Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-12 / 109. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP 1979. május 12. A hetvenes évek eleje óta alig múlott el gazdaságpolitikával foglalkozó fórum, amelyen ne esett volna szó a munka- és üzemszervezésről. A magyar gazdaság talán legégetőbb gondja, az alacsony színvonalú szervezettség nem szüntethető meg egy-kettőre. Erről beszélgettünk dr. Máriás Antallal, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem üzem- szervezési tanszékének vezetőjével. — Többször olvashattuk, hallhattuk: emelni kell gazdaságunk szervezettségét. Ez a színvonal mivel mérhető, ml Jelzi elmaradottságunkat? — A szűkebb szakterületünkön dolgozók közül is sokan gondolják, hogy a szervezettség mérhető. Akik azonban egy speciális mutatószámban, egy különleges, csak a szervezési hatásokat jelző eljárásban hisznek, azok tévednek. Egy vállalat rendezettségét a legáltalánosabb gazdasági jellemzőivel lehet mérni. A piacképesség, a jövedelmezőség, a ráfordítások nagysága a vállalat gazdaságszervezőinek munkáját is minősíti. — A „szervezettségi színvonal emelése” kifejezés mögött tehát az egész gazdálkodás átalakítása rejlik. Mi kényszeríti a vállalatokat ennek a bonyolult munkának a megkezdésére, egy üzem vezetősége mikor veszi észre, hogy szervezni kell? — Egy vállalkozás sikerén dolgozókat sok minden kényszerítheti a termelés, a gazdálkodás átszervezésére. És az a jó gazdaság, amelyikben működnek ezek a kényszerítő erők. Ha valaki túl magas áron kínál egy terméket, akkor ne tudja eladni! A vásárlók — ha van rá lehetőségük — akkor az olcsóbb árut veszik meg. A drágán dolgozó üzem a költségek csökkentésére kényszerül, vagy kereslet híján bezárhatja kapuit. Ha hasonló kényszerítő erők többé-ke- vésbé szabadon működhetnek a gazdaságban, akkor a vezetők föltétlenül át fóliák gondolni az üzemben a nyersanyag beérkezésétől a késztermék kibocsátásáig lezajló folyamatokat. — A magyar vállalatok menynyire érzik, az ön által kívánatosnak tartott kényszert? — Az utóbbi években javult a helyzet, sokszor azonban alig számít, ha egy-egy vállalat munkája a vásárlók előtt könnyűnek találta- 'tik. A különböző preferenciák, az úgynevezett „kijárások”, a gazdasági morál mai helyzete nagyon megnehezíti a szervezettségi színvonal emelését. Sajnos, a „megkülönböztetett elbánás” segítségével a vállalat sokkal nagyobb erdményjavulás't mutathat ki. mint ha szívós munkával rendet tett volna a saját portáján. Akinek jó összeköttetései vannak, az csak beszél a szervezésről. Nem vállalja a sziszifuszinak 'tűnő erőfeszítéseket, mert nincs szüksége ilyen áldozatot hozni... Persze nemcsak a rossz gazdasági morál akadályozza a szervezés népszerűbbé válását. Gyakran a legdicséretreméltóbb intézkedések sém hozzák meg a várt sikert, mert az árak ma már nincsenek arányban a ráfordításokkal. A mai árrendszer mellett szinte lehe- 'tetlen megtalálni a legésszerűbb. a legkifizetődőbb szervezési megoldásokat. — A szervezésről kezdtünk beszélgetni és a morálhoz, az árrendszerhez jutottunk el. A gyárakban általában nem ilyen széles összefüggésben gondolkodnak a szervezésről. Erről a szóról sokszor csak az egy műhelyben alkalmazott munkamódszerek jutnak az emberek eszébe ... — Valóban, mi szervezésen gyakran külső beavatkozást, is az egyetemen kell megismerkedniük. A három féléves szakoktatás alatt így aztán csak az elindulást, a tájékozódást segítő szervezői tudást adhatjuk át hallgatóinknak. — Tehát a diákok csak a gyakorlati életben válhatnak szervezővé? Az önképzésnek lehet-e ekkora szerepe, amikor a vállalatoknál nem mindig a leghaladóbb tudással ismerkednek meg a fiatalok? — Az önképzésnek természetesen óriási a szerepe. A néhány éves gyakorlatot szerzett szervezőknek azonban nem kell csupán magukra hagyatkozniuk. Beiratkozhatnak az egyetem szakközgazdász ‘tagozatára. Itt egy speciális terület sajátos problémáival ismerkednek meg. A diploma megszerzése utáni diákoskodásnak a szervező- képzésben igen fontos feladata van. A különleges rendszerek ésszerűsítéséhez csak az kezdhet neki, aki ismeri azok sajátosságait. Például a munkaszervezés módszereit csak az sajátíthatja el, aki a gyakorlatból ismeri a munka birodalmát. — Kik és milyen vállalatoktól jelentkeznek a szakközgazdász tanfolyamokra? — Néhány vállalatnál ösztönzik a szervezőket a kiegészítő” tagozat elvégzésére, mert rájöttek, hogy igazán képzett szakemberekre csak így tehetnek szert. Tudatosan küldik embereiket egy szakra, és a vállalatnál már a jelentkezéskor tudják, hogy hol alkalmazzák a végzett szervezőt. Ezek azok a vállalatok, ahol felismerték a szervezés fontosságát. Sajnos onnan érkezik a legkevesebb ember a szakközgazdász tanfolyamra, ahol a szervezettség alacsony szinten áll. Nem egy olyan hallgatóval beszélgettem. akitől a vállalatnál rossz néven veszik, hogy tanul. — Utoljára azt szeretném megtudni, hogy az elkövetkezendő öt évben vár-e alapvető változást a magyar ipari szervezésben? — A gyors javulásban nemcsak a mi szakterületünkön dolgozók reménykednek, hanem az egész társadalom. Gondoljon csak a párt és a kormány dokumentumaira. A várakozások valóra váltásához azonban rugalmas, a változásokhoz jól alkalmazkodó vállalati szervezetre van szükség. És nem utolsó sorban szervezésre kényszerítő szabályozó rendszer kell. V. Szász József a szervezet szabályozását értjük. Pedig ennél lényegesen többet jelent. A szervezés elválaszthatatlan az egész vállalati gazdálkodástól. Nem külön szakma, nincsenek külön trükkjei. Vezérlőelve ugyanaz, mint bármelyik vállalati munkának: adott ráfordítással minél nagyobb erdményt elérni... Hazánkban ma már érdem a feladatok ésszerű megoldásán dolgozni. A szemléletváltozás azonban kevés lesz a gyorsabb fejlődéshez, ha a szervezést nem ‘tudják beilleszteni a vállalati munkába. Éppen ezért a kétségtelenül jelentős eredmények ellenére — említhetem a számítógépes termelésirányítás terjedését, az ágaza'ti minisztériumokban kidolgozott szervezési irányelveket — az üzemekben a szükségesnél és a lehetségesnél kevesebbet tettek a szervezettség javításáért. Nap mint nap számtalan ésszerűtlen megoldással találkozhatunk. — A szervezés terjedésének másik erős fékezője: a hagyomány. Magyarországon az élet egyik területén sincs régi múltja az ésszerű rendnek. A szervezés után új feladatokat kapók - idegenkednek a változásoktól. Az emberek sem elég mozgékonyak. Ez bizonyos szempontból érthető is. A települések között óriási különbségek vannak. Ha valaki Budapestről Leninvárosba megy dolgozni, annak azzal is számolnia kell, hogy egészen új életmódra kényszerül. Persze ezen nehéz változtatni. Csak- hát ösztönözzük is az emberek „leragadását”. Nem a munka, hanem a munkahely szeretetére neveljük őket. Ad abszurdum víve: az a rendes ember, aki egy életet eltölt egy műhelyben. — Eddig arról beszéltünk, hogy Magyarországon milyen feltételek között keli megjavítani az ipari munka szervezettségét. Számos a szabályozó- rendszerben és a hagyományokban gyökerező, a megoldást nehezítő „féket” említett. Kedvező feltételek között a hazai szakemberek mennyire fejlett szervező tudást hasznosíthatnának? — A szervezési ismeretek Magyarországon nem nagyon vannak elterjedve. A nyelvi elszigeteltség lehetetlenné teszi, hogy az orosz és az angol (új eredmények az e nyelveken beszélő tájakról várhatók) szakirodalom bekerüljön az országba és széles körben hatni tudjon. Szervezőink közül kevesen beszélnek idegen nyelvet. A mai szervezéstudomány széles elméleti alapon, az általános rendszertanon nyugszik. Ezt a ‘tudást feltétlenül' olvasva és inkább idegen nyelven olvasva sajátíthatják el. A közgazdasági egyetemen folytatott szervezőképzés eredményességét is nagy mértékben befolyásolja a diákok nyelvtudása. Sajnos, az oroszul vagy angolul jól beszélő hallgatók nem az ipari szakra jelentkeznek. De ez csak az egyik gondunk. A középiskolából kikerült fia, taloknak az ipari üzemmel „Képes” kapcsolat a komputerrel A számítástechnika nem is olyan távoli „hőskorában” az angol szóhasználattal élve még display-nek nevezték azt a készüléket, amit napjainkban - kissé erőltetett magyarítással - képműként, vagy megjelenítőként emlegetnek. Ez a számítógéphez kapcsolódó (un. perifériális) egység lehetővé teszi a komputerben tárolt információk képernyőn való gyors megjelenítését, illetve billentyűzete által a különböző adatok számítógépbe való betáplálását. Alkalmazhatóságának fő előnyei közé tartozik, hogy nincs helyhez kötve, könnyen mozgatható és bármilyen messziről is kapcsolatba hozható a számítógéppel, ha meg tudják teremteni kettőjük közt a vezetékes kapcsolatot. A távadatfeldolgozás térhóditó és a mikroelektronika fejlődése egyre fontosabb szerephez juttatja a képműveket. A tárolóberendezések felhasználásával kialakított megjelenítők segítségével már a számítógéptől függetlenül is elvégezhető az adatok ellenőrzése, rögzítése. Ennek