Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-22 / 144. szám

1979. Június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki téglagyárban havonta mintegy 400-500 ezer téglát égetnek ki. Képünkön a ■ nyers téglát tolják a kemencébe — Miért nem májusban lá­togat hozzánk — mutat a há­tam mögött tornyosuló szürke felhőkre Varga Imre, a Héki Állami Gazdaság igazgató- helyettese. — Ha egy hónap­pal ezelőtt hozott volna esőt, még tiszteletbeli vízfakasz- tónak is megtettük volna. A hatalmas, amerikai ön­tözőgép monstrum mellett állunk. Az önműködően elő­regördülő berendezés a bú­zában hosszan elnyúlva per­metezi a növényt. Ennek a táblának még érdemes vizet adni, itt még zöldek s nem kényszeréretten sárgák a ka­lászok. Mire jó a komplex brigád? — Március 23-a óta öntö­zünk — tájékoztat az igazga­tó-helyettes — 42 berendezé­sünk működik. Április elejé­től napi 14, május második hetétől pedig 21 órán keresz­tül szórja a vizet minden gép. Az esőt viszont így se sike­rült pótolni. A jó felkészülés, a szervezetten mozgatott ha­talmas apparátus ellenére 100—300 milliméter csapadék hiányzik a talajból. A búza egyharmadát is megöntözték, ám ennek ellenére legalább 10—15 százalékkal kisebb lesz az átlagtermés, mint tavaly. — A répa és a kukorica vi­szont igen szépen mutat — vált témát Varga Imre. — A mesterséges vízellátás segít­ségével ezeknél a növények­nél még nem mondtunk le a tervezett hozamokról. Az állami gazdaság szak­emberei a veszteségek pótlá­sára is gondoltak. S az intéz­kedéseknek már most is_ lát­szik az eredménye, hiszen az üzem eddig az elmúlt évihez képest 22 százalékkal több tejet értékesített. A csapa­dékhiány pótlására is meg­mozdult mindenki. Ördög Sándor, aki a Fermhand egyik irányítója, a traktor nyergéből szállt le öntözni. — Nem olyan nagy ügy ez — vélekedik az esőköpenyes, gumicsizmás férfi. Most itt van rám szükség, hát ide jöttem. Majd -ha szorít az aratási gépszemle, vissza­ülök a traktorra. Munkácsi János kerületve­zető elégedetten nyugtázza a választ. — Ez az előnye is megvan a komplex brigádoknak — mondja. — így senki se érzi magát sértve, ha a végered­mény érdekében néha az ere­deti szakmájától eltérő mun­kát kell ellátnia. Mindenki tudja: ez is azért történik, hogy év végén ne kelljen szé­gyenkeznie senkinek. Víz és egy kis akarat Hatalmas zuháré dobol az ablakon, nem csoda, hogy Olasz József, a kunszentmár­toni Körösmenti Termelőszö­vetkezet főmérnöke az irodai nyilatkozat mellett dönt. — Jaj, csak el ne állna még vagy három napig — bukik ki a kívánság a szak­emberből. — A -kalászosok háromnegyed részén nálunk már nem segít az eső, de a többi növény sokat fejlődne. A Körösmenti Tsz-ben nem voltak elég előrelátóak a szakemberek, a 9 ezer 500 hektár szántóból alig több mint 1000 hektár megöntözé- sét tervezték. A berendezé­sek nagy része is régi, el­avult, a kultúrák igényeit megközelítő vízellátást a munkaerőgondok is nehezítik. — Most már éjjel-nappal öntözünk — szólal meg Olasz József. — A függetlenített ve­zetőket is beosztottuk a gé­pek mellé, így próbáljuk át­hidalni azt az időt, amíg a diákokra nem számíthatunk. Bár túl sok jelentkezőben közülük sem dúskálhatunk... Kérdem a főmérnököt: ko­rábban miért nem vásárol­tak több berendezést? — Nem nagyon jutott rá pénz — válaszolja, de aztán maga is úgy érzi, hogy az in­doklás nem éppen állja meg a helyét, mert így folytatja: — Az biztos, hogy nagyobb teljesítményre lennénk képe­sek. Főképp ha az egysze­rűbb, olcsóbb módszereket választjuk. Itt van például a felületi vagy a mélybarázdás öntözés. Ezekhez tulajdon­képpen alig kel! más, mint víz és egy