Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 13. Légy jó mindhalálig Árvácska Ezen nevet a... Tetraciszhexondodekaéder A férj késő éjjel részegen érkezik haza. A felesége iro­nikusan megjegyzi: — Kíváncsi vagyak, hogy mára milyen mesét találtál ki... — Semmilyet. — És hihetek neked? — öcsém, lesz — dicsek­szik a kis Jurko. — Honnan tudod? —kér­dezi Katka. — Onnan, hogy a múlt­kor, amikor a mama beteg volt, húgom született, most pedig a papa beteg. — Ha nem dohányzom, nem tudok dolgozni. De most kénytelen vagyok tür­tőztetni magam, mert drá­gább lett a cigaretta. — Hát áklkor szívjál ke­vesebbet. .. — Nem, inkább kevesebbet dolgozom. — Nénikém, hiszen telje­sen kifulladtál! Miért jöttél fel a tizedik emeletre gya­log? — Lifttel akartam jönni, d,e egy táblára az van kiírva, hogy a lift négyszemélyes, én pedig csak egyedül voltam. — A férjem két napig volt a víkendházban és tel­jesen kimerülve jött haza... — Maguknak van víkend- házuk, szomszédasszony? — Nekünk nincs, de az igazgatójának igen. — A férjemnek van va­lakije. ,— Miből gondolod? — Abból- hogy valaki fel­varrta az ingére a gombot! — Hogy lehet az. hogy te. aki vegetáriánus vagy, sült kacsát eszel? — Egyszer egy héten böj­tölök. .. — A tudósok megállapí­tották, hogy a házasság gyakran az öngyilkosságtól ment meg. — Az öngyilkosság pedig a házasságtói... Nem árt, ha néha annak is tudatában van az ember, aminek nincs a tudatában, hanem csak az altudatában, ha szembenéz önmagával, és kikotorja lelki életének zu­gait is. Más bajom éppen nem lévén, elmentem hót Szved.lizsák Tihamér üzemi pszichológushoz, hogy néz­zen bele az altudatomba, és közölje velem, ha van vala­mi bajom... — Semmi... — mondtam kérdésére, hogy van-e va­lami bajom és panaszom. ,— Biztos? — kérdezte gyanakodva, miközben na­gyot ütött egy kalapáccsal a térdemre, gondosan kiforgat­ta szemgolyóimat, és rámki­áltott, hogy mennyi hatszor egy. — Majdnem biztos... Né­ha, nem mondom, szokott egy kicsit fájni a fejem, de ez ugyebár... — Szóval szokott a feje fájni, és más panasza nincs... Nos kérem, ha nem gondol majd soha a tetraciszhexon- dod.ekaéderre, akkor megéri, szaktársam, egészségben akár a nyolcvanat is — mondotta, és bele sem nézve az altu- datomba, már tuszkolt is volna kifelé. — Hogyha mire nem gon­dolok? — A tetraciszhexondode- kaéderre... Arra ne gon­doljon, és akkor semmi baj. — nyugtatott meg új fent, és én vidáman, füttyögve indul­tam neki életem hátralevő jó harminc esztendejének. Hiszen megmondta Szvedli- zsák Tihamér üzemi pszicho­lógus. hogyha nem gondolok arra az izére... megvan... a tetraciszhexondodekaéderre, akikor megérem akár a nyolcvanat is. És miért gon­dolnék én erre a tetraizére, erre a tetraciszhexondodeka­éderre, amikor azt sem tu­dom- hogy eszik-e. vagy isz- száik. soha nem is hallattam azt a nevet, hogy tetracisz­hexondodekaéder. .. Megnyugodva ballagtam hát hazafelé az úton, mint olyan ember, akinek nem más, mint egy üzemi pszicho­lógus jósolta meg, hogy nyolcvan évig fog élni, ha nem gond,ol a tetracisz­hexondodekaéderre. És mi­ért is gondolnék én a tetra­ciszhexondodekaéderre, mi­kor eleddig soha nem is hal-, lottam ezt a szót. hogy tet- raciszhexon... Hohó... Áll­junk csak meg! — Nem gondolni a tetra­ciszhexondodekaéderre ! — intettem magam megállva, mert észrevettem, hogy mi­óta azt mond,ta az orvos, hogy ne gondoljak a tetra­ciszhexondodekaéderre. mert akkor még a nyolcvan éve­met is megérem, azóta ál­landóan az jár az eszembe, hogy fikarcnyit se törődjek a tetraciszhexondodekaéder- rel... Nem is törődök. Én nem. Én aztán nem. Ott egye meg a fene, ahol van akár egyet­len nyomorult tetracisz­hexondodekaéder is. Én ugyan rájuk nem gondolok. Rájuk? Miért gondolom őket többes számban? Űristen, le­het, hogy nem is egy van, hanem több van. Sok. olyan tetraciszhexondodekaéder van, amire nekem nem sza­bad gondolnom, mert ha gondolok, akkor nem érem meg a holnapot sem, nem­hogy a nyolcvanat... Nem, és nem, és nem, és juszt sem gondolok rájuk. A tet- raciszra. A hexonra. A do­dekaéderre se. Semmire. Éjszakák óta tetracisz- hexondodekaéderekkel álmo­dok. Rémesek. Vigyorognak rám. És állandóan a fülembe suttogják, hogy ők a tetra- ciszhexondodekaéderek- és hogy nékem rájuk kell gon­dolnom. Nem gondolok! Nem és nem. Nem gondolok rá­juk. Nem. Nyolcvan éves ko­romig akarok és fogok is él­ni, ti átkozott tetracisz- hexondodekaéderek! Nyolc­vanig, igenis! Tegnap temettek. Éltem virágában. Emberek, ne gondoljatok a tetraciszhexon­dodekaéderre! Gyurkó Géza A jutalom — A kerület egy fiút és két lányt kér — mondta Fehér Piroska. Elgondolkod­va rágták ceruzájukat. Vé­gül Balázs Balázs szólalt meg: — Azt hittem, . az kap jutalmat, aki megérdemli. S most rájöttem, ennek még az ellenkezője sem igaz. — A többiek már ismerték a dörgést, csend volt. szoba- hőmérséklet. Balázs folytat­ta. — Mi négy fiú és egy lány nevét írtuk fel, ők dol­goztak a legjobban, számos fekvőtámaszt csináltak tör­ténelemórán, és legalább háromszáz Márka kupakot vittek vissza. ,— De a kerület —' mond­ta megint Fehér Piroska. Ha folytatnia kellett volna a mondatot, nem biztos, hogy sikerül neki. Szerencséjére. Riz Ottó közbevágott: — Nézzük a neveket, sor­rendben mondom. Gusztáv, Ödön, Kobold, Abigél, Ven­del. Levágjuk az első hár­mat, a jutalmat tehát Gusztáv, Ödön és Kobold kapják. Ilyen egyszerű. Ki jön mozi­ba? ,— Na nem — mondta Fe­hér Piroska, és Fekete Bar­na egyszerre. — A kerület egy fiút és két lányt kért, te pedig három fiút mondtál. — Hát jó. Kobold helyett legyen Abigél. A Kobold úgyis elég hülyén hangzik. — De a viselője egész év­ben jól dolgozott! — Abigél is! — De a kerület! — Legyetek konstruktí­vabbak — szólalt meg Bölcs Benő. — A kerület úgy ké­ri, hogy a háromból kettő fizikai, egy pedig értelmisé­gi származású legyen. Azért fordítva, mert tavaly is for­dítva volt. — Valamit nem értek — mondta Riz Ottó. :— ■ Nem miindegv. hogy valakinek honnan származik a munka- kedve? Leintették. — Gondolkozz inkább! Végül úgy döntöttek, hogy a jutalmat Gusztáv. Abigél és Vendel kapják. Vércso­portjuk ugyan nem egye­zett a kerület által kérttel, ám bízták a felsőbb szervek rugalmasságában. Ugyanígy a hajszín tekintetében is voltak eltérések — a kerü­let két vöröset és egy kéket kért. — de ezen hajfestéssel még lehetett segíteni. — Jó mondta Bölcs Benő. — A jutalmat tehát Gusztáv, Abigél és Vendel kapja, Ödönt és Kobaldpt pedig el­tesszük jövőre. Talán lesz olyan statisztika, melybe ők is beleférnek. Ki jön mozi­ba? — Baj van — mondta Fe­hér Piroska. — Most vettem észre az előjegyzési naptá­ramban három nevet: Rebe­ka, Szilárd és Gedeon. — Kik ezek? — hördült fel Fekete Péter. — Egyiket sem ismerem. — Rebeka és Szilárd éve­ken át kiemelkedően dolgo­zott — mondta Bölcs Benő, homlokának ráncait simít- gatva. Már a háború előtt is egészen kiváló munkát végeztek, de valami mindig közbejött: hol az ivararány tért el a kívánatostól, hol a szemük színe nem egye­zett. .. ,— És Gedeon? — vágott közbe Riz Ottó. Csönd lett. Gedeont nem ismerte senki. Bölcs Benő­nek rémlett valami... talán a Rákóczi-szabadságharc idején, mintha lett volna egy ilyen nevű egyén, aki­nek a jutalmat valami ók miatt nem tudták átadni... De nem szólt semmit. így azután Gedeont is megsza­vazták. — S mi lesz Ödönnel és Kohóiddal? — kérdezte Ba­lázs Balázs. — Ne izgulj -r- mondja Bölcs Benő — az ezredfor­dulóra ők is sorra kerülnek, az is lehet, hogy hamarabb. Reméljük, nem halnak meg addig. Föld S. Péter Szöveg nélkül (Mikus Sán­dor karikatúrája) Megjavult — Tudja kedves szom szédasszony, nem szeretném az orromat idegen emberek dolgába beleütni, de nem tudom, észrevette-e már, hogy a lánya az utóbbi idő­ben csak gyermekholmika: köt? — Persze hogy észrevet­tem. .. Végre már csinál va­lami értelmes dolgot és nem futkos folyton a fiúk után! Tiltakozás A fiú és a lány a park­ban ülnek egy pádon. A fiú hevesen átöleli a lányt, aki így tiltakozik: — Ezerig számolok, es ha addig nem hagyod abba, se gítségért kiáltok!

Next

/
Thumbnails
Contents