eredményeként képműveket használnak például a szerkesztőségekben és a nyomdákban a szövegszerkesztéshez és szövegfeldolgozáshoz. Számos szolgáltató jellegű irodában pedig képművek segítségével oldják meg az ügyfelek tájékoztatását, illetve kiszolgálását. Képünkön: Az egyik nagy belga utazási iroda számitógépes adatfeldolgozó, nyilvántartó és tájékoztató rendszerének megjelenítői. A számítógépes rendszert azzal a céllal hozták létre, hogy az utazásokkal kapcsolatos minden adminisztratív munkát „magára vállaljon”, meggyorsítson, a helyfoglalásoktól az egyes költségtételek elkönyveléséig. A számítógépekhez kapcsolódó harmincnyolc képernyős készülékből mindegyik irodai alkalmazott asztalára elhelyeztek egyet-egyet. Számítógép-művészet A technika évszázadában, amikor a gépek az élet minden területén éreztetik hatásukat, szinte magától értetődő, hogy a művészetek sem maradhatnak tetjesen érintetlenül a technika befolyásától. Ennek folyományaként kialakulóban van a számítógép-művészet. amelynek produktumai az utóbbi években bebocsátást nyertek a múzeumok, galériák hagyományos művészeti alkotásai közé, s fölkeltették a szakértők és a műkereskedelem figyelmét is. Annak megértéséhez, hogy milyen módon tudnak számítógépek művészi alkotásokat létrehozni, a hagyományos felfogástól eltérő módon keli az alkotó ■ tevékenységet szemlélni. E szemlélet szerint az alkotó folyamat nem .más, mint meghatározott jelek bizonyos rendszer szerinti kiválasztása és kombinálása. A kiválasztás és rendszerezés munkája természetesen az emberé marad, a kivitelezést azonban itt már a számítógép végzi el. A művész tehát kiválasztja az elemeket — azaz programot állít össze — az elemek elrendezésére megadja az előírást, a kivitelezés pedig már a gép dolga. F élig-meddig művészi motívumokat, művészi alkotást lehet létrehozni azáltal is. ha a megfelelően kiválasztott és a számítógépbe betáplált alapmotívumot variálja a gép. A gép munkáját a művész többféleképpen is befolyásolhatja menet közben például azzal is, ha azt a megfelelő időpontban leállítja. Ma már arra is van mód, hogy a gépnek egyfajta „rögtönzőképésséget” kölcsönözzenek, mégpedig úgy, ha egy ún. véletlengenerátorral kapcsolják össze. E „házasság” révén megszülethetnek a némi „fantáziával” rendelkező számítógépek. A komputer a képet egy megjelenítő készülék képernyőjére „rajzolja fel", vagy rajzoló-, illetve nyomtató készülék segítségével adja közre a légnedvesség mérése A különböző fajsúlyú gázok keverékéből álló levegő kisebb-nagyobb mértékben mindig „hordoz magában” vízgőzt is. Az embernek nincs olyan érzékszerve, amellyel ezt a légnedvességet — páratartalmat — közvetlenül érzékelni tudná. Körülnézve azonban a természetben, felfedezhetjük a lég- nedvesség jeleit. A fenyőtoboz például száraz levegő hatására szétnyílik, párával telt levegőben összecsukódik. Hasonlóan viselkedik a gólyaorr nevű növény is. A sótartóban levő só összecsomósodik a dús pára hatására. száraz levegőben a kifeszített döbbőr és a bélhúr megereszkedik, elhangolódik. Az emberi hajszál is megérzi a levegő nedvességtartalmának a változásait: a páratartalom növekedésével, illetve csökkenésével arányosan változtatja a hosz- szát. 1783-ban egy svájci természettudós (Saussure) e tapasztalati tényre alapozva olyan nedvességmérőt — higrométert . — készített, amelynek „lelke” egy hoszi í eb LLLUOTM-CC««Szovjet gyártmányú szabályozó nedvességtartalommérö műszer az NDK egyik gabonatárolójában szú hajszál volt. A hajszál hosszának változását megfelelő áttétellel egy skála előtt mozgó mutatóra vitte át és ez lehetővé tette a levegő páratartalmának műszeres megállapítását, leolvasását. Ez a több mint 190 éves műszertípus mind a mai napig jól megállja a helyét, noha természetesen a műszert azóta tökéletesítették. Az 'iparban, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben használatosak a higro- méterek. A textilüzemekben például állandóan nagy páratartalmat kell biztosítani a szálszakadások csökkentése érdekében. A mezőgazdaságban és a kereskedelemben fontos megjelölés a „légszáraz” áru. Ezért csak úgy lehet felelősséget vállalni, ha állandóan mérik és megfelelően javítják a levegő páratartalmát. Az üvegházi növénytermesztés is elképzelhetetlen a légnedvesség mérése és Szabályozása nélkül, de az állattenyésztésben is egyre fontosabbá válik. (tudomány TeCHMlM Szervezés nehézségekkel Beszélgetés dr. Máriás Antal egyetemi tanárral
