Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 13. Légy jó mindhalálig Árvácska Ezen nevet a... Tetraciszhexondodekaéder A férj késő éjjel részegen érkezik haza. A felesége ironikusan megjegyzi: — Kíváncsi vagyak, hogy mára milyen mesét találtál ki... — Semmilyet. — És hihetek neked? — öcsém, lesz — dicsekszik a kis Jurko. — Honnan tudod? —kérdezi Katka. — Onnan, hogy a múltkor, amikor a mama beteg volt, húgom született, most pedig a papa beteg. — Ha nem dohányzom, nem tudok dolgozni. De most kénytelen vagyok türtőztetni magam, mert drágább lett a cigaretta. — Hát áklkor szívjál kevesebbet. .. — Nem, inkább kevesebbet dolgozom. — Nénikém, hiszen teljesen kifulladtál! Miért jöttél fel a tizedik emeletre gyalog? — Lifttel akartam jönni, d,e egy táblára az van kiírva, hogy a lift négyszemélyes, én pedig csak egyedül voltam. — A férjem két napig volt a víkendházban és teljesen kimerülve jött haza... — Maguknak van víkend- házuk, szomszédasszony? — Nekünk nincs, de az igazgatójának igen. — A férjemnek van valakije. ,— Miből gondolod? — Abból- hogy valaki felvarrta az ingére a gombot! — Hogy lehet az. hogy te. aki vegetáriánus vagy, sült kacsát eszel? — Egyszer egy héten böjtölök. .. — A tudósok megállapították, hogy a házasság gyakran az öngyilkosságtól ment meg. — Az öngyilkosság pedig a házasságtói... Nem árt, ha néha annak is tudatában van az ember, aminek nincs a tudatában, hanem csak az altudatában, ha szembenéz önmagával, és kikotorja lelki életének zugait is. Más bajom éppen nem lévén, elmentem hót Szved.lizsák Tihamér üzemi pszichológushoz, hogy nézzen bele az altudatomba, és közölje velem, ha van valami bajom... — Semmi... — mondtam kérdésére, hogy van-e valami bajom és panaszom. ,— Biztos? — kérdezte gyanakodva, miközben nagyot ütött egy kalapáccsal a térdemre, gondosan kiforgatta szemgolyóimat, és rámkiáltott, hogy mennyi hatszor egy. — Majdnem biztos... Néha, nem mondom, szokott egy kicsit fájni a fejem, de ez ugyebár... — Szóval szokott a feje fájni, és más panasza nincs... Nos kérem, ha nem gondol majd soha a tetraciszhexon- dod.ekaéderre, akkor megéri, szaktársam, egészségben akár a nyolcvanat is — mondotta, és bele sem nézve az altu- datomba, már tuszkolt is volna kifelé. — Hogyha mire nem gondolok? — A tetraciszhexondode- kaéderre... Arra ne gondoljon, és akkor semmi baj. — nyugtatott meg új fent, és én vidáman, füttyögve indultam neki életem hátralevő jó harminc esztendejének. Hiszen megmondta Szvedli- zsák Tihamér üzemi pszichológus. hogyha nem gondolok arra az izére... megvan... a tetraciszhexondodekaéderre, akikor megérem akár a nyolcvanat is. És miért gondolnék én erre a tetraizére, erre a tetraciszhexondodekaéderre, amikor azt sem tudom- hogy eszik-e. vagy isz- száik. soha nem is hallattam azt a nevet, hogy tetraciszhexondodekaéder. .. Megnyugodva ballagtam hát hazafelé az úton, mint olyan ember, akinek nem más, mint egy üzemi pszichológus jósolta meg, hogy nyolcvan évig fog élni, ha nem gond,ol a tetraciszhexondodekaéderre. És miért is gondolnék én a tetraciszhexondodekaéderre, mikor eleddig soha nem is hal-, lottam ezt a szót. hogy tet- raciszhexon... Hohó... Álljunk csak meg! — Nem gondolni a tetraciszhexondodekaéderre ! — intettem magam megállva, mert észrevettem, hogy mióta azt mond,ta az orvos, hogy ne gondoljak a tetraciszhexondodekaéderre. mert akkor még a nyolcvan évemet is megérem, azóta állandóan az jár az eszembe, hogy fikarcnyit se törődjek a tetraciszhexondodekaéder- rel... Nem is törődök. Én nem. Én aztán nem. Ott egye meg a fene, ahol van akár egyetlen nyomorult tetraciszhexondodekaéder is. Én ugyan rájuk nem gondolok. Rájuk? Miért gondolom őket többes számban? Űristen, lehet, hogy nem is egy van, hanem több van. Sok. olyan tetraciszhexondodekaéder van, amire nekem nem szabad gondolnom, mert ha gondolok, akkor nem érem meg a holnapot sem, nemhogy a nyolcvanat... Nem, és nem, és nem, és juszt sem gondolok rájuk. A tet- raciszra. A hexonra. A dodekaéderre se. Semmire. Éjszakák óta tetracisz- hexondodekaéderekkel álmodok. Rémesek. Vigyorognak rám. És állandóan a fülembe suttogják, hogy ők a tetra- ciszhexondodekaéderek- és hogy nékem rájuk kell gondolnom. Nem gondolok! Nem és nem. Nem gondolok rájuk. Nem. Nyolcvan éves koromig akarok és fogok is élni, ti átkozott tetracisz- hexondodekaéderek! Nyolcvanig, igenis! Tegnap temettek. Éltem virágában. Emberek, ne gondoljatok a tetraciszhexondodekaéderre! Gyurkó Géza A jutalom — A kerület egy fiút és két lányt kér — mondta Fehér Piroska. Elgondolkodva rágták ceruzájukat. Végül Balázs Balázs szólalt meg: — Azt hittem, . az kap jutalmat, aki megérdemli. S most rájöttem, ennek még az ellenkezője sem igaz. — A többiek már ismerték a dörgést, csend volt. szoba- hőmérséklet. Balázs folytatta. — Mi négy fiú és egy lány nevét írtuk fel, ők dolgoztak a legjobban, számos fekvőtámaszt csináltak történelemórán, és legalább háromszáz Márka kupakot vittek vissza. ,— De a kerület —' mondta megint Fehér Piroska. Ha folytatnia kellett volna a mondatot, nem biztos, hogy sikerül neki. Szerencséjére. Riz Ottó közbevágott: — Nézzük a neveket, sorrendben mondom. Gusztáv, Ödön, Kobold, Abigél, Vendel. Levágjuk az első hármat, a jutalmat tehát Gusztáv, Ödön és Kobold kapják. Ilyen egyszerű. Ki jön moziba? ,— Na nem — mondta Fehér Piroska, és Fekete Barna egyszerre. — A kerület egy fiút és két lányt kért, te pedig három fiút mondtál. — Hát jó. Kobold helyett legyen Abigél. A Kobold úgyis elég hülyén hangzik. — De a viselője egész évben jól dolgozott! — Abigél is! — De a kerület! — Legyetek konstruktívabbak — szólalt meg Bölcs Benő. — A kerület úgy kéri, hogy a háromból kettő fizikai, egy pedig értelmiségi származású legyen. Azért fordítva, mert tavaly is fordítva volt. — Valamit nem értek — mondta Riz Ottó. :— ■ Nem miindegv. hogy valakinek honnan származik a munka- kedve? Leintették. — Gondolkozz inkább! Végül úgy döntöttek, hogy a jutalmat Gusztáv. Abigél és Vendel kapják. Vércsoportjuk ugyan nem egyezett a kerület által kérttel, ám bízták a felsőbb szervek rugalmasságában. Ugyanígy a hajszín tekintetében is voltak eltérések — a kerület két vöröset és egy kéket kért. — de ezen hajfestéssel még lehetett segíteni. — Jó mondta Bölcs Benő. — A jutalmat tehát Gusztáv, Abigél és Vendel kapja, Ödönt és Kobaldpt pedig eltesszük jövőre. Talán lesz olyan statisztika, melybe ők is beleférnek. Ki jön moziba? — Baj van — mondta Fehér Piroska. — Most vettem észre az előjegyzési naptáramban három nevet: Rebeka, Szilárd és Gedeon. — Kik ezek? — hördült fel Fekete Péter. — Egyiket sem ismerem. — Rebeka és Szilárd éveken át kiemelkedően dolgozott — mondta Bölcs Benő, homlokának ráncait simít- gatva. Már a háború előtt is egészen kiváló munkát végeztek, de valami mindig közbejött: hol az ivararány tért el a kívánatostól, hol a szemük színe nem egyezett. .. ,— És Gedeon? — vágott közbe Riz Ottó. Csönd lett. Gedeont nem ismerte senki. Bölcs Benőnek rémlett valami... talán a Rákóczi-szabadságharc idején, mintha lett volna egy ilyen nevű egyén, akinek a jutalmat valami ók miatt nem tudták átadni... De nem szólt semmit. így azután Gedeont is megszavazták. — S mi lesz Ödönnel és Kohóiddal? — kérdezte Balázs Balázs. — Ne izgulj -r- mondja Bölcs Benő — az ezredfordulóra ők is sorra kerülnek, az is lehet, hogy hamarabb. Reméljük, nem halnak meg addig. Föld S. Péter Szöveg nélkül (Mikus Sándor karikatúrája) Megjavult — Tudja kedves szom szédasszony, nem szeretném az orromat idegen emberek dolgába beleütni, de nem tudom, észrevette-e már, hogy a lánya az utóbbi időben csak gyermekholmika: köt? — Persze hogy észrevettem. .. Végre már csinál valami értelmes dolgot és nem futkos folyton a fiúk után! Tiltakozás A fiú és a lány a parkban ülnek egy pádon. A fiú hevesen átöleli a lányt, aki így tiltakozik: — Ezerig számolok, es ha addig nem hagyod abba, se gítségért kiáltok!
