Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-24 / 119. szám
\ 1979. május 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Harkányban befejező szakaszába ért az ország legnagyobb termelőszövétkezeti üdülőjének építése, és előreláthatólag augusztusban fog adja az első vendégeket a hétszázágyas gyógy- és pihenőüdülő. Létrehozására közös vállalat alakult, amelynek százhatvannégy tagja van: termel őszöv ékezetek, szakszövetségek, Tsz-szövetségek és maga a TOT is. Szín/átszóstúdió Szolnokon Utánpótlás az amatőregyütteseknek A tény nyilvánvaló volt: kevés a megyében a jól felkészült amatőr színjátszó, versmondó. Hónapokkal ezelőtt ezért határozta el a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, hogy a „kezdő” amatőrök számára képzési lehetőséget biztosít, nem is akármilyet, a stúdió-foglalkozások vezetésére kitűnő szakemberekkel kötött szerződést. A stúdió létrehozása kétségkívül hasznos kezdeményezés, éppen ezért furcsa, hogy — a jelentős propaganda ellenére — meglehetősen kevesen kapcsolódtak be a munkába azok közül, akiknek a kedvéért tulajdonképpen megteremtették a felételeket. Kár, mert nagyszerű dolgok történnek a foglalkozásokon — meggyőződhettünk erről Montágh Imre legutóbb tartott „beszédóráján” is. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ egyik termében néhánnyal több mint húsz fiatal kezdi a gyakorlatokat Montágh Imre, a jeles beszédtanár vezetésével. Pergő ritmusú gimnasztikái gyakorlatok közben, magánhangzók kitartott mondásával lazulnak az izmok, engednek a görcsös hangszalagok, oldódnak a gátlások. Majd mindenki elnyúlik a földön: „Feszítsd meg magad! Lazíts! Figyeld a lélegzésed, a szívdobogásod. — Gondold végig a mai napodat, mostantól visszafelé, a reggeli ébredésig. Próbálj meg képekben gondolkodni.” — ezek Montágh Imre szavai. Hosszú percek telnek el néma csöndben, a színjátszójelöltek lélegzése egyre szabályosabb, s látható, érzékelhető arcukon, mozdulataikon, amikor felállnak: mintha kellemes, simogató fürdés után volnának. Ettől kezdve két órán át keményen folyik a munka. Nagy koncentrációt igénylő, mozgatással kombinált beszédgyakorlatok követik egymást, Montágh Imre szüntelenül és fáradhatatlanul javítja a hibákat — és persze dícsér is. Verssorok röpke elemzésébe kezd — eredményeként gyönyörű nyelvi ritmusok bontakoznak ki a versből a „gyerekek” megformálásában. Ki-ki meg- és rádöbbenhet: milyen szép milyen ritmusos is a magyar nyelv — és milyen szépen kell — kellene beszélni. ■■■■■■■■■■ A több mint két és fél órás beszédtechnika foglalkozás — nevezhetjük persze a belső görcsöket, gátlásokat oldó terápiának is — a házi feladatok szétosztásával fejeződik be. Várkonyi Erika, harmadikos középiskolás teljesítményét többször megdicsérte Montágh Imre. — Mióta jár ide? — Két hónapja amióta elkezdődött. — Miért jó idejárni? — Volt egy sikertelen időszakom, nem is olyan régen. Itt, a stúdió foglalkozásain múltak el a gátlásaim. Amióta idejárok, egészen másképp érzem magam az iskolában, bátrabban felelek, talán könnyebben is tanulok. Montágh Imrét, aki az országban többfelé tanít beszédtechnikát, többek között a Színművészeti Főiskolán is, ugyancsak a stúdió hasznáról kérdezem. — A csoport tagjai, a viszonylag rövid idő alatt is sokat fejlődtek — mondta, majd hozzátette. — A stúdió alkalmas arra, hogy a színjátszók, színjátszó-jelöltek, azok, akik szépen akarnak beszélni, az alapokat megszerezzék, s később is tudják, mit kell tenniük. Az elindulásban nyújt segítséget. Az épületben eloltják a villanyokat, kis csapat vág neki az utcának. A látottak, hallottak meggyőztek: fontos ez a stúdió. Kérdés csupán egy maradt: miért ilyen kicsi az amatőr rendezők, pedagógusok érdeklődése egy ilyen kezdeményezés iránt? Mert jegyzetfüzettel kezemben csak én ültem a teremben, ahol a foglalkozás lezajlott ... Sz. J. arminc gyerek volt rábízva. Naponta hat és fél órát dolgozott, mint a többi óvónő, majd megcsinálta a másnapi foglalkozás tervét. A három lepkét meséli holnap a gyerekeknek. és mivel a főiskolán úgy tanulta, hogy szemléletessé kell tenni a mesét, készített „eszközöket" is. Egy rózsát, egy tulipánt és egy szegfűt, meg három lepkét. Nem volt soha kézügyessége, de ae eltelt két év alatt megtanulta, hogyan színesítse kis figurákkal a foglalkozásokat. Volt olyan év, hogy egy-egy „órára” hatszáz almát vágott ki. Az első év nagyon nehéz volt, meg kellett teremtenie minden foglalkozáshoz a kisegítő eszközöket. Most már szép készlete van a második év végére. A gyerekek különösen szerették, ahogy mesélt. Az új módszer szerint kötetlenül kellett mesélnie, vagyis nem volt kötelező odajönni a gyerekeknek. Közben rajzolhattak, vagy építhettek. Az első időben bizony kevesen nézték, hogyan dolgozik, később csoportjának nyolcvan százaléka mindig körülötte volt, ha valamit elkezdett. Ilyenkor figyelte a gyerekeket. Most. a holnapi mesére készülve, látni akarta, hogyan viselkedik Gyuri, amikor arról lesz szó, hogy a három pillangó egyike sem akar az eső elől a virágok kelyhébe húzódni, ha testvérei nem jöhetnek velük. Ugyanis a gyerek már egy hete búskomor. Kiválaszt magának egy-egy sarkot, ott üldögél, és nyoma sincs a régen barátságos, közösségi kisgyereknek. Érdeklődött az édesapjától, mi lehet Gyuri változásának oka. — Talán az, hogy a feleségemet egy hete hoztuk haza a kórházból, Gyuri kistestvérével. Nagyon szerettünk volna még egy gyereket, és most négy évvel őutána megszületett Katika. Gyuri nem örül neki. pedig már jó előre beszélgettünk róla, hogy lesz kistestvére, akivel később együtt játszhat. Nem értem mi van vele... A fiatal óvónő tudja. A gyerek; úgy érzi, hogy őt már nem szeretik a szülei, hiszen a kicsivel sok dolog van. Rá kevesebb idő jut. Másnap Gyuri csak úgy a közeleső szék széléről hallgatta fél füllel a mesét. A mese után ebédeltek, majd az óvónő megkérdezte a gyerekeket, hogy igazuk volt-e a lepkéknek, hogy testvéreik mellé álltak. A gyerekek mindegyike azt mondta: igen. A testvéreket szeretni kell. Gyuri hallgatott. Délután játszás alatt keringeni kezdett az óvónő körül. — Gyurikám, akarsz valamit mondani? Gyere, ülj mellém és mondd. Azt tetszett mondani a mese után, hogy a testvéreket szeretni kell. — Igen. Ügy is van. Ügy tudom, hogy neked is van már egy kis húgod. Biztosan szereted is. — Nem tudom. Az anyukám mindig vele foglalkozik, rám már nem is néz. Engem nem szeret. Pedig ugye, engem is kell szeretnie, nemcsak a kistestvéremet? Katika a kistestvérem II környezetvédelem önvédelem Beszélgetés Giltner Andorral, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelvettesével Bűz, füst, zaj, korom. Kiszáradt fák, olajfoltos folyóvizek, madárfüttytől csöndes szántóföldek. Naponta hallunk riasztó híreket arról, hogy az ember, aki munkára fogta a természetet, lassan el is pusztíthatja, ha nem vigyázunk eléggé. A motorizáció, az iparosodás, a mezőgazdaság kemizálása, az egyre szaporodó hulladék számtalan új gondot jelent erről beszélgettünk Giltner Andorral, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettesével. — Egyre gyakrabban mondogatjuk, hogy a környezetvédelem önvédelem. Valóban ilyen súlyos a helyzet? — Nem Ezt azért hangsúlyozom, mert néhány túlzottan pesszimista kijelentés könnyen félrevezetheti az embereket. Az azonban kétségtelen, hogy a világ néhány területén, különösen a hatalmas ipari központokban és környezetükben a levegő szennyezettsége például jóval magasabb a megengedettnél. Ez már az ember egészségére is rendkívül káros. Magyarország azonban korántsem tartozik ezek közé a területek közé. — Nálunk tehát minden rendben? — Szó sincs róla. Nagy gondjai vannak például a borsodi iparvidéken élőknek, ahol a levegő- és a víz- szennyezés veszélyes méreteket öltött. Ugyanez a helyzet a cementgyárak környékén, de