Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
Szabadságunk születésnapján Huszár István ünnepi köszöntője Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, szabadságunk születésnapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében tisztelettel köszöntöm szocialista hazánk minden állampolgárát. 1945. április 4-e döntő fordulat Magyarország ezeréves történelmében és a magyar nép küzdelmekben gazdag életében. Ezt a napot köszöntve, népünk ismételten meghajtja a tisztelet és hála zászlaját mindazok emléke előtt, akik életüket és vérüket áldozták a szabadságért. Mély hálával, proletár internacionalista érzésekkel gondolunk a Szovjetunióra, népeire, azokra a szovjet hősökre, akik nemcsak Európa, hanem az egész világ sorsát eldöntő nagy háborúban 34 évvel ezelőtt a magyar földre is elhozták a szabadságot. Hálával és megbecsüléssel gondolunk azokra a magyar antifasiszta hősökre, akik bátran szembe mertek szállni az országot pusztulással fenyegető fasiszta áradattal. Tisztelettel adózunk mindazon népeknek, amelyek fiai részt «vettek hazánk felszabadításában. 1945. április 4-ével kezdődött azoknak az új viszonyoknak a kibontakoztatása, amelyek között értelmes és reális célt kaptak a dolgozó nép erőfeszítései. A szabadság három évtizede erősített meg bennünket azzal a történelmi tanulsággal, hogy ha a nép saját kezébe veszi sorsának irányítását, helyes politikai vezetéssel-csodálatos dolgokat művelhet az építésben, a kultúrában, az emberi élet szebbé, gazdagabbá tételében. A felszabadulással kezdődött történelmi folyamat másik általános érvényű tanulsága, hogy fejlődésünk alapvető feltétele a Szovjetunióval, a világ első szocialista államával ápolt testvéri szövetség. Történelmi vívmányaink szervesen kapcsolódnak nemzeti múltunk haladó törekvéseihez, s elválaszthatatlanok a kommunista párt hat évtizedes ihlető, szervező, irányító és lelkesítő tevékenységétől. Népünk a munkásosztály pártja révén jutott el a történelmi cselekvés lehetőségeinek felismeréséhez, a tettek programjához. Ez a program mutatta és mutatja ma is mi az, amit tenni kell, ami előre viszi a társadalmat, ami beteljesíti a nép vágyait. A magyar nép eredményesen dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén, a XI. kongresszuson megjelölt célok eléréséért. Jelentős eredmények születtek az V. ötéves terv végrehajtásának eddigi menetében. Most a korábbinál nehezebb világgazdasági körülmények között dolgozunk, ám joggal bízhatunk népünk értékteremtő képességében. Jelenlegi legdöntőbb feladatunk: megszilárdítani az anyagi termelésben és népünk életszínvonalában elért eddigi vívmányainkat, megalapozni a jövőbeni fejlődést. A feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával javítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Legutóbbi mérlegeléseink arra figyelmeztetnek, hogy a mostani ötéves terv eddig eltelt több mint hároméves fejlődési folyamatában éppen a gazdasági hatékonyság és az egyensúly alakulásával nem lehetünk elégedettek. Idei népgazdasági tervünk reális célokat tűz ki. A korábbinál színvonalasabb, aktívan kezdeményező, okos munkával, a határozatok következetes végrehajtásával, a szavak és tettek nagyobb egységével ez a terv teljesíthető. Céljainkat azonban csak úgy érhetjük el, ha minden egyes ember — dolgozzék tervezőasztalnál vagy munkapadnál, vezetőként vagy beosztottként — az ország gazdájaként legjobb tudása és lelkiismerete szerint cselekszik. Országépítő munkánk alapvető külső feltétele a béke. Jól tudjuk, hogy ez döntően a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok védelmi erejének, egységének, közös harcának eredménye. Egymást segítve és védve váltak országaink a világfolyamatokat meghatározó tényezővé. A szocialista közösség hatalmas ereje, békediplomáciája, összehangolt tevékenysége olyan enyhülési folyamatot indított el, amely során előfordulhatnak megtorpanások, vissza azonban már nem fordítható. Ez a politika nagy és növekvő támogatást kap a tőkésországok munkásosztályától, néptömegeitől, a fejlődő országok százmillióitól. A küzdelemnek nem értünk a végéhez. Legutóbb a kalandor kínai vezetésnek a szocialista Vietnam elleni nagyhatalmi gőgtől diktált támadása aggasztotta a békeszerető emberiséget. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a Vietnami Szocialista Köztársasággal, népével, s kívánjuk, hogy az amerikai agresszorokkal vívott hoszszú, dicsőséges felszabadító háború, s a kínai behatolókkal szemben elért győzelem után végre békében építhesse szocialista hazáját. A magyar nép bízik abban, hogy az emberiség egyetemes érdeke, a józan ész felülkerekedik, siker koronázza az enyhülésért küzdők erőfeszítéseit, és végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját. Sok barátunk van Európában és a világon, akik velünk együtt ünnepelve emlékeznek meg erről az évfordulóról, akik számon tartják eredményeinket és megbecsülik hozzájárulásunkat a haladás ügyéhez. Ez is buzdítson bennünket még jobb munkára. Szívből kívánom Önöknek, hogy okosan élve a lehetőségekkel, jó erőben, egészségben munkálkodjanak a szocialista nemzeti egység erősítésén, közös országépítő céljaink elérésén, s ezen belül személyes, családi terveik teljesítésén. Őszintén kívánom, hogy életüket és jó törekvéseiket kísérje sok siker, minden napra jutó öröm és boldogság. (Huszár István, az MSZMP Pblitikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese ünnepi köszöntője tegnap hangzott el a rádióban és a televízióban.) Ára: 1,60 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! XXX. évf. /faszám, 1979. április 4., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA Díszünnepség a Szigligeti Színházban Tegnap este 6 órakor csendült fel a magyar és a szovjet himnusz a szolnoki Szigligeti Színházban, a hazánk felszabadulásának 34. évfordulója tiszteletére rendezett díszünnepség színhelyén. Az elnökségben helyet foglalt Andrikő Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Barta László, a megyei tanács elnöke, Borisz Nyikolajevics Rasszoha, Nyikolaj Andrejevics Brusinyin, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok képviselői, Árvái István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkára, Bindics Istvánná, a KÖTIVlZIG MSZBT tagcsoport ügyvezető elnöke, Brassói Tivadar vezérőrnagy, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola parancsnoka, Csáki István nyugdíjas, dr. Csorna János, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója, Erdélyi József né, a TIGÁZ szajoli telepének gépkezelője, Fazekas Magdolna festőművész, dr. Fülöp Ferenc, a megyei bíróság párttitkára, Hegedűs Magdolna, a Nyomda Vállalat KISZ-titkára, Jakatics Árpád, a szolnoki városi pártbizottság titkára, Kukri Béla, Szolnok város Tanácsának elnöke, Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, Nyitrai István, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Oláh János, a Hazafias Népfront megyei Bizottságának titkára, Posta Mihály, a Munkásőrség megyei parancsnoka, Ragó Lászlóné, a Ságvári úti Általános Iskola párttitkára, Rónai Viktor, a Varga Katalin Gimnázium párttitkára, Sáfár Gyula, a TIGÁZ művezetője, Sándor János, a Járműjavító szocialista brigádvezetője, Sándor László, a szolnoki városi pártbizottság első titkára, dr. Sebestyén Mihály, a megyei tanács Hetényi Géza kórházának főorvosa, Simon József, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, M. Szabó István vezérőrnagy, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője, dr. Szilassy József, a Tisza Bútorgyár szolnoki üzemének igazgatója, Száraz László, a túrkevei városi pártbizottság első titkára, Tabák Lajos nyugdíjas, Török József, a rákóczifalvi nagyközségi pártbizottság munkatársa, Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese és Vass Lajos, az MHSZ megyei titkára. (Folytatás a 3. oldalon) A díszünnepség elnöksége
