Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
xxx. évf. loo. szám, 1979. április 30., hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA r Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! Hétköznapi tettek ünnepén mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek — így emlékezett meg Marx—Engels a Kommunista Kiáltvány új kiadásának előszavában 1890. május elsejéről, amikor a történelemben első alkalommal került sor a munkásság világméretű demonstrációjára. Május első napja sokáig csak a munkások ünnepe volt, ám a történelem új korszakát - megnyitó októberi szocialista forradalom, a fasizmus elleni harc és győzelem, a szocialista világrendszer megszületése, az elmúlt évtizedek küzdelmei nyomán a munkások ünnepéből valamenynyi, a haladásért, a békéért küzdő antiimperialista erő ünnepe lett. Jól tudjuk, és természetesnek tartjuk, hogy a munka ünnepe a létező szocializmus ünnepe, közösségvállalás a Szovjetunióval és a többi, lenini politikát folytató testvéri országgal, s nyílt kiállás a béke, a nemzetközi haladás ügyéért. Immár hagyományainkhoz sorolható az is, hogy ünnepeinken számvetést is készítünk. Miért ne volna természetes, hogy május elsején elsőként a munka kerül szóba, dicsekvés nélkül, új tettekre serkentően, az előttünk álló feladatokra összpontosítva figyelmünket. Miként az országban, úgy nálunk a megyében is öszszegezzük a munka tapasztalatait, eredményeit, hogy világosan lássuk, melyek a következő teendőink. Az elmúlt esztendő gazdaságpolitikai mérlegét megvonva, 1978 decemberében a megyei pártbizottság egészében véve a megye dolgozóinak, kommunistáinak eredményes munkájáról adhatott számot, nyíltan, konkrétan szólva elmaradásokról, gyengeségekről, a cselekvési programjában pedig kijelölte a megoldásra váró idei feladatokat. E napokban számos kollektíva vehette át a Kiváló Vállalat kitüntetést, ami önmagában is bizonyítja az elvégzett munka politikai mérlegének helyességét, azt, hogy lehetett teljesíteni a magasabb követelményeket, a legjobbak — országos mércét tekintve — képesek a helytállásra. Minden bizonnyal jónéhány mezőgazdasági üzemünk kitüntetése is emellett szól majd. Kádár János elvtárs 1978. május 1-e alkalmából adott nyilatkozatában hangsúlyozta: „A becsületes munka erkölcsi elismerése rendkívül fontos, szüksége van rá mindenkinek, aki a magas követelményeknek eleget tesz.” A kitüntetett üzemek dolgozóinak feltétlen jólesik, hogy munkájuk, erőfeszítéseik sikerre vezettek, s az elismerés sem maradt el. Biztos, hogy e kollektívák közérzete most nagyon jó. Mit tanúsít ez? Azt, hogy a jó társadalmi és egyéni közérzet alapvető forrása, meghatározója a jól végzett munka. Aligha ünneprontás azonban megjegyezni, hogy az elismerés a tavalyi eredményeknek szól, s nehezen képzelhető el, hogy hasonlókkal megtarthatják a kiváló címüket. A velük versenyre kelő üzemeknek, vállalatoknak nagyon igyekezniük kell, hogy felzárkózzanak a legjobbakhoz, vagy közöttük előbbre jussanak a rangsorban. Az igazi vállalkozószellem sugallja, minden üzem, gazdaság azt a célt tűzze maga elé, hogy egy „súlycsoporttal” feljebb emelje önmagát, előrelépjen, s megkapaszkodjék a ma még nálánál jobbak mezőnyében. Az utóbbi mondatból kitetszhet az általános követelmény: előbbre kell jutni, mégpedig mindenekelőtt a hatékonyság, a minőség korszerű követelményei szerint. Nem lesz könnyű! — és ez nem szólam, hanem a hétköznapokat átható, egyre érezhetőbb tény, — ennek éppen a most kiválóvá minősített kollektívák a megmondhatói. Hiszen az erőteljes növekedésére sokáig jogosan büszke üzemnek is szembe kell néznie a való helyzettel: a jövőre már az sem elég, a színvonal a lényegesebb, vannak még kiaknázatlan lehetőségeik, ha őszintén fogalmaznak, elmaradásaik is. A Központi Bizottság decemberi határozata a megyei pártbizottság cselekvési programja a mérce, s mindennapi munkaeszköz az esztendő hátralevő hónapjaira, s ne feledjük, nemcsak a gazdasági életben. Gazdasági előrehaladásunktól függ ugyanis, hogy az élet más területein hogyan érjük el a céljainkat, de az is igaz. hogy a gazdaság számára a jelenben s jövőben sem „közömbösek” ideológiai, kulturális eredményeink, egészségügyünk, közoktatásunk színvonala. A társadalom követelménye és érdeke nem a munka általában, hanem minden egyes ember képesség szerinti jó munkája. Kádár János elvtárs a közelgő május elseje alkalmából angyalföldi látogatásán hangsúlyozta: a kitűzött célok csak akkor érhetők el, ha ki-ki a maga posztján komolyabban, fegyelmezettebben dolgozik, mert szigorúbbak a követelmények. A munka ünnepe a korszerűen jó munka ünnepe. Jót, s jobban! — ez a jelszó mozgósítson manapság. S hogy mi a jó — annak megítélésében meg kell szoknunk az új, az igényesebb nemzetközi értékrendet. A „jónak” ezért meg kell erősíteni a társadalmi rangját, felszítva a természetes emberi becsvágyat, önérzetet; mindenki adjon magára, ha a munkájáról van szó, s ha azt jogtalanul lekicsinylik, nem becsülik, számítson számára a legnagyobb sértésnek. De fordítva is áll: aki gyengén látja el a munkahelyén feladatát, ott se, s másutt se tiszteljék és a bérén is érezze meg ugyanazt, amit a munkája miatt érez meg a társadalom. Csak így válik nyilvánvalóvá mindenki számára, mi a különbség a jó, a közepes, a gyenge és a rossz munka között. Ma még nem mindenki látja be, hogy az élet minőségének alfája a munka minősége, tehát hogy jól, értelmesen élni a jó munka alapján lehet. Mit csináljunk? A türelmes, meggyőző szóról, az emberek felvilágosításáról, neveléséről természetesen nem mondhatunk le, de arról sem feledkezhetünk meg, hogy a helyes, a bizonyító gyakorlat is formálja az emberek gondolkodását. Mert mint ahogy úszni csak a vízben lehet megtanulni, a szocializmust is csak cselekvőleg. a gyakorlatban lehet teljesen, végérvényesen elsajátítani. Holnap a felvonulás, a gyűlések résztvevői a transzparenseken eredményeikről nyilvánosan adnak számot, céljaikat ismertetik, a jelszavakban programjukat fogalmazzák meg, az ünnepi beszédekben is elhangzik majd az elismerés azoknak, akiket megillet. Hisszük, hogy különösen a munka ünnepéhez az a méltó, ha az eredmények fűtötte büszkeségtudat ötvöződik a „jót, s jobbat” gondolatával. Már csak azért is, mert jelenleg valamivel jobban élünk, mint ahogyan dolgozunk. Ezt pedig egyensúlyba kell hozni, mégpedig úgy, hogy lényegesen eredményesebben dolgozunk, mint amennyivel jobban fogunk élni, s bár a többes szám nem is mindenkit érint majd, a munka követelményeiben kivétel nem tehető. Éppen ezért nem a munkában kell szerénynek lennünk, hanem az igényeink növekedését illetően, megértve a helyzetet: most elért és elismert életszínvonalunk megszilárdítása. a jövő jó megalapozása a döntő feladat. Az, hogy mi e hazában milyen eredményesen dolgozunk, hogyan élünk, alapvető nemzeti ügyünk, s egyben a munkás nemzetköziség, a szocialista internacionalizmus, az általános emberi haladás, a béke szolgálata is. S amikor ezt kérkedés nélkül, meggyőződéssel valljuk, iól tudjuk, -hogy békés alkotómunkánk biztosításában, nemzeti függetlenségünk védelmében, hazánk fejlődésében, a fejlett szocialista társadalom építésében döntő jelentősége van a magyar—szovjet barátságnak, a szocialista közösség országaival való fokozott együttműködésnek. „Itt van május elseje, énekszó...” — mennyien tudnánk folytatni e vidám, pattogó ritmusú indulót. Sokhelyütt éneklik majd kisdobosok, úttörők, ifjak — felidézve a dal hullámhosszán megannyi szép május elseje emlékét. Az ünnepségek után — ha az időjárás is kegyeibe fogad — megtelnek a ligetek, szórakozóhelyek, éttermek derűs, jó ebédre, egy pohár sörre vágyó emberekkel, és a gyerekek — az ő évük 1979 — vidám zsivajától lesznek hangosak az utcák, a játszóterek. S az ünnep után hétköznapok következnék, amelyek újabb feladatokat hoznak a számunkra. De éppen ezek a hétköznapok ígérik, hogy a XI. kongresszus határozatainak megvalósításával esztendő múlva ismét eredményekben gazdag május elsejét köszönthetünk, s az újabb felemelő céloktól vezérelve dolgozhatunk a fejlett szocialista társadalom építéséért. ájus elsejék szép örökségét gazdagítjuk holnap nemzeti színű és vörös zászlók alatt felvonulva, énekelve a munkásmozgalom dalait; s hogy együtt megyünk az utcára, a gyűlések színhelyére, az kifejezi összetartozásunkat, egységünket. Ez a múltból és jelenből táplálkozó felemelő érzés új küzdelmekre és új győzelmekre lelkesítsen valamennyiünket, így lesznek tetteinktől ünnepivé a munkás hétköznapok is. Fábián Péter Ezer dalos zúgta a béke dalát Megkezdődött a Vándor Sándor fesztivál Tegnap este a szolnoki sportcsarnokiban megkezdődött az V. Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari fesztivál rendezvénysorozata — forró hangulatban. A nagyszabású ünnepély a részt vevő 23 kórus közös énekével kezdődött. Balázs Árpád a Vándor fesztivál dala című művét szívet, lelket gyönyörködtető előadásban szólaltatta meg az óriási együttes, majd Kukri Béla, Szolnok város Tanácsának elnöke köszöntötte a vendégeket, a dalosokat, méltatta a fesztivál jelentőségét, s megnyitotta a háromnapos kórustalálkozót. A megnyitón részt vett Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, dr. Bereczki Lajos, a Tegnap megkezdődött Szolnokon a katonai főiskolák fesztiválja'. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskola helyőrségi klubjában Rull Nándor alezredes a vendéglátók nevében köszöntötte a megjelenteket. Az ünnepélyes megnyitó után megkezdődtek a bemutatók. Először a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a szervezetileg hozzá tartozó katonai zanei szakközépiskola együttese mutatkozott megyei tanács általános eknökhelyettese és Maróti Gyula, a KÖTA főtitkára. A részt vevő énekkarok négy kórusblokk színes műsorával köszöntötték a házigazdákat, a vendégeket. Különösen nagy sikert aratott a DPD Svoboda Munkás Férfikar Szlovenska Bistrica jugoszláviai együttes és a szoviet Déli Hadseregcsoport Balalajka zenekarának műsora. A színpompás est zárószámaként Sosztakovics A béke dala c. alkotását adta elő a több mint ezer dalosból álló énekkar. A közönség hatal más tapssal köszönte meg a forró hangulatú, felejthetetlen estet. A fesztivál második napján az együttesek Szolnok négy művelődési intézményében mutatják be műsorukat. be, majd a tiszthelyetteskénző iskolák képviselői. Ma a Kossuth Lajos Katonai Főiskola és a Kilián György Repülő. Műszaki Főiskola együttese lép fel. A fesztivál résztvevőinek produkcióit a délutáni tanácskozáson elemzik. A május elsejei ünnepségek színesebbé tételéhez is hozzájárulnak a fesztivál résztvevői. Fellépnek a tiszaligeti majálison, este pedig díszbemutatót tartanak a Szigligeti Színházban, A tartalomból: LENGYELEK A NÖVÉNYOLAJGYÁRI ÉPÍTKEZÉSEKEN KOPIK A KÉS, FOGY A FORINT (4. oldal) KEZEM NYOMA A VÉDJEGY HELIKOPTER A TANYÁK FÖLÖTT (5. oldal) MAGÁNOSOK KÖVEI (6. oldal) TORONYHÁZI TAVASZ (7. oldal) MÓRICZ ZSIGMOND NYOMÁBAN - VASFEJŰ KUNOK KÖZT (8. oldal) DÍJNYERTES MEZŐTÚRI FŐISKOLÁSOK (9. oldal) MINDEN KEZDET NEHÉZ (15. oldal) A címoldalon szereplő fotó T. Katona László munkája: riport a 7. oldalon Katonai főiskolák művészeti seregszemléje
