Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

1979. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A több mint fél évszázada Szolnokon élő és alkotó Chiovini Ferenc, Munkácsy-dijas érde­mes művész festményeiből tárlat nyilt tegnap délután Budapesten, a Csók István Galériá­ban. A kiállítást Pogány O. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg jCijnyusaemle Karosai Kulcsár István: 9 így élt HA FELLAPOZZUK Kar­osai Kulcsár István könyvét az illusztrációk között szá­mos olyan emléktábla képé­vel találkozunk, amely Déry­né életére, művészetére, vál­tozatos életpályájára utal. Közöttük láthatjuk az egyko­ri jászberényi szülőházán el­helyezett emléktáblát is. Karcsai Kulcsár István könyve azonban nemcsak helytörténeti vonatkozásai miatt érdemel figyelmet. Az első magyar operaénekesnő­ről, a vándorművészet korá­nak legsikeresebb színésznő­jéről mindezideig alig jelent meg az életút egészét bemu­tató olyan feldolgozás, amely a széles olvasóközönség ren­delkezésére állna. Balassa Imre zenetörténész Déryné című életrajzi regénye mára nagyobb könyvtárakban sem található, Vitányi János Ko­médiások című, Déryné el­vándorlása és dicsősége alcí­mű ifjúsági könyve 1963-ban látott napvilágot, ám az 1872- ben elhunyt hősének életét csak 1822-ig kíséri nyomon. Az életrajz egy bizonyos vo­natkozását dolgozza fel Enye- di Sándor négy évvel ezelőtt a Kriterion Kiadónál megje­lent Déryné az erdélyi szín­padokon című kismonográ­fiája. Holott Déryné élete, sorsa valóban nem nélkülözi a re­gényes fordulatokat, a köny- nyen dramatizálható esemé­nyeket, sőt mindehhez emlé­kezéseinek őszinte megírásá­val (legutóbbi kiadása 1955- ben volt) ő maga nyújtott hi­teles forrást. Elsősorban erre és a korabeli dokumentu­mokra támaszkodik Karcsai Kulcsár regénye is. Ezzel függ össze, hogy a szerző az életrajz nyomán elsősorban eseményeket mutat be, bár nem kerüli a valóban roman­Déryné tikus színezetű, legenda-ízű történések felvonultatását sem. Ilyen már Déryné szü­leinek házassága is. Édesapja Schenbach József, a későbbi jászberényi patikárius jöven­dőbeli házastársát első férjé­nek temetésén látta meg. A gyászoló gyülekezet és a hat- gyermekes özvegy legna­gyobb megdöbbenésére azonnal meg is kéri a kezét, természetesen az első alka­lommal kíméletlen visszauta­sítást nyerve. Ismertebb Déryné sikerte­len házasságát követő szerel­meinek története. Karcsai Kulcsár azonban nem él visz- sza a lehetőséggel, tényeket rögzít, dokumentumokat idéz, az olvasó érdeklődésére ka­csintó érzelmes „lélekfestés” helyett. Annál több gondot fordít a kor, a kortársak, a magyar nyelvű színjátszás kialakulásának első nagy si­kereinek bemutatására. Itt szerzett valóban elévülhetet­len érdemeket Déryné Szép­pataki Róza, aki a pesti né­met színház legkecsegtetőbb ajánlatait is elutasítva mind­végig vállalta azt a nemzeti kulturális programot, ame­lyet a reformkor legnagyobb­jai fogalmaztak meg. AZ ÉLETRAJZ elsősorban ezt az áldozatokkal és le­mondásokkal járó küzdelmet eleveníti fel előttünk. Nem tér ki Déryné ifjúasszony múló színpadi sikereinek —az idősödő művésznő csak pri­madonna szerepeket volt haj­landó játszani — nélkülözés­sel teli öregségének ábrázo­lása elől sem. Azaz az élet­rajz teljes; szépirodalmi esz­közökkel megfogalmazott hasznos ismeretterjesztő ol- vasmány. (Móra Ferenc Kia­dó. 1978. 158. I.) A. A. Fáklyás felvonulás, vetélkedő, táncház T.úrkevén a KISZ és a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága a győzelem napja tiszteletére olyan programot szervezett, amely méltó volt a béke és barátsági hónap megnyitójához. Szerdán es­te 7 órakor koszorúzási ün­nepséggel kezdődött a prog­ram, majd a város főutcá­ján ötszáz fiatal vonult fel fáklyákkal, mozgalmi dalo­kat énekelve. A rendezvény befejezése­ként a városi sportcsarnok­ban a felvonuló fiatalok já­tékos sportvetélkedőt ren­deztek és 11 óráig .táncház­zá” varázsolták a hatalmas játékteret, A béke és barátsági hó­nap további rendezvényei­nek házigazdái a város üze­mei, intézményei lesznek. Dunakanyari majális Kétszáznyolcvan fiatal jelentkezett a megyéből az Exp­ressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szolnoki kirendeltségé­nél a háromnapos dunakanyari majálisra. Ma kelnek útra a jászapáti szakmunkásképző intézet, a kisújszállási és a kunszentmártoni gimnázium diákjai, a kunhegyest ifjúsági klub tagjai, a megyei fodrász szövetkezet és a szolnoki BŐRT EX ifjú dolgozói — többek között —, hogy a verőce­marosi nemzetközi expressz-táborban sportolással és kultu­rális programmal tölthessék a hétvégét. Politikai fórum a Járműjavítóban A szolnoki Járműjavító üzem szocialista brigád klubjának szervezésében nagy érdeklődéssel kísért politikai fórumot rendeztek tegnap délután az üzemi művelődési központban. A jól szervezett fórum előtt csaknem száz kérdést gyűj­töttek össze az üzem dolgo­zóitól. A kérdésekre Simon Ferenc, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese válaszolt. Diszkót Zánkóra Németh János Munkácsy- és SZOT-díjas zalaegerszegi keramikusművész kerámia díszkutat készített ajándék­ba a zánkai úttörőváros ré­szére. Az értékes művészi alkotást az úttörőváros fő­bejáratánál állították fel. „Zenélő órák” Folytatódnak a „Zenélő órák” hangversenyei a Szol­noki Galériában. Az Abonyi úti Általános Iskola úttörő­kórusa május 13-án. vasár­nap lép a közönség elé. Ve­zényel Majoros Jánosné. Ugyancsak szolnoki énekkar, a 633-as számú Ipari Szak­munkásképző Intézet leány­kara ad hangversenyt Boros Zoltán vezényletével május 20-án, majd egy héttel ké­sőbb, május 27-én a cibak- házi „Bátorszőlősi” pávakör mutatkozik be a Galéria kö­zönségének. Vezényel Jor­dán" Antal. A hangversenyek délelőtt 11 órakor kezdőd­nek. Hasonmóskiadás Móra Ferenc születésének századik évfordulója alkal­mából a szegedi Somogyi könyvtár hasonmás kiadásá­ban megjelentette az író el­ső kötetét, Az aranyszőrű bárány és A betlehemi csil­lag című verses meséket tar­talmazó százhuszonnégy ol­dalas kötet eredetije 1903- ban, a Szegedi Napló gon­dozásában Engel Lajos sze­gedi nyomdájában készült. Most kiadott hasonmás kö­tet elsősorban a hazai könyv­tárakba kerül cserepéldány­ként. Zenós randevú „Zenés randevú” címmel május 14-től — tíz napig szovjet tánczenei együttes vendégszerepei Magyarorszá­gon. Veronika Kruglova és Vazim Mulerman. a Szov­jetunió népszerű és tehet­séges fiatal énekesei együt­tesükkel Kecskeméten mu­tatkoznak be. Ezt követően Szigetszentmiklóson. Győ­rött. Bonyhádon. Mohácson. Budapesten, a budai ifjúsá­gi parkban, majd Hajdúszo­boszlón, Nyíregyházán és Pakson lépnek fel műso­rukkal, Elmaradt az érdekegyeztetés A Posta Vezérigazgatósága úgy határozott, hogy ez év áp­rilis 1 -töl megváltoztatja egyes postahivatalok nyitvatartási idejét. A változtatás lényegében az addiginál korábbi zárást jelent. A posta döntése a saját szempontjából érthető: az al­kalmazottak munkáját, életkörülményeit tette könnyebbé. Emellett, mint az a debre­ceni igazgatóságtól lapunkhoz is elküldött postaforgalmi igazgatóhelyettesi értesítés­ből kiderül: „A nyitvatartási idők egyes postahivataloknál történő módosítása jobb fel­tételeket biztosít a postai szolgáltatások teljesítéséhez, kedvezőbb lehetőségeket te­remt a munkaerőgazdálko­dásra, a munkaerőknek a for­galomhoz igazodó hatéko­nyabb felhasználására.” Vagyis a posta tisztában van fontos szerepével, és ez az intézkedés ezt a tevé­kenységét javítja. Legalábbis a körlevél sze­rint. A valóságban azonban fe­lemás képet mutat. A pénz­társzolgálat a hivatalok zá­rása előtt egy órával befeje­ződik. Ez azt jelenti, hogy például Kunszentmártonban és Tiszafüreden hétfőtől pén­tekig csak 8 és 16 óra között vesznek fel vagy adnak ki pénzt. Ha tehát valakinek sürgős befizetnivalója akad mondjuk szerdán, elkéredz- kedik a munkahelyéről, vagy vállalva az esetleges késedel­mes befizetés ódiumát, el­megy szabad szombatján a postára. Mielőtt erőltetett akadé­koskodásnak tűnnék gyorsan ide írom: a posta nyitvatar­tási idő módosítását megelő­zően úgynevezett forgalom­felmérést végzett, és a felmé­rés eredményéhez igazodott. Abban különben is igaza van, hogy három-négy vagy akár tizenöt ügyfél miatt felesle­ges egy órával tovább terhel­ni alkalmazottait a pénz­felvétellel, a pénzkiadással. A magánember — hivata­los nevén a „lakosság” — megértő, és ha a postán akad befizetnivalója, nem okoz számára fejtörést, hogy csak nyolc és tizenhat óra között teheti ezt meg. Nem úgy a „közületek!” e Ismét egy idézet a nyitva- tartás megváltoztatásáról szó­ló körlevélből: „A pénztárszolgálat a hi­vatalok zárása előtt, egy órá­val befejeződik, kivéve a ke­reskedelmi egységek úgyne­vezett zsákos befizetését, me­lyet a nyitvatartási időn be­lül elfogad a posta.” Ezzel különösen a kész­pénzbefizetésre kötelezett városi élelmiszerboltok ke­rültek kínos helyzetbe, főleg szombaton. Választaniuk kell: vagy áttérnek a zsákos befi­zetésre vagy „vállalják a ve­szélyt”, és a boltban zárják el a napi bevételt. Esetleg korábban „csinálnak kasszát” és a délutáni csúcsforgalom kellős közepén lezárják a pénztárt. Az utána befolyó összeget még így is az üzlet­ben kell úgy ahogy bizton­ságba helyezniük. Arra ter­mészetesen nem is gondolnak, hogy a postához alkalmaz­kodva előbb becsukják a bol­tot. A megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat csaknem minden üzlete „zsákos befi­zetéses”. Tőlük tehát elfo­gadja a bevételt a posta a hivatalok zárási idején belül. Csakhogy... Az előbbi két nagyköz­ség példájával maradva: a vállalat tiszafüredi és kun­szentmártoni áruháza egy­aránt este hatig tart nyitva, a helyi posta viszont ötkor bezár. Ilymódon nincs sok előnye a zsákos befizetésnek. Bonyolultabbá vált, az ügy amikor a megyeszékhelyen és Jászberényben bevezették a csütörtöki vásárlók napját: mindkét városban este nyolc­kor zárnak az iparcikk bol­tok. Az április 1-én életbe lé­pett postai nyitvatartás sze­rint Szolnokon hétfőtől pén­tekig nyolckor, Jászberény­ben hétkor zár be a posta. Ám rugalmasságukat bizo­nyítja, hogy a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának kérésére ezen a napon kilen­cig elfogadják a boltok befi­zetését. És nemcsak a zsáko­sat, hanem a készpénzeset is. Ügyeletet tartanak, fizetik az alkalmazottak túlóráját, vagy más módon „adják vissza” dolgozójuknak a pluszmun­kával töltött időt. Ez már az illetékes hivatalvezető gond­ja. A többi napokon viszont ragaszkodnak az április else­jén bevezetett nyitvatartás- hoz — a kereskedők nem kis szomorúságára. Q A posta egyik nyilvánvaló — és tulajdonképpen üdvöz­lésre méltó — célja tehát az volt a változtatással, hogy alkalmazottainak jobb mun­kakörülményeket teremtsen hogy a pénztári szolgálatban dolgozók — jórészt nők —, ne csak késő este találkozzanak a családjukkal, esetleg mun­kaidő után még be is vásá­rolhassanak. A kereskedők pedig szeret­nék mindennap biztonság­ban tudni a bolti bevételt, hogy nyugodtan alhassanak. Az eltelt több mint egy hó­nap alatt kiderült: a két ér­deket nem egyeztették eléggé körültekintően ... — bendó — Piramis-koncert Szolnokon . . " A J 5 I K W' i j A Piramis együttes szolno­ki, tiszaligeti hangversenyén, kedden este a közeljövőben megjelenő nagylemezének dalaiból adott ízelítőt, de elő­kerültek a régebbi Piramis­slágerek is. „Annak, aki gyúj­tani akar, égni kell” — hang­zott fel a jól ismert nóta. A jeladásra, gyufák, öngyújtók fénye lobbant fel a nézőtér valamennyi zugában. A szemnek kétségtelen szép látványt nyújtottak a pislá­koló fények, de akinek az ingjén landolt egy eldobott égő gyufaszál, már kevésbé élvezte a játékot. A zenészek sziporkázó imp­rovizációkkal a fények és a mozgás vizuális hatását ki­használva fokozták az egyre forróbb hangulatot. A szóló­gitáros Závodi János és a basszusgitárt „kezelő” Som Lajos rögtönzéseit óriási ová­cióval fogadták a felspanolt nézők. Az énekes. Révész Sándor színpadi tánca, karak­ter hangja örömkönnyeket csalt a tizenéves lányok sze­mébe. A kemény rock-mu­zsika lüktetése befúrta ma­gát a széksorok közé, hatal­mas hömpölygő tömeggé ala­kult a közönség. Egy-két vál­lalkozóbb kedvű fiatalember a zenekarig előre merészke­dett. s ott mutatta be az egyé­ni koreográfia alapján felépí­tett, meglehetősen furcsa, ki­tekert mozdulatokból ötvö­zött táncát, majd diadalitta­san húzódott vissza társaihoz, akik vállonveregették. A fel- hevült ifjúság csak akkor tért magához révületéből, amikor a zenészek végleg tá­voztak a pódiumról, fény árasztotta el a sportcsarno­kot. A koncert végeztével a mö­göttem ugráló, végig fárad­hatatlanul tapsoló lányok homlokukat, arcukat törölge- tik a verejtéktől, készülnek haza. — Hogy tetszett a koncert? — Haláli jól szórakoztunk — így a válasz. — A Révész Sanyi, csodálatos volt! — Nem zavart benneteket az óriási káosz? — Ez így jó — szögezik le egyöntetűen. — Más is üvölt mi is. A mondatot be sem fejez­ve vonultak a kijárat felé, Azt még megtudtam tőlük, hogy júniusban fejezik be az általános iskolát. * * * A zenekar öltözőjében be­szélgettünk Som Lajossal, a Piramis vezetőjével. A folyo­sóról a rajongók lelkes zaja szűrődött be. — Örülök a sikernek, a jó hangulatnak, — mondja a basszusgitáros. — Az termé­szetes, hogy egy rock hang­versenyen másképp nyilvá­nítja tetszését a közönség, mint egy operett előadáson. — Az együttes dalai az őszinteségről, becsületről, szép, nemes emberi érzel­mekről szólnak. Ezek a gon­dolatok mennyiben érnek el a két órát végigugráló tizen­évesekhez.? — Megtanulták a szöveget, együtt énekelték velünk a • nótákat, tehát — gondolom — eljutott hozzájuk a mon­danivalónk. Természetesen nem egyformán csapódnak le a gondolatok. V. Fekete Sándor Fotó: Dede Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents