Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 8. Apró módosítás Ezen nevet a... Párbeszéd a szerelmespár között: Lány: Ide hallgass, drá­gám, ha férjhez megyek hoz­zád, akkor elveszítem az ál­lásomat. Fiú: Akkor titokban kell tartani a házasságunkat. Lány: De ha gyerekünk születik? Fiú: Hát a kicsinek persze bevallhatjuk! * * * Az ötéves Johnny papírlap fölé hajol és elmélyülten raj­zol valamit ceruzával. — Mit rajzolsz, Johriny? — kérdezi az anyja. — Az Isten arcképét rajzo­lom — feleli Johnny és fel sem emeli a fejét. — De hát senki sem tud­ja, hogyan néz ki az Isten — jegyzi meg az anyja. — Hát én most lerajzolom, s akkor mindenki megtudja! — válaszol a talpraesett lur­kó. * * * Egy amerikai tudós Kop­penhágában beállított Niels Bohr, a kiváló fizikus labo­ratóriumába, és csodálkozva vette észre, hogy asztala fö­lött egy patkó van a falra szegezve. — Professzor úr, ön való­ban azt hiszi, hogy a patkó szerencsét hoz? — kérdezte az amerikai. — Mint tudós, önnek . .. — Ugyan, kedves barátom — válaszólt mosolyogva Bohr. — Hogyan hihet valaki efféle badarságban! De én úgy hallottam, a patkó attól függetlenül is szerencsét hoz, hogy valaki hisz benne, vagy sem! * * * Miss Smith első ízben ol­vasta a Hamletet, és megje­gyezte: — Nem értem, miért lelke­sednek érte ennyire az embe­rek. Semmi eredeti nincs benne — csupa idézet! gyszer gondolkodó­ba estem: vajon hogyan lehetne csökkenteni a papu­csokat és strandci­pőket készítő gyárunk termé­keinek minősége miatt beér­kező panaszok számát. Manapság persze nevetsé­ges volna a „villámhárító” módszerét alkalmazni, mint ez a magánvátlalatok idején volt szokásos. Akkoriban, mihelyt egy vevő panasszal állított be. a tulajdonos le­gott hívta az „örök bűnba­kot”, s a panaszos jelenlété­ben lehordta és szigorú meg­rovásban részesítette. A sá­padt, beesett arcú „bűnbak” térdre borult a tulajdonos előtt és sírva hajtogatta, hogy öt gyermeke, tüdőbaja van meg miegymás — egy szó mint száz, elnézésért könyör­­gött, és akkor már a vevő igyekezett rábeszélni az igaz­gatót, hogy haragját változ­tassa irgalomra, a vége felé pedig annyira elérzékenyült. hogy vigasztalásul egy ötöst nyomott a „bűnbak” marká­ba ... Sajnos, manapság egyetlen vevő sem menne lépre ilyes­minek! Meg azután a mi eredményes kollektívánkban hiába is keresnénk valami­lyen szánalmas alakot az ál­dozati bárány szerepére. BiJ zony. nem akadna jelentkező. Nem, ezt az ügyet korsze­rűen kell kezelnünk. Amikor kifejtettem tervemet az igaz­gató előtt, ő elragadtatással helyeselte és teljes cselekvési szabadságot adott nekem. Tervemnek lényege a kö­vetkező volt: ha a meóra be­állít egy ügyfél és egy levált talpú papucsot vagdos az asz­talhoz — akkor Wagner úr megnyomja a titkos csengő gombját, s nálam megszólal a jelzés: „Bozka, szereld le az ügyfelet!” Egy csengetés azt jelenti, hogy férfi az ille­tő. kettő — hogy nő a pana­szos. Ennek megfelelően az­után én kiküldőm a brigá­dom valamelyik tagját a fo­gadószobába. Ha nő jön, akkor a mi Lu­­mirunkat küldöm, aki többek között verseket és meséket Remek ötletem támadt írogat. Szelíd, félénk fiatal­ember, kissé