Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

1979. június 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 V. ifjúsági súlyemelő VB-EB HAZAI PÁLYÁN MÁSODHEGEDŰSÖK VOLTUNK Lénárt István itt még mosolyog. A verseny után viszonj köny. nyezve távozott Debrecenből Bolgár- szovjet fölény Nem lanteid a debreceni kö­zönség. ,AZ V. ifjúsági súly­emelő világ- és Európa- bajnokság fi­nisében a há­zigazdákon semmi nyoma sincs a fáradt­ságnak. A rendezők továbbra is figyelmesek, udvariasak, a közönség pedig, ha arra mód­ja van, lelkes és együttérző. A tágas sportcsarnok küzdő­terén állnak az asztalok a legkülönbözőbb rendű-rangú díszvendégek számára, és a magyaros, virágmintás ab­roszok, a jövő-menő hímzett blűzos diáklányok azt az ér­zést keltik az emberben, mintha egy virágos réten he- verészne. Ha a heverészés túlzás is, azért egy kiadósabb lazítás­ra bőven jut idő a verse­nyek alatt. Például a „B” csoport küzdelmein. A kora délutáni versenyen félerővel égnek a reflektorok. Képletesen és valóságosan is. A -lelátók ilyenkor konganak az ürességtől, a televízió kí­váncsi pillantása sem pász­tázza a dobogót, nincs hát szükség akkora fényességre. A nézők elsősorban a ver­senyzők iránti szimpátiából verik össze tenyerüket, nem pedig a lélegzetelállító tel­jesítmény csalja ki belőlük az elisnerést. Ámbár ki tudja, kinek mi a csúcs? Itt van például az egyesült államokbeli Tom di Filippi, A 100 kilósok me­zőnyének B csoportjában kapott,II helyet. Duzzadó iz­mok — ettől akár világbaj­nok is lehetne —, hosszú haj pánttal körbekapva, és tem­peramentum minden meny- nyiségben. Belopakodik a dobogóra, körbeudvarolja a súlyzót, aztán hirtelen elkap­ja és kinyomja. Vagy nem — de ha igen, tarzani diadalor­dítást hallat, és olyan in­diántáncba kezd, mintha a világcsúcsot adta volna át a múltnak. Pedig a rekordtól legalább félmázsányira van. Dehát a mérce mindenki­nek önmaga. Egy „emelettel” feljebb az esti résztvevők középmező­nye viaskodik. Itt is meg­van a sajátos értékrend. Kü- lönbejáratú örömökkel, test- reszabott önelégültséggel. Például a 90 kilogrammosok között a szombathelyi Wöl- ler Tamásé. Az egyéni csúcs szakításban 147,5 kg. ennél 2,5 kilogrammal kevesebbet teljesít, edzője, Tóth Géza azonban boldog. — A lökésben 175-öt emel, és negyedik lesz — ígéri a jezték. Persze, hogy minden- a mester. A jóslat hajszálra beválik, és amikor Wöller harmadikra megtartja. a súlyt, a szombathelyi edző akkorát ugrik, mint amikor ő maga nyert olimpiai ezüs­töt Tokióban. Hogy csák heten indulnak ebben a súlycsoportban, és a két esélyes, a szovjet Hilja- zev és a bolgár Nikolov még „az utcán sétál” a magyar fiú gyakorlata alatt? De ez már egy újabb „emelet”. Méghoz­zá ezen a világbajnokságon a legmagasabb. Hiszen jó húsz kilóval kell „hizlalni” a súly­zót, hogy ők is szóhoz jut­hassanak. És jönnek szinte transzban, a koncentrálástól teljesen befelé fordulva. Eredményükre kikerekedett szemmel figyel a sportvilág és ők tudják is ezt. Mozdula­taikban kevesebb a külsőség — mondhatni méltósággal viselik kiugró képességüket. Persze lehet, hogy mindez a túlzott ráfigyelésből adó­dik. Hiszen ilyenkor egy-egy versenyző számára valóság­gal megszűnik a külvilág. És ha felébresztik, csak árnyé­ka lesz önmagának. Egy ma­lőr a melegítőteremben és Gnyezgyilov helyett Tanurov sétál fel a dobogóra. Gondo­latai valahol az éterben jár­nak, alvajáró módjára anda- log a súlyzó előtt. Feje fölött kétségbeesetten mennydörög a mikrofon, hogy „non Tanu­rov !”