Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

Szabadságunk születésnapján Huszár István ünnepi köszöntője Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, szabadságunk szü­letésnapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében tisztelettel köszöntöm szocialista hazánk minden állampolgárát. 1945. április 4-e döntő fordulat Magyar­­ország ezeréves történelmében és a magyar nép küzdel­mekben gazdag életében. Ezt a napot köszöntve, népünk ismételten meghajtja a tisztelet és hála zászlaját mindazok emléke előtt, akik életüket és vérüket áldozták a szabadságért. Mély hálá­val, proletár internacionalista érzésekkel gondolunk a Szovjetunióra, népeire, azokra a szovjet hősökre, akik nemcsak Európa, hanem az egész világ sorsát eldöntő nagy háborúban 34 évvel ezelőtt a magyar földre is el­hozták a szabadságot. Hálával és megbecsüléssel gondo­lunk azokra a magyar antifasiszta hősökre, akik bátran szembe mertek szállni az országot pusztulással fenyegető fasiszta áradattal. Tisztelettel adózunk mindazon népek­nek, amelyek fiai részt «vettek hazánk felszabadításában. 1945. április 4-ével kezdődött azoknak az új viszo­nyoknak a kibontakoztatása, amelyek között értelmes és reális célt kaptak a dolgozó nép erőfeszítései. A szabadság három évtizede erősített meg bennünket azzal a történelmi tanulsággal, hogy ha a nép saját kezébe veszi sorsának irányítását, helyes politikai vezetéssel-cso­dálatos dolgokat művelhet az építésben, a kultúrában, az emberi élet szebbé, gazdagabbá tételében. A felszabadulással kezdődött történelmi folyamat másik általános érvényű tanulsága, hogy fejlődésünk alapvető feltétele a Szovjetunióval, a világ első szocialis­ta államával ápolt testvéri szövetség. Történelmi vívmányaink szervesen kapcsolódnak nemzeti múltunk haladó törekvéseihez, s elválaszthatat­lanok a kommunista párt hat évtizedes ihlető, szervező, irányító és lelkesítő tevékenységétől. Népünk a munkás­­osztály pártja révén jutott el a történelmi cselekvés lehe­tőségeinek felismeréséhez, a tettek programjához. Ez a program mutatta és mutatja ma is mi az, amit tenni kell, ami előre viszi a társadalmat, ami beteljesíti a nép vágyait. A magyar nép eredményesen dolgozik a fejlett szo­cialista társadalom építésén, a XI. kongresszuson megje­lölt célok eléréséért. Jelentős eredmények születtek az V. ötéves terv végrehajtásának eddigi menetében. Most a korábbinál nehezebb világgazdasági körülmé­nyek között dolgozunk, ám joggal bízhatunk népünk ér­tékteremtő képességében. Jelenlegi legdöntőbb felada­tunk: megszilárdítani az anyagi termelésben és népünk életszínvonalában elért eddigi vívmányainkat, megala­pozni a jövőbeni fejlődést. A feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a mi­nőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával javít­suk a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Legutóbbi mér­legeléseink arra figyelmeztetnek, hogy a mostani ötéves terv eddig eltelt több mint hároméves fejlődési folyama­tában éppen a gazdasági hatékonyság és az egyensúly alakulásával nem lehetünk elégedettek. Idei népgazdasági tervünk reális célokat tűz ki. A korábbinál színvonalasabb, aktívan kezdeményező, okos munkával, a határozatok következetes végrehajtásával, a szavak és tettek nagyobb egységével ez a terv teljesít­hető. Céljainkat azonban csak úgy érhetjük el, ha minden egyes ember — dolgozzék tervezőasztalnál vagy munka­padnál, vezetőként vagy beosztottként — az ország gaz­dájaként legjobb tudása és lelkiismerete szerint cselekszik. Országépítő munkánk alapvető külső feltétele a béke. Jól tudjuk, hogy ez döntően a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok védelmi erejének, egységének, közös harcának eredménye. Egymást segítve és védve váltak országaink a világ­­folyamatokat meghatározó tényezővé. A szocialista kö­zösség hatalmas ereje, békediplomáciája, összehangolt tevékenysége olyan enyhülési folyamatot indított el, amely során előfordulhatnak megtorpanások, vissza azon­ban már nem fordítható. Ez a politika nagy és növekvő támogatást kap a tőkésországok munkásosztályától, nép­tömegeitől, a fejlődő országok százmillióitól. A küzdelemnek nem értünk a végéhez. Legutóbb a kalandor kínai vezetésnek a szocialista Vietnam elleni nagyhatalmi gőgtől diktált támadása aggasztotta a béke­szerető emberiséget. Teljes mértékben szolidárisak va­gyunk a Vietnami Szocialista Köztársasággal, népével, s kívánjuk, hogy az amerikai agresszorokkal vívott hosz­­szú, dicsőséges felszabadító háború, s a kínai behatolókkal szemben elért győzelem után végre békében építhesse szocialista hazáját. A magyar nép bízik abban, hogy az emberiség egye­temes érdeke, a józan ész felülkerekedik, siker koronázza az enyhülésért küzdők erőfeszítéseit, és végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját. Sok barátunk van Európában és a világon, akik ve­lünk együtt ünnepelve emlékeznek meg erről az évfordulóról, akik számon tartják eredményeinket és megbecsülik hozzájárulásunkat a haladás ügyéhez. Ez is buzdítson bennünket még jobb munkára. Szívből kí­vánom Önöknek, hogy okosan élve a lehetőségekkel, jó erőben, egészségben munkálkodjanak a szocialista nem­zeti egység erősítésén, közös országépítő céljaink eléré­sén, s ezen belül személyes, családi terveik teljesítésén. Őszintén kívánom, hogy életüket és jó törekvéseiket kísérje sok siker, minden napra jutó öröm és boldogság. (Huszár István, az MSZMP Pblitikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese ünnepi köszöntője tegnap hangzott el a rádióban és a televízióban.) Ára: 1,60 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! XXX. évf. /faszám, 1979. április 4., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA Díszünnepség a Szigligeti Színházban Tegnap este 6 órakor csen­dült fel a magyar és a szovjet himnusz a szolnoki Szigligeti Színházban, a hazánk felsza­badulásának 34. évfordulója tiszteletére rendezett díszün­nepség színhelyén. Az elnök­ségben helyet foglalt Andrikő Miklós, a megyei pártbizott­ság első titkára, Barta László, a megyei tanács elnöke, Bo­risz Nyikolajevics Rasszoha, Nyikolaj Andrejevics Brusi­­nyin, a hazánkban ideiglene­sen állomásozó szovjet kato­nai alakulatok képviselői, Árvái István, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa vezető titkára, Bindics Istvánná, a KÖTIVlZIG MSZBT tagcso­port ügyvezető elnöke, Bras­sói Tivadar vezérőrnagy, a Kilián György Repülő Mű­szaki Főiskola parancsnoka, Csáki István nyugdíjas, dr. Csorna János, az Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat igaz­gatója, Erdélyi József né, a TIGÁZ szajoli telepének gép­kezelője, Fazekas Magdolna festőművész, dr. Fülöp Fe­renc, a megyei bíróság párt­titkára, Hegedűs Magdolna, a Nyomda Vállalat KISZ-tit­­kára, Jakatics Árpád, a szol­noki városi pártbizottság tit­kára, Kukri Béla, Szolnok város Tanácsának elnöke, Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, Nyitrai István, a megyei KISZ-bi­­zottság első titkára, Oláh Já­nos, a Hazafias Népfront me­gyei Bizottságának titkára, Posta Mihály, a Munkásőrség megyei parancsnoka, Ragó Lászlóné, a Ságvári úti Ál­talános Iskola párttitkára, Rónai Viktor, a Varga Kata­lin Gimnázium párttitkára, Sáfár Gyula, a TIGÁZ mű­vezetője, Sándor János, a Járműjavító szocialista bri­gádvezetője, Sándor László, a szolnoki városi pártbizott­ság első titkára, dr. Sebestyén Mihály, a megyei tanács He­tényi Géza kórházának főor­vosa, Simon József, a megyei tanács kereskedelmi osztályá­nak vezetője, M. Szabó Ist­ván vezérőrnagy, a megyei rendőrfőkapitányság vezető­je, dr. Szilassy József, a Ti­sza Bútorgyár szolnoki üze­mének igazgatója, Száraz László, a túrkevei városi pártbizottság első titkára, Tabák Lajos nyugdíjas, Török József, a rákóczifalvi nagy­községi pártbizottság munka­társa, Ulveczki Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese és Vass Lajos, az MHSZ me­gyei titkára. (Folytatás a 3. oldalon) A díszünnepség elnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents