Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
1979. május 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bűz ellen drótkerítés Tavaszi szín- és illatbörze Kisújszálláson Aki a nagykun településre vasúton érkezik az a városközpontot az állomás melletti ligeten át közelítheti meg leggyorsabban. Az április végi langymeleg a liget bokrainak pattanó rügyeit világoszöld levelekké bontotta, a fák között tócsák csillognak, és a tavasz zöld takarót húzott a rozsdás avarra. És a bokrok bokrosodnak... A Liget; csak így ismerik a helybeliek. Ez a rész is a város parkjai közé tartozik, bár a külterületi művelés gyakorlatilag bozóthalommá duzzasztotta a bokortömeget. Sokan nem is nézik jó szemmel, és változtatni szeretnének a mini- dzsungelen. Egy pontosan árnyalt jegyzőkönyv szerint jó időben a fiatal párok „nem rendeltetésszerűen használják a területet.” A népese-' déspolitika városi hívei pedig úgy érvelnek: a kisújszállásiak száma, ha hinni lehet a statisztikai évkönyveknek, 1970 és 1978 között alig gyarapodott, és további csökkenés következnék, ha a ligetet belterjesen művelnék. A vita még ma is folyik: és a bokrok bokrosodnak, a bozót bozótosodik, a sűrű sűrűsödik. Elhagyva a ligetet, gondozott, szép utcán jutunk a tanácsháza körüli dísztérre. A karbantartott parkban piros tulipánok pompáznak, sárga apró sziromcsodák, csupazöld nyesett sövények között. A városgazdálkodási vállalat tizenhét, szorgoskezű lánya, asszonya két és fél ezer tulipánt és majdnem húszezer tő egyéb virágot ültetett az utcákra, terekre. A tanácsháza mögötti téren kosárlabdapálya, mellette játszótér. A forgón 16— 18 éves kamaszok seregnek, de a hinta is csikorogva panaszkodik egy hasonló korú, dundi nagylány leereszkedő kilói alatt. Az önfeledt szórakozás éves számlája — mintegy tizenötezer forint — játékrongálás címén a városgazdálkodási vállalat kasszáját terheli. A Széchenyi-úton végig a 4-es főútvonal mellett dús pázsitfű. Itt-ott a zöldben néhány virágágyás — akár a színes szőttes — a lakók ízlését szépérzékét dicséri. A városszél felé haladva csökken a virágillat, nő az egyéb szag! Még nem tombol a kánikula, de egyes udvarokról kiabáló disznóbűz jelzi a háztáji és kisegítő gazdaságok jelenlétét. Egy aprócska épület udvarán vagy húsz hízó, va- gonnyi trágya. A tulajdonos nem örül a kérdéseimnek. Szellős a szövése — Kormányprogram a húsügy, az újság is írta. Hasznos, nem? Különben is itt, a városszélen lehet tartani! Nem tiltják. — A feltételeket is illene megteremteni. Bűzlik az udvar, a környék. Fedett trágyatároló kellene. Nem irigylem a szomszédokat. — Mi maga? Végrehajtó!? Én is- szagolom, ők is kibírják! Elkerítettem a portát dróttal becsületesen! Ez magának nem elég? — támaszkodik a villára és néz rám, minit professzor az évismétlőre. Igaz, a nagylyukú drót, alatta a deszka, még derekasan állja a konda ostromát, de a disznóbűzhöz túlságosan szellős a szövése. Azután meg, a szaglás végeredménye is eltérő: a tulajdonos saját bevallása szerint évi 60 ezerért, a szomszéd pénz nélkül szívja a malacszagot, hessegeti a tengernyi legyet. Az állomásra visszafelé haladva az új lakótelepen az emeletes házak közötti parkok — tisztelet a kevés kivételnek — általában rendezetlenek. Folyik a vita, ki gondozza, és a gyomok, gizgazok szemtelenül bokrosodnak, erősödnek. Ha hagyják, miért ne? . .. Platánok, gesztenyesor, diófák és... Hiányolom a tanulók, az iskolák, az intézmények, a fiatalok, a szocialista brigádok védnökségét a parkok, zöldövezetek felett. Annál is inkább, mivel kevés a kertész, szükség lenne a rendszeres, segítő munkáskézre. Felemás az április végi kisújszállási szín- és illatbörze. A Rákóczi úti platán, a Kossuth úti gesztenyesor, a Bocskai és Honvéd utcai diófák a város zöldövezetének díszei. Az utcák színe, szaga azonban sokfelé éktelen, illetlen is. Akár a szememnek, akár az orromnak hiszek! D. Szabó Miklós Jászladányon társadalmi munkával a szociális otthon előtti téren gyermekjátszóteiet, kis színpadot és rönkvárat építenek. Az öregeknek pedig pihenőparkot alakítanak ki. Különös házasság rigyük története 40 esztendővel ezelőtt egy pórtelki tanya udvarán kezdődött. A véletlen a gémes- kútkávájánál hozta össze őket, és — bár