Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-23 / 145. szám
1979. június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új gépek, új módszerek Bemutató a karcagi kutatóintézetben A nagyüzemekben is alkalmazható RT-110-es altalajlazító, amelyet a kutatóintézet munkatársai fejlesztettek ki A szikjavítás legújabb gépeivel és módszereivel ismerkedhet, tek meg tegnap délelőtt a meghívott mezőgazdasági szakem. berek Karcagon, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Kutató Intézetében. Napjaink témái Bérszínvonal így többek között láthatták a nagyüzemekben is eredményesen alkalmazható RT— 110-es altalajlazítót, amivel a termőföld mélyebb rétegeinek porhanyítása mellett a talajjavító anyag is egyúttal kijuttatható. A berendezést a kutatóintézet munkatársai fejlesztették ki, akár csak a Tigar 3/2-et vagy a TLC—40— Hobbiként indult és keserves munka lett! — így Hatvani Károly, akivel Fegyvernek határában találkoztam. Az árokpart füvét kaszálja. — Akkor miért csinálja? — Nyolc évvel ezelőtt Szapárfalun, helyesebben Fegyverneken vettünk egy házat, melléképületekkel. Sajnáltam, hogy ott állnak üresen. Hajnaltól késő estig Többen irigykednek a kiskert-tulajdonosokra, akik munkájuk mellett, ha kihasználják az adottságokat, több pénzre tehetnek szert, mint mások. Csakhogy nagyon sokan könnyen jött forintokra gondolnak, gyakran hajtogatva a „házunktája — kincses- bánya” lassan szállóigévé váló mondatot. — Milyen jószág van otthon? — Négy bikaborjút hizlalok. Azoknak vágom a szénának valót. Tehénnel kezdtem, de nem ment. öt éve foglalkozom bikahizlalással. Ez aránylag jó, úgy negyven százalékos haszon van rajta. — Tart más állatot is? — Sertést. Eleinte fiazta- tással próbálkoztam, de nem sikerült. A hizlalás meg nemigen éri meg. Ettől függetlenül három-négy hízó mindig van otthon. Ötre le is szerződtem. De össze se lehet hasonlítani a bikával. Kis tételben korántsem hoz annyi pénzt. Egy-egy bikáért 15— 16 ezer forintot kapok. Hathetes korukban vásároltam őket, 6—7 ezer forintért. A takarmány pedig kijön olyan négyezerből. Nyolc-kilenc hónaposak, mikor leadom őket. — Mennyit dolgozik naponta? —, Várjon, ez még nem minden! Van otthon fólia is. Paradicsomot és paprikát termesztünk'. Azzal isi elég sok a munka. Ügy, hogy négykor kelünk, és este nyolcig bizony nincs megállás. De megszokja az ember. Olyan ez, mint egy hajókies gépeket, amelyekkel a mész vagy gipsz is kiszórható, mégpedig úgy, hogy az a lazított terület mélyebb rétegébe kerül. A kutatók tájékoztatták a meghívottakat újabb szikjavítási módszerekről is. A megjelentek maguk is megtekinthették e módszereket az intézet bemutató keltjében. Az úgynevezett váltva0 forint ára a háztájiban rándulás: az ember az egyik parton beszáll a gőzösbe, és csak a másik parton szállhat ki. Egyébként Törökszent- miklóson, a Mezőgépnél dolgozom. öntőtechnikus vagyok. Csak most kivettem öt nap szabadságot, mert 600 méter árokpart lekaszálásához és a széna hazaszállításához idő kell. így telik hát a szabadság. Fegyvernek egyik szélső házának udvarán sok-sok liba fehérlett. „Ide is érdemes benézni” —; gondoltam. — Öt évvel ezelőtt kezdtem a libatömést — mondta a háziasszony, a szárnyasok gazdája, Krupa Istvánná. — Azelőtt itt, a gázcseretelepen dolgoztam. — Elég