Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-20 / 142. szám

Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXX. évf. 142. szám, 1979. június 20., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ■■■■ ■■-!• • I » • *11-J« ■ II II • •> «I II ■ ■■ .«I ■■■■■•■■■■■■■•■■■■•■■■■••■■■■■■•••■a ■« ■■■■■■ • ’ !•■■■■ a a • a. aaaaa i iái laaaa taaar aaai iaaai laai aaaaa laai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aasaaaaaaaaaaaaaaaaaa> aoeaaaaaaaeéfeaeaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaiaaaaaaaaaau aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaga II szerkesztőség postájából 4. oldal Gél: a szocialista nevelő iskola Beszámoló taggyűlésen pedagógusok között 5. oldal Nagy lépés a béke útján „ ... Elnök úr, meglehető­sen hosszú és nehéz úton ju­tottunk el találkozónkhoz, de az időt nem veszteget­tük hiába, és erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók.” Leonyid Brezsnyev mondot­ta ezeket a szavakat James Carterhez fordulva egyik pohárköszöntőjében. Nehéz lenne tömörebben, plasztikjj- sabban kifejezni a bécsi csúcstalálkozó előtörténetét és jelentőségét. Az amerikai magatartás miatt bizony sok víznek kél­lett lefolynia a Potomacon és a Moszkva folyón, amíg végre létrejöhetett Leonyid Iljics Brezsnyev és James Carter, vagyis a világ két leghatalmasabb országa ál­lamfőjének első személyes találkozója. Ennek előfelté­tele az volt, amit a kom­mentátorok oly régen a két ország viszonyának „kemény magjaként” értékelnek: újabb megállapodás a tö­megpusztító fegyverek kor­látozásának ügyében. Mindenki számára világos volt egy sajátos, döntő fon­tosságú kölcsönhatás, affé­le jótékony láncreakció, amelynek feltétele és első lépése a SALT—II. szerző­dés aláírása lenne, és amely­nek nyomán joggal várható mind a két ország, mind az egész nemzetközi helyzet érezhető javulása. Hosszú, nehéz küzdelem során, amelyben a Szovjetunió elvi következetessége a szükséges rugalmassággal párosult, most teljesült ez a feltétel és nem túlzás az a megál­lapítás, hogy az emberiség ma nyugodtabban nézhet a holnap elé, mint akár né­hány hónapja. A bécsi Hofburg Redou- ten-termében sorra került aláírás olyan történelmi je­lentőségű okmányt szentesí­tett — a parlamentek jóvá­hagyása előtt —, amely hu­szonkét oldalon 1985. decem­ber 31-ig rögzíti a két nagy­hatalom hadászati fegyver- rendszerének felső határát. Ez önmagában is óriási je­lentőségű megállapodás. De nem kevésbé fontos a meg­állapodásnak az a része, amely a mennyiségi korlá­tozások mellett szabályozza a minőségi fejlesztést is. Ma, amikor a tudomány — a hadtudomány is — roham­léptekkel halad, a puszta mennyiségi korlátozások már nem elegendőek. Jórészt ennek a gondolat­nak a jegyében nevezte szá­mos megfigyelő a SALT—II. aláírást „a csúcs csúcsának”. Hogy mennyire egy folya­mat fontos állomásáról és korántsem végéről van szó, arra jellemző Cyrus Vance amerikai külügyminiszter nyilatkozata is, amely sze­rint „bizonyos vagyok beh- ne, hogy lesz harmadik és negyedik SALT-szerződés is.” Carter pedig Brezsnyev tiszteletére mondott pohár­köszöntőjében így fogalma­zott: „...Amikor poharain­kat a SALT—II. terén elért sikereinkre emeljük, fogad­juk meg. hogy ugyanígy, a józan ész jegyében keressük tovább a megértés újabb te­rületeit.” Nemcsak a SALT-tárgya- lások és a szovjet—amerikai ■viszony, hanem az egész nemzetközi élet története a bizonyosság arra: a Szovjet­unión továbbra sem múlik ennek az óhajnak a valóra válása. Bécsj sajtókörökben egyértelműen hangsúlyozzák Leonyid Brezsnyev megnyil­vánulásainak, beszédeinek „higgadt széles-látókörűsé­gét, megalapozott