erre senki nem számított — a találkozásból egy „sírig tartó” különös házasság lett. Pedig nem voltak egymáshoz valók. Egyikük — a borostyán — szubtrópusi, őser- dei} lián kúszónövény, a lombszint alatt él, viaszborítású, örökzöld levelei a félhományt, a szórt fényt szeretik. A másikuk, az akác, lombhullató, fürtös virágú, szárazságtűrő, szívós fa, éltető eleme a fény. A negyven év előtti történetekre emlékezve kiderül, hogy a Úalálkoiás mégsem volt véletlen. A tanya akkori gazdája, idős Nagysándor észrevette, hogy a kút- ágas- korhadni kezd. Gondolt egyet, és a kút másik oldalán pompázó akácfa két főágát lenyeste, s a megcsonkított fa átvette a kútágas szerepét. Azután, hogy az udvar másik vége se maradjon zöld nélkül, az akácfa tövébe egy borostyánt ültetett. Az akkor még hüvelyknyi növény gyorsan ! növekedett1, újabb levélfürtökkel {gyarapodva, sűrű bokorrá terebélyesedett, esztendőre pedig felkúszott az akácfára. így lett frigy a furcsa találkozásból. Az akác néma alázattal tűrte a borostyán tékozló pompáját, egy-két zsenge ágat még eresztett, és tizenkét évvel ezelőtt — akkor utoljára — még kivirágzott. Azután, hogy ezzel is segítse párja tündöklését, átadta magát az enyészetnek. Tartógyökerei még élnek, de napfénytől megfosztott törzse, örökzöld társa kúszó szárainak halálos ölelése alatt kezd elszáradni. Annál pazarabb ragyogással „kelleti magát” az időközben hat méter magasra nőtt, óriás gömbbé formásodon borostyán. Étlapokat gyűjtöttünk a héten Jászberényben és Szolnokon. valamint néhány jászközségben. Szót váltottunk a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat étteremvezetőivel, a korszerű étkezés vállalati szakembereivel, és jártunk szövetkezeti éttermekben is. Az étlapokon mást se kerestünk, mint főzeléket, salátákat, tejes és tojásos ételeket, szárnyaspecsenyét és... Tehát nem rántott bordát, nem brassói aprópecsenyét és nem hizlaló édestésztáka't; palacsintát, gombócot, fánkot. Azt mondják» hízik, súlyosodik a magyar, s ennek okát elsősorban étkezési szokásaiban kell keresni. Változtathat szokásainkon a vendéglátóipar? Meggyőződésünk, hogy lassan. fokozatosan igen. Persze csak akkor, ha értő szakemberek, szakácsok étrendkészítők fognak össze áruellátókkal, kereskedőkkel. Tejleves, tojáspaprikás A Lehel étterem délelőtti készülődésében Nagy Kollár Pálné konyhafőnök fejből mondja, hogy náluk naponta 450 előfizetéses ebéd fogy, de sok az átutazó vendég is. Az étlap gazdag, az orjaleves és csontleves mellett szilva- és tejlevest is kínálnak. Fejes saláta is van már, — pedig igencsak primőrnek számít még. Aki a főzeléket szereti, nem panaszkodhat: háromféle zöldfőzelékből és négy feltétből. választhat. Még tojáspaprikás is van. A konyhán most tizenketten dolgoznak, s az étterem havi 680— 700 -ezer forintos forgalmának legalább negyven százaléka az ételfogyasztásból származik. Az Aranypontyban nincs ponty, de háromféle főzelék szerepel az étlapon, s — ritkaság! — gyümölcsöt (almát) is ajánl az étterem. Kovács Pál étteremvezető azt mondja. idényben szőlőt, őszibarackot. dinnyét is adnak a vendégeknek. A tójásételek nem vonzóak a herényieknek. Ezért csak a meggymártáshoz adnak tükörtojást. A Kőhidiben Klinkó György üzletvezető véleménye: neTalán az őserdei elődök sugallatára minden évben, november táján kivirágzik, s pár hét múlva az apró sárgás színű szirmokat 15—20 szemes, kékes-zöld bogyófürtök váltják fel. Május egyik éjszakáján pedig a viasztól fénylő régi leveleket letépik az egyetlen éjszaka levéllé formásodó új hajtások. A különös házasság még tart, a borostyán élete delén szemet gyönyörködtető látvány a pórtelki tanya udvarán. Az akácfa évei viszont már meg vannak számlálva. Gyökerei még élnek, a kilátástalan erőlködés azonban előbb-utóbb megöli. Mi lesz a borostyán sorsa? Belepusztul bánatába, vagy... A betömött kút mellett egy deli nyírfa is pompázik. A reliktum (maradvány) növényt, a borostyánt alkalmazkodó képességei talán a nyírfa felé fordítják. Ki tudja? Lehet, hogy ismét egy újabb frigy születik. Illés Antal KORSZERŰ KÍNÁLAT MARADI VÁLASZTÁS VALÓBAN VENDÉGLÁTÓK hezen formálható a vendég ízlése. Ezért is vállalta a háromszoros aranykoszorús szocialista brigád, hogy mindennap egy-egy