Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 4. A bizonyítás hónapjai Begyújtották a szárítólángokat az első elkészült kemencében, a Berekfürdői Üveggyár új üveggyártó csarnokában. Közben - képünk előterében - már a következő üvegolvasztá kemencét is alapozzák a gyár munkásai - akik ezúttal beruházókká alakultak át Ez a játszma pénzre megy És mégis kevés az energetikus a termelőszövetkezetekben — Hogy mondta? Kit keres? — Az energetikust! — És az mit csinál? — Kiszámítja, hogy menynyi üzemanyagot fogyasztanak a gépek, megmondja, mennyi olajat szabad eltüzelni a kályhában, eldönti, hogy mikor mennyi áramra van szükség ... Egyszóval: gazdálkodik az energiával! — Ja, ilyen nálunk nincs. Gondolhattam volna. Odakinn hétágra süt a nap, idebent rendületlenül égnek a neonok. Büntetés és prémium — No, az ilyesmi nem mindig rajtunk múlik — derül a történeten Oltyán Gábor — ám az is biztos, hogy ha kellő eréllyel intézkedünk, akkor az ehhez hasonló apróságokon is szép summát megtakaríthatunk. Eszembe jut egy másik történet. Tsz-elnök ismerősömnél üldögéltem, amikor bekopogtatott hozzá a villanyfogyasztás rejtelmeinek ismerője. — Egész éjjel égetik a lámpákat — panaszolta egyik bérlőjükre. — intézkedjen! — adta ki az utasítást az elnök, majd felém fordult. — Én azt se bánom, ha nappal is díszkivilágítást rendeznek, de a saját zsebükre. Nem az elv a követendő, mert a pazarlás attól még pazarlás marad, hogy a vétkes pénztárcája érzi meg, hanem a módszer. Tudniillik azt feltehetően nem kell bizonyítgatni, hogy a saját javaink megőrzésére mennyire kényesek vagyunk. Ezt az emberi tulajdonságot akarja meglovagolni Oltyán Gábor, a mezőhéki Táncsics Tsz energetikusa is, aki beavat az üzem terveibe. — Két éve nyűglődünk azon, hogy a gépek túlfogyasztását kövesse büntetés, a megtakarításért pedig adjunk, az el nem költött öszszeg legalább tíz százalékának megfelelő prémiumot. Azt hiszem, nem várhatunk tovább: írásba foglaljuk a határozatot. A mezőtúri Dózsa Termelőszövetkezetben ezen már túl vannak, s a normák szigorú betartása azt eredményezte, hogy míg 1975-ben az egyik jogelőd gazdaságban, a Békében csaknem 12,5 liter üzemanyagot fogyasztott el egy-egy erőgép normálhektáronként, addig a tavalyi átlag csak 10,6 liter volt. Mi haszna volt ebből az embereknek? Az összgazdasági megtakarításon túl az, hogy a legjobbak évi 3—3.5 ezer forint prémiumot is hazavihettek. Néha valóban apróságokon múlik. A mezőtúri termelőszövetkezetben például arra jöttek rá a szakemberek, hogy az erőgépvezetők egy része áz adagolók megbütykölésével serkenti gyorsabb mozgásra a traktorát. Arra természetesen nem figyeltek az amatőr konstruktőrök, hogy így rengeteg energia megy füstbe. Az intézkedés nem késett sokáig: most már központilag állítják be a szabályzóberendezést, és olyan plombával látják el az adagolókat, amelyeket nem tud leutánozni senki. Az észnek egyébként is sok szerep jut a fogyasztás minden frontján. — A gépészek olyan szigetelési újítást dolgoztak ki — hozza a bizonyítékot László Lajos, a Dózsa Tsz energetikusa, amely lehetővé teszi, hogy a szárítóknál az eddig felhasznált tüzelőanyagnak legalább a harminc százalékát a jövőben ne égessük el. Nálunk évi ezer tonna olaj fogy, úgyhogy az új módszer bevezetésére nem kell rábeszélni senkit. Annál inkább szükség van az okos szóra ott, ahol a villany vagy az olajfűtésről kell visszaállni a szénre. Oltyán Gábor jó ismerője az érveknek és az ellenérveknek. — Nagyon jól tudom, hogy a szén fekete és a hamu porral jár, ám az olaj kétszer annyiba kerül, a villamosfűtés pedig az olaj költségeinek is három-négyszerese. Sakkozás a wattokkal — Az 1970-es évék elején — néz utána az adatoknak Oltyán Gábor — amikor még csak az általános díjszabás volt érvényben, a mezőhéki Táncsics Tsz 1,40—1,50 forintot fizetett egy kilowattóráért. Tavaly sikerült leszorítani az árat 1,30-ra, s ebben nem kis része volt annak is, hogy a három legnagyobb fogyasztónál felszereltük a fázisjavító berendezést. Igen, a meddő áram súlyos pénzekkel terheli a gazdál-I magyarázkodásról Iz ügyeskedésről R fizetésről I maszekolásról R féldecikről Tiszapüspöki arról híres, hogy a helyi uradalom alig talált magának a faluból cselédet. Nem mentek cselédnek, hanem elmentek munkásnak. Számtalan „püspöki” ember munkáját dicsérik épületek, gyárak a megyében, az országban. Jó kőműveseket, ácsokat adott ez a falu — mondják a helybéliek. Péter Imre a kis község munkásainak napjait élte, s éli. Ahogy mondja, az inotai erőműnél tudta meg mi az, hogy építkezés, azután amikor a Szolnok megyei ÁÉV-hez került — mint „felszabadult” ács — több mint két évtizede, akkor megfordult „meghívott szereplőként” a bélapátfalvi cementmű munkálatainál!. Épített gyárat Szolnokon és most Martfűn, a növényolaj gyárat építi. Már mindenki láthatja, milyen nagy beruházás ez. Mutatja magát: mennyi épület emelkedett ki már a föld gyomrából. Szóval büszke lehet rá a megye. Én mondom, nem kisebb, mint amiken dolgoztam, s ugyanúgy nem kisebb a munkatempó sem. Szorít bennünket a határidő, 1980-ban a silókban ott kell lennie a magnak. Szóval itt nincs magyarázkodás, hogy kodást. Így vélekedik a mezőtúri energetikus is, aki fölöttébb elégedetlen azzal, hogy náluk még mindig több mint 1,50-be kerül egy kilowattóra. „Faragják” a költségeket — Amióta áttértünk a teljesítménydíjas elszámolásra, azóta kilowattóránként 20— 30 fillért lefaragtunk, ám igazán jók csak akkor lennénk, ha nem lépnénk túl az 1,20-at. Ehhez viszont már a fázisjavító kondenzátorokra is szükség van, fel is szereljük őket. A Dózsa Termelőszövetkezet évente csaknem 2 millió kilowattóra áramot fogyaszt, úgyhogy a megtakarítás százezrekben mérhető. Így gyűlnek össze a milliók: innen is csöppen néhány ezer, onnan is lefaragnak valamit, és máris ott tartunk, hogy olcsóbban sikerült megtermelni a búzát, kevesebb költség terheli a húst. — Az áramot nem számítva — összegzi eddigi munkája eredményét László Lajos — 1976-ban 12 millió 600 ezer, tavaly pedig 10 millió 500 ezer forintot költöttünk energiára, pedig közben mindennek csak fölfelé ment az ára. Szolnok megye 58 termelőszövetkezetének a felében van főállású energetikus. A többiben nem hiányzik? Braun Ágoston nem haladtunk ezért vagy azért. Ennek készen kell lennie. (Mi a legfontosabb ehhez? Elég csupán az akarat?) Az akarat az a legfontosabb. Az én brigádom a Petőfi Szocialista Brigád minden tagja tudja, mit csinálunk, mennyire fontos ez. De szerintem tudják má-. sok