Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 17.- Azt mondta a szomszédasszony, hogy szakállt növesztettél ...- Nem is olyan kis adag- Te megőrültél, Jenő?- Nem, de már van egy kis tapasztalatom abban hogy mi következik, ha későn jövők haza ... Ezen nevet a... — Mire akar szakosodni? — kérdezi a professzor a medikát. — Az orral akarok foglalkozni. — Érdekes... És melyik orrlyukkal? * * * — A feleségemmel naponta veszekszünk. Ezt már nem lehet kibírni! — panaszkodik Albert úr a barátjának. — Talán segítene, ha elutaznátok a tengerhez ... — Annak nincs semmi jelentősége, a feleségem kiváló úszó. * * * A papa kivesz az aktatáskából egy nagy tábla csokoládét és megkérdezi a gyerekektől: — Na, gyerekek, ki volt ezen a héten a legjobb, ki fogadott szót a mamának? — Te, papa! — hangzik a válasz. * * * A kezdő író bemegy a szerkesztőségbe, és letesz az asztalra egy üveg francia konyakot. A szerkesztő beteszi a konyakot a fiókba, azután szemrehányóan mondja: — Maga szörnyű ember! A tehetség hiányát jellemhibával igyekszik pótolni! * * * Csinos fiatal nő lép be az orvosi rendelőbe. — Vetkőzzön le! — mondja az orvos. — De doktor úr, nekem, csak a fogam fáj ... — Akkor rossz helyre jött. Én ugyanis a fülorvos vagyok! * * * — Főúr. nem emlékszik rám? — Honnan kellene önt ismernem? — Én vagyok az, aki egy órával ezelőtt megrendelte önnél azt a szeletet! * * * — Nagyon megváltoztál — mondja a feleség a férjnek. — öt évvel ezelőtt még boldog voltál, ha engem naponta csak néhány percig láthattál... — De drágám, én egyáltalán nem változtam meg — védekezik a férj, — hiszen nekem most is elég, ha téged naponta egy pár percig látlak! * * * — Miért vagy olyan ideges? — A férjem tegnap óta nem jött haza, és nem tudom elképzelni sem, hogy hol lehet. — örülj neki. Ha tudnád hol van, lehet, hogy még idegesebb lennél. * * * — Volt már büntetve? — kérdezi a bíró a vádlottat. — Igen, de az már nagyon régen volt... — Mikor? — Húsz évvel ezelőtt. — És mit csinált azóta? — Hogy-hogy mit? Ültem a börtönben. O telló szemében gyűlölet csillant. Hirtelen mozdulattal Des- demona fölé hajolt és összeszorított fogai között bősz haraggal sziszegte: — Halj meg, hitszegő asszony! Azzal megragadta a nyakát és fojtogatni kezdte. Ebben a pillanatban megszólal a telefon. Otelló egy pillanatig habozott, de a telefon szüntelenül csörömpölt, és így végül felvette a kagylót. — Itt Otelló beszél! — üvöltötte bele. — Üdv, Otelló. Itt Rodrigo. Azonnal gyere ki a kikötőbe. Üj kara- vellát bocsátanak vízre ... — Nem tehetem — felelte zordan Otelló. — Miért nem? — Megfojtom Desde- monát. Rodrigo sokáig nem felelt, csak a lihegése hallatszott a kagylóban, azután ezt mondta: . — Én persze nem szándékozom beavatkozni a magánéletedbe, mégis mutatkoznod kellene az emberek között. Várnak.. — Hadd várjanak! — harsogta Otelló, azza\ ledobta a kagylót és megint Desdemona felé fordult. — Halj meg, hűtlen asszony, halj meg! — sziszegte és megint torkon ragadta.' Ekkor megint megszólalt a telefon. Otelló kelletlenül lefejtette ujjait DesdemoJordan Popov: Megfojtom Desdemonát na torkáról és felvette a kagylót. — Te vagy az, Otelló? Itt Jágó. Sürgősen szükségem van rád. — Bocsáss meg, most nem érek rá. Tudod, éppen megfojtom Desdemonát. — Engedd meg, de más a szórakozás és más az üzlet. Itt pénzről van szó ... — Egy megveszekedett vasat sem adok! — üvöltötte Otelló és lecsapta a kagylót. Mit zaklatnak folyton! — jajdult fel panaszosan. — Az ember lélegzethez sem jut, folyton sürög-forog. százfelé szakad... Tulajdonképpen mit is akartam? Ö, megvan, Desdemona ... És megint nyakon ragadta hitvesét. — óvatosan, elrontod a frizurámat — mordult rá elégedetlenül Desdemona. — Halj meg, álnok asszony! Ekkor megint csör- rent a telefon. — Adj isten pajtás, itt Cassio beszél. Öltözz fel hamar, vegyél magadhoz pénzt és sattyogj el az áruházba. — Nem tehetem, öreg fiú. Éppen a feleségemet készültem megfojtani... — Desdemona nem szalad el előled, az import gépkocsivédő huzat azonban nem vár meg. — Jó, akkor rohanok — felelte Otelló és úgy, ahogy volt, kiszaladt az utcára. — Mennyire hányat- lanak az erkölcsök — állapította meg búsan Jágó. Bezzeg Shakespeare Otellóját az égvilágon semmi sem tudta eltéríteni a szerencsétlen Desdemonától, ez az alak pedig fogja magát és elmegy, hogy holmi vacak védőhuzatért tolakodjon! . .. Fordította: Gellért György [oLDX&-&yü!1öLc5 j— Balatoni szolgáltatóipar SZÜLETÉSNAP Két barátnő beszélget: — Holnap tartom a harmincadik születésnapomat... — Micsoda véletlen, én is. — De én először! Bocsánat... — Drága Józsi, szerelmem ... suttogja Margit. — De hiszen én Tibor vagyok! — Bocsáss meg, azt hittem, szerda van. Akasztófahumor Egy angolt a társával éppen akasztani készültek. Az angol — társát sírni látván — így szólt: „Gyáva! Nem vagy méltó arra, hogy felakasszanak!” * * * Egy gascogne-i és egy pi- kardiai legényt visznek akasztani. A pikardiai sír. A gascogne-i rászól társára: „Nem szégyelled magad?!” Mire a másik így felel: „Könnyű neked! Ti gascog- ne-iak hozzá vagytok szokva, hogy akasztanak benneteket!” * * * Egy akasztás előtt álló bűnöző felkiált: — „Akaratomon kívül történt, ha vétkeztem!”. Valaki a jelenlevők soraiból: — „Akaratodon kívül akasztanak is fel.” * .* * Egy veszélyes jelenetnél a filmszínésznő így fordul a rendezőhöz: — És mi lenne akkor, ha elszakadna a kötél? — Nagyszerű ötlet! — kiált lelkesen a rendező. Állati történetek- Csak akkor engedjük lebontani a házunkat, ha Hektor is kap egy garzonlakást az új lakótelepen! Mese