kis akarat. Sajnos, elállt a zápor, ki­sütött a nap. A fullasztó pá­rában még nehezebb dolgoz­ni. Különösen annak, aki nem szokta a. vascsövek cipelését. Tokaji Ferenc magtáros és Rónyai Sándor gépkocsiveze­tő pedig az utóbbiak közé tartozik. Fésűs Sándor az év más napjain is a növényter­mesztésben dolgozik, de most ő is az árnyékba húzódva pi­henteti inas testét, amíg két társával beszélgetek. — Már leadtunk vagy hat kilót — vélekedik egyöntetűen a két férfi. — így legalább dupla, sőt tripla a hasznunk, mert az ingyen fogyókúra mellé jó kereset is társul, nem beszélve arról, hogy a megöntözött cukorrépa szin­te a szemünk láttára éled fel és nő tovább. A kék köpenyes, feltűrt nadrágos, mezítlábas téesz- tagok tehát egyáltalán nem vették zokon, hogy most egyelőre „locsolniuk” kell. Dékány András, az öcsödi Szabadság Termelőszövetke­zet elnöke így indokolja a döntést. Nemcsak rajtuk múlik — Nálunk is kevés az em­ber, de a 24 órás öntözésről ennek ellenére nem mondha­tunk le. Már régen rájöttünk, hogy ebben a térségben mes­terséges vízellátás nélkül biztonságos terméseredmé­nyekre nem számíthatunk. Ennek megfelelően bővítet­tük a gépparkunkat, és így készítettük a terveket is, ám a tovább fejlődésre nálunk se jut. mindig elegendő pénz. Most is szívesen vásárolnánk berendezést, ha kedvezőbb feltételek mellett hozzájut­hatnánk. Kombájnt már 10 ezer forint lefizetése ellené­ben átvehet az ember, az ön­tözőgépeknél szó sincs ilyen akcióról. Pedig az aszályt nemcsak a mezőgazdaságban dolgozók, hanem az egész or­szág érzi... A téeszelnök mondandójá­hoz még csak annyit: Szol­nok megye egyik legszaksze­rűbben öntöző, de nem túl „gazdag” üzemét vezeti, és véleményével sokak problé­májának adott hangot. Braun Ágoston Konténerben utazik a mész Befejeződött a mészszállí- tás és -rakodás korszerűsíté­se hazánk legnagyobb tim­földgyárában, Ajkán. Évente itt 50 ezer tonnányi meszet használnak fel, s ennek moz­gatása hosszú évekig nagy gondott okozott. A szállí .ás korszerűsítésére a gyár szak­emberei összefogtak a váci Hajó- és Darugyárral, ahol elkészítették a közös terve­zésű, 10 tonnás mészszállító konténereket, összesen 150- et gyártottak, -s velük teljes egészében kiszorították a ha­gyományos szállítási formát. A rakodást zárt rendszerű mészmű helyettesíti, így nemcsak a fizikai munkát szüntették meg, hanem meg­óvják a környezetet a mész- portól is. A korszerűsítéshez a vál­lalat támogatást kapott az országos rakodásfejlesztési alapból. A rendszer bemu­tató célokat is szolgál: pél­dájára alakítják ki a szál­lítást és a raktározást a többi hazai timföldgyárban. Kevesebb üzemanyaggal nagyobb teljesítmény Üj típusú Diesel-motorok gyártását kezdték meg — több évig tartó kísérletsoro­zat után — a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár­ban. Az úgynevezett hangolt feltöltésű motorok a Rába- MAN gépek t ovábbfejlesz- tett változatai. Kisebb a fo­gyasztásuk és nagyobb a tel­jesítményük az eddig gyár­tott motorokénál. Mezőgaz­dasági erőgépekbe és kamio­nokba építik be őket. Véget ért Gáspár Sándor kétnapos megyei programja (Folytatás az 1. oldalról.) szociális helyzete indokolja. Ugyanakkor ne fogják párt­ját a notórius segélykérők­nek. A beteglátogatás ta­pasztalatait elemezve szól­tak arról, hogy nem minden beteg beteg igazán. Néme­lyikük csak így álcázza ott­honi elfoglaltságát. Az üzemi rekonstrukció kedvező hatásainak mélta­tása mellett szóba került az is, hogy a keverőműhely ré­gi berendezéseinek kiszolgá­lásához mázsányi súlyokat kézi erővel kell mozgatni. Ilyen tények indokolják a további korszerűsítést. Gáspár Sándor a