ide sorolhatom a Balatont is. összességében azonban a művi környezet és a természet jelenlegi állapota elfogadható, de már most a jövőre kell gondolnunk. — A Minisztertanács két évvel ezelőtt hozott határozatot a környezet- és természetvédelem továbbfejlesztéséről. — Éppen az imént elmondottak miatt. Addig az illetékes minisztériumok a maguk területén, bizonyos mértékig egymástól függetlenül intézkedtek, ez óhatatlanul zavarokat is okozott. Szükségessé vált az érdekeltek tevékenységének összehangolása. A Minisztertanács állandó bizottságaként működik — koordinál, véleményez, ellenőriz — az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács, amelyben a minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek képviselői mellett tudósok és más szakemberek munkálkodnak. Legfőbb feladatuk az elgondolások kialakítása, művi környezetünk és a természet megóvására. Ezzel kapcsolatban hatósági intézkedéseket kezdeményeznek. E határozat értelmében alakult meg az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal is, amely a tanács működésével kapcsolatos gyakorlati feladatokat látja el. Foglalkozunk a levegő — Szeret is téged, csak tudod, a húgod nagyon pici. Vele még sokat kell foglalkozni. Nem tud enni magától, nem tudja megmondani, ha fáj valamije. Ezért kell vele többet foglalkozni. Te már nagy fiú vagy. még segíthetsz is az anyunak otthon a hugi körüli munkában. Gyuri félreült a kis székre. Papírt kért, meg színes ceruzákat. Egészen elmélyedt a rajzolásban, nem is hallotta amikor érte jöttek. — Gyere Gyurikám, vár otthon anyu és a Katika! — Mindjárt apu, rögtön készen leszek. Addig, amíg a fiú befejezte a rajzot, az óvónő beszélt az édesapával.. Elmondta. hogy törődjenek most többet a gyerekkel ne érezze úgy, mint akit kizártak a családból. Segítsen a pici körül, dicsérjék meg. — Na Gyurikám, készen vagy? — szólt a gyereknek. — Igen. Tessék szíves lenni ide írni a lap szélére, hogy ezt én rajzoltam a Katikának. Ugye szép? Rajta van a három viráa és a három pillangó. Ugye örül majd neki? Bódi Ágnes szennyezettségségével, a szennyezettség csökkentésével, mérjük a rezgés- és a zajártalmakat, javaslatokat teszünk azok mérsékelésére, vizsgáljuk a mérgező vegyi anyagok és a hulladék keletkezését, terveket készítünk megsemmisítésükre. Emellett óvjuk természeti értékeinket, vigyázzuk a nemzeti parkokat, a védett területeket. Ezek a főbb feladataink. Nekünk Magyar- országban kell gondolkodnunk, tehát komplex környezetvédelmi munkánk az egész országot behálózza a hat körzeti felügyelőségen keresztül. — Számtalan példával bizonyítható, hogy a környezetet szennyező ipar- vállalatok inkább kifizetik a súlyos milliókat, mintsem a megfelelő védőberendezéseket fölszereltetnék. — Sajnos, ez még ma is igaz, bár jelentős változások azért vannak. Ma már egyetlen olyan ipari beruházás nem készülhet, amelynek környezetszennyező hatását előre meg ne vizsgálnánk, és csak a hivatal jóváhagyásával, az általunk javasolt változásokkal épülhet föl az új gyár. Számításba vesszük a szennyvíz- tisztítást, a hulladékok és a mérgező anyagok megsemmisítését vagy újra fölhasználását és így tovább. Ugyanez vonatkozik a rekonstrukciós munkálatokra is, bár itt még nem a legjobb a helyzet. Sok vezető nem látja be, hogy az elköltött milliók, amiből szennyvíztisztító, levegőszűrő lesz. az megtérül a természetben, a jó termésben, a tisztább környezetben. következésképp az emberek egészségében. — Ügy tűnik, az emberek nem törődnek kellőképpen környezetük megóvásával. Hallottam, egy esetről, ami úgy tűnik, jellemző. Kiderült, hogy egy víztározó átszivárog, ami nem is csoda, hiszen a víz szintje jóval a talajvízé fölött van. A vízszivárgás azonban a tározó környéki jó termőföldeket elmocsarasítja, el- szikesíti, tönkre teszi. Okos javaslatnak tűnt, hogy telepítsék körbe fával a tározót. amíg nem késő. A szakemberek jó időn