sok libája van. — Hatvanöt van tömőben, százhúsz pedig most hízik. Majd ezeket is máj termelésre fogjuk. — Megéri a libamájjal vesződni? — Volt olyan év, hogy ösz- szejött százezer forint is. Tavaly viszont csak hatvanezer. Már nincs olyan nagy keletje a májnak. Most is álltunk a töméssel vagy két hónapig. Az is lehet, hogy abba is hagyjuk, és visszamegyek dolgozni. Most a család is besegít. Férjem és két fiam, itt dolgoznak az autójavítóban. Kell is a segítségük, hiszen van más állat is. Hat malacra szerződtünk. Két-három órai alvás — Azért gondolom, a legtöbb baj a libával van. Hányszor kell az állatokat napjában töyini? — Most négyszer, de az átadás előtti utolsó öt napban ötször. Egy tömése egy órahosszáig tart. A takarmány előkészítése is eltart ugyanennyi ideig. Amikor az utolsó napokban vagyunk, nagyon kikészül a család. Két- három órát tudunk csak aludni, mert éjjel kettőkor, hajnali hatkor, délelőtt tízkor, majd délután kettőkor és este hét-nyolckor kell „megetetni” az állatokat. Nem sok idő jut a pihenésre, mert ott a többi jószág forgatással művelt és talajjavító-anyagai kezelt parcellákon —raz adagolt meny- nyiségtől, és a bedolgozás mélységétől függően — lényegesen sűrűbb és fejlettebb volt a jelző növényként vetett búza, mint azokon a parcellákon, amelyek semmiféle kezelést nem kaptak. Ezután a vendégek felhasználva az alkalmat, megtekintették a karcagi műtrágyázást tartamkísérleteket is, és tájékozódhattak arról, hogy a különböző műtrágyaadagok milyen hatással vannak a növényekre. is. Ha öt-hat órát alszik az ember, akkor ugye az rendben van, de két óra, az már kevés. amíg bírom, csinálom Törökszentmiklósra érünk. A város szélén nagyon sokan szorgoskodnak a kertekben. Közéjük tartozik Németh Ferenc is, aki három évvel ezelőtt vásárolt itt 310 négyszögölt, nyolcezer forintért. Most az aszályt próbálja mérsékelni. Locsolóval öntözi a szomjazó növényeket. — Krumplit, mákot, petrezselymet, sárgarépát, bor.sót, babot és takarmányrépát ültetünk az idén. — Jut a terményekből a piacra is? — Nem kell oda járnunk. Megveszik a szomszédok. A répa pedig otthon kell a két tehénnek. Most vemhesek, az egyik hetedik hónapos, az már nem ad csak öt liter tejet naponta. A másik még csak három hónapja hordja a borját. Az még ad tizenegy litert is. — Akkor van munka bőven a ház körül. — Hajaj! Reggel a fejéssel kezdődik. Ma is fél négykor keltünk. A disznókat is meg kell etetni, van belőlük most nyolc. Mikor ezekkel végeztünk, kijövünk ide és itt folytatjuk a napot tizenegyig. Aztán meg megyek zöldet vágni, meg szénának valót. — Hogy bírja? Hány éves? — Május 25-én töltöttem be a hatvannyolcat. A korunkhoz képest, nekem és az asszonynak elég ez a dolog, de amíg bírom, én csinálom. * * * „Házunktája — kincses- bánya” — jut eszembe újra a mondat. És mégis a háztájiban dolgozók nem szívesen beszélnek a pénzről. Nem is gondolnak rá? Ez is elképzelhetetlen. De az is, hogy ez legyen az egyetlen mozgatóerő, ami ráveszi ezeket az embereket a korai kelésre és a késő estig tartó munkára. Hesz Viktor Gáspár Sándor a Magyar Sajtó Házában Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára tegnap a Magyar Sajtó Házában konzultáció keretében tájékoztatót adott a belpolitikai újságíróknak a termelés, a