Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 13. KÜLPOLITIKÁI Algéria Próbatétel után Amikor olyan markáns egyéniség, olyan nagyte­kintélyű államférfi távozik az élők sorából, mint Hu- ari Bumedien, akkor bizo­nyos fokig indokoltak a szélsőségbe hajló feltevé­sek, a merész utódlási kombinációk. Algéria ése- tében azonban minden jóslat csődöt mondott. Nem keletkezett mélyreható bel­politikai válság, nem rob­bant ki elkeseredett hatal­mi harc a megüresedett ál­lamfői posztért, nem követ­kezett be meredek jobbol­dali fordulat, sőt arról sem lehet beszélni, hogy meg­torpant volna a Bumedien nevével fémjelzett forradal­mi folyamat Algériában. a forradalom iskolája A Guardian című londoni lap közel-keleti szakértője találóan állapítja meg, hogy az összes arab forradalmak közül az algériait övezi a leg­általánosabb csodálat, mert az elmúlt negyedszázad alatt lezajlott forradalmak közül ez az egyetlen, amely többé- kevésbé hű maradt ahhoz, amiért eredetileg, harcolt: a függetlenség, a radikális tár­sadalom- és gazdaságpolitika eszméjéhez, az elnyomottak eltökélt támogatásához szer­te a világon. A magyarázat Részben abban rejlik, hogy talán egyetlen arab nemzet sem hozott akkora áldozatot haladó rendszeréért, mint az egymillió mártír országa, amely nyolcéves felszabadító háborúban vívta ki függet­lenségét. Ebből az „iskolá­ból” kerültek ki azok az áll­hatatos és következetes po­litikusok, akik Bumedien harcostársaiból most Bume­dien örököseivé lettek. önmagában is sokatmondó tény, hogy Bumediennek nem egy, hanem több utóda van. ö még egy személyben volt államelnök, a Nemzeti Fel- szabadítási Front (FLN) fő­titkára, miniszterelnök és nemzetvédelmi miniszter. A köztársasági elnök posztján és a párt főtitkári tisztségé­ben Bendzse.did Sadli ezre­des lépett Bumedien öröké­be, de ő már várhatóan két alelnökkel osztja meg az ál­lamvezetés munkáját, míg miniszterelnökké a korábbi belügyminisztert, Mohamed Ben Ahmed Abdelghanit ne­vezték ki. Ez az újfajta mun-' kamegosztás nem holmi kényszerű kompromisszum eredménye, hanem annak az intézményesítési folyamatnak a része, amelyet még Bume­dien indított el, de amelynek a betetőzését, gyakorlati ki­vitelezését már nem érhette meg. A Nemzeti Charta A demokratikusan válasz­tott politikai intézmények ki­építése valójában 1976 nya­rán kezdődött, amikor széles körű vita után népszavazás­sal hagyták jóvá Algéria Nemzeti Chartáját. Ez a do­kumentum lefekteti az. algé­riai forradalmi átalakulás ideológiai alapjait, politikai, társadalmi céljait, módszere­it. Állást foglal a hemzeti függetlenség megszilárdítása, a kizsákmányolástól mentes társadalom felépítése és a személyiség ■ szabad kibonta­koztatása mellett. A. Charta elismeri ugyan a nem ki­zsákmányoló jellegű magán- szektor létjogosultságát, hangsúlyozva, hogy az nem válhat sem a hatalomátvétel, sem a kapitalizmushoz való visszatérés kiindulópontjává. Már a Nemzeti Charta elő­irányozta, hogy a szocialista irányú átalakulás kiteljesíté­se, elmélyítése érdekében po­litikai élcsapatpárttá szerve­zik át a felszabadítási fron­tot, amely a francia gyarma­tosítók ellen vívott függet­lenségi háború idején szüle­tett, s amely már sem jel­legében, sem, szerepét, (ha­táskörét tekintve nem felelt meg az új követelmények­nek. (Erre vall az is, hogy csaknem másfél évtized telt el az előző FLN-kongresszus óta.) A kongresszus olyan idő­pontban ült össze, amikor a belső és a külső reakció Bu­medien halálát kihasználva megkísérelte letéríteni Algé­riát a maga választotta for­radalom útjáról. A nyomás­sal párosult kísérlet kudar­cot vallott. A párt kongresz- szusa egyértelműen megerő­sítette hűségét és elkötele­zettségét az antiimperialista harc, a szocialista orientáció mellett. A kongresszuson jó­váhagyott program előirá­nyozza a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló gazdasági, társadalmi és kulturális át­alakulás elmélyítését, a nem­zeti függetlenség erősítését. A párt szervezeti szabályzata kimondja, hogy az ÍFLN a társadalom vezető ereje a szocialista irányú fejlődés út­ján. A párt dokumentumai­ban úgy foglalt állást az an­tiimperialista harc, a nem­zeti felszabadító mozgalmak támogatása mellett, hogy egyúttal fontos feladatának tekinti az együttműködés erősítését a szocialista orszá­gokkal, a világ összes haladó erőivel. A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság megvá­lasztása után értelemszerűen megszűnt a Forradalmi Pa­rancsnoki Tanács, amely a kongresszusig az FLN legfel­sőbb vezető testületé volt. Bendzselid Sadlit már a kongresszus választotta meg a párt főtitkárává, és nép­szavazás útján emelték őt a köztársaság elnöki tisztségébe. Hosszú ideje Bumedien egyik legközelebbi harcostársaként, bizalmas munkatársaként tartják számon. Bonyolult feladatok Bumedien örököseire fon­tos feladatok várnak. A párt alapszervezeteinek létrehozá­sa, a különböző szintű irá­nyító szervek kiépítése a jövő év nyaráig tart. Nem kétsé­ges, hogy ennek a munkának döntő szerepe van az intéz­ményesített haladó rendszer megszilárdításában, azoknak a politikai biztosítékoknak megteremtésében, amelyektől a szocialista átalakulás foly­tatása, jövője függ. Nem ke­vésbé fontos az új négyéves gazdaságfejlesztési terv elő­készítése, hiszen a kongresz- szus az állami és a szövetke­zeti szektor erősítésére, kiter­jesztésére szavazott. Ismere­tes, hogy az állami szektor adja az ipari termelés 90 szá­zalékát, s az agrárreform eredményeként több ezer ter­melőszövetkezetben tömörí­tették a parasztságot. Az őrségváltás zökkenő- mentesen, megrázkódtatások nélkül ment végbe a külügy­miniszter posztján is. Abdel-■ aziz Buteflika utódául Moha­med Szeddik Benjahiát ne­vezték ki, aki korábban Al­géria moszkvai nagykövete volt, s akinek egyik legelső külföldi útja éppen a szov­jet fővárosba vezetet't. Ben- jahia és Gromiko találkozó­ján teljes egyetértésben ítél­ték el az egyiptomi—izraeli különbékét, amely akadályoz­za az izraeli agresszió. köve­telményeinek a. felszámolását, mindenekelőtt a palesztinai arab nép nemzeti jogainak érVényesítését. B. S. Havanna tartomány A spanyol gyarmatosítók­tól örökölt közigazgatási rendszert Kubában 1976- ban alapvetően megrefor­málták: az új közigazga­tás figyelembe veszi az egyes területek gazdasági, társadalmi adottságait és fejlődésük távla'ti lehető­ségeit. E változtatások so­rán kapott önálló tarto­mányt rangot a fővárost körülvevő vidék is. E hagyományos mezőgaz­dasági területen, ahol a gazdag cukornádtermést 11 cukorgyár dolgozza fel, a terméshozam jelentős növelése várható a forra­dalom éveiben épült víz­tároló rendszerekre ala­puló öntözéses gazdálko­dástól, s a most épülő erőműtől, amely elkészül­tekor egymaga több ára­mot termel majd, mint 1959-ben az egész ország. A képen: A Santa Cruz-i szeszgyár hatalmas lepárló berendezése, amelyben nagymennyiségű rum ké­szül exportra is. Ezer színnel dolgozik ál­landóan Gisela Götze, a fia­tal erfurti mémöktnő, hogy 1200 esztendős városát mél­tó köntösbe öltöztesse. A vá­rost lüktető élete, a Gera folyó ágai közötti festői táj, csodálatos