keresztül vitatkoztak a megoldáson. — Ilyen példát én is mondhatnék. Az emberek tudatában még nincs helyén a környezetvédelem. Tulajdonképpen már ott kezdődik, hogy az utcán nem dobom el a csikket, hanem veszem a fáradtságot és elballagok a szeméttartóig. Az általános iskolában sokat tesznek azért, hogy a jövő Elkészült a Szovjetunióba, nyelvi táborozásra utazó magyar fiatalok programja. Az idén — immár a tizedik nyáron — a korábbiakhoz hasonlóan 300 magyar diák látogat a Szovjetunióba — Kurszkba, Jaroszlavlba és Lugába — egyhónapos orosz nyelvi táborba. A fiatalok június végén, július elején utaznak — a Malév külön repülőgépével 15 pedagógus kíséretében Moszkvába, illetve Lenin- grádba. A Kurszkba készülő fiatalok előbb Moszkva nevezetességeivel ismerkednek, majd három hetet töltenek a kurszki parkerdő közepén lévő bentlakásos iskolában. A másik két csoport leningrádi városnézéssel kezdi nyári nemzedéke már más szemléletű legyen. Talán még annyit: viták mindig lesznek, hiszen gyakran ütköznek a gazdasági célok a tiszta levegő, a jó víz, a humuszos talaj védelmével, de reméljük, ezekben a vitákban sokat segíthetünk a helyes döntés érdekében. — Nemrégiben Szolnok megyében járt. Mik azon tapasztalatai? — Nagyon jók. A pártós az állami vezetők sokat tesznek azért, hogy legalább a jelenlegi állapotokat a művi környezetben és a természetben megóvják. Bár a „szőke” Tisza már nem az, ami volt, de még mindig tisztább, mint az ország más folyói. A megye egyébként minden tekintetben jól áll, már ami a levegőt illeti. Arra viszont fölhívom a lakosság figyelmét, hogy a Tisza árterének növény- és állatvilágát óvják, mert már eddig is sokat veszített régi szépségéből. Ezért is hoztuk létre a Középtiszai Tájvédelmi Körzetet, hogy a védelmet jobban biztosíthassuk. — Megyénk ipari üzemeiben éppúgy, mint az ország sok más üzemében, fölhalmozódnak megsem- misíthetetlen hulladékok és mérgek. Eddig ezeket elásták vagy védett helyeken fölhalmozták. — Súlyos gond ez is. Akadnak jó kezdeményezések. Egy időben olyan műanyagokat használtunk csomagolásra, amelyek nem bomlottak el, egyszóval halmozódtak. Egyre kevesebb ilyen anyag van. Törekszünk olyan gyártási technológiák szorgalmazására, amelyek alkalmazásával csökken a hulladék. Folynak kutatások, kísérletek a melléktermékek, hulladékok újra fölhasználására. Pécsett például hulladékválogatót létesítettek, ahol a szemétből a még hasznosítható anyagokat elkülönítik. Jó kezdeményezés a Volán Tröszté is. Gyűjtik a fáradt olajat, így egyrészt megakadályozzák a szennyezést, másrészt pedig újra hasznosíthatóvá teszik. Egyébként éppen Szolnok megyében, Jászberény mellett tervezzük egy regionális méregtároló létesítését. Ezzel elejét vehetjük annak, hogy a régi elásott mérgező anyagok elpusztíthassák a környék élővilágát. — Az imént azt mondta, hogy a jelenlegi állapotot megőrizni, ez a jelenlegi cél. — Vagyis a további romlást meg kell akadályozni, mert javításra csak jó néhány év múlva gondolhatunk. Addig azonban mi mindannyian, az ország ap- raja-nagyja sokat tehetünk az ügy érdekében. Ez nem pénzkérdés csupán. Kezdjük közvetlenül magunk körül, aztán mindig tágítsuk a kört. Ilyen egyszerű és lyen nehéz. programját, mielőtt Jaroszlavlba és Lugába érkezik. A kiutazó fiatalok intenzíven érdeklődnek az orosz nyelv iránt, és érettségi után olyan pályákra készülnek, amelyeken az átlagosnál nagyobb nyelvtudás szükséges. A táborokban kiváló szovjet nyelvtanárok folalkoznak velük, és elsősorban a beszéd- készséget fejlesztik. Fiataljaink szovjet közép- és főiskolásokkal lesznek együtt a táborokban. Két magyar és egy szovjet diák alkot egy háromtagú csoportot: „trojkát”. A trojkákban jó alkalom adódik arra, hogy az orosz nyelv olyan részletszépségeivel is megismerkedjenek, amelyek elsajátítására iskolai keretekben aligha lenne mód. Hortobágyi Zoltán Nyelvi táborok a Szovjetunióban