. ő jjá se ránt. Ügy kell visszatéssékelni az öltözőbe. Amikor valósan is őt szó­lítják, alig térdmagasságig tudta felemelni a vasat. Hiá­ba. elszállt a varázs .,. Külön világ a bolgár és a szovjet súlyemelő világa. Ak­kor kezdik párharcukat, amikor a többiek már befe- ki találgatja titkukat. Sokan a kiválasztásban látják a nagyszerű szereplés nyitját. Való igaz, .arányos izomzatú, igazi atléta szinte valameny- nyi szovjet és bolgár ver­senyző. Dehát a „megtalálás” még nem minden. Ezt pél­dázza Lénárt István esete is, akinek kudarca fölött nem tud napirendre térni a köz­vélemény. Aligha kellett , őt „kiválasztani”, hiszen ifjúsá­gi világbajnok, a felnőttek között is a legjobb volt sza­kításban, tehetségét tehát fé­nyesen igazolta. Hogy nem tudta hozni magát a debre­ceni versenyre, ez az ő em­beri gyengesége. Ám a hi- bázásban nem áll egyedül. Ma már nem titok, hogy la­zított a fiú. Azt hitte, elég „megráznia” magát, és az aranyérem az ölébe hullik. Hát nem hullott. Látványos bukása a nevelőmunka gyen­geségére vall. És a súlyemelés még így is az egyik sikersportágunk. A 110 kilogrammosok, majd az ólomsúlyúak döngetik még a dobogót és vége. A csapatok a pontversenyben elért helyezésekért megkapják a tiszteled! jakait Gottfried Schödl. a nemzetközi szövet­ség elnöke és Aján Tamás, a szövetség főtitkára kezeiből. Levonják a nemzetek lobo­góit, és az IWF zászlaját át­adják a következő rendező ország. Kanada képviselőjé­nek. Mi magyarok pedig a vártnál jóval gyengébb sze­replés tanulságait kell, hogy levonjuk. Mert erről a ke­vésbé ünnepélyes aktusról ál­talában el szoktunk feledkez­ni. Pedig tény. hogy hazai pályán csak másodhegedűsök voltunk. Palágyi Béla SÚLYEMELŐ IFJÚSÁGI DEBRECEN cmwi9m*m A győriek nyerték az MNK-t A tavaszi labdarúgó idény utolsó felvonásaként két kupa­döntőt játszottak tegnap dél­után a Népstadionban. Elsőnek a Szabad Föld Kupa fináléjába jutott két labdarúgócsapat, a celldömölkiek és a bolyi gárda lépett mintegy másfélezer néző előtt pályára. A Celldömölki VSE 3:2 (0:0) arányban győzött. A Szabad Föld Kupa befeje­zését követően lépett pályára az MNK döntőjében a Ferenc­város és a Rába ETO csapata. Rába ETO—Ferencváros 1:0 (1:0) Népstadion, 6000 néző. V.: Pá­dár. Góllövő: Szabó O. Ferencvárosi támadások vezet­ték be a mérkőzést, a 7. perc­ben egy szögletet Palla rosszul tenyereit ki, Pusztai egyből ka­pura fejelt, a kapus a kapufa segítségével hárított. Jóval töb­bet támadott a Ferencváros, a 15. percben Ebedli 20 méteres lövését védte Palla, majd három perccel később váratlan góllal szerzett vezetést a gyűri együt­tes. A ferencvárosi védők hi­bája után Szabó O. elcsípett egy labdát a 16-osnái és néhány lépéR után a bal alsó sarokba gurított (1:0). Két perc múlva Nyilasi három védő között fel­ugorva a felső kapufára fejelt, nem sokkal később Vépi lövését védte látványosan Palla. Telje­sen beszorította ellenfelét a fő­városi együttes, a Rába csak a védekezéssel törődött, de ezt a munkáját jól oldotta meg. A második félidő is ferencvá­rosi támadásokkal indult, a 48. percben Pogány beadását Nyi­lasi öt lépésről Pallába rúgta. A Rába ETO is valamivei több­ször merészkedett az ellenfele térfelére, de ezek a győri tá­madások semmi veszélyt nem jelentettek. Teljesen eseményte­len volt a mérkőzés, a ferenc­városiak nem olyan nagy aka­rással játszottak, ahogy kellett volna. Gyenge játékot hozott az 1979. évi .kupadöntő.- A győriek egv védelmi hiba után lőtt góllal nyerték meg a kupát. A zöld­fehérek sokkai többet támadtak, helyzeteik is voltak, ezek közül azonban egyet sem voltak ké­pesek kihasználni. A mérkőzés után a kupát és az FTC által felajánlott plaket­teket Szepesi György, az MLSZ elnöke és Krizsán József főtit­kár adta át a Rába ETO legény­ségének. Karpov ismét első Befejeződött a hollandiai négyes nemzetközi sakktor­na. A nagymesterek közül a győzelmet a világbajnok szovjet Karpov szerezte meg" 5 ponttal, második Kavalek (amerikai) 3 pont, 3. Hort (csehszlovák) 2,5 pont, 4. Sosonko (holland) 1,5 p. A hatodik, utolsó forduló eredményei: Karpov—Hort 1:0, Kavalek—Sosonko 1:0. Czigony helyett Kóczián? Czigony. István, a Lehel SC NB Il-es labdarúgócsa­patának edzője családi okok­ra való hivatkozással felbon­totta szerződését. A hűtőgép- gyáriak Kóczián Antallal, a Szolnoki MTE edzőiével folytatnak tárgyalásokat. SPORT 0 SPORT 0 SPORT Kézilabda A szurkoló lelkiállapota Fölényes győzelem Martfűn NB I B női: Tisza Cipő SE—Nyíregyházi Volán 16:6 (6:4). Martfű, 200 n., v.: Bé­csi. Mózier. Tisza Cipő SE: Gyuros ’— Síposné, Horváth- né (4), Ferenczimé (3), Filák- né (4), Szálkái (1), Borgulya (3), Miklósi (1), Herbály. Ko­vácsáé, Mészáros, Czibulya. Edző: Kovács István. Az első néhány perc játé­kát kihagyott helyzetek jelle­mezték, majd fokozatosan feljött a hazai csapat. A má­sodik játékrészben növelte előnyét a martfűi gárda, és végül nagyarányú győzelmet, aratott m helyenként durván játszó Volánnal szemben. Ezen a találkozón küzdeni akarásból 'minden játékos jelesre vizsgázott. Események Labdarúgás. Osztályozó mérkőzés az NB Il-be jutá­sért : Recsk—Orosháza, Tö- rökszentmiklós. ^városi sport­telep 16.30, Mohácsi. Röplabda. NB I női: Lehel SC—U. PEAC, Jászberény, hűtőgépgyári sportcsarnok, 10, Máthé, Grábner. NB II férfi: Szolnoki TITÁSZ— NYVSSC. Szolnok, Verseghy úti pálya 11. Tömegsport. XXVIII. Fa-­lusi Dolgozók Spartakiádjá- nak megyei döntője:. Szolnok, tiszaligeti spontikoimbinát (at­létika, labdajátékok)' és MÁV—MHSZ lőtér (lövészet), Ünnepélyes megnyitó 9, eredményhirdetés 15. ÉDOSZ megyei sportnap: Szolnok, Véső utcai MÁV sporttelep 9. Idegenben szerepelnek: a Szolnoki MÁV atlétái nem­zetközi viadalon Beszterce­bányán, az Alföldi Olaibá- nyász NB I B-s férfi kézilab­dázói Budapesten a TFSE, a Szolnoki MTE NŐ HI-as férfi teniszezői -a főyárosbap a Csepel Autó ellen. 1 legfontosabb velejárója a versenyszel­lem, a szurkoláshoz hozzá­tartozik, hogy valakiért (vagy valakikért) szurkol­junk. Egy labdarúgó-mérkő­zésen hiába mutat be az el­lenfél csatára gyönyörű cse­leket, bennünket csak az iz­gat, mikor veszti már el a labdát? Hiba ez? Az elsza­badult ösztönöknek, a rom­bolásnak mindenesetre alig­ha ez az alapja. Hiszen egy szavalóversenyen, ahol is­merősünk szerepel, nem a többiek teljesítménye érde­kel, hanem csak a mi vá­lasztottunké. Érte szurko­lunk. Ugyanilyen érzés, az együvé tartozásnak az ér­zése köti össze sportolót és közönséget, a siker utáni vágy, és osztozás a siker örömeiben. Mikor vezet a kudarc el- vakultsághoz, eltorzult pusz­tításvágyhoz? A régi görög olimpiák idején legalább olyan nagy becsben állt a testkultúra, mint manapság. Mégsem szól feljegyzés ar­ról, hogy a vesztes atléta városa fegyverrel kívánt vol­na elégtételt venni a győz­tesen. Az első helyezetteket megbecsülték, babér övezte homlokukat, de a régi görö­gök mégis magát a versenyt, azt a bizonyos elvont széo- séget tisztelték a legjobban. Az összeakaszkodó testek küzdelmében csak az erő, a futók között csak a gyorsa­ság döntött. A mai sportágak némelyi­kéből mintha eltűnt volna a játék, a küzdelem szépsége, a nemes versengés. Az anyagi díjazás az erkölcsi elismerés értékét háttérbe szorította, és ezzel háttérbe szorult a játékosok önbecsü­lése, csökkent a belső haj­tóerő. A labdarúgó sokszor nem harcol a labdáért, ha­nem inkább megtanul esni és szenvedni. A