gazdasági munka segítésének, az üzemi demokrácia fejlesztésének feladatairól. Az eszmecserén részt vett Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Folytatódott a közgazdász vándorgyűlés Gazdasági életünk kulcskérdései — az árpolitika, a fejlesztés-leépítés, az exportorientáltság és az ezekkel kapcsolatos megyei teendők — voltak a központi témái a 18. közgazdász vándorgyűlés tegnap megkezdődött szekcióüléseinek. A nagyszabású szekszárdi tanácskozás második napján a több mint hatszáz résztvevő a munkakörének és az érdekeltségének megfelelő szekció ülésén, vitáin vett részt. A fő témákkal kapcsolatos központi elképzeléseket vezető közgazdászaink foglalták össze. Rendkívül nagy érdeklődés kísérte Csikós-Nagy Béla államtitkárnak, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előadását, aki az 1980. évi árrendezés irányelveit vázolta. Mint mondotta, értékarányos fogyasztói árrendszerre kell berendezkednünk, s meg kell oldanunk a belföldi és a külkereskedelmi árak összehangolását. Ez az utóbbi a feltétele annak, hogy külkereskedelemérzékeny gazdaságunkban reálisan mérhessük a hatékonyságot, mert hiszen erre csak a reális nemzetközi összehasonlítás alapján van lehetőség. Rámutatott, hogy az árrendszer kétszintűségének visszaállítása az egyik fontos cél, a kétszintű árrendszerben a termelői árszint számottevően alacsonyabb a fogyasztói árak színvonalánál. Nálunk egy olyan negatív kétszínűség jött létre, s van érvényben pillanatnyilag, amelyet a fogyasztói áraknál magasabb termelői árak jellemeznek. Gazdasági helyzetünk megköveteli, mondotta befejezésül, hogy amilyen mértékben lehetséges, az árrendszer jóváhagyott irányelvei már a közeljövőben átmenjenek a gyakorlatba. A megyei tanácsok vezetői, szakemberei — Császár Józsefnek, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettesének előadása alapján — külön szekció ülésen vitatták meg a megyék időszerű gazdasági feladatait. 1979 MÁRCIUSÁBAN a szocialista iparban foglalkoztatottak havi bérszínvonala — valójában a havi átlagbére — 3668 forint volt, s ez az első negyedév három hónapjában 6,2 százalékkal bizonyult többnek, mint tavaly, a megfelelő időszakban. Példánknál maradva: ha a népgazdaság számára az előbbi összeg a kötelező bérszínvonal, akkor úgy kell eljárnia, hogy fölvesz egy dolgozót, akinek a fizetése kerek négyezer forint, ám alkalmaz egy másikat is, akinek 3336 forintot ad, mert így nem növekszik a bérszínvonal. A bökkenője a dolognak a következő: mi legyen akkor, ha a népgazdaságnak két, ötezer forintos javadalmazást igénylő munkaerőre van szüksége? Hogyan gazdálkodjon úgy, hogy a bér- színvonalat tartsa? Hangsúlyozzuk, példánk elnagyolt, de érzékeltet valamit a bérszínvonal — a bérszínvonal-szabályozás — okozta dilemmákból. A bérszínvonal nem más, mint a vállalat által fölhasználható bér egy főre jutó nagysága, amely a bérszabályozás két fő típusának egyik alkotója: része a gazdasági szabályozók eszköztárának. A bér — s így a bérszínvonal is — mindig kettős funkciót tölt be: ösztönöz a termelésben, szabályoz az elosztásban. Az elv világos, a gyakorlati megvalósítás azonban nincs híján az ellentmondásoknak. Hozzátesszük, nem létezik tökéletes, minden követelménynek megfelelő bérezési rendszer, alapuljon az bér- színvonalon vagy