is. — Az ács munkához sok dolog kell: anyag meg alkatrész — szög, ácskapocs, kisegítő gépek. A vállalat beszerzi, nincs híján ezeknek a csoport. Most például van 150 köbméter zsaludeszkánk, 1000 köbméter gömbrúd. faragott fa — ezzel kell gazdálkodnunk, mert többet nem kapunk, egyelőre. Igen, ezzel gazdálkodunk. A brigád betervezte, megtakarít 200 ezer forint értékű anyagot. Ügy csináljuk, hogy többször felhasználjuk, mint amit a normatíva előír. Nem kétszer, vagy háromszor, hanem négyszer vagy ötször. Persze a takarékosság nem mehet a minőség vagy a biztonság rovására. Az anyag elfárad. Különös gonddal kell szétszedni és „ügyeskedéssel”, morfondírozással, egy csomó munkával, megerősítésekkel kell összerakni. (Takarékosság? Ügyeskedés? Mindez csak egy része a dolgoknak.) — Egymás sarkában vagyunk. .. Előttünk járnak a vasbetonszerelők, azután jövünk mi ácsok, készítjük a zsaluzatot, bennünket követnek a betonozok. Ha ez a lánc megszakad, akkor van zökkenő. Én nem restellem Azt mondják, nehéz idők járnak a baromfiiparra. Tíz esztendő óta ez az első év, amikor nem fizettek nyereségrészesedést. Nem azért, mintha munkásai rosszul dolgoztak volna. Az okok sokfélék és elsősorban külkereskedelmi tényezőkkel függnek össze. Csupán a dollár leértékelése 93 millió forint veszteséget okozott és ez csak egy ok a sok közül. És ahogy hírlik: az idén eddig sem a külgazdasági piac, ahol túlkínálat mutatkozik, sem a belső közgazdasági környezet lényegesen nem javul. Most azért kell mindent elkövetni, hogy a helyzet ne rosszabbodjon. A magyar baromfiiparnak versenyképes terméket kell kínálnia igényes vevőinek. Ehhez viszont javítani kell a feldolgozás feltételein. Újabb pártfeladatokkal — Ezek után érthető, hogy a beszámoló taggyűléseken párttagjaink elsősorban gazdasági kérdésekről beszéltek, — mondja Mészáros László, a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat üzemi pártvezetőségének titkára. Reggel 8 óra múlt néhány perccel, amikor találkoztunk, de ő akkorra már bejárta az üzemet. „Megszokott dolog ez nálunk. Mint üzemszervezőnek, tudnom kell, minden rendben van-e az üzem indulásához. Irodájában előveszi a pártvezetőség intézkedési tervét. Érdemes abból egy részletet felidézni. „Fel kell mérni azokat a gazdasági területeket, ahol a felelősségérzet növelésével, lelkiismeretesebb munkával, személyes ráhatással — tehát anyagi befektetés nélkül — lehet további eredményt elérni. Az itt dolgozó kommunistáknak ilyen irányú állandó vagy időszakos pártmegbízatást kell adni, s annak végrehajtását folyamatosan ellenőrizni.” — Ez azt jelenti, hogy eddig nem volt a párttagoknak ilyen jellegű megbízatása? — Erről nincs szó. Üzemünkben kilencvenkét kommunista dolgozik. Nyolcvanmegkérdezni a többi brigádvezetőt hogyan haladnak, mi az igényük .. . Azután fontos, hogy megbecsüljük egymás munkáját. Elég ha rááll valaki az összeszerelt betonacélra, elhajlik, szidhatják a szerelők. Vagy: kirúg egy merevítőt a betonozó — már galibát csinál a munkánkban. — Most újra két műszakban dolgozunk. Tizenkét órát egyfolytában. Kell ez, én mondom, a gépkihasználáshoz. Így kellene az előbb felsorolt szakmákon kívül máshol is. De csak azért, hogy elmondhassuk: két műszak is van, annak nincs semmi értelme. A munkát, ezt a láncot meg kell szervezni. A vállalaton belül is, meg kívül is. Mert ezen az építkezésen mellettünk dolgoznak mások. így a DÉLÉP, a KÉV-Metró. (Tudjuk-e menynyit keresnek az ottaniak ...) Az ottaniak más felszereltséggel többet vagy kevesebbet kereshetnek. A metrónál többet, mint mi. Az is igaz, az emberek kérdezgetik: akkor hogyan is van ez? Én megfordulok sok fórumon, tudom, tavaly 95 milliós nyereséget terveztünk, s elértük a százhetet. Mondtam az embereknek mire megy el ez — állami kötelezettségekre, ebből kerül pénz a vállalati lakásokra,- sportra, kultúrára. Ami marad, abból gazdálkodhatunk. Így elmondva az emberek megértik miért csak 2 százalékos béremelés volt az idén. El kell mondani miért — őszintén. három százalékának van állandó pártmegbízatása. Munkásőr, alapszervezeti tisztségviselő és így tovább. Huszonöten-huszonnyolcan a tagok közül most is gazdaságpolitikai pártfeladatuknak igyekeznek eleget tenni. De ennél többre van szükség, — így Mészáros László. Saját helyzetük miatt is. Ez az üzem a baromfiipar korban legfiatalabb, de leginkább tönkrement gyára. — Kit terhel a felelősség azért, hogy 30 évvel ezelőtt ingoványos talajra épült az üzem? Ki tudja! De tény, hogy nincs olyan nap, amikor valamilyen probléma ne adódna. Most a hűtőkamra fala süllyedt meg, két centis repedés van az egyik részen. Míg tíz évvel ezelőtt üzemfenntartásra elég volt évente 10 millió forint, ma már 20 millió is kevés lenne. De csak 17—18 milliónk van rá. Az üzem rekonstrukcióját a huszonnegyedik óra utolsó percében kezdtük meg, — magyarázza Hajós Ferenc, az üzem igazgatója, aki bekapcsolódik a beszélgetésbe. Önköltség és beruházás Két nagy feladat áll most a törökszentmiklósi üzem előtt. Az első: kiváló minőségben 1750 vagon baromfit feldolgozni (ebből 741 vagonnal tőkés, 60 vagonnal szocialista országba exportálnak), vagyis teljesíteni a 663,3 milliós éves tervet. Tavalyi tervük ennél több volt és bíznak abban, hogy később ismét tágabb lehetősége nyílik a baromfiiparnak az exportálásra. Csökkenteni akarják az önköltséget — takarékoskodni a vízzel, energiával, csomagoló anyaggal, — javítani a munkaszervezésen. Hárommillió forintot szeretnének így az idén megtakarítani. A második: a körülbelül 500 millió forintba kerülő új üzem építését minél előbb szeretnék befejezni. Az eredeti beruházási alapokmány szerint a befejezési -határidő 1980. december 30 volt, de ez irreális, mert közben újabb döntés született arról, hogy olt milyen baromfit dolgozzanak — (Sok a tizenkét óra? Igen sok.) Elfárad az ember úgy, mint az anyag. Persze bizonyos munkákra, főleg társadalmi munkákra ettől függetlenül kell, hogy jusson az időből. A brigád tagjai nem martfűiek, nem szolnokiak. de kell, hogy jusson az óvodák, az iskolák patronálására. Jó magam tavaly vagy negyven hétvégét töltöttem az építkezésen. Ügy pluszban. Mert jönni kellett. Ezek mellett maszekolásra nincs energia. Az ember tudja, hova teszi az energiáját. Tudja, hova akarja tenni. Nemrégen a vállalat szocialista brigádjainak vezetői tanácskozásra gyűltek össze. Felállt egy köpcös ember. Péter Imre — mondta, S azután kikelt a negyven brigádvezető ellen, akik nem voltak képesek eljönni szabad szombaton, hogy meghallgassák hogyan értékelik a tavalyi mnkájukat. Mondta: ő éjszaka még dolgozott... Tiszapüspökiben úgy tartják — ez a falu sok jó ácsot adott az országnak. Hajnal József fel. Ezért a teljes kiviteli terv is csak az idén, szeptember 30-ra lesz kész. De az újabb, az 1982 első félévi befejezési határidőt mindenképpen be akarják tartani. Hogyan segíthetik mindezek valóra váltását az üzemi pártszervezet kommunistái? Erdődi Imre, a számviteli osztály vezetője, az egyik pártalapszervezet vezetőségi tagja. Ö mondja: — Mi, az osztályon dolgozó kommunisták vállaltuk, hogy az önköltség alakulását figyelemmel kísérjük, elemzéseket készítünk és eljutatjuk azokat minden osztályvezetőnek. Lássák, hová kell jobban odafigyelniük, milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a költségek csökkenjenek. Ugyanígy rendszeresen vizsgáljuk a készletgazdálkodást. — Az a célunk, hogy mindenről időben értesüljön minden vezető, hogy gyorsan tudjon, intézkedni, ne az események után kullogjunk — szól közbe Mészáros László. Visnyei Kálmán kőműves, az üzemfenntartó brigádban dolgozik. Pártmegbízatása: munkásőr, immár tizenöt éve. — Most a beszámoló taggyűlésen arról is szó volt, hogy egyéb feladatra is vállalkozhatnánk. Az az igazság, nálunk nem számíthat az, szombat van vagy vasárnap, éjszaka vagy nappal. Ha valahol valami törik, tönkremegy, nekünk dolgozni kell, hogy minél rövidebb ideig álljon az az üzemrész. Előfordul, hogy reggel elkezdünk egy munkát, elkészítjük hozzá az anyagot, de két óra múlva már mást, sürgősebb munkát kell csinálni. Látja, már az is fontos, hogy ezt megértessük az emberekkel. Többletvállalás A beruházási osztály vezetője Röszler János. Most, amikor ilyen nagy építkezés kezdődött a baromfifeldolgozóban — lényegében egy új üzemet építenek a város más pontján, — különösen nagy az ő felelőssége. — Vigyázni kell arra, hogy a tervek megfeleljenek a technológiai felkészültségnek, lehetőleg inkább megtakarítást érjünk el, semmint túllépjük a pénzügyi kereteket. — Mondana erre példát? — Az üzemvitelhez naponta háromezer köbméter víz kell majd. Ezt a tervező három kútcsoportban, összesen kilenc kútból akarta kitermeltetni. Átvizsgáltuk a tervet és rájöttünk, ha nagy átmérőjű kutakat létesítünk, akkor két kútcsoportban négy kút is elegendő. Igaz, ennek a négy kútnak az építése 1,5 millió forinttal többe kerül, mint a terv arányos költsége, viszont az egész beruházás szempontjából nyolc millió forintot megtakarítottunk azzal, hogy öt kutat nem kell megcsinálni. Már az előkészítési munkába bevonjuk a kivitelezőket. Azt szeretnénk, hogy menet közben ne legyen sok tervmódosítás, ami egyébként a beruházásokra elég jellemző. Mészáros László azt mondta: — A taggyűléseken szó volt arról is, hogy a gazdaságpolitikai jellegű feladatokról nehéz eldönteni, mi munkaköri kötelesség és mi a többletfeladat. Igyekeztünk megmagyarázni elvtársainknak: minden területen lehet olyan feladatot találni, ami már túlnő a munkaköri kötelességen. Mindezt annak tudatában teszik, hogy a baromfiiparban a gondok átmenetiek, és sikerül a törökszentmiklósi üzemnek is hozzájárulni a hazai baromfiexport gazdaságosságának és versenyképességének javításához. Varga Viktória Péter Imre véleménye és kérdései önmagához is