szurkoló hisz neki. és haragja az el­lenfelet sújtja- A kockán forgó anyagiak, vagy más „felsőbb” érdekek néha hat­nak az eredmények alakulá­sára. A megcsalatott druk­ker minden váratlan ered­ményben bundát szimatol, szidja a csapata vezetőségét, szóval és tettel bántalmazza az ellenfelet, a bírót. Teszi ezt az olyan ember is, aki a szombat délutáni focimecs- csek mellett színházba, ope­rába is eljár, ottani csaló­dottsága „legfeljebb” csak szavakban nyilvánul meg. Tettlegességig azok jutnak el, akik a mindennapi élet konfliktusait is az ököljog alapján intézik el. Akik a moziban is kötözködnek, akik számára a sport nem annyira szórakozás, mint in­kább ürügy a „heccre”. A sport közérthető dolog, ráadásul állásfoglalásra kész­tet. És akinek a „Hajrá Fradi” vagy „Hajrá Dózsa” jelenti'a világnézeti alapjait, annak egy meg nem ítélt tizenegyes, egy lesből kapott gól ok lehet a tettlegességre. Ezek persze nem igazi szur­kolók, az ilyen elemek ál­talában a labdarúgáshoz csapódnak. Az ő szemükben a testmozgás igazi értékei eltűnnek, a helyükbe lépő új mozgatórúgók pedig sokszor valóban alkalmasak az indu­latok felkorbácsolására. Persze, a sportágak több­sége ma sem ad okot a vég­letes szenvedélyek megnyil­vánulására. Főleg akkor nem, ha az eredményesség nem, vagy csak kevéssé függ a külső tényezőktől, vagy ha a sportoló a versenyzés tisz­taságát többre becsüli a minden áron való győzni- akarásnál. A vívás vagy a tenisz alkalmas arra, hogy a téves ítéletek után fel­menjen az emberben a pum­pa. Mégis. dr. Kamuti Jenő vagy Gulyás István versen­gése esetén eszünkbe se ju­tott, hogy a bíróban, vagy a zsűriben keressük a hi­bát, hanem a vesztes erköl­csi tartását csodáltuk- És aki Wichmann Tamás spor­tolói pályafutását kíséri fi­gyelemmel, annak számára a szurkolás többé nem feszült­ség levezetése, vagy az ösz­tönök szabadjára engedése, hanem tisztelgés az akarat­erő, a sportszerű küzdeni tu­dás előtt. play díjat a közvélemény ma még csak afíéle vigaszdíjnak tekinti. Pedig a sportszerűség, ön­magunk legyőzése egyenlő értékű az ellenféllel szembe­ni diadallal. Mert a sport nemcsak arra tanít, hogy győzzünk hanem hogy emelt fővel veszíteni is tudjunk — íi'ja Hemingway. Jó lenne, ha minden versenyző és szurkoló tanulna a sportból. L. G. Á fair Város a városban Á moszkvai olimpiai falu Az olimpiai viadalok részt­vevőinek lakóhelyét a ha­gyományok alapján nevezik olimpiai falunak. Amikor 1932-ben a Los Angeles-i. X- Olimpiai Játékokon először helyezték ei a sportolókat külön e célra épített épüle­tekben, az olimpia résztve­vőinek szállása valóban fa­lura emlékeztetett. A moszkva; olimpiai falut bátran nevezhetnénk város­nak a városban: az épületek 107 hektár területen feksze­nek és az olimpiai játékok idején 12 ezren élnek majd itt. A moszkvai olimpiai falu a főváros délnyugati részén, a Micsurinszkij és Vernadsz- kij sugárutak közötti terü­leten fekszik. A hely kivá­lasztása nem véletlen. In­nen körülbelül 20 perc alatt lehet megközelíteni az olimpiai játékok két fontos színhelyét, a Luzsnyiki sta­diont és Krilatszkojét- x A XXII. Olimpiai Játékok résztvevői 16—17 emeletes házakban laknak majd. Mindegyik háznak három Ilyen lesz az olimpiai falu az bejárata lesz. A lakások 2 vagy 3 ágyas szobákból, konyhákból, tágas előszobá­ból állnak. A szobákat kor szerű bútorokkal rendezik be. A különösen magas nö­vésű sportolók számára 2 építkezések befejezése után méter 30 centiméter hosszú­ságú ágyak állnak rendelke­zésre. A lakások kialakításá­ban mindent a fő célnak rendelnek alá: az olimpia résztvevői érezzék otthon magukat.

Next

/
Thumbnails
Contents