bértömegen. Tudatosan kell vállalni a kedvező és a kedvezőtlen hatások egyeztetését, mérlegelését. Napjainkban a bérszínvonal alkalmazásának két főbb változata ismeretes. Az egyik: az irányító szervek — függetlenül a vállalat tevékenységétől — előírják az abszolút bérszínvonalat. Ez a gyakorlat főként a szolgáltató cégeknél, mint például a vil- lamosenergia-iparban jellemző. A másik: a bérszínvonal összefügg a vállalati gazdálkodás eredményeinek mutatóival, ha ezek jobbak, mint korábban voltak, akkor a bérszínvonal is jobb. azaz — meghatározott keretek között. előírt feltételek mellett — emelkedhet. Előre kiszámítható tehát az ilyen módszerrel dolgozó cégeknél, hogy bizonyos teljesítménytöbblet mennyi bérszínvonal-növekedést tesz lehetővé. Az élet persze, itt is tartogat egy „de” szócskát. Ha a vállalat nem tartja be a bérfejlesztés megengedett — a bérfejlesztési mutató által lehetővé tett — mértékét, hanem túllép azon, akkor meghatározott számítási kulcsok alapján a részesedési alapjából adóznia kell, gyakran progresszív módon; nagy ugrásokkal növekvő járulékot fizet az állami költség- vetésnek. Ez utóbbi korlátozás oka az, hogy lehetőleg szoros — megtervezett — keretek között kell tartani a béreket — a jövedelmeket —, mert ezek értéke csak akkor valós, ha minden tíz vagy száz forint teljesítmény mögött — áru, árujellegű szolgáltatás — fedezet áll. azaz ha vásárlási szándékainkat nem húzza át a kínálat alacsony volta. Idén márciusban a textiliparban a fizikai foglalkozásúak átlagbére 3199 forintot tett ki, s .az összefoglaló adat mögött az 5200 forintos keresetű szövő, kikészítő munkás éppúgy meglelhető, mint a betanuló idejüket töltő fiatal leányok 1860 forintos fizetése. A két végletből alakul ki — olykor sok fejtörés árán — a bérszínvonal, az a számadat, amihez a vállalatoknak tartaniuk kell magukat. Ott, ahol — például a technológia jellegéből következően — magas a szakmunkások, a műszakiak aránya, a bérszínvonalnak is magasabbnak kell lennie ott, ahol túlnyomó többségben betanított és segédmunkások dolgoznak. A termelőtevékenység jellege tehát lényeges eleme a bérszínvonalnak, ahogy gyakran a társadalmi szükségletek is — így az ún. hiányszakmákra csábítás érdekében alkalmazott magas bérszínvonal — kihatnak arra. Sokféle előny és hátrány találkozási pontja a bérszínvonalat megjelölő számadat. Áttételesen, lefékezve közvetíti a hatékonysági törekvések eredményeit, elősegíti a fölös munkaerő megtartását, az úgynevezett vatta-létszámot, mivel az alacsony át- lagkeresetűek bizonyos nagyságú csoportja teszi lehetővé a magasan kvalifikált szakmunkások megfelelő javadalmazását a bérszínvonal sérelme nélkül, a progresszív adózást elkerülve. EZ HÁTRÁNY, az viszont tévhit, hogy a bérszínvonal nem ad lehetőséget a differenciálásra. Módot nyújt erre, csakhogy teljesítménynövekedéshez köti a bérnövekedést, igaz, részleteiben nem egyértelműen. S ami summázat lehet: a bérszínvonal alkalmazásának ellentmondásossága nem magából a formából következik, hanem bérezési rendszerünk belső aránytalanságainak, feszültségeinek tükrözője. Lázár Gábor Szabadság az árokparton A Szolnok megyei Húsipari és Átlatforgalmi Vállalat csontozó üzemében naponta mintegy 200 mázsa húskészítményhez szükséges alapanyagot állítanak elő
