Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 1. KÜLPOLITIKA! * KÖRKÉP IFGflNISZTAN ígéretes kezdet Nemsokára egy éve lesz, hogy az áprilisi forrada­lom elsöpörte Mohamed Daud reakciós, népellenes rendiszerét, amely csupán annyiban különbözött a korábbi feudális monar­chiától, hogy köztársasági cégérrel álcázta despatiz­­musát. A győzelmes fegy­veres felkelés eredménye ként hatalomra jutott az ország első népi kormánya, s kikiáltották az Afganisz­táni Demokratikus Köztár­saságot. B vezeti! erő A forradalom vezető ereje az 1965-ben alakult Népi De­mokratikus Párt; programjá­ban olyan társadalom felépí­tését hirdette meg, ahol min­denki munkája szerint része­sedik a megtermelt javakból, s ahol egyszer s mindenkor­ra véget vetnek a kizsákmá­nyolásnak. A vállalkozás nagysága és nehézsége álé­kor válik érthetővé, ha tud­juk, hogy Afganisztán a vi­lág legszegényebb, legelma­radottabb országai közé tar­tozik. A 17 milliós afgán né­pet a szó szoros értelmében a legsötétebb feudalizmus világából 'kell átvezetni a hu­szadik század, a szocializmus világába. A mezőgazdasági tulajdonviszonyok önmagu­kért beszélnek. A 14 millió hektárnyi művelésre alkal­mas területből csupán 3,3 millió hektárt hasznosítottak. A földterület fele a lakosság öt százalékát kitevő nagy­­birtokosok tulajdonában van, s ugyancsak ők rendelkeznek a gazdálkodáshoz nélkülöz­hetetlen vízzel, vetőmaggal, földművelési eszközökkel. A paraszti népesség 36 száza­léka földnélküli, 45 százalé­ka pedig törpebirtokos. Két­­hárarn millió afgán máig is nomád pásztarkodásból él. Mindebből logikusan kö­vetkezik, hogy a forradalom első és legfontosabb felada­tának a feudális viszonyok felszámolását, a lakosság 80 százalékát kitevő parasztság felszabadítását tekintik. A legelső rendeletek egyike el­törölte azokat az adósságo­kat, amelyek révén az uzso­rások és a nagybirtokosok jobbágyi függőségben tart­hatták az agrárproletárok és a kisbirtokosok millióit. Ez az intézkedés 11,5 millió pa­rasztot érintett; sokan közü­lük így nyerték vissza elzá­logosított földjüket. A mező­­gazdasági bank az újonnan alakult falusi szövetkezetek útján anyagilag is támogatja a jobb gazdálkodási feltéte­lek megteremtését. Ezek a lépések kedvező politikai légkört teremtettek a régóta esedékes, sokszor megígért és mindannyiszor elszabotált földreform végre­hajtásához. A szükséges elő­készületek után január else­jén fogtak hozzá a feudális nagybirtokok felosztásához. Az első hullámban 40 ezer család kapott földet; rövi­desen további 200 ezer nincs­telen család veheti birtokba törvényes jussát. A földre­form érthető módon heves ellenállásba ütközik a feudá­lis urak részéről, s ráadásul az elmaradott, megfélemlí­tett parasztok is vonakod­nak a történelmi igazságszol­gáltatás elfogadásától. A Né­pi Demokratikus Párt akti­vistái országszerte sokezer parasztbizottságot szerveztek a földműlésből élő tömegek érdékvédelmére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az alapvető változásokat hordozó agrár­reform elképzelhetetlen a pa­rasztság cselekvő támogatá­sa, közvetlen részvétele nél­kül. Hosszt távA iparosítás A forradalom első évfordu­lója lényegében egybeesik az afgán ötéves terv kezdeté­vel. A gazdaságpolitikai cé­lok közül kiemelkedik az ál­lami szektor megszilárdítása, bpvítése. Az új kormányzás hatékonyságát jelzi, hogy jelentékenyen nőtt a szén, a kőolaj és a földgáz kiter­melése. A szakemberek most dol­gozzák ki a hosszú távú ipa­rosítás terveit. Az ipari ter­melés eddig csupán 6—7 szár zalékfcal részesedett a nem­zeti jövedelemből. A gyári munkások száma nem halad­ta meg a 40 ezret, míg a kis- és kézműipar 200 ezer főt foglalkoztatott. Egymil­lió munkanélküli külföldön, főként a szomszédos Irán­ban keresett megélhetést. Az új kormány szociális és kulturális intézkedései nem találtak nem találhat­tak egyöntetű helyeslésre, hiszen a női egyenjogúság kimondása, a gyermekkor­ban kötött házasságok és a többnejűség tilalma a régen túlhaladott vallási hagyomá­nyokkal került összeütközés­be. Ezt a reakciós beállított­ságú vallási vezetők és a földesurak egyaránt igyekez­nek 'kihasználni. Hasonló­képpen helyi zavargások for­rása lett, hogy a 90 százalé­kos analfabétizmus ellen in­dított országos kampányt a nőkre is kiterjesztették. Ugyanakkor kedvező vissz­hangra talált a kötelező és ingyenes oktatás bevezetése, az, hogy rendkívül rövid idő alatt többszáz új iskolát épí­tettek és a tankönyvek száz­ezreit osztották szét. Életszfnvonal­emelés A népi demokratikus kor­mányzat nagy erőfeszítéseket tesz az életviszonyok javítá­sára. Bevezették az árellen­­őrzést, kordába szorították a feketepiacot és leszállították az élelmiszerek, közszükség­leti cikkek árát. Űj munka­­alkalmakat teremtettek, csök­kentették a munkaidőt és felemelték az alacsony kere­setű dolgozók bérét. A kezdeti sikerek feltéte­leihez tartozott az államap­parátus, a közigazgatás meg­­tisztogatása, átszervezése, a hatalom bázisának soha nem látott kiszélesítése. A párt­ós állami irányítás megszi­lárdítása azonban nem me­rült ki a régi rendszer hí­veinek eltávolításában. A forradalom irányát, módsze­reit érintő viták a forrada­lom vezető erőin belül is erő­próbához, összecsapásokhoz, s következésképpen leváltá­sokhoz, félreállításokhoz ve­zettek. A nézeteltérések rész­ben onnan erednek, hogy a Népi Demokratikus Párt két irányzat, két csoportosulás egyesüléséből jött létre. Nem vitás, hogy a forra­dalmi erők egysége ma lét­kérdés Afganisztán számára, miként az is, hogy az ille­galitásból nemrég kiemelke­dett élcsapatpárt mielőbb be­folyásos tömegpárttá szerve­ződjék. Az új párt­tagokat elsősorban a munkásság, a szegényparasztság és a haladó értel­miség soraiból to­­•borozzák. A külföldről is támogatott reak­ciós erők mozgo­lódása, provoká­ciói — mint pél­dául a kabuli ame­rikai nagykövet el­rablása és meg­gyilkolása — éber­ségre intik Nur Mohamed Taraki kormányát Míg a mélyen vallásos dolgozó tömegek üdvözölték a for­radalmi átalaku­lást, a régi rend­szerrel és az im­perializmussal összefonódott mo­hamedán vezetők, nacionalista törzsi elemek az ellen­forradalmi törek­vések élére álltak. Csaknem egy év­vel a forradalom győzelme után ki­élezett harc folyik Afganisztán jövő­jéért. Böcz Sándor IZRAELI- EGIliTOKI> • KttLÖHALKU A Israeli . tervezett wlégibázis ♦ lágibázio izraeli megszállt település '' terület Mengisztu államfő és Sam Nujoma namíbiai vezető az aduai győzelem emlék­­ünnepségén méter ma­gas fenn­síkon • el­terülő Addisz Abeba — a vá­ros neve amharául a tavasz virágát jelenti — a szét­szórt bádogtetős házak, a vasútállomástól a fővárosi tanács impozáns épületéig húzódó egykor Winston Churchill nevét viselő su­gárút, az ezernyi színben pompázó virágok, a pálma­fák és az eukaliptusz-erdők egységet alkotnak. Bár ne­­gyerszer érkezem, a látvány mégis lenyűgöz. Első két utam alkalmával szükség csinálta haditudó­sítóként működtem, megjár­tam az ogadeni frontot, fényképeztem és leírtam a háború okozta szörnyű pusz­títást. A Harrar és Direda­­wa környéki csatatér, az ideiglenes táborokba terelt menekültek és hadiárvák látványánál is jobban el­szomorított a főváros utcá­in kolduló gyermekek hada. Ez jutott eszembe most miközben a repülőtéren a hivatalos formaságakat in­téztük. Szorongva indultam az egykor a császári ház tu­lajdonát képező Hotel Ghi­­onba. ahol már szinte törzs­vendégnek számítok s régi ismerősként üdvözölnek, ami azzal is jár. hogy vá­laszthatok : az utcai fronton vagy a csöndesebb hátsó traktusban kérek szobát. Az első, ami szembeötlik, hogy a hotel bejárata mel­lől eltűnték a sámlikkal és kis kartondobozokkal vára­kozó cipőtisztító fiúk, akik­től egy esztendővel ezelőtt még nehezen lehetett bejutni a szállodába: Helyüket újság­árusok vették át. akik leg­nagyobb meglepetésemre a hivatalos napilapok és a helyi folyóiratok mellett Newsweeket, L’Express! és Economistof kínálnak. Bár­melyik példány ára „potom” 1 Birr, azaz 50 dollárcent. Kerül, amibe kerül, veszek egy Newsweeket, hiszen már közel két hete vagyok úton, s érdekelnének a világ leg­frissebb hírei. A fürtös fejű kis rikkancs 'kezembe nyomja alap február5-i. vagyis há­rom héttel korábbi számát, amit még elutazásom előtt tettem a táskámba és útköze ben ronggyá olvastam. Fris­sebbet kérek hát, mire ki­halássza a csomagban levő másik, egyúttal utolsó pél­dányt. A címlapra nézve dühbe jövök, aztán elneve­tem magam és kezébe nyo­mon az 1 Birrt. A szeme se rebben, amikor zsebrevágja, és már szalad is a követke­ző kocsihoz, miközben har­sány hangon kiabálja: — Ethiopian Herald, L’EXpress, itt a Newsweek legújabb száma. Kísérőm megütközve bámul rám, mert újból és újból kitör belőlem a neve­tés. Nehogy félreértse a dol­got, megmutatom neki a frissen vásárolt Newsweeket. rajta a dátummal: 1978. jú­nius 8. Mostmár együtt ne­vetünk a kis lurkó élelmes­ségén. A cipőpucoló fiúk számá­nak megritkulása. a külföldi lapokat áruló rikkancs mel­lékes epizódnak tűnhet az európai számára, de sokat mond annak, aki az 1974. szeptemberi fordulat óta, a forradalmi folyamatot fel­tartóztatni akaró ellenforra­dalmi kísérletek és a Szomá­liái agresszió idején több­ször is bejárta az országot, fl háromezer Számomra ezek a konszoli­dáció apró jelei. Arra utal­nak, hogy az élet minősége, ha lassan is, de változik, a gazdasági helyzet fokozato­san javul, s ha nem is szűnt meg teljesen, de távolabb került a háború nyomasztó réme. Erről tanúskodik a Merkaton, vagyis a piacon tett séta is, ahol hatalmas hegyekben áll a két éve hiánycikknek számító zöld­ség és a gyümölcs, gúlákba rakott zsákokban a kenyér­nek való árpa és búza. a kézművesek szebbnél szebb fazekasmunkái, fafaragásai és szőttesei. A földreform meghozta a parasztok termelési kedvét, s a paraszttársulásokban, ha kezdetleges eszközökkel is, de szerveződik a közös gaz­dálkodás. Egy ilyen társulás központjába, a fővárostól 180 kilométernyire délre levő Dillaloba kalauzolt el kéré­semre kísérőm, ahol két év­vel ezelőtt már jártam egy­szer. A társuláshoz tartozó 14 ezer hektár a császári család egyik tagjáé, Iresso Dureshé volt, hatezer csa­lád tartozott a birtokhoz s azok apraja-nagyja a föl­desúrnak dolgozott, árpát, kukoricát termeltek és a termés háromnegyedét be­szolgáltatták a földesúmak. A földosztáskor minden család földet kapott, s öröm­mel látott munkához. De már az első évben kiderült, hogy a régi módszerekkel nem tudják növelni a termelésit, így némi rábeszélés után álltak rá, hogy társuljanak. A módszer nekünk szokat­lan, de itt célravezetőnek bizonyult. A társulás rész­vényeket bocsátott ki ame­lyekért egyenként 5 Birrt kellett fizetni, ehhez jött az évi 1 Birr tagsági díj. Az így beszedett összegből épí­tették a raktárt, az üzlethá­zat és a közös darálót, amely megszabadítja a ta­gokat attól, hogy kézzel tör­jék a kenyérnek való árpát, vagy messze földre cipeljék megdarálni. A két évvel ezelőtt bemutatott, állami kölcsönből vásárolt négy traktor mellett most másik négy áll a szövetkezet udva­rán. (Azért áll, mert ünnep van, az olaszok fölött 1892. március 2-án aratott aduai győzelem ünnepe, s a közeli falvak apraja-nagyja a szö­vetkezet tágas udvarán ta­nyázik, tánccal, énekkel szórakoztatják egymást és a vendégeket.) Nura Zegeye, aki két esz­tendővel ezelőtt egyszerű tag volt, most a társulás egyik választott vezetője, büszkén vezet körbe a gazdaságban, majd leülünk a kör köze­pén. Szárított birkahússal és a gazdagságot jelképező mézzel kínál. A nap lebukik a hegyek mögött, amikor elbúcsúzunk. Másnap, amikor az aduai győzelem fővárosi ünnepsé­geiről szóló tudósításomat írom telexre, egy csontos, szikár, szőke ember szólít meg. Kiderül, ő is telexezni akar, az NSZK-beli Frank­furtba. Egy pohár sör mel­lett elmondja, hogy egy nyugatnémet cég megbízott­ja, az etiópiai kávétermesz­tés egyik külföldi szakértő­je. — Milyen a helyzet? — kérdezem. — Sok gond van — feleli, de szerencsére a kormány gondoskodott a ká­véültetvények megóvásáról. Az ültetvényeket állami gazdasággá szervezte át. A korábbi termelési színvona­lat még nem sikerült elér­ni, de a legjobb úton va­gyunk. Nemcsak a mezőgazdaság­ban. az iparban is szervező­dik a tervszerű munka. Utóbbira számtalan példát lehetne említeni, de hely­szűke miatt hadd utaljunk ezúttal csupán arra. hogy a kormány előrelátóan szer­vezte meg az államosítást, a legtöbb iparágban, így a textilgyártásban és a gumi­iparban is csak fokozato­san, a külföldi cégek kárta­lanítása mellett államosí­tott. így elérte, hogy a kül­földi szakemberek a helyü­kön maradtak s a termelés a kezdeti visszaesés után is­mét felfelé ível. Ez pedig biztató eredmény, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ország északi részén, Eritreában még mindig dúl a polgárhá­ború, s hogy Ogadenben sem értek még véget a harcok teljesen. Délen a szomáliai­­ak által átdobott fegyveres csoportok tevékenysége za­varja az országrész gazdasá­gi életének gyorsabb ütemű fejlődését, — itt vannak a kávéültetvények ;— egyben még mindig jelentős katonai erőket köt le, amikor pedig nagy szükség lenne a terme­lésben is a szakértelemmel rendelkező emberekre. A nép életében végbemenő vál­tozások még így is kézzel­foghatóak. Űj munkahelyek létesülnek, mind több gye­rek járhat iskolába, arról nem is beszélve, hogy a kor­mány teljes támogatásban részesíti a harcokban elesett családok hozzátartozóit, tel­jes fizetést kapnak a hadi­rokkantak. mondta az Mengisztu zelem fordulójára rendezett ün­nepségen elhangzott beszé­dében: A jelszó. Ethiopia tfkdem — Etiópia minde­nekelőtt — ma is érvényes. Míg azonban egy esztendő­vel ezelőtt elsősorban a ha­za függetlenségének és egy­ségének védelmét, a fegyve­res harcot értette alatta mindenki, az agresszió visz­­szaverése után előtérbe ke­rült a társadalmi és a gaz­dasági építőmunka. Jólesett látni, hogy az etiópiaiak ehhez is olyan szorgalommal és akarással láttak hozzá, mint a győ­zelem megszervezéséhez. Kanyó András

Next

/
Thumbnails
Contents