érvelését”. „...Egyesek — jelentette ki például a szovjet állam­fő, az SZKP KB főtitkára — nyíltan arról álmodoznak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok összeütkö­zésbe kerül egymással. Né­peink és az egész világ kö­telessége, úgy értem, a mi és az Önök kötelessége i%, elnök úr, hogy megakadá­lyozzuk az ilyesféle elképze­lések valóra válását.” Minden jel arra mutat, hogy a természetes nehéz­ségek és elkerülhetetlen né­zeteltérések ellenére Bécs- ben az efelé vezető úton is nagy lépés történt. H. E. Magyar—bolgár barátsági nagygyűlés Szófiában Todor Zsivkov és Kádár János mondott beszédet Folytatódtak a hivatalos tárgyalások Tegnap délelőtt a magyar párt- és kormányküldöttség szálláshelyén Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának és Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának a vezetésével folytatódtak a magyar—bolgár hivatalos tár­gyalások. A magyar tárgyaló delegáció tagjai: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Púja Frigyes, a Központi Bizott­ság tagja, külügyminiszter és Sebestyén Jenő, a Magyar Népköztársaság szófiai nagy­követe. A bolgár tárgyaló de­legáció tagjai: Sztanko To- dorov. a BKP Politikai ' Bi­zottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke, Grisa Fűi- pov, a BKP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Petr Mla- denov, a BKP Politikai Bi­zottságának tagja, külügy­miniszter. Dimitr Sztanisev, a BKP Központi Bizottságá­nak titkára, Vladimir Vide- nov, a Bolgár Népköztársa­ság budapesti nagykövete és Szófiában folytatódtak a magas szintű bolgár-magyar tár­gyalások. Képünkön: Kádár János és Todor Zsivkov a meg­beszélések szünetében Milkov Balev, a BKP KB tagja, kabinetfőnök. A tárgyalásokon vélemény- cserét folytattak a nemzet­közi helyzet időszerű kérdé­seiről, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomról. Hangoztatták, hogy egyezte­tett külpolitikát folytatunk, a Szovjetunióval közös úton haladunk, a Varsói Szerző­dés, a KGST keretében te­vékenykedünk, s a nézetek azonossága határozza meg nemzetközi tevékenységün­ket. Aláhúzták: korunk fő meghatározója az erőviszo­nyok kedvező megváltozása a béke, a szocializmus, a de­mokrácia, a társadalmi ha­ladás erői javára. Ezen erők harca eredményeként a nem­zetközi viszonyok alakulási­nak meghatározó tényezője az enyhülés a különböző tár­sadalmi rendszerű országok között. Ennek kapcsán üd­vözölték a bécsi csúcstalál­kozó eredményeit, a SALT— II. aláírását, amely újabb nagy horderejű megállapo­dások kiindulópontja lehet, előmozdítva a további lesze­relés ügyét. A kora délutáni órákban a magyar párt- és kormánykül. döttség Szófia dolgozóinak képviselőivel találkozott: az Univerziade csarnokban bol­gár—magyar barátsági nagy­gyűlést tartottak. A zászlók­kal, transzparensekkel díszí­tett. impozáns méretű ter­met hétezren töltötték meg; ott voltak a bolgár főváros nagyüzemeinek, intézményei­nek és iskoláinak küldöttei, közöttük teljes létszámmal képviseltették magukat a kö­zös magyar—bolgár vállalko­zás. az lntranszmas dolgozói. Felcsattanó tapssal, „Druzs- ba, druzsba” (barátság) ki­áltással köszöntötték a nagy­gyűlésre érkező magyar és bolgár vezetőket, az elnök­ségben helyet foglaló Kádár Jánost és Todor Zsivkovot. Elhangzott a magyar és a bolgár himnusz, majd Petr Mezsdurecski, a szófiai ta­nács végrehajtó bizottsága el. nőkének megnyitóját köve­tően Todor Zsivkov emelke­dett szólásra. TODOR ZSIVKOV: Együtt dolgozunk a fegyverek és háborúk nélküli világért Tisztelt Kádár Elvtárs! Kedves Magyar Elvtársak! Elvtársnők és Elvtársak! Fővárosi Dolgozók! Vendégeinket — saját nyel­vükön — „barátoknak” sze­retném szólítani. Ez a szó magyarul majdnem ugyan­úgy hangzik, mint bolgárul. A tudósok, a nyelvészek bi­zonyára nyomon tudják kö­vetni, hogy milyen történel­mi ösvényeken érintkeztek egymással a közeli és a tá­voli népek. Harmincöt évvel ezelőtt né. peink, amelyek már évszáza­dok óta ismerték egymást, vállvetve indultak el a ba­rátság eme nagyszerű or­szágúján. Bolgárok és ma­Hús mindennap, aratóknak „repeta Előkészületek a jászdózsai Tarnamenti Tsz-ben rt Megszoktuk már, hogy a nyár derekán - az idén már az ele­jén - az aratás előkészületeiről esik a legtöbb szó... Be­szédtéma a gépszemle, az arató brigádok, a szállító csopor­tok kijelölése, felkészítése és az: hogyan gondoskodnak majd azok ellátásáról, akik a betakarítás nehéz munkáját végzik. Ezt teszik a jászdózsai Tarnamenti Tsz-ben is, ahol a kombájnosokkal együtt á szakácsok is készülnek az aratásra. A gazdaság korsze­rűen felszerelt, mutatós ét­teremmel ellátott 240 ada­gos konyhája egész éven át üzemel. Az állandó étkezők száma 140, közülük 80-an távoli telephelyeken dolgoz­nak. Nekik eddig is kihord- ták az ebédet. A nagy munka ezekben a napokban, az őszi árpa be­takarításával kezdődik a gazdaságban. Attól kezdve napi 100 adaggal többet főz­nek a konyhán. Menetrend­szerű jártatokat létesítenek az üzemi konyha és az ara­tóhelyek között. Légmente­sen záró edényekkel meg­rakott, zárt kocsikban hord­ják ki az ebédet. Az „aratós” szakácsnő sor­ra kérdezi a kombájnosokat. a szállítókat: mi legyen a másnapi menü. A „közkívá­natra” összeállított étlap szerint mindennap húst. tar­talmas leveseket, vagy a nagy hőséget enyhítő gyü­mölcsleveseket tálalnak majd a határban., Nem hi­ányzik az étlapról az ugyan­csak közkívánatra készülp egres, vagy meggymártás, á zöldbabfőzelék, a túrós, a mákos vagy az -almás rétes sem. Mindennapos a Márka, a Traubisoda, a feketeká­vé. Az aratás ideje alatt a kombájnosok és szállítók egy ebéd árán — 12 forintért — dupla porciót kapnak. A jásztelki Tolbuhin Tsz is a korszerűen felszerelt, 300 adagos üzemi konyha se­gítségével gondoskodik a dolgozók ellátásáról. Évköz­ben naponta 200 személyre főznek, köztük 55 nyugdíjas­ra. A géptelepen, a magtár­ban és a szaktelepen dol­gozók részére zárt gépko­csival és egy lovasfogattal hordják ki az ebédet. Az aratás ideje alatt 100 adaggal ők is többet főznek, az egyébként is tartalmas, 10 forintos áron fogyasztha­tó ebéd „feljavított” minő­ségben készül. A Jásztelken és Alattyánban. több mint 20 kilométeres körzetben dolgozó arató brigádnak itt is menetrendszerű járatok­kal hordják ki naponta az ebédet, a friss vizet, a hű­sítőket. gyarok immár négy évtizede haladnak együtt-, és nincs az az erő, amely letéríthetné őket erről az útról, vagy el­választhatná őket egymástól. Minden közös szerződésünk­ben és egyezményünkben benne foglaltatik az egymás iránti rokonszenv, a közös érdekek tudata, a kölcsönös segélynyújtási szándék, a kö­zös magasztos cél, a szocia­lizmus és a kommunizmus felépítése iránti kölcsönös felelősségérzet, a létező szo­cializmus vívmányainak meg­véd,ése testvéri közösségünk­ben. Ezért nincs szükség hosz- szas beszédre, amikor kö­szönteni kívánjuk a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait. Ök ugyanis nem első ízben járnak hazánkban. Mi is több alkalommal vendé­geskedtünk náluk. Éppen ezért, mindannyiunk nevében, nagy örömmel, szí­vélyesen üdvözlöm a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom jeles személyi­ségét. a következetes mar­xista—leninistát és interna­cionalistát. a bolgár nép nagy barátját. Kádár János elv­társat. Valamennyiünk nevében ugyanezen érzésekkel kö­szöntőm a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnökét, Lázár György elv­társat és a magyar párt- és kormányküldöttség minden tagját. Vendégeink személyében köszöntjük a magyar népet, amelyet közös harcunkban tanúsított bátorságáért, te­remtő akaratáért és közös ügyünkhöz való hozzájárulá­sáért szeretünk és tisztelünk. A közelmúltban mindany- nyian ugyanolyan büszkeség- gelu ünnepeltük a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját. Annál is inkább, mert a Ma­gyar Vörös Hadsereg sorai­ban bolgár forradalmárok, internacionalisták is harcol­tak. Örömmel köszöntjük a Magyar Népköztársaságot, amely magas szintű anyagi és szellemi kultúrával ren­delkező ország, hű szövetsé­gesünk és harcostársunk a fejlett szocialista társadalom építésében, a szocialista kö­zösség méltó tagja, nagy nemzetközi tekintélynek ör­vendő állam. Meggyőződésünk szerint a mai Magyarország sokoldalú fejlődéséért és kiemelkedő tekintélyéért a legnagyobb érd.em a magyar munkás- osztály harcos élcsapatát, a Magyar Szocialista Munkás­pártot, annak Kádár János vezette Központi Bizottságát illeti. A magyar elvtársakkal folytatott jelenlegi megbe­széléseinken ismét átfogó és józan számvetést készítet­tünk sokoldalú kapcsolata­inkról, arra törekedtünk, hogy a jövőbeli, az eddiginél is hasznosabb munka érde­kében minden tanulságot le­vonjunk. és körvonalazzuk a jövő új irányait. Mégeléged.éssel állapítottuk meg, hogy az utóbbi évek­ben párt- és kormányközi kapcsolataink, valamint or­szágaink társadalmi szerve­zeteinek kapcsolatai intenzí­ven fejlődtek, új, hasznos tartalommal gazdagodtak. A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése híven szolgálja legdrágább célkitűzésünket, a kommunista testvériség tisz­ta forrásainak megőrzését, népeink barátságának meg­szilárdítását. Az élet azonban mind ná­lunk. mind Magyarországon, mind a világ más tájain szüntelenül újabb és úiabb feladatokat vet fel. Az a kö­telességünk, hogy keressük ezeknek a feladatoknak a legjobb megoldásait. Így pél­dául rendkívül lendületesen fejlődik gazdasági együttmű­ködésünk ebben az ötéves tervben. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a gaz­dasági együttműködés új, korszerű formáinak felkuta­tására és feltárására. Itt megemlíthetem az egyes te­rületeken és ágazatokban ki­alakult szakosodást és ko­operációt, a harmadik piaco­kon történő közös fellépést, a tapasztalatcserét és a köl­csönösséget a szabadalmak alkalmazása terén, továbbá a tudomány és a műszaki fej­lődés célszerű irányítását: ál­talában tehát arra törek­szünk, hogy minden közös tevékenység minőségét és ha­tékonyságát javítsuk. Arra a közös megállapítás­ra jutottunk, hogy nem hasz­nosítjuk maradéktalanul a gazdasági együttműködés több fontos ágazatában, va­lamint a tudományos és kulturális cserében rejlő le­hetőségeket. Ezért megvitat­tunk és jóváhagytunk egy dokumentumot, amelynek rendkívüli távlati jelentősége van. Ez a dokumentum „A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kör zötti gazdasági és műSzaki- tudományos együttműködés és a szocialista gazdasági in­tegráció továbbfejlesztésének fő irányai az 1990-ig terje­dő időszakra” címet viseli. A bolgár—magyar kulturális és tudományos kapcsolatok to­vábbi fellendítésének az új kulturális és tudományos együttműködési egyezmény kétségkívül erőteljes ösztön­zést fog adni. A nemzetközi kapcsolatok területén közös internaciona­lista kötelességünk és első­rendű feladatunk az enyhü­lés megszilárdítása. . hogy minden ember számára bé­kés, munkás hétköznapokat, gyermekeik és unokáik szá­(Folytatás a 2. oldalon:)

Next

/
Thumbnails
Contents