalanságát is. V. E. Köteles nyugdíjban — Kerüljön beljebb, nézze meg a műhelyt, széltében nem egy táncterem, de a hossza az megvan. Ez kell a kötélgyártónak: távolság a fonógéptől a szálazóig, aztán tovább a zsinórozó masináig. Van úgy, hogy ez se elég, mert ha egy rudalókötelet rendelnek — ami testvérek között is 12 méter — mit csinál a köteles? Az egyik gépet szembefordítja az ajtóval, a másikat meg elviszi az udvar végébe, és máris hosszabb a műhely. El se hiszi, így se fértem. Jászapátiból kaptam megbízást, harangkötelet kértek, kitártam a kaput, az asz- szony az út túlsó oldalán vigyázta a végét — hajnalban, amikor üres volt az utca — aztán pergett a masina, míg a kötél be nem zsugorodott az udvarba, akkor, volt készen. Kemény munkával készül az istráng, a kötőfék. a villanyszerelők biztonsági öve, a rudaló vagy a harangkötél, és amit manapság is sokan keresnek, a borjúkötél. Most még csak istenes, villany hajtja a gépeket, nem úgy, mint régen, amikor kézzel tekertünk minden masinát. Kézi munka volt a gerebene- zés. ami az aratásnál is jobban megizzasztotta az emberfiát. Nézze, ott azt a tákolmányt, azt is kézzel hajtottuk. A mester sírnak, az inas meg temetőnek hívta. Inat szaggató, deréknyomorító munka volt mozgatni, ezért érdemelte ki e díszes nevetÉn 1930-ban álltam be inasnak, édesapámhoz, aki Jászjákóhalmán űzte a kötélgyártó mesterséget. Mondhatnám úgy is, hogy hivatalosan akkor lettem inas, mert igaziból már hatéves koromtól ott lábati'.ankodtam apám műhelyében. Mindig akadt olyan munka, amit gyerekkéz is meg tud csinálni. Segédlevéllel a zsebemben, tettem egy nagy kerülőt. Nagy- kátán dolgoztam egy évig. Télen, amikor csappant a munka, a mester felmondott azzal, hogy, ha kitavaszodik, visszavár. Jászberényben vállaltam munkát, onnan Budapestre, majd Aszódr ra mentem. Ott nősültem és onnan vonultam be katonának. Amikor leszereltem, idejöttem Jászladányba, itt sokan gazdálkodtak, kellett a kötél. Kisiparosként dolgoztam 1960-ig, akkor asszonyostól — ő is kitanulta a szakmát — beléptem a Vegyesipari Szövetkezetbe. Az AG- ROKER-nek és a TI- TÁSZ-nak termeltünk. Amikor 1975-ben nyugdíjba mentünk, beletúr- káltam a papirosokba, és kiderült, hogy 15 év alatt 15 vagon kötelet gyártottunk. Most itthon dolgozom, a háztáji gazdák megrendelésére borjúkötelet készítek. Erőmből futja, hiszen csak hatvannégy éves vagyok- Cégtáblám? Az nincs, harminc esztendővel ezelőtt azzal pótoltam a kamraablak betört üvegét, aztán nem tettem vissza. Minek? Azt tartottam, az istráng, a kötőfék, a rudalókötél I mondja meg. ki vagyok. I Ha idegen keres, a vas- I útnál eligazítják, merre I lakik Lajkó Sándor, a I köteles. Ha mégse talál I ide, bármelyik gyerek el- I kíséri, be az udvarig | azért, mert akkor végig- I nézheti: miként lesz a I kócos kenderből lovat I megzabolázó kötél. — illés —