hasonlít Karel Gottra és ugyanolyan bárso­nyos csengésű hangja van. Miután félóráig kellemesen elbeszélget a hölgyvendéggel a lélek szépségéről és min­denféle fontos dologról — a papucsok minőségéről termé­­- szetesen egyetlen szó sem esik! —, Lumir átnyújtja a hölgynek valamelyik köny­vét, például a „Mese a három világoskék malacról" címűt (üzemünk jókora tételt vásá­rolt mesekönyveiből), búcsú­zóul pedig udvariasan kezet csókol. A hölgy meg rend­szerint félálomban libeg ki a fogadószobából és keblére szorítja a meséskönyvet. . . Páni Alzbeta, akit akkor küldök a fogadószobába, ami­kor férfi panaszos érkezik — sok tekintetben különbözik Lumirtól. Termetes, jólelkű asszonyság. Különös- szépség­gel nem dicsekedhet, de a maga módján elbűvölő. Va­lami kedvesség, otthonosság van benne, s egy cseppet sem hasonlít mihozzánk, a ma­gunkfajta, túlságosan eman­cipált értelmiségi nőkhöz. Olyan buzgón végzi a rábízott feladatot, hogy a látogatók számára még süteményt is süt a legközelebbi boltban vásárolt félkészáruból. A fo­gadószobát vidám mintájú függönyökkel díszítette fel, hogy a látogatók ne vegyék észre a régóta nem mosott, piszkos ablakokat; azonkívül virágokat is hozott és meg­nyugtató hatású képecskéket akasztott fel. Kedvesen elcsi­csereg a látogatókkal a gye­rekekről, a virágokról, a gyógyfüvekről, a betegségek­ről, és egyéb, mindenkor idő­szerű témákról, s néhány perc alatt teljesen megszaba­dítja őket a szétesett házi­cipő miatt nyomasztó töpren­géstől. Érti a módját, hogy megteremtse a kölcsönös ro­­konszenv légkörét, amikor is a teljesen idegen emberek akkora bizalommal vannak iránta, mint a közeli hozzá­tartozóhoz .. . Tevékenységünk első ered­ményei valóban nagyszerűek voltak. Egyetlen bejegyzés sem került a panaszkönyvbe, egyetlen panaszt sem tettek a minisztériumban! Mondani sem kell, roppantul büszke voltam az ötletemre, s arra számítottam,'hogy igazgatónk rendkívüli prémium alakjá­ban tesz tanúságot helyeslé­séről. De mi történt? Alighogy híre terjedt, mennyire körülajnározzuk a panaszosokat, számuk való­sággal gombamódra szapo­rodni kezdett. Amikor pedig újításunkról a lapok is hírt adtak — olyan tömeges za­­rándoklás kezdődött, hogy két lakónegyed hosszúságú sor kígyózott a fogadószo­bánk előtt. Fogadásukra sür­gősen mozgósítani kellett a fő gyáregység munkásait, a fogadószobához pedig kis pékséget építettünk — a sü­temények készítésére. Az olvasó megkérdezheti: hogyan végződött a dolog? Hát az történt, hogy fogadó­helyiségünkre rátették a ke­züket az orvosok — hogy ta­nulmányozzák „a profilakti­­kus egészségvédelem lehető­ségeit a személyiség közti kapcsolatok pszichoterápiája” keretében. Ami pedig azt a né­hány pár papucsot illeti, amit most nagy üggyel-bajjal gyár­tunk. ez még a legközelebbi rokonaink és barátaink szá­mára is alig elegendő.^ Vlasta Smrova- Álért jórok ide, meri olyan kedvesen siolgólnak ki- Nem akarok erőszakoskodni, csak utoljára kérdem, hajlandó vagy-e jelentkezni a nyári tengerparti üdülésre...- Nem érted, apucikám? Hiszen az egész csak áprilisi tréta.., KOTÉLMÁSZÁS EGYENJOGÚSÁG MODERN ÜVEGESTÁNC

Next

/
Thumbnails
Contents