szakszer­vezeti bizalmiak előtt hang­súlyozta, hogy ebben a nem­zetközi gazdasági helyzetben nagy érdem, hogy a mostani szintet tartja a gyár. Fej­lődik az üzem, meg tudja újítani önmagát. Minden ják az üdülőhálózat fejlesz­tését, és a lehetőségek sze­rint kérésük meghallgatásra is talál. A jog és kötelezettség együt­tes érvényesüléséről szólva Gáspár Sándor hangsúlyoz­ta : aki nincs tekintettel a közösségre, az nem várhatja, hogy a közösség tekintettel legyen őrá. A SZOT főtitkárának programja tegnap délután Szolnokon, az SZMT szék- házában folytatódott, ahol az SZMT titkárai, osztály- vezetői, a szakmai szakszer­vezetek megyei titkárai, és a szakszervezeti kulturális szervek képviselőinek je­lenlétében Árvái István tá­jékoztatta a vendéget a me­gyei szakszervezeti szervek munkájáról. A megbeszélés résztvevői több kérdést intéztek a SZOT főtitkárához :— így- például azt, hogy várható-e az újító­jektív okok. A tények arra vallanak, hogy az üzemeket a gazdasági kényszer egyre inkább sarkallja az újítások­ra, az eddiginél korszerűbb műszaki eljárások alkalma­zására. A SZOT főtitkára a to­vábbiakban szólt arról, hogy a szakszervezeti tisztségvise­lők képzését felülvizsgálják. A dolgozókkal gondjainkról való többszöri beszélgetésről szólva azt mondta el Gáspár Sándor, hogy a Központi Bi­zottság határozataiból, állás- foglalásaiból adódó követ­keztetéseket minden üzem gazdasági és mozgalmi szer­veinek le kell vonni és azon az alapon kell — saját fel­adatukat mérlegelve — szót érteni a dolgozókkal. A SZOT főtitkára derűlá­tóan szólt távlatainkról. Hangsúlyozta, hogy jó poli­tikával. alkotó munkára kész emberek tömegével, jó ipar­Eszmecsere az SZMT székházában. Képünkön (balról jobbra) Gáspár Sándor, Árvái István és Andrikó Miklós gondjával együtt jó helyzet­ben van. A szakszervezeti munka különböző területeit érintve a SZOT főtitkára megemlí­tette, hogy az utóbbi nyolc évben tízezer hellyel nőtt a szakszervezeti üdülők befo­gadóképessége, mégis ke­vésnek bizonyul a beutalók száma. A SZOT vezetői egyébként a kormány tagjai­val való tárgyalásaikon min­dig központi kérdésnek tart­mozgalom fejlődése, hogyan alakul gazdasági helyzetünk, lesz-e változás a tisztségvi­selők képzésében, miért nem beszélünk többet gondjaink­ról a dolgozókkal. Gáspár Sándor részletesen válaszolt minden kérdésre. Többek között hangsúlyozta, hogy a műszaki értelmiség alkotó kedvének újításokban is megnyilvánuló kibontako­zását most sem gátolja sem­mi — legfeljebb néhol szub­ral és mezőgazdasággal ren­delkezünk — csupán —, kép­letesen szólva — az irány­tűt kell pontosabban beállí­tani és a kompressziót nö­velni, sok mindent jobban beszabályozni. Gáspár elvtárs kétnapos programja végeztével, tegnap az esti órákban visszauta­zott a fővárosba. Simon Béla Fotó: Temesközy F. Szürmeszövők Nem tévedés a cím: a szö­vésnél alkalmazott módszer­rel készítenek természetes nyersanyagból lakást díszítő szőrmetakarókat a békés- szentandrási Háziipari Szö­vetkezet öcsödi részlegében. Hogy hogyan: ezt mutatják be képeink. Az előre gondosan megtisztí­tott birkabőr.maradékot a kifeszített szálak közé húzza Légrádi Istvánné. Ezután az együtt dolgozó asszonypár ke­resztbe is húz szálakat, és azt egy kerettel üti össze a szőr­medarabokkal Az egybeszőtt birkaszőrt erős vasfésűvel „botolják" fel: nagy lendületet, erőt köve­telő munka A végeredményhez már csak a gondos nyi. rás, formázás hiányzik. Aztán a szőrme már hiánycikké is válik: bár itthon is keresett len­ne, így is kevés, amit az ARTEX-en kérész, tül az öcsödiek exportálnak Kőhidi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents