Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

1979. május Í1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejezéséhez közeledik a Kavicsbánya Vállalat hegyeshalmi üzemének rekonstrukciója. A hetvenmillió forint értékű beruházás lehetővé teszi, hogy az eddigi nyolcszázhatvanezer helyett több mint egymillió kö bméter kavicsot termeljenek Amit a vásárló nem lát A pult mögött ia dolgozók állnak Vajon a pult túloldaláról milyennek látnak bennünket, vá­sárlókat az eladók? Milyen szociális, munkahelyi panaszok, követelések foglal­koztatják például a karcagi boltosokat. Azokat, akiknek min­den bújuk-bajuk ellenére mosolyogni illik. Mindig és minden­kire, mint mindenütt a kereskedelemben. Pincehideg öltöző Utunk első állomása a Kos­suth téri Szivárvány presszó ahol tizennyolcán dolgoznak. A presszórész afféle se csú­nya, se szép. helyiség. Bel­jebb teljes a meglepetésem. Egy vizes, málló vakolatú, penészes, sötét szobácska az öltöző. Az édességgel dolgozó alkalmazottak tisztaságát itt mindössze egy vízcsap „biz­tosítja”. Bár az egység havi forgalma 460 ezer forint, a szociális helyiség felújítá­sa évről évre megreked az ígéret szintjén. Messze az is­ten, azaz a központ, mondják, miután az öltözőnek titulált lyukban télen-nyáron „egész­séges” pincehideg uralkodik. Teheti, fűtésnek sehol sem­mi nyoma. A toronyház melletti mo­dern, önkiszolgáló ABC alig ötéves. A 38 munkása te­mérdek talpalnivalóját bizo­nyítja a havi négymilliós be­vétel. Üröm a forgalomban, sok az áruházi tolvaj: főleg az ital, a cigaretta csábító.' A modern épület nagyszerű raktárral, tárolórészleggel rendelkezik, de a „soványra” sikeredett öltözők itt is zsú­foltak. Igaz, mindkét nemnek jut egyetlen zuhanyrózsa, de a férfiak ruhásszekrényei a folyosóra szorultak. Átellen- ben az áfész húsbolt. Az öl­töző egyúttal raktár is, a zu­hany alatt papírhalom. Bár a tíz dolgozó hússal, vérrel is sűrűn találkozik, télen nem zuhanyoznak. Ugyanis nagy a kockázat?! Mármint a meg­fázásra. A zöldség- gyümölcsbolt szelídebb „öltözővel” rendel­kezik, amelyet ebben a pil­lanatban csak szekrény és kézmosó (melegvizes) jelent. A három alkalmazott olaj­kályhával fűt és a forga­lomra se panaszkodik a pa­rányi üzlet veztője. Hogy a periférián dolgozó kereskedelmi eladók szociális helyzetéről is essék szó; az északi cigánytelep melletti vegyesbolt következik. Az eladótérből egy káposztáshor­dókkal, ládákkal, üvegekkel zsúfolt valamibe érkezünk. Papírhalom a zuhany alalt Az öltöző felől érdeklődöm, a boltiak nevetnek: ez az! Zuhany nincs, meleg víz hé­be-hóba (ugyanis együtt használják a bojlert a hús­bolttal). A mellékhelyiség megközelítése bonyolultelő­ször egy gazos, szemetes ud­varon vágunk át, majd egy „Idegeneknek tilos a beme­net” feliratú műhelyben rúg­ják fel a bejárat feletti ren­delkezést, és máris egy sze­métdomb tövében kötünk ki. A tőszomszédságában a meg­viselt illemhely. Bent épperi esett, mivel kint is, hiszen a teteje enyhén szólva szellős. Hogy a lista teljes legyen, utunk végállomása a Hor­váth Ferenc utcai gyógyszer- tár. Kívül, belül, tisztaság, rend mindenütt. Áruátvévő, étkező, zuhanyzó, beépített szekrények. Igaz, mellettük szögek, mivel nőtt a létszám, de nem szaporodtak a ruhás­polcok. Sajnos az üzlet egyre több „törzsgárda vevővel” gyarapodik. Pedig egy részükre ráillik az alábbi in­telem: Jól nézel, ki egészsé­ges vagy? Igen. Ne mondd, és mit szedsz? Egészség ellen is szedik Kora tavasszal a vitamin­tabletta a sláger (3 ezer do­boz is elkel havonta), de az Algopyrin forgalma se adja, alább havi négyezer doboznál. És akkor még nem beszél­tünk a másik három városi patikáról! Dr. Horváth Jó- zsefné vezető szerint egyre nagyobb „sikk” a gyógyszer­szedés, még akkor is, ha a panasz nem tablettát igényel­ne. * * * Karcagon ma jó néhány kül- és belterületi, korszerűt­len üzlet, kisbolt dolgozik. Felújításuk lassan halad, hi­szen ez minden bizonnyal nagy terheket ró az üzemel­tetőkre.- Mégis kimondjuk: a leg­főbb érték a dolgozó ember, és ennek az elvnek a főtéri presszótól kezdve a városszéli kisboltig érvényt is kell sze­rezni. A pult mögött állók részére is. D. Szabó Miklós Korszerűsítik a kocsiátvételt Zavartalan a takarmányellátás A keveréktakarmányoknál az idén tavasszal nem kel­lett receptúrát módosítani, továbbra is változatlan az állati eleségek összetétele, mivel valamennyi alkotó­anyagból — a legfontosabb szemestakarmányokból — van elegendő a raktárakban. A változatlan összetételű ke­verékeket továbbra is ugyan­olyan mennyiségben etethe­tik. Idén zavartalan a takar­mányellátás. A Gabonatröszt vállalatai mintegy 110 féle takarmánykeveréket hoznak forgalomba, s ezekkel kielé­gítik nemcsak a nagyüze­mek, hanem a kistermelők igényeit is. Az első negyed­évben 850 ezer tonna takar­mánykeveréket adtak el. mintegy 10 százalékkal töb­bet, mint az elmúlt év azo­nos időszakában. A keres­let azért is nőtt. mert újfaj­ta keverékkel bővítették a választékot. Egyebek között kitűnő minőségű nyúltápot hoztak forgalomba. Ennek összetételét a korábbihoz képest javították: több fe­hérjét tartalmaz, tehát a ve­le felnevelt állatok gyorsab­ban növekednek, ió minő­ségűek a baromfitápok és választhatnak a vásárlók, a forgalomba hozott sertésta- karmánv-keverékekkel is gazdaságos a hizlalás. A takarékosság jegyében a tavalyinál nagyobb meny- nyiségben dúsították karba- middal a keverékeket, mi után beigazolódott, hogy ez jó hatásfokkal helyettesíti a drága importfehériét. Növel­ték a lucernaliszt felhaszná­lását Az idén ebből a ter­mékből 200 ezer tonnányit kevernek a takarmányokhoz. A számítógépes irányítási rendszer széleskörű beveze­tése a vasútnál lehetővé te­szi. hogy a növekvő szállí­tási feladatokat elsősorban a meglevő járműpark jobb ki­használásával és kisebb lét­számmal oldják meg. Az ez­zel kapcsolatos eredmények­ről és feladatokról kétnapos országos tánácskozást ren­deztek Szegeden. A határokon ki- és belépő vonatok gyors és pontos nemzetközi egyeztetésére egy-egy vagonról illetve ra­kományáról mintegy 80 ada­tot kell rögzíteni. Ezt koráb­ban nehézkesen, lassan, ké­zi felírással végzett munkát ..számítógépesítették”. Az eredmények alapján tavaly ezt a módszert átvették a miskolci, a pécsi és a deb­receni igazgatóságon, s még az idén Záhony és Szombat­hely is bekapcsolódik a rendszerbe. A helyes ár: tükör és energia- hordozó- behoza- talunkat összesítjük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy árszínvonalunk három és félszerese az 1973 előtti­nek. Ezt a fogyasztó vala­melyest érzékeli, ha például Zsigulijával a benzinkúthoz megy, de akkor már nem, ha fölkattintja a villanykapcso­lót; 1970-ben egy kilowatt­óra villamosenergia éves át­lagára 91 fillér volt, tavaly 77 fillér. S ugyancsak isme­retlen az utazó előtt az ener­giaárak változása, hiszen 1970-ben és 1978-ban is 25,40 forintért tehetett meg sze­mélyvonattal száz kilomé­tert. Az ár érdek- és érték- viszonyokat tükröz, illetve befolyásol, azaz maga is sza­bályozó-elem a szabályozó- rendszeren belül. Jelenlegq azonban az úgynevezett ve­gyes árrendszer — rögzített, hatósági előírások alapján kialakított megállapodásos, valamint szabad árak össze­foglalója — rendkívül bo­nyolult elvonási és támoga­tási rendszerrel társul, s en­nek gazdasági hátrányai egyre súlyosabbak. A terme­lői és a fogyasztói árak ugyanis nem tükrözik a va­lóságos ráfordításokat. ez nehezíti, több területen lehe­tetlenné teszi a tisztánlátást a termékszerkezet átalakítá­sát, azaz a helyes gazdaság- politikai — s azon belül: életszínvonal-politikai célok mielőbbi elérését. Gyakori tapasztalat: erő­forrásainkat nem használjuk ésszerűen, ha azokat más­ként minősítjük a fogyasz­tásban mint a termelésben, s a termelésben is eltérően ítélkezünk attól, mint amit a ráfordítások — a költsé­gek — követelnének Ha azt akarjuk — márpedig akar­juk, — hogy a bérrendszer következetesen elismerje a tényleges teljesítményeket — a munka társadalmi hasz­nosságát —, akkor kézenfek­vő: ezt az elvet az árrend­szerben is érvényesíteni szükséges. Ha ugyanis az ár nem fejezi ki a valós érték- viszonyokat, nem ösztönöz fokozódó teljesítményekre sem. Jelentős társadalmi ér­dekeltség fűződik tehát ahhoz, hogy az árendszer, az árpolitika befolyásoló — orientáló — szerepe erősöd­jék. Általános fogyasztói árre­formra valójában még egyet­len esetben sem került sor, az árak döntően a belföldi termelési költségekre alapo­zódtak — figyelmen kívül hagyva a külpiaci értékíté­leteket — majd azoktól is elszakadtak, eltorzították az értékviszonyokat, s végül a termelői árak meghaladták a fogyasztói árszínvonalat. Az értékarányos árak kiala­kítása ezért napjainkra meg­határozó eleme lett a haté­konyság javításának, de ez természetesen csak fokoza­tosan mehet .végbe, az élet­színvonal-politikai célok mérlegelésével. A világpia­ci árváltozások éppúgy, mint belső gondjaink, egy irány­ba hatottak: az árreform szükségességét erősítették. Olyan feladatok megoldását sürgetik, mint az árak kész­kereskedelmi érzékenységé­nek fokozása, az anyagok és a késztermékek közötti ár- különbözet növelése, a jól értékesíthető és az elavult termékek milyenségének ki­fejezése az árban stb. Az­az: mind a termelői, mind a fogyasztói árakban köze­lítés a valós értékekhez. Másfél évtized alatt az egy lakosra jutó villamosener- gia-felhasználás a hétszere­sére. a fűtőolajé pedig a százhatvanszorosára (!) nőtt; kétmillió olajkályha van je­lenleg a lakosság tulajdoná­ban. Hasonló, de nem ilyen mértékű energiaétvágvat mutatott a termelői felhasz­nálás is. Ha most a népgaz­daságnak drága energiahor­dozók — illetve: energia — a fogyasztásban olcsón ke­rülnek forgalomba, elvárha­tó-e, hogy takarékosan bán­nak azokkal? Tavaly 878.2 ezer tonna kenyér és 2.8 milliárd péksütemény talált vevőre, ez utóbbiból fejen­ként negyven darabbal több fogyott, mint 1975-ben. számí­tásai és vizsgá­latai szerint e pékáruknak húsz százaléka veszendőbe — magyarán a szemétbe, jobb esetben az állatok ta­karmányozására — megy. Az alapvető élelmiszereknél az átlagos támogatás — árki­egészítés — 26 százalék; a tíz forint értékű mosatáshoz az állam 14-et ad; a távfű­tésnél a száz forintnyi díj­hoz 168 forintot... Nem az állami támogatás ténye mel­lé kerül kérdőjel több alap­vető élelmiszer, a lakbér, a különféle kommunális szol­gáltatások, a személyszállí­tás stb. esetén, hanem annak mértéke a megfontolásra érett; egy bizonyos határ után a támogatás — a tá­mogatással fönntartott irreá­lisan alacsony árszínvonal — szinte ösztönzője a pazarlás­nak, a célszérűtlen felhasz­nálásnak, a fogyasztási szer­kezet torzulásainak. az egy ke­resőre ju­tó nomi­nálbér nyolc százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 4,'6 százalékkal emelkedett. So­kak vélekedésével ellentét­ben „legalább” az áremelke­dés mértékéig sem ..jár” mindenkinek automatikusan a bérnövekedés. Azaz: nem csupán a keresetnövekedés­nél szükséges differenciálni, önmagában a keresetnek is ösztönzőnek kell (kellene) lennie a teljesítménykülönb­ségek kifejezésével. Ez — sajnos — meglehetősen szo­katlanul hangzik, sőt. néme­lyek számára kimondottan ellenszenvesen, ám a társa­dalom eljutott ahhoz a ha­tárhoz. ahol a bérnövelést szorosan teljesítménynöve­léshez kell kötnie mert a további haladás alapjait csakis ígv teremtheti meg. A helyes ár tükör: a jól dif­ferenciált kereset is az. Eb­ben a kettős tükörben lát­hatjuk csak valósan min­dennapjainkat — azaz telje­sítményeink és fogyasztá­sunk viszonyát — ám igaz: ehhez bele kell néznünk e tükörbe. Egyénileg és tár­sadalmi összességben egy­aránt. M. O. Ha energia­Szakemberek Tavaly ZSENGE, DE NEM GYENGE Helytállt az országos döntőben is Magas, vékony, sötét hajú fiú az abádszalóki Pető Im­re. Tizenhat éves múlt. Har­madéves osztálytársai még valamennyien a padokat kop­tatják, készülnek a szakmun­kásvizsgákra. Ö viszont rend­hagyó módon év közben be­fejezte tanulmányait a kun- hegyesi Ipari és Mezőgazda- sági Szakmunkásképzőben, sőt április 20-tól már az asz­talosmesterséget igazoló ok­levél tulajdonosa. Az ifjú „mester” ugyanis a Szakma kiváló tanulója országos ver­senyen harmadik helyezést ért el. — Magam se hittem volna, hogy így alakul a sorsom. Furcsa, de a bronzérmet egy visszautasító levélnek kö­szönhetem. Ugyanis 1976- ban, nyolcadikos koromban autószerelőnek jelentkeztem, de, helyhiány miatt elutasí­tottak. így Kunhegyesre kerültem asztalostanuló­nak. Először nem vet­tem komolyan a pályát, af­féle nagy lógós hírében áll­tam. Az oktatóm. Grubely Keresztély egy ízben az osz­tály előtt alaposan le is te­remtett. Őszintén szólva iga­za volt. Szégyeltem magam, és megfogadtam, én is érek annyit, mint a többiek, el tu­dom sajátítani a szakmát úgy, mint az átlag. Az elhatározást tett követ­te, és Imre másodéves korá­ban már a legjobbak közé küzdötte fel magát. Pedig a helyzete egyáltalán nem volt könnyű, özvegy édesanyjá­nak is rengeteget segített, rá­adásul a munkanapokon öt­kor már csörgött a vekker. Naponta utazott: dolgozni Bánhalmára, tanulni Kunhe­gyesre járt Szalókról. — Az idei tanévre emlék­szem legszívesebben, mivel igazi szakmai, gyakorlati fel­adatokat végeztünk. Többek között ránk bízták a kendere- si Pipacs étterem belső fa­burkolatának teljes elkészíté­sét, és úgy érzem, nem val­lottunk szégyent. Sokat kö­szönhetek Horváth György és Kovács Sándor szakoktatók­nak, mivel' ők javasoltak a sikert hozó versenyre. A me­gye legjobb harmadéves asz­talostanulói ugyanis nálunk, Bánhalmán mérték össze tu­dásukat. A vetélkedő kettős kunhegyesi győzelemmel zá­rult. Nagy Imre győzött, én lettem a második. Mindket­ten bejutottunk az országos döntőbe, de akadtak, akik a „hazai pálvára” hivatkozva bundázással gyanúsítottak bennünket. Elhatároztuk, hogy majd az országos ver­senyen igazoljuk: nem volt véletlen a bánhalmi siker. A bizonyításra nem kellett sokáig várni. Az ország leg­jobb ■ asztalostanulói március 13—16 között Békéscsabán adtak számot tudásukról. A két fiú kiválóan szerepelt: Pető Imre „dobogós” lett, Nagy Imre pedig ötödik a hu­szonöt induló közül. — Azt hittük, hogy a nagy­városokból érkezettek komo­lyabb felkészültséggel, szilár­dabb szakmai alapokkal ren­delkeznek. Azután kiderült, hogy, mi a községi iskolák tanulói se tudunk kevesebbet. A bronzérem mellé 800 fo­rintot kaptam, amit takarék­ba tettem, ez lesz az induló „tőkém”. Örülök, hogy nem hoztam szégyent az iskolára, oktatóimra. Másutt is szeret­nék bizonyítani, rövidesen Esztergomba utazom, ahol a városi építőipari vállalatnál helyezkedem el. Ugyanis in­nen hetente könnyen bejutok a fővárosba, ahol ősztől a fa­ipari szakközépiskola esti ta­gozatán folytatom a tanulást. ■ Az ifjú szakmunkást a munkán kívül az olvasás ér­dekli legjobban. Ami a lá­nyokat illeti, rájuk se tudott még annyi időt szentelni," amennyit ebben a korban il­lik egy ifjú embernek. El­végre a sokszor éjszakába nyúló felkészülés, a tanulás a szabad idejét is betöltötte Hogy megérte, erre az ok­levélen kívül elégedett tekin­tete a válasz. D. Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents