Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-21 / 143. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 21. KÜLPOLITIKA! * KORKÉP A gdanski hajógyárban átadták a szovjet megrendelőnek a „Szprut” óriásvontatót, mely jelenleg a legnagyobb ilyen típusú halászhajó a világon. A 7200 lóerős motoroknak kő szönhetően a hajó hatalmas hálókkal dolgozhat és 2 200 méter mélységig lehet vele halászni. Jövőre a gdanski hajógyár további négy ilyen hajót épít a Szovjetunió A lengyel ipar névjegye a gépek Az utóbbi esztendőkben a lengyel gépipar (beleértve az elektrotechnikai és elektronikus iparágakat is) évi közel tizenöt százalékkal növeli termelésének mértékét. A KGST-országokban, de egész Európában is, ez rekordnak számit. A dinamikus (ejlödéssel egyidejűleg ez az iparág jelenleg is komoly strukturális változásokon megy keresztül. Az egész ágazatban végzett beruházások, melyek jórészt importból származó berendezésekre és technológiákra épültek, lehetővé tették, hogy az elmúlt hét év alatt teljes mértékben felújítsák a termelő vállalatok, kombinátok, a tudományos-kutató és műszaki-szolgáltató bázis több mint 70 százalékát. Korszerűsítették Európa egyik legnagyobb hajógyárát, a gdy- niai Párizsi Kommün Hajógyárat; nemcsak a munka termelékenységét fokozták, de új, komplikált hajótípusok gyártásának beindítását is lehetővé tették. Lassan végétért a korszerűsítési folyamat a többi tengeri hajógyárban — Gdanskban és Szczecinben is. Kiépült a bielsko-bialai személyautógyár, a Czestochowa melletti Praszczeben a gépjárműipari berendezéseket előállító üzem. Űj traktorgyár építése kezdődött a Varsó melletti „Ur- sus” traktorgyár területén, részben külföldi kölcsönöket felhasználva. Beindult a színes televíziós készülékek gyártása, s gyors tempóban épül a Varsó melletti Pia- secznoban egy hatalmas képcsőgyár. Bővítették és modernizálták a népi Lengyelország egyik legfiatalabb iparágának a repülőgépiparnak termelési kapacitását is. A lengyel gépipar üzemei az építőgépek tíz legújabb prototípusát, ezen belül korszerű markológépeket és önjáró darukat adtak át sorozatgyártásra ; előkészület alatt áll a szovjet iparral folytatott kooperáció keretén belül egy több mint 10 tonnás dömper gyártása a lengyelországi és a KGST-or- szágok külszíni fejtésű bányái számára. Több új autótípus (többek között a „Polonéz” személyautó), teherautó és autóbusz gyártását kezdte meg a gép- járműipar. A repülőgépipar újdonsága többek között a „Dromader” mezőgazdasági repülőgép, egy kistávú .személyszállító repülőgéptípus, valamint a Szovjetunióban gyártott légibuszhoz szükséges, kooperációs alkatrészcsoport. A lengyel szerszámgépipar a hazai és a küföldi piacon újtípusú gépekkel és komplett, szám jegy-vezérlésű elektronikus termelővonallal jelentkezett. Tervezik egy új 200 km-es csúcssebességű villanymozdony gyártásának beindítását is. A lengyel hajógyárakban előkészületeket tettek a tengeralatti olaj- és gázkitermelést előkészítő fúrásoknál alkalmazott hajók gyártására. Mindez jelzi, hogy a lengyel hajógyártás' a standard „tömegáru”, vagy „darabáru” szállító-hajókról speciális hajók gyártására állt át; például a cseppfolyós gázok, vegyianyagok és konténerek szállítására épült hajókra, és halászhajókra, melyek egyidejűleg termelékeny, automatizált halfeldolgozó üzemek is. Az elmúlt években a lengyel gépek, berendezések, valamint komplett létesítmények exportja majdnem háromszorosára emelkedett, ezen belül a KGST-országok piacai viszonylatában több mint 370 százalékos a növekedés. A nagyszámú kooperációs szerződéssel — melyek a szocialista, valamint egy sor tőkés ország vállalataival fenntartott kapcsolatot jelentik — az elektromos gépipar a globális exportjövedelem közel 45 százalékát adja. Karol Rzemieniecki Húszéves a Haldex A Haldex Lengyel—Magyar Részvénytársaság húsz évvel ezelőtt azzal a céllal alakult, hogy a bányák melléktermékét, a meddőhányók „kincsét” hasznosítsa. A vállalatnak ma öt szénfeldolgozó üzeme van a bányák közelében és most épül a hatodik. A magyar partner szállítja a szükséges acélkonstrukciókat, a lengyel pedig a munkaerőről gondoskodik. A Haldex üzemei évente 5 millió tonna hulladékot dolgoznak fel, és ebből 400 000 tonna kőszenet nyernek. Ezenkívül nyersanyagokat szállítanak a cement- és kerámia-, valamint az építőipar számára. A lengyel szókincs A lengyel talán a legkeményebb szláv nyelvek egyike. Valószínűleg emiatt mondta a XIX. század egyik holland utazója: „A lengyel nem az ügyvéd nyelve, hanem a katonáé!” De nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy ezen a nyelven világirodalmi értékű alkotások szüléitek, prózában és költészetben egyaránt. A nyugati szláv nyelvek csoportjába tartozó lengyel legközelebbi rokonai a szlovák, a cseh és a szerb nyelvek. Lengyelül jelenleg 43 millióan beszélnek. Közülük 35 millió Lengyálországban, a többi külföldön él. A ma beszélt nyelv alapjában egységes. Nem tekinthető nyelvjárásnak a Tátra-vi- déki és a felsősziléziai kiejtésmód sem, kivéve a kasu- bák lakta területen, a Keleti-tenger partján elterjedt dialektust, amely azonban nem sokban tér el az irodalmi nyelvtől. A lengyel nyelv szókincse rendkívül gazdag. A mai lengyel nyelv nagyszótára, amelyet Witold Doroszewski, a már elhunyt nagy nyelvész vezette tudóskollektíva szerkesztett, 120 ezer szócikket tartalmaz az 1822 óta általánosan használt szavakból. Ha a szótár a XI. századtól előforduló szavakat, a modern kifejezéseket és a zsargont is tartalmazná, akkor szóállománya meghaladná a 350 ezret. A szókincs bőségét a szóképzés szinte korlátlan lehetősége tovább növeli. Rabka: gyermeküdülő R abka — aprócska város Lengyelországban, nevét mégis ismerik Európában. A kontinens egyik legrégebbi gyermeküdülőhelye található itt. A Krakkói Tudományos Társaság Balneológiái Bizottsága a múlt század közepe táján felfedezte, hogy a rabkai források vize magas jód és bróm tartalmánál fogva kiválóan alkalmas különböző betegségek gyógyítására. A városkában 1864-ben nyílt meg az első gyógyintézet, s 1887-ben a második, amelyet már kizárólag az egészségileg veszélyeztetett gyermekek számára építettek. Az ötlet, hogy elsősorban a gyógyulást kereső gyerekek részére alakítsanak ki ebben a szép környezetben gyógyüdülőhelyet, Maciej Ja- kubowski kiváló lengyel gyermekgyógyásztól származott. A professzor erőfeszítései nyomán évről-évre nőtt a gyógyulásra vágyó kisbetegek száma Rabkában. A nyitás évében 120.-an, az első világháborút megelőző esztendőben csaknem hétezren, 1939-ben pedig már harmincezren kerestek gyógyulást itt. Lengyelország felszabadulása után fejlődött ki igazán az üdülőhely, a leginkább veszélyeztetett szegény gyerekek előtt is megnyíltak kapui. A rabkai kórházakban és szanatóriumokban a második világháború után először a tüdővésszel kellett megbirkózni: a kezelésre szorulók száma akkor százezrekre rúgott. Ma a tuberkolózis lényegében már a múlt betegségének számít Lengyel- országban is. Rabkában napjainkban az asztmás, allergiás és reumatikus megbetegedéseket, a cukorbajt és fejlődési rendellenességeket gyógyítják. Időközben a kórházak és szanatóriumok korszerűsödtek, zsúfoltságuk megszűnt: egyszerre háromezer gyermeknek tudnak kényelmes elhelyezést biztosítani bennük. Gond azonban az imponáló fejlődés ellenére is akad: a gyermekek szórakoztatásának és nevelésének még nem lúd hiánytalanul eleget tenni a gyógyászati komplexum. Ezért a város vezetői a Nemzetközi Gyermekév alkalmából elhatározták, hogy hatalmas játszóligetet, sportközpontot, játékmúzeumot és bábszínházát létesít- tenek Rabkán. ATOM ÉS OLAJ Ijesztgetni akart a kancellár, vagy komolyan gondolta? Valószínűleg mindkettő benne foglaltatott abban, amit nemrég mondott: ha nem épülnek gyors ütemben és mind nagyobb számban atomerőművek, háború is keletkezhet az olajválságból. Az utóbbi hónapok eseményei érlelték meg Helmut Schmidt aggodalmát, főképpen az iráni olaj egy részének kiesése, a szaudi szállítások csökkentése, vagyis elbizonytalanodás azon a területen, amelyet a nyugati világ fő beszerzési forrásának tekint. Ha a rendelkezésre álló területek politikai vagy más okokból nagy mértékben kiesnének — így a kancellár — az energia biztosítására katonai akciók indulnának, és ez kiszámíthatatlan (vagy éppen jól kiszámítható) következményekkel járna. Elsősorban hazája „polgárjogi ellenállóihoz” intézte Helmut Schmidt e szavakat, azokhoz, akik az atomerőművek építésének korlátozását, vagy éppen megszüntetését követelik. Figyelmeztette őket, ne tüntessenek, ne álljanak ellen: a következő években és évtizedekben feltétlenül kiegyensúlyozottabbá kell tenni az energiatermelést, nem szabad olyan nagymértékben az olajra hagyatkozni, ahogyan ez ma történik. Kemény szavak, de menynyire indokoltak? Vessünk egy pillantást először az energiaellátás közeli s távolabbi jövőjére. Van-e ok a pánikra? Jelenleg a világ művelés alatt álló mezői kilencven milliárd tonna olajat tartalmaznak. Ez a mai fogyasztási ütem mellett harminc évre elég. A pontosan még föl nem mért, csak valószínűsített tartalékok nagyobbak: beleértve az Afrikában, a Déli- és az Északisarkon rejtőző kincseket, pesszimista becslések százhetven, az optimisták négy- százharminc milliárd tonnát sejtenek a mélyben. Ez tehát nem indokolja, hogy az államok egymás torkának essenek az elkövetkező félmásfél évszázadban. Kevésbé rózsás a kép, ha a fogyasztást tekintjük. Világátlagban húszévenként megkétszereződik az energiahordozók fölhasználása. Nagy ütem! Az Egyesült Államokban a föld lakosságának hat százaléka él, de ő maga a világ energiatermelésének harminc százalékát emészti fel — ezt nevezi ma már Carter elnöktől kezdve egy sor politikus és állam a kincs elfecsérlésének. Ne legyünk azonban egyoldalúak: valamennyien évről évre többet fogyasztunk, a hűtő- szekrények és az autók, a számítógépek és a radiátorok — megkövetelik a fűtő- hajtó erőt, ez a civilizáció és a fejlődés elengedhetetlen következménye. Az igény a jövőben is évről évre nőni fog, a világ kötelessége azonban, hogy ahol lehet, takarékoskodjon, s új meg új forrásokat tárjon föl. ,Mennyíre segíthet abbén az atom? Ma a világszükséglet mindössze néhány százalékát fedezi e termelési ág, de igen gyorsan fejlődik s a következő évtizedekben elengedhetetlenül szükség lesz rá, a mainál kiegyensúlyozottabb állapot, a gazdagabban kiaknázható források megteremtéséhez. Mellette — sőt előtte — a tudományos előrejelzések szerint a jövő század első felének sztárja a szén lesz, mintegy százötven —kétszáz évre elegendő fekete tartalékról tudunk. Az összkép tehát ma így fest: három fő energiaforrás áll majd a következő évtizedekben az emberiség rendelkezésére, az olaj, a szén és az atom. Most térjünk vissza ahhoz az aggodalomhoz, amelynek Helmut Schmidt adott hangot. A kancellár tudja, hogy belátható ideig az olaj marad a főszereplő, ez a legmozgékonyabb, a legsokoldalúbban fölhasználható anyag, a motorok lelke, a vegyipar alapja. Ebben az értelemben tehát igaza van, de ez az éremnek csak egyik oldala. Milyen álláspontot foglalnak el az olajtermelők? Pontosabban fogalmazva: mi az ő alapvető érdekük? Ezeknek az országoknak az a fő céljuk, hogy gazdaságukat a kor színvonalára emeljék, népüknek a mainál különb életkörülményeket biztosítsanak. Ehhez pedig egyetlen pénzszerzési forrásuk van, az olaj. © Nem érdekük tehát, hogy válságba taszítsák a fejlett ipari országokat, ellenkezőleg, át szeretnék venni technológiai eredményeiket, a gépeket, a műszereket, a gyártási technikát. „Nem akarjuk meginni olajunkat” — mondta a napokban az egyik arab állam képviselője. Nyilvánvaló, nem akarnak belefulladni saját olajukba. A termelő államok különböző politikai irányzatokhoz tartoznak, üzleti módszereik fölött még sok vita lesz. Végső soron azonban mégiscsak el akarnak adni. Ez a helyzet külcsa, nem pedig a kancellár által is emlegetett „világ-olaj-háború”. Tatár Imre Az elűzött sah Mexikóban A kedves (pénzes) vendégnek kijáró tisztelettel... (A teheráni Kayhan karikatúrája - KS’.) Uszoda az egyik szanatóriumban A gyógyulásra vágyó gyerekek
