Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
1979. június 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 V. ifjúsági súlyemelő VB-EB HAZAI PÁLYÁN MÁSODHEGEDŰSÖK VOLTUNK Lénárt István itt még mosolyog. A verseny után viszonj köny. nyezve távozott Debrecenből Bolgár- szovjet fölény Nem lanteid a debreceni közönség. ,AZ V. ifjúsági súlyemelő világ- és Európa- bajnokság finisében a házigazdákon semmi nyoma sincs a fáradtságnak. A rendezők továbbra is figyelmesek, udvariasak, a közönség pedig, ha arra módja van, lelkes és együttérző. A tágas sportcsarnok küzdőterén állnak az asztalok a legkülönbözőbb rendű-rangú díszvendégek számára, és a magyaros, virágmintás abroszok, a jövő-menő hímzett blűzos diáklányok azt az érzést keltik az emberben, mintha egy virágos réten he- verészne. Ha a heverészés túlzás is, azért egy kiadósabb lazításra bőven jut idő a versenyek alatt. Például a „B” csoport küzdelmein. A kora délutáni versenyen félerővel égnek a reflektorok. Képletesen és valóságosan is. A -lelátók ilyenkor konganak az ürességtől, a televízió kíváncsi pillantása sem pásztázza a dobogót, nincs hát szükség akkora fényességre. A nézők elsősorban a versenyzők iránti szimpátiából verik össze tenyerüket, nem pedig a lélegzetelállító teljesítmény csalja ki belőlük az elisnerést. Ámbár ki tudja, kinek mi a csúcs? Itt van például az egyesült államokbeli Tom di Filippi, A 100 kilósok mezőnyének B csoportjában kapott,II helyet. Duzzadó izmok — ettől akár világbajnok is lehetne —, hosszú haj pánttal körbekapva, és temperamentum minden meny- nyiségben. Belopakodik a dobogóra, körbeudvarolja a súlyzót, aztán hirtelen elkapja és kinyomja. Vagy nem — de ha igen, tarzani diadalordítást hallat, és olyan indiántáncba kezd, mintha a világcsúcsot adta volna át a múltnak. Pedig a rekordtól legalább félmázsányira van. Dehát a mérce mindenkinek önmaga. Egy „emelettel” feljebb az esti résztvevők középmezőnye viaskodik. Itt is megvan a sajátos értékrend. Kü- lönbejáratú örömökkel, test- reszabott önelégültséggel. Például a 90 kilogrammosok között a szombathelyi Wöl- ler Tamásé. Az egyéni csúcs szakításban 147,5 kg. ennél 2,5 kilogrammal kevesebbet teljesít, edzője, Tóth Géza azonban boldog. — A lökésben 175-öt emel, és negyedik lesz — ígéri a jezték. Persze, hogy minden- a mester. A jóslat hajszálra beválik, és amikor Wöller harmadikra megtartja. a súlyt, a szombathelyi edző akkorát ugrik, mint amikor ő maga nyert olimpiai ezüstöt Tokióban. Hogy csák heten indulnak ebben a súlycsoportban, és a két esélyes, a szovjet Hilja- zev és a bolgár Nikolov még „az utcán sétál” a magyar fiú gyakorlata alatt? De ez már egy újabb „emelet”. Méghozzá ezen a világbajnokságon a legmagasabb. Hiszen jó húsz kilóval kell „hizlalni” a súlyzót, hogy ők is szóhoz juthassanak. És jönnek szinte transzban, a koncentrálástól teljesen befelé fordulva. Eredményükre kikerekedett szemmel figyel a sportvilág és ők tudják is ezt. Mozdulataikban kevesebb a külsőség — mondhatni méltósággal viselik kiugró képességüket. Persze lehet, hogy mindez a túlzott ráfigyelésből adódik. Hiszen ilyenkor egy-egy versenyző számára valósággal megszűnik a külvilág. És ha felébresztik, csak árnyéka lesz önmagának. Egy malőr a melegítőteremben és Gnyezgyilov helyett Tanurov sétál fel a dobogóra. Gondolatai valahol az éterben járnak, alvajáró módjára anda- log a súlyzó előtt. Feje fölött kétségbeesetten mennydörög a mikrofon, hogy „non Tanurov !”. ő jjá se ránt. Ügy kell visszatéssékelni az öltözőbe. Amikor valósan is őt szólítják, alig térdmagasságig tudta felemelni a vasat. Hiába. elszállt a varázs .,. Külön világ a bolgár és a szovjet súlyemelő világa. Akkor kezdik párharcukat, amikor a többiek már befe- ki találgatja titkukat. Sokan a kiválasztásban látják a nagyszerű szereplés nyitját. Való igaz, .arányos izomzatú, igazi atléta szinte valameny- nyi szovjet és bolgár versenyző. Dehát a „megtalálás” még nem minden. Ezt példázza Lénárt István esete is, akinek kudarca fölött nem tud napirendre térni a közvélemény. Aligha kellett , őt „kiválasztani”, hiszen ifjúsági világbajnok, a felnőttek között is a legjobb volt szakításban, tehetségét tehát fényesen igazolta. Hogy nem tudta hozni magát a debreceni versenyre, ez az ő emberi gyengesége. Ám a hi- bázásban nem áll egyedül. Ma már nem titok, hogy lazított a fiú. Azt hitte, elég „megráznia” magát, és az aranyérem az ölébe hullik. Hát nem hullott. Látványos bukása a nevelőmunka gyengeségére vall. És a súlyemelés még így is az egyik sikersportágunk. A 110 kilogrammosok, majd az ólomsúlyúak döngetik még a dobogót és vége. A csapatok a pontversenyben elért helyezésekért megkapják a tiszteled! jakait Gottfried Schödl. a nemzetközi szövetség elnöke és Aján Tamás, a szövetség főtitkára kezeiből. Levonják a nemzetek lobogóit, és az IWF zászlaját átadják a következő rendező ország. Kanada képviselőjének. Mi magyarok pedig a vártnál jóval gyengébb szereplés tanulságait kell, hogy levonjuk. Mert erről a kevésbé ünnepélyes aktusról általában el szoktunk feledkezni. Pedig tény. hogy hazai pályán csak másodhegedűsök voltunk. Palágyi Béla SÚLYEMELŐ IFJÚSÁGI DEBRECEN cmwi9m*m A győriek nyerték az MNK-t A tavaszi labdarúgó idény utolsó felvonásaként két kupadöntőt játszottak tegnap délután a Népstadionban. Elsőnek a Szabad Föld Kupa fináléjába jutott két labdarúgócsapat, a celldömölkiek és a bolyi gárda lépett mintegy másfélezer néző előtt pályára. A Celldömölki VSE 3:2 (0:0) arányban győzött. A Szabad Föld Kupa befejezését követően lépett pályára az MNK döntőjében a Ferencváros és a Rába ETO csapata. Rába ETO—Ferencváros 1:0 (1:0) Népstadion, 6000 néző. V.: Pádár. Góllövő: Szabó O. Ferencvárosi támadások vezették be a mérkőzést, a 7. percben egy szögletet Palla rosszul tenyereit ki, Pusztai egyből kapura fejelt, a kapus a kapufa segítségével hárított. Jóval többet támadott a Ferencváros, a 15. percben Ebedli 20 méteres lövését védte Palla, majd három perccel később váratlan góllal szerzett vezetést a gyűri együttes. A ferencvárosi védők hibája után Szabó O. elcsípett egy labdát a 16-osnái és néhány lépéR után a bal alsó sarokba gurított (1:0). Két perc múlva Nyilasi három védő között felugorva a felső kapufára fejelt, nem sokkal később Vépi lövését védte látványosan Palla. Teljesen beszorította ellenfelét a fővárosi együttes, a Rába csak a védekezéssel törődött, de ezt a munkáját jól oldotta meg. A második félidő is ferencvárosi támadásokkal indult, a 48. percben Pogány beadását Nyilasi öt lépésről Pallába rúgta. A Rába ETO is valamivei többször merészkedett az ellenfele térfelére, de ezek a győri támadások semmi veszélyt nem jelentettek. Teljesen eseménytelen volt a mérkőzés, a ferencvárosiak nem olyan nagy akarással játszottak, ahogy kellett volna. Gyenge játékot hozott az 1979. évi .kupadöntő.- A győriek egv védelmi hiba után lőtt góllal nyerték meg a kupát. A zöldfehérek sokkai többet támadtak, helyzeteik is voltak, ezek közül azonban egyet sem voltak képesek kihasználni. A mérkőzés után a kupát és az FTC által felajánlott plaketteket Szepesi György, az MLSZ elnöke és Krizsán József főtitkár adta át a Rába ETO legénységének. Karpov ismét első Befejeződött a hollandiai négyes nemzetközi sakktorna. A nagymesterek közül a győzelmet a világbajnok szovjet Karpov szerezte meg" 5 ponttal, második Kavalek (amerikai) 3 pont, 3. Hort (csehszlovák) 2,5 pont, 4. Sosonko (holland) 1,5 p. A hatodik, utolsó forduló eredményei: Karpov—Hort 1:0, Kavalek—Sosonko 1:0. Czigony helyett Kóczián? Czigony. István, a Lehel SC NB Il-es labdarúgócsapatának edzője családi okokra való hivatkozással felbontotta szerződését. A hűtőgép- gyáriak Kóczián Antallal, a Szolnoki MTE edzőiével folytatnak tárgyalásokat. SPORT 0 SPORT 0 SPORT Kézilabda A szurkoló lelkiállapota Fölényes győzelem Martfűn NB I B női: Tisza Cipő SE—Nyíregyházi Volán 16:6 (6:4). Martfű, 200 n., v.: Bécsi. Mózier. Tisza Cipő SE: Gyuros ’— Síposné, Horváth- né (4), Ferenczimé (3), Filák- né (4), Szálkái (1), Borgulya (3), Miklósi (1), Herbály. Kovácsáé, Mészáros, Czibulya. Edző: Kovács István. Az első néhány perc játékát kihagyott helyzetek jellemezték, majd fokozatosan feljött a hazai csapat. A második játékrészben növelte előnyét a martfűi gárda, és végül nagyarányú győzelmet, aratott m helyenként durván játszó Volánnal szemben. Ezen a találkozón küzdeni akarásból 'minden játékos jelesre vizsgázott. Események Labdarúgás. Osztályozó mérkőzés az NB Il-be jutásért : Recsk—Orosháza, Tö- rökszentmiklós. ^városi sporttelep 16.30, Mohácsi. Röplabda. NB I női: Lehel SC—U. PEAC, Jászberény, hűtőgépgyári sportcsarnok, 10, Máthé, Grábner. NB II férfi: Szolnoki TITÁSZ— NYVSSC. Szolnok, Verseghy úti pálya 11. Tömegsport. XXVIII. Fa-lusi Dolgozók Spartakiádjá- nak megyei döntője:. Szolnok, tiszaligeti spontikoimbinát (atlétika, labdajátékok)' és MÁV—MHSZ lőtér (lövészet), Ünnepélyes megnyitó 9, eredményhirdetés 15. ÉDOSZ megyei sportnap: Szolnok, Véső utcai MÁV sporttelep 9. Idegenben szerepelnek: a Szolnoki MÁV atlétái nemzetközi viadalon Besztercebányán, az Alföldi Olaibá- nyász NB I B-s férfi kézilabdázói Budapesten a TFSE, a Szolnoki MTE NŐ HI-as férfi teniszezői -a főyárosbap a Csepel Autó ellen. 1 legfontosabb velejárója a versenyszellem, a szurkoláshoz hozzátartozik, hogy valakiért (vagy valakikért) szurkoljunk. Egy labdarúgó-mérkőzésen hiába mutat be az ellenfél csatára gyönyörű cseleket, bennünket csak az izgat, mikor veszti már el a labdát? Hiba ez? Az elszabadult ösztönöknek, a rombolásnak mindenesetre aligha ez az alapja. Hiszen egy szavalóversenyen, ahol ismerősünk szerepel, nem a többiek teljesítménye érdekel, hanem csak a mi választottunké. Érte szurkolunk. Ugyanilyen érzés, az együvé tartozásnak az érzése köti össze sportolót és közönséget, a siker utáni vágy, és osztozás a siker örömeiben. Mikor vezet a kudarc el- vakultsághoz, eltorzult pusztításvágyhoz? A régi görög olimpiák idején legalább olyan nagy becsben állt a testkultúra, mint manapság. Mégsem szól feljegyzés arról, hogy a vesztes atléta városa fegyverrel kívánt volna elégtételt venni a győztesen. Az első helyezetteket megbecsülték, babér övezte homlokukat, de a régi görögök mégis magát a versenyt, azt a bizonyos elvont széo- séget tisztelték a legjobban. Az összeakaszkodó testek küzdelmében csak az erő, a futók között csak a gyorsaság döntött. A mai sportágak némelyikéből mintha eltűnt volna a játék, a küzdelem szépsége, a nemes versengés. Az anyagi díjazás az erkölcsi elismerés értékét háttérbe szorította, és ezzel háttérbe szorult a játékosok önbecsülése, csökkent a belső hajtóerő. A labdarúgó sokszor nem harcol a labdáért, hanem inkább megtanul esni és szenvedni. A szurkoló hisz neki. és haragja az ellenfelet sújtja- A kockán forgó anyagiak, vagy más „felsőbb” érdekek néha hatnak az eredmények alakulására. A megcsalatott drukker minden váratlan eredményben bundát szimatol, szidja a csapata vezetőségét, szóval és tettel bántalmazza az ellenfelet, a bírót. Teszi ezt az olyan ember is, aki a szombat délutáni focimecs- csek mellett színházba, operába is eljár, ottani csalódottsága „legfeljebb” csak szavakban nyilvánul meg. Tettlegességig azok jutnak el, akik a mindennapi élet konfliktusait is az ököljog alapján intézik el. Akik a moziban is kötözködnek, akik számára a sport nem annyira szórakozás, mint inkább ürügy a „heccre”. A sport közérthető dolog, ráadásul állásfoglalásra késztet. És akinek a „Hajrá Fradi” vagy „Hajrá Dózsa” jelenti'a világnézeti alapjait, annak egy meg nem ítélt tizenegyes, egy lesből kapott gól ok lehet a tettlegességre. Ezek persze nem igazi szurkolók, az ilyen elemek általában a labdarúgáshoz csapódnak. Az ő szemükben a testmozgás igazi értékei eltűnnek, a helyükbe lépő új mozgatórúgók pedig sokszor valóban alkalmasak az indulatok felkorbácsolására. Persze, a sportágak többsége ma sem ad okot a végletes szenvedélyek megnyilvánulására. Főleg akkor nem, ha az eredményesség nem, vagy csak kevéssé függ a külső tényezőktől, vagy ha a sportoló a versenyzés tisztaságát többre becsüli a minden áron való győzni- akarásnál. A vívás vagy a tenisz alkalmas arra, hogy a téves ítéletek után felmenjen az emberben a pumpa. Mégis. dr. Kamuti Jenő vagy Gulyás István versengése esetén eszünkbe se jutott, hogy a bíróban, vagy a zsűriben keressük a hibát, hanem a vesztes erkölcsi tartását csodáltuk- És aki Wichmann Tamás sportolói pályafutását kíséri figyelemmel, annak számára a szurkolás többé nem feszültség levezetése, vagy az ösztönök szabadjára engedése, hanem tisztelgés az akaraterő, a sportszerű küzdeni tudás előtt. play díjat a közvélemény ma még csak afíéle vigaszdíjnak tekinti. Pedig a sportszerűség, önmagunk legyőzése egyenlő értékű az ellenféllel szembeni diadallal. Mert a sport nemcsak arra tanít, hogy győzzünk hanem hogy emelt fővel veszíteni is tudjunk — íi'ja Hemingway. Jó lenne, ha minden versenyző és szurkoló tanulna a sportból. L. G. Á fair Város a városban Á moszkvai olimpiai falu Az olimpiai viadalok résztvevőinek lakóhelyét a hagyományok alapján nevezik olimpiai falunak. Amikor 1932-ben a Los Angeles-i. X- Olimpiai Játékokon először helyezték ei a sportolókat külön e célra épített épületekben, az olimpia résztvevőinek szállása valóban falura emlékeztetett. A moszkva; olimpiai falut bátran nevezhetnénk városnak a városban: az épületek 107 hektár területen fekszenek és az olimpiai játékok idején 12 ezren élnek majd itt. A moszkvai olimpiai falu a főváros délnyugati részén, a Micsurinszkij és Vernadsz- kij sugárutak közötti területen fekszik. A hely kiválasztása nem véletlen. Innen körülbelül 20 perc alatt lehet megközelíteni az olimpiai játékok két fontos színhelyét, a Luzsnyiki stadiont és Krilatszkojét- x A XXII. Olimpiai Játékok résztvevői 16—17 emeletes házakban laknak majd. Mindegyik háznak három Ilyen lesz az olimpiai falu az bejárata lesz. A lakások 2 vagy 3 ágyas szobákból, konyhákból, tágas előszobából állnak. A szobákat kor szerű bútorokkal rendezik be. A különösen magas növésű sportolók számára 2 építkezések befejezése után méter 30 centiméter hosszúságú ágyak állnak rendelkezésre. A lakások kialakításában mindent a fő célnak rendelnek alá: az olimpia résztvevői érezzék otthon magukat.