középkori műal­kotások, pompás új épüle­tek gazdagon díszített hom­lokzatú régi patríciusházak teszik különösen vonzóvá. Ehhez járul az utóbbi idő­ben a fiatal mémölknő tevé­kenysége. Egymás után újították fel a romantikus nevű — a „Vö­rös Ökörről”, a „Szárított Halról”, a „Zöld Papagáj­ról”, a „Koronás Csukáról”, a „Koronás Oroszlánról”, a „Kis Viaszhegyről” elneve­zett —• keres k ed,óh ázak homlokzatát. Különösen nagy gondot fordítottak a „magas liliom” nevű épület helyre­állítására. Az 1300-as évek­ben épült cisztercita kolostor 1472-ben leégett. A palota ezután nyerte el mai for­máját, és a XIX. századig a város magas rangú vendé­geinek szállásaként szolgált. Olyan hírességek laktak itt, mint Luther Márton, vagy Gusztáv Adolf svéd király. Ma az erfurtiak történelmi épülete stílszerű éttermül szolgál: berendezéséhez fel­használták a régi belső épí­tészeti emlékeket. Gisela Thüringia megye székhelyén, Erfurtban nemcsak az 1200 éves városközpont újul meg.. Új, korszerű lakótelepeken, korszerű lakásokban lakik már a váiros családjainak egynegye­de. Götze és munkatársai a tör­ténelmi épületek festésénél nem arról döntenek, hogy melyik szín lenne a legtet­szetősebb. A Fischmarkt-on álló, 1562-ben épült „Vörös Ökör”-ház felújításakor nem kevesebb, mint 450 színpró­bát készítettek. A végső színt a falmaradványokból vett mikroszkopikus elemzé­sek alapján határozták meg. Védelem alatt áll a „Nagy Bárka” elnevezésű régi vá­rosrész két épülete. Ezeknél is arra törekszenek, hogy a helyreállítás ne csak a régi külsőt, de az eredeti színe­ket is tükrözze. . — Gyakran 10—20 javas­lat alapján döntünk az egyes épületek színeiről. Mert hisz nemcsak a falak­ról, d,e a kapukról, abla­kokról. díszekről, rácsokról és sok más egyébről is szó van — mondja a mérnöknő. Persze a felújítás nemcsak a történelmi épületeket érinti. A szomszédos házak színei­nek harmonizálniuk kell a védett épületekével. Tavaly fejeződött be Er­furt fő kereskedelmi utcá­ja, az Anger megfiatalítása. Mintegy 24 millió márkát fordítottak 120 lakóház, üz­let- és vendéglő korszerű­sítésére. A sugárúton évszá­zadokkal korábban Luther, Goethe, Schiller, sőt Napóle­on is szívesen sétálgatott, ma naponta mintegy 60 ezer já­rókelő gyönyörködik a meg­újult Anger pompájában. A Nagy Bárka Merkstras- se közötti városrészben je­lenleg 44. négyszáz évnél idősebb ház teljes: felújítá­sát végzik. Az építőik nagy gondot fordítanak, hogy a korszerűsítés ne változtassa meg az épületek történelmi jellegét. G. I. UNCTAD-V. Konferencia Manilában „Egyetlen nemzet, szerve­zet vagy közösség: sem old­hatja meg egyedül a gazda­sági bajok orvoslásának és a szegénység leküzdésének problémáját. .. A gazdag or­szágok hosszútávú stabilitá­sa nem képzelhető el a vi­lággazdaság gyökeres átren­dezése nélkül” — mondotta többek között Waldheim ENSZ-főtitkár az UNCTAD Manilában összeült tanács­kozásán megnyitójában. Az ENSZ kereskedelmi és fej­lesztési konferenciája, amely most ötödik ízben ült össze, május 7-én kezdte meg mun­káját a Fülöp-szigetek fővá­rosában. A viták középpont­jában ezúttal is elsősorban a fejlődő országok gazdasági problémái, illetve a világke­reskedelem helyzete áll. E kérdé­sek végig­kísérték a szervezet másfél év­tizedes történetét; a most napirendre kerülő témák zö­me szerepelt az utolsó. Nai­robiban tartott konferencia javaslatai közt is. Sőt, az azóta eltelt 3 év alatt szá­mos területen csak fokozód­tak a harmadik világ gaz­dasági nehézségei: változat­lanul csökken a fejlődő or­szágok; exportjának