Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
1979. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Közös élményünk emlékművei Bármerre járunk az országban, láthatjuk: mindenütt emlékművek jelzik a felszabadító szovjet hadsereg útját, kegyelettelj emlékeztetve ázjokra a hősökre, akik életüket áldozták hazánk szabadságáért. Nem találunk köztük két egyformát sem, pedig ezek a monumentális műalkotások végsősoron egy nép közös élményét tükrözik; a felszabadulásnak, az új élet kezdetének megrendítsen szép élményét. Megfogalmazták; kőbe vésték, vagy bronzba öntötték ezt az élményt, akik végigszenvedtek egy tragédiába fulladó történelmi kort; de szólni akartak róla azok is, akik jószerével még csak gyermekek voltak, vagy éppen nem is éltek a felszabadulás évében. Közös élmény... Ám ezt szükségképpen csak az egyéni élmény, az alkotó művész egyénisége bontakoztathatja ki, lényegítheti át műalkotássá. A kettő elválaszthatatlan egymástól, éppen ezért a végeredményt a művész társadalmi felelősségtudata határozza meg. Ez a felelősségtudat nem állhat csupán abból, hogy az alkotó tehetségéhez mérten a legjobban akar dolgozni, hanem azt jelenti, hogy nem légüres térben alkot, hogy elismeri társadalmi megbízatását. A társadalmi megbízatás pedig — mint azt már Majakovszkij megállapította — nem azonos egyik vagy másik társadalmi intézmény megbízatásával. A művésznek igazi szintézisre kell törekednie; arra, hogy az egyéni élményt és a művészi szabadságot összhangba hozza a közösséggel; ennek azonban nem feltétele, hogy mindenki nyomban' megértse és helyeselje a művet, pontosabban a mű formai megoldásait, a megfogalmazás eszközeit. Amit minden emlékműnek sugallnia kell: a hitet a békében, az ember szabadságában, elszántságot az antihumanista erők elleni harcban; ebben se az alkotó, se a néző nem ismerhet megalkuvást. Mert vannak emlékek, egyéni és közös élmények, amelyeket az idő sem képes megszépíteni. A kiváló francia író és költő, Louis Aragon ezt írja egyik versében : , Ki tudja, hol kezdődik el az emlék Ki tudja hol ér véget a jelen Hol lényegül át románccá a nemrég S hol lesz jáikó papír a gyötrelem Mintha csak arra intene: sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy nemtörődömségből vagy kényelemszeretetből lemondunk a felelősségtudatról. Pedig a történelem borzalmai nem feledhetők; az emberiség ellen elkövetett bűnöket nem lehet feloldozni; kivívott szabadságunkat csak akkor őrizhetjük meg, ha van bátorságunk szembenézni a múlttal. Erre intenek az emlékművek is. G. A. Tiszafüred Makrisz Agamemnon felszabadulási emlékműve Salgótarján >, Somogyi József szobrászművész munkája Láng István, az MTA főtitkárhelyettese: fl magyar tudomány fejlődése a felszabadulás óta Nagy utat tett meg a magyar tudomány az elmúlt 34 év alatt. A II. világháborút közvetlenül megelőző időszakban csak igen szűk területen folyt tudományos kutatás Magyorországon; 1938-as adatok szerint 50 tudományos intézményt tartottak nyilván, de ezek egy része kizárólag rutin minőségi vizsgálatokat végzett. A tudományos kutatók száma mintegy 300-ra becsülhető a háború előtti kutatóintézetekben. Felsőfokú oktatás öt egyetemen és hat főiskolán folyt, ahol 380 tanszék működött, az oktatói létszám pedig 950 volt. Több ipari vállalatnál (pl. Egyesült Izzó, Gamma, Richter, Chinoin) kutató-fejlesztő részlegeket szerveztek. Nincsenek pontos adatok, de reális becslés szerint mintegy 150 kutató-fejlesztő mérnök dolgozott ezeken a helyeken. A múzeumok, könyvtárak, levéltárak, kórházak csak esetenként kaptak kutatásra anyagi támogatást. A felszabadulás előtti magyarországi kutatási-fejlesztési bázis keretében 1400 kutató, oktató, fejlesztő mérnök dolgozott. A ráfordítási összegek az akkori nemzeti jövedelemnek mintegy 0,15 százalékát jelentették. 1. A II. világhááború jelentős károkat okozott a korabeli tudományos intézményhálózatban is. Az újjáépítés és újjászerveződés csak lassan és fokozatosan bontakozott ki a felszabadulás utánái első években. A kormány' 1948- ban létrehozta a Magyar Tudományos Tanácsot azzal a feladattal, hogy átfogó fejlesztési programot dolgozzon ki. Az első időszakban a kutatóintézetek és az egyetemek munkafeltételeinek javítása, illetve új intézetek és tanszékek szervezése állt a figyelem középpontjában. Az ipari vállalatoknál az újjáépítés, a napi gazdasági feladatok voltak elsődlegesek, ezért a kutató-fejlesztő tevékenységre kevés erő jutott. Miután végérvényesen eldőlt, hogy Magyarországon a társadalom fejlődése a szocializmus alapjaipak megteremtésére irányul, a tudományos kutatás bázisának szélesítése is ezt az általános célkitűzést kívánta szolgálni. 1950-től kezdve jelentősen növelték a kutatóintézetek, egyetemi és főiskolai tanszékek, vállalati fejlesztő részlegek számát. Elkezdődött a szakemberek nagyarányú képzése. Jelentős anyagi juttatásokat kapott a tudományos kutatás. A szervezeti irányítás is korszerűsödött. A Magyar Tudományos Akadémiát 1949-ben átszervezték és egyik fontos feladatául azt tűzték ki, hogy saját kutatóintézeti hálózatot hozzon létre. A szakminisztériumok keretében is elkezdődött az ágazat gazdasági célkitűzéseivel összhangban álló kutatási bázis kiépítése. A központi és felsőszintű [tudománypolitikai irányítást 1957—1697 között a Tudományos és Felsőoktatási Tanács látta el. 1970-től kezdve a kormánynak külön bizottsága van, a Tudománypolitikai Bizottság, amely a kutatás és fejlesztés egészét irányítja és ellenőrzi. A háromévtizedes fejlesztési program eredményeként jelenleg a kutatóhelyi dolgozók összlétszáma 83 ezer fő, ezen belül a tudományos munkát végző kutatók, oktatók, mérnökök száma meghaladja a 36 ezer főt. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásához viszonyítva a teljes ráfordítások összege elérte a 3,5 százalékot. A kutatóintézetek száma 128, az egyetemi, főiskolai tanszékeké 1080, az egyéb kutatóhelyeké 264. melyek között a vállalati kutató-fejlesztő részlegek igen jelentős arányt képviselnek. 2. A párt vezető szervei többször foglalkoztak a tudományos kutatás helyzetével, alapvető fejlesztési stratégiájának megállapításával. Az MDP 1948. évi programnyilatkozata hangsúlyozta a tudományos kutatás -fontosságát és az ország fejlődéséhez való hozzájárulás szükségességét. Az MSZMP KB 1969-ben fogadta el a „Tudománypolitikai irányelvek” elnevezésű dokumentumot, amely a minőségi fejlesztést helyezte előtérbe. Ezek az irányelvek hosszú időszakra határozták meg a magyar tudomány feladatait. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1977-ben értékelte az irányelvek érvényesüléséneit tapasztalatait. A gazdasági szféra szelektív fejlesztését elősegítő tudományos kutatások szükségességét erőteljesen húzta alá a Politikai Bizottság állásfoglalása. A társadalomtudományi kutatásokkal szemben fokozottabban jelentkezik az igény; hogy segítsék elő a megfelelő politikai döntések meghozatalát, illetve alapozzák meg a végrehajtás módozatait. A felszabadulást követő néhány év a háborús károk helyreállítását jelentette. 1950-től napjainkig a nemzeti jövedelem több mint 4,5- szeresére, az ipar bruttó termelése kereken 8-szorosra,a mezőgazdaság bruttó termelése 2-szeresre növekedett, A közoktatás, az egészségügyi ellátás, a kulturális lehetőségek köre számottevően fejlődött ebben az időszakban. A tudományos kutatás és fejlesztés nagymértékben járult hozzá ehhez az eredményes úthoz. Három területen különös fontosságú a tudomány szerepe: — önálló kísérleti eredmények elérése és ezek alkalmazása a gazdaságfejlesztés és a társadalomtervezés különböző ágazataiban: — a szakemberek képzése és továbbképzése; — külföldi kutatási és fejlesztési eredmények átvétele, hazai adottságok közötti alkalmazása, továbbfejlesztése. 3. Az egyes konkrét eredmények számbavétele igen részletes és hosszadalmas elemző munkát igényelne. Jellemző példaként azonban megemlíthetők a következők: Történelmi és kulturális örökségünk részletes feltárását és közkinccsé tételét jelentette az elmúlt háromévtizedes időszak. A nyelvtudomány, a történelemtudományok, az irodalomtudomány, a régészet és művészettörténet, a néprajz és a zenetudomány területén összefoglaló és feltáró müvek születtek. Folytatódott a nagy hagyományokra épülő orientalisztikai kutatás. A jogtudományok, a közgazdaságtudományok a szocialista fejlődés aktuális problémáira válaszoltak és segítették elő a közigazgatás, a jogrend, a gazdasági mechanizmus fejlődését. Olyan új társadalomtudományi irányok alakultak ki, illetve erősödtek meg, mi»t a szociológia, pszichológia, demográfiai kutatások. A valóságfeltárás és a tudatformálás egységes feladata valamennyi társadalomtudományi kutatás közös ügyévé vált. A marxizmus—leninizmus pozíciói ebben az időszakban alakultak ki a hazai társadalomtudományokban. A természettudományok közül a fizika, a kémia, a biológia, a geológiai tudományok, illetve a matematika igen széles körű fejlődésnek indult. A tudományos kutatás alapozta meg az atomenergia gyakorlati eredményeinek hazai hasznosítását, illetve az elektronikai ipar kifejlődését. A számítástechnikával foglalkozó kutató, fejlesztő és adaptációs tevékenység a társadalmi gyakorlat legszélesebb területein tette lehetővé a számítógépek használatát, a számítástechnikai eszközök fejlesztését és gyártását. Részletes „leltár” készült hazánk növény- és állatvilágáról, talajtakarójáról, a földtani adottságairól. A műanyaggyártó ipar kifejlődését szintén segítette* a hazai kémiai kutató-fejlesztő munka. A gyógyszeripar számára a szerveskémiai, biológiai és farmakológiai kutatások nyújtottak nagy támogatást. A hazai műtrágya-, növényvédőszer-, illetve petrolkémiai ipar fejlődéséhez is szükség volt arra a hozzájárulásra, amit a kutatás részben saját eredményeivel; részben külföldi szellemi termékek alaptálásával nyújtott. A földtudományok az ország természeti erőforrásainak hasznosítását alapozták meg. Az elméleti és klinikai orvostudományok közös eredménye, hogy több járványos betegség megszűnt hazánkban és lehetővé vált a legkorszerűbb gyógyítási módok és eljárások alkalmazása. A közegészségügy és az általános életszínvonal-emelkedés együttes következménye, hogy az átlagos élettartam az elmúlt három évtized alatt 10 évvel növekedett. Az agrártudományok eredményei között elsősorban az új növény- és állatfajtákat említhetjük meg, illetve a korszerű termelési technológiák kidolgozását, adaptálását. 1950-ben az aktív Keresők 52 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, ma mindössze 22 százalék. A termelés bőven fedezi a lakosság szükségleteit. A műszaki tudományok számos területen segítették a népgazdaságát. Az energetika fejlődését mutatja, hogy a háború előtt a villamosenergia-fogyasztás évi 2 milliárd kW volt, jelenleg kereken 24 milliárd kW. Kibontakozott az I energetikai gépgyártás is, ami mögött szintén kutatási eredmények vannak. Az anyagmegmunkálás technológiája egész sor új lehetőséggel bővült. A híradástechnika fejlődése új gyártási ágazat kialakulását tette lehetővé. A közúti járműgyártás termékeit az egész világon ismerik. A könnyűiparon belül a textilipar és a papíripar említhető meg elsősorban, mint ahol a hazai kutatás-fejlesztés számottevő eredményeket mutathat fel. 4. összegezve megállapítható, hogy a hazai tudományos kutatás és fejlesztés fokozott figyelemmel fordult a társadalmi és gazdasági fejlődés tudományos közreműködést igénylő feladatai felé. A tudomány segítségével megnövekedett az anyagi termelés, fejlődött a kultúra, a közművelődés és magasabb lett népünk életszínvonala. A céltudatos munkával kiépített tudományos potenciál alkalmas arra, hogy a következő időszakban még nagyobb feladatokat oldjon meg. Szombathely. Heckenast János építőművész felszabadulási emlékműve Budapest, XII. kér. Csörsz utca, felszabadulási emlékmű, Kiss Kovács Gyula szobrászművész alkotása