új ételt készít, mindennap újít az étlapon. Ottjártunkkor a v.ese- velőleves volt a meglepetés. Persze az se volt mindennapi, hogy a két „vendéglátós” étteremben a borjúhús, a bőrös malacsült s a belsőség százféle fortéllyal kínálta magát! Jászapátiban, déli 13.55- kor minden frissensültet ki- ixeltek az étlapról. A község egyetlen -nagy éttermében négyszázan fizetnek elő ebédre naponta. Gulyás Lász- lóné étteremvezető-helyettes elismeri; megkopott a vendéglő. Húst hetenként kétszer kapnak, a tavaszt mindösz- szesen a mirelit sóska és a zöldborsó jelzi. A Fácán étterem Jászla- dányban legalább annyira szomorú képet mutat, mint az előbbi. Szanyi Lajos üzletvezetőpanaszkodik: hűtésre nincs lehetőségük, s hiába adna tojást, főzeléket, ha a vendég legfeljebb a tojásos galuskáig ereszkedik le. Az előfizetésesek ottjártunkkor csontlevest ettek, paradicsommártást húsgombóccal. A késdobálóból énerem len A Fenyő Szolnok külvárosában lassan versenyre kél, — s tán utcahosszal győz is — a megyeszékhely legrangosabb éttermeivel. A régmúlté már a rossz emlékű kocsma. Étlapján tejszínes kukoricaleves, tejfölös gombaleves mellett láttam salátafőzeléket, rántott sajtot, tojáskrokettet is, hogy a borjú-. ürücsodákról ne is beszéljek. Molnár Lászlóné üzletvezető-helyettes szerint a A Szovjetunió nagy kiterjedésű országrészének, Szibériának ezernyi arcát villantja fel a KGM Technika Házának kiállítótermében holnap megnyíló s egy hónapig látható tárlat. A 800 négyzetméteren épülő kiállítás igazgatója Valerij Nye- kurjascsev, a műszaki tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája novoszibirszki tagozatának tudományos titkára a bemutató céljáról az MTI munkatársának elmondta: — A szovjet, valamint a Magyar Tudományos Akadémia és az MSZBT rendezte budapesti kiállítás mintegy havi 600 ezer forintos forgalom 50—60 százaléka étel, s csak előfizetés alapján, ételhordókban vagy ötszáz adagot elvisznek a környék la- kói. Nyugdíjasmenü is van, 11 forintért szívesen veszik a kispénzű öregek. Étkeztetik — reggelivel, ebéddel, vacsorával — az egészségügyi szakiskola háromszáz ‘tanulóját, rendezvényeik pedig hetenként többször vannak. (Hallottam, ezért kérdeztem: igaz, hogy asztalt kell foglalni, annyi a városból kijáró vendég? Igaz! Büszke lehet Nécin Rudolf, rendbe tette az egykori késdobálót!) A Szolnok étteremben Ko- rim Mihály üzletvezető-helyettes számolja: a havi 900 ezer forintos bevételből legalább ötven százalék az ételforgalomból származik. Ezer adagot csak előfizetőknek szolgálnak fel. Gazdag a saláta-, s az előétel-kínálatuk: gomba, tojás, sajt. A vendégek délidőben azonban inkább borjút, sertést, csirkepörköltet kérnek... Telt ház a Centrum önki- szolgáló étteremben. A szakácsok. ételkínálók „mind a placcon”, boszorkányos gyorsasággal szolgálják ki az éhes vendégeket. Nagy György, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat szakértő ítésze a diákmenü napi kínálatát vizsgálja, s visszamegy egészen márciusig. Egy szülő felszólalt: nincs főzelék a diákmenüben. Csillag Benőné üzletvezető . pillanatok alatt bizonyítja: van bizony, hetenként legalább egyszer. — Csakhogy a diák — ha nem főzelékes — olyankor mást választ. Választani újat Ez az önkiszolgáló máris jó bolt a vendéglátónak, -— s annál is jobb sok szolnoki öregnek, filaitalnak, beanla,- kónak és átutazónak. Kitűnő a választéka: pénteken négyféle főzelék, 16 készétel, ötféle saláta, s hat szárnyasétel volt az étlapján, 1 zúza- pörkölttől a vadkacsalevesig. Minden bizonnyal előbb- utóbb megtanulunk válogatni, új ízeket, étkeket keresni, korszerűbben táplálkozni. A vendéglátók már szorgoskodnak érte. A vendég se lehet sokáig maradi... 40 ezer szovjet kutató eredményéről ad számot. A Novo- szibirszk melletti akadémiai városban és másutt -48 tudományos kutatóintézet működik, s bár a szibériai tagozat munkájában valamennyi tudományág képviseltette magát, fő profilunk a matematika, a fizika és az atomiíizi- -ka. A sok szá2 fotó és 30 makett, működő modell segítségével szeretnénk érzékeltetni, hogyan válik a tudomány termelőerővé. Különösen fontos ez a szovjet népgazdaság szempontjából kiemelkedő szibériai területen. 1 S. J. Kiállítás Szibériáról FŐZELÉK FELTÉTTEL