vásár­lóértéke, s e cserearány- romlás több nyersanyag piacának stagnálásával pá­rosul. Súlyosbodott a fejlő­dők eladósodása is, — tar­tozásuk ma már meghalad­ja a 200 milliárd dollárt! A gazdasági, pénzügyi gondok összességében igen veszélyes, tendenciát jeleznek: a kü­lönbségek csökkenése helyett egyenesen növekszik a har­madik világ gazdasági le­maradása. Érthető, ha a manilai kon­ferencián részt vevő másfél száz ország képviselői a ta­nácskozás hetei alatt számos kérdésben éles vitákra szá­míthatnak. Az előkészületek értékelése legjobb esetben is csak korlátozott, részleges eredmények elérését sejteti: a legerősebb kapitalista or­szágokat saját gazdasági ba­jaik előreláthatólag minden komolyabb engedménytől visszatartják. A napi­renden szereplő egyik leg­fonto­sabb kérdés a nyersanyag­kereskedelem. A harmadik világ már jó öt éve szorgal­mazza egy olyan közös pénz­ügyi alap létrehozását, amelynek segítségével 18 alapvető nyersanyag (így a gumi, a tea. a réz és a juta) áringadozását próbálnák meg korlátozni. A fejlődők a javasolt „ütköző készle­tekkel” is — ezek finanszí­rozása még eldöntetlen — bevételeik hosszútávú bizto­sítására törekszenek. A nyu­gati országok * célja ezzel szemben, beszerzési pozíciók megőrzése, s komoly érv ré­szükre a már létrejött áru­egyezmények (ón, cukor) sokszor eredménytelen mű­ködése. Ugyancsak hosszú évek óta tárgyalnak már a technoló­gia-átadás problémáiról. A mostani viták főleg a fejlő­dő országok műszaki-tudo­mányos kutatóbázisának megteremtése, a külföldi se­gítség fokozása, illetve an­nak kötelező vagy önkén­tes volta körül sűrűsödnek. Szokás szerint összecsapá­sok várhatók a kész. és fél­késztermékek kereskedelme terén is. Nem kétséges ugyanis, hogy ma már sok „újonnan iparosodott” or­szágot (ilyen például Brazí­lia, Mexikó, Dél-Korea. stb.) igen hátrányosan érintenek az exporttermékeiket sújtó korlátozások. A szocialista országokkal együtt ;— ame­lyek e kategóriába tartozó­nak tartják a kelet—nyugati kereskedelem egyes nehéz­ségeit is — fellépnek a hátrányos, megkülönböztető rendelkezések eltörléséért. Nem kerülhető meg a köl- csönügyek, a fejlődők adós­ságának kérdése sem: elég­telenéit a terhek könnyítését szolgálni hivatott segély- programok, arról nem is be­szélve, hogy a nyugati or­szágok, messze vannak az ENSZ által kívánatosnak te­kintett fejlesztési segély­arány elérésétől. (Ez nemzeti jövedelmük 1 százaléka lenne.) A szocialista orszá­gok a konferencia előtt nyilvánosságra hozott doku­mentumukban ismét felhív­ták a figyelmet egy régebbi indítványukra: eszerint a fegyverkezési kiadások csök­kentésével felszabaduló pénz­eszközök egy részét a fejlő­dők fokozott segítésére kelle­ne fordítani! Nem a se­gélyezés az egyetlen terület, ahol a fejlett tőkésországok gazda­ságpolitikája ellentéteikhez vezet: az ENSZ fejlesztési évtizedének tervei és határo­zatai ellenére nem lehet megfelelőnek tartani tevé­kenységüket egy igazságo­sabb, a harmadik világ ér­dekeit jobban figyelembe ve­vő új gazdasági világrend megteremtésére sem. Márpe­dig ez rányomja bélyegét az UNCTAD mostani tanácsko­zására is. Ráadásul a szer­vezet nem kormányszerv, így végrehajtó hatalma sin­csen. Csak ajánlásokat tehet az államoknak, a kereske­delmi protekcionizmus újab­ban ismét előtérbe kerülő alkalmazása viszont leg­többször épp e javaslatok el­fogadása ellen irányul. « Szegő Gábor Összeállította: Majnár József Táguló szakadék? Problémák sora Hatalom nélkül ■kJ| r ■ | | niLy-JiUJJ'!!1 I az 1200 éves város

Next

/
Thumbnails
Contents