Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-25 / 95. szám
az 1979. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! A Dunavarsány melletti ócsai kavicsbányába települt a Tiszáról az egyetlen nagyteljesítményű úszókotró-hajóvai a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság „Széchenyi István” többszörös szocialista brigádjának tizenhét dolgozója. A partról halk zümmögéssel hallatszik az úszókotró motorjának hangja. Távolra vastagon kígyózva úszik a víz felszínén a kotró által kitermelt anyagot továbbító cső, rajta vezetik el a fedőréteg vízzel keveredett anyagát. A tó másik partján hatalmas sóder-homokhegyek tornyosulnak. Véget nem érő sorokban bikaerős teherautók pótkocsikkal szállítják a kitermelt anyagot, közeire és távolra az építkezésekhez, a házgyárakhoz. A sornak este se szakad vége, a kotró éjjel-nappal termel. Azután mégis megáll egy pillanatra, s az óriás buzogánynak is beillő marófej kiemelkedik a vízből. Tóth László matróz ladikkal közelíti meg és szedi le a marófejről a megállásit okozó gyökereket, gallyakat. —. Nem könnyű élet ez — mondja a pillanatnyi szünetben Gecsei Sándor főgépész. Egyetlen tiszai úszókotró hajónkat csak úgy tudjuk gazdaságosan kihasználni, ha magas vízállások idején — amikor a Tiszán üzemeltetni nem tudjuk — itt, az ócsai kavicsbányában dolgozunk vele. Valamenynyien Tisza-parti emberek vagyunk, Tiszapüspökiben, Vezsenyen, Tiszaburán, Kiskörén laknak családjaink, s most 100—160 kilométerre van a munkahelyünk. Itt, a víz partján — távol minden lakott településtől — lakókocsikban élünk. — Valamennyien három műszakban dolgozunk, éjjelnappal. Két hét munka, egy hét pihenés. Kevesen vállalnak ma ilyen körülmények között munkát. Távol van tőlünk minden, háromszor is meggondolja magát' az ember, elmenj en-e egy korsó sört inni. Nem panasz ez — Ifj, Nyeső István kotrómester a vezérlőfülkében (a szerző felvételei) csak egyhangú életünk summázása. Bár van itt a bányának üzemi ebédlője, aki nem főz magának befizet, és egész héten ott ebédelhet. — Nem dicsekvésnek szánom, de tizenheten, akik itt együtt dolgozunk, most már elég jól összekovácsolódtunk. Egyre jobb eredményt érünk el. s akik korábban itthagytak bennünket, most már szívesen visszajönnének. Közben Tóth László elkészült a marófej tisztításával, s int ifjú Nyeső István kotrómestemek hogy indíthatja a gépet. A marófej eltűnik a vízben, a motor tovább duruzsol, s a két óriás vascölöp a kotró végén tovább araszol. A téli karbantartás után február elején kezdték ez évi termelési munkájukat, s azóta szinte megállás nélkül éjjel-nappal dolgoznak. Május közepéig szeretnék elérni a tervükben meghatározott kilencmillió forintot — nagyon közel járnak hozzá — s utána áttelepülnének igazi munkahelyükre, a szőke Tiszára — kotrási munkákhoz. Ennek , valamennyien előre örülnek, mert gyakrabban lehetnek együtt a családjukkal. Nagy munka várja őket, különösen a kiskörei és a tiszai oki duzzasztónál, de jelentős kotrás lesz Martfű mellett is. Szocialista brigádjukat Széchenyi Istvánról nevezték el. Ügy látszik, nem hoznak szégyent névadójukra, Gecsei Sándor főgépész kiváló szakember, az igazgatóság egyik legtöbb eredményt elért újítója. Ifj. Nyeső Ist•ván kotrómestert hajós édesapja neve kötelezi a hajós dinasztia becsületének növelésére. Sorolhatnánk tovább a neveket, Bállá, Csáti, Tóth, mind, akik a kotrónál dolgoznak, szorgalmas, becsületes munkásai a vízügyi igazgatóságnak. És a hajót is nagyon szeretik, még ha távoli vizekre kell is olykor kormányozni! Csikós Ferenc A tiszafüredi művelődési központban több mint kétszázötven érdeklődő vett részt az idei falugyűlésen. A beszámoló számba vette az elmúlt év helyi felújításait, az új létesítményeket: az autóbuszállomást, a megszépült általános iskolákat, a művelődési központot. Szó volt az áruellátásról, néhány - hiánycikkről, üzletgyarapodásról, korszerűsítésekről, óvodaépítésről, az idei tervekről egyaránt. Jó néhány hozzászólás követte a tanácsi és a kereskedelmi beszámolót. Érdekes mód< - mnyi felszólaló kifogásolta a település, az utcák tisztaságát, szenvedélyes vagy tárgyilagos hangon ecsetelve a megoldást. Tény, hogy a nagyközségi tanácsnak is akad még a szemétszállítás terén tennivalója, viszont sok helyütt hiába a kuka, a szállítás, az udvari gizgaz, tyúktoll. papír és trágya az úttestre kerül. Szóval pénz és szemlélet kérdése is, nem külön-külön. A falugyűlés tanulsága: közös összefogás eredményezhet szebb, tisztább Tiszafüredet. Gipsz-kerámia lalak Nem kell vakolni A karcagi téglagyárban a múlt évben, elkezdődtek egy új termék, a gipsz-kerámia válaszfal előállítási kísérletei. Az új eljárás lényege az, hogy a belső választóterek korszerűsítésére az elemeket — három darab egy négyzetméter — gipsszelvonják be, amelyek vakolás nélkül közvetlenül illeszthetők egymáshoz. Ebben az évben már 52 ezer négyzetméter gipsz-kerámia válaszfal szállítására kötöttek szerződést békéscsabai és budapesti építőipari vállalatokkal. A mezőgazdasági termelés követelménye: Jó technológiával, gazdaságosan A termékszerkezet korszerűsítése, a minőség, a gazdaságosság javítása, a termelésben hasznosított erők, anyagok, eszközök hatékonyabb felhasználása olyan feladat napjainkban, amely a népgazdaság minden ágazatában érvényes. Az egyes ágazatok — ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, szolgáltatás — között sajátosságaiknak megfelelően, természetesen jelentősek a különbségek. E különbség miatt a termelés egészével kapcsolatos követelmények bizonyos mértékig eltérő hangsúllyal kerülnek szóba. Régi, de korszerű Ami a mezőgazdaságot illeti, itt a termékszerkezet átalakítása — legalábbis országos méretekben — nincs annyira előtérben, mint iparunkban. Nagyon leegyszerűsítve: az iparban a termékszerkezet átalakítása gyakran előfeltétele a gazdaságos értékesítésnek, s néha egyáltalán az értékesítésnek. Az élelmiszertermelés területén ilyesmi szintén előfordulhat. A mezőgazdalsági! termelésben már csak elvétve. A búza, a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa, a lucerna, a paradicsom — és lehetne hosszan sorplni — bármilyen „régi terméke’’ is a mezőgazdaságinak, korszerű terméknek nevezhető. Korszerűnek, ha minősébe megfelel a feldolgozóipari vagy a friss fogyasztás követelményeinek. Azt párt- és kormányhatározatok egész sora fogalmazta már meg, hogy mezőgazdaságunkban a termelés szerkezetét lényegesen nem kell átalakítani, módosítani. Természeti adottságaink sok növény termelésére és gyakorlatilag valamennyi haszonállatfaj tart! sára alkalmasak. Ez az egyik oka annak, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés szerkezetét a sokszínűség jellemzi. Ezt a sokszínűséget az ellátási, a gazdálkodásbiztonsági okok miatt még hosszú időn át fenn kívánjuk tartani, még akkor is, ha ez esetenként ellentmond a szakosítás előnyeinek. E téren ma az a követelmény, hogy az egész mezőgazdaság termeljen meg minden megtermelhetőt — a rizstől a paradicsomig a koriandertől a búzáig. A gazdaságok viszont amilyen mértékig csak lehetséges, használják ki a szakosodás, a termelés koncentrálásának előnyeit. Hangsúlyeltolódás Tény tehát, hogy a mezőgazdaságban a termékszerkezet átalakítása nem annyira központi kérdés, mint sok más területen. A mezőgazdaságban a hangsúly fokozottabban tolódik el a termék gazdaságos előállítására, az olyan termelési technológiára, amely végeredményben, jövedelmezően, jó minőségű, s nagy mennyiségű terméket ad. A jó termelési technológia és annak következetes alkalmazása tehát különlegesein fontos helyet foglal el a mezőgazdaságban. E téren messze nincs még rendben minden, már egyegy szerényebb mélységű elemzés is sok tartalékot tárhat fel állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben. Gondoljunk csak pl. azokra az esetekre, amikor egy-egy nagyüzemben, s annak egy-egy jelentős ágazatában nincs is semmiféle kidolgozott technológiája a termelésnek, hanem akkoramikor, azzal, ami kéznél van, elvégzik — ha ugyan elvégzik — az egymást követő munkaműveleteket. Termelni, gazdálkodni természetesen így is lehet. Lehet, csak veszélyes. Nincs ma már gyakorlatilag a gazdaságokban egyetlen olyan termék, termény sem, amelynek előállítása ne követelne nagy értékű gépeket, eszközöket, anyagokat, végső soron tetemes befektetéseket. Nem elég kidolgozni A termelési technológiákat — a korszerű iparszerű termelés igényeihez alkalmazkodó, azokat figyelembe vevő és érvényesítő technológiákat — leggondosabban a nagy termelési rendszerek alakították ki. A kukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a tojás, a broilercsirke termelése valóban szép eredményt mutat fel mezőgazdaságunkban. A jól működő termelési rendszerek, rendszerközpontok elég nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a technikai, kémiai feltételek v-s1 tozásával, a termőképesebb fajták termesztésbe vonásával egyidejűleg javítsák, finomítsák termelési technoi" giájukat. Üj vonása ezeknek a technológiáknak, hogy mind inkább számolnak nemcsak az agrotechnikai, hanem, a gazdaságossági követelményekkel is. A tapasztalatok szerint azonban egy dolog a rendszerközpont által kidolgozott, továbbfejlesztett technológia, s egy más dolog annak alkalmazása. Azok a nagyon nagy hozam- és gazdaságossági különbségek, amelyek egy-egy termelési rendszeren belül is tapasztalhatók, csak részben magyarázhatók a természeti adottságok különbözőségével. Legalább ekkora a különbség az egyes gazdaságok között a technológia betartásában. Nem ritka az értetlenség A fegyelmezetlenség egyik oka: nincs megfelelően a helyszínre adaptálva a technológia. Ezért, ' mindenek előtt, a rendszerközpont felel, hiszen a rendszerközpontok csaknem mindegyike vállalja, hogy helyszínre adaptálja — s a helyszín gyakran táblát jelent — technológiáját. Megtörténik, hogy eszköz-, anyaghiány nehezíti, gátolja az előírtak teljesítését. Ugyanakkor az sem ritka, hogy értetlenség, felelőtlenség, fegyelmezetlenség miatt tér el a fogadó gazdaság a technológiában előírtaktól. A korszerű mezőgazdasági terméket nemcsak a megfelelő minőség jellemzi. A mezőgazdasági termelésnek is elemi követelménye: a hozam haladja meg a ráfordítást. A mindennapok nyelvén: a búza, a kukorica, s mezőgazdaságunk sok más terméke korszerű termék, megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket népgazdaságunk az értékesíthetőség kapcsán támaszt a termékkel szemben. A kérdés csak egy: az értékesítés során megtérülnek-e ráfordításaink, illetve mennyi nyereség marad a termelőnek, az országnak? Ez utóbbi kérdésre adott válasz dönt el végső soron sok mindent. Azt minden esetre eldönti, hogy a külkereskedelemben értékesítsük-e, vagy sem az adott terméket. Ez pedig a mi mezőgazdaságunkban, amely rendkívül érdekelt a külkereskedelemben, majdcsaknem létkérdés. Ezért is oly fontos a jó technológia, s annak következetes betartása. Almási István Ahonnan „megy a gőzös” • Szakmai biztonság • Munkásfelvétel a jegyirodában • Két év alatt ötven lakás A szolnoki vasútállomás rendezőpályaudvarán napi átlagban háromezer kocsiból 65 induló vonatot „képeznek”. A személypályaudvaron naponta tizennégyezer utas fordul meg, száz személyszállító vonat indul hét irányba. Hétvégeken naponta 120 vonat közlekedik, nyaranként, a nemzetközi turistaforgalom megindulásával még több. A teherpályaudvar közel 11 ezer öttonnás konténert szállított. A vasúti csomópont fontossága ebből a hevenyészett statisztikából is kitűnik. Nem véletlen, hogy a személypályaudvar dolgozóinak élet- és munkakörülményeit, kulturális ellátottságát a városi tanács Vb kihelyezett ülésen vitatta meg a közelmúltban. Az erre a témára irányuló figyelem, végső fokon a lakosság érdekét is szolgálja. Fontosságát aláhúzza az is, hogy a személyi állomány évről évre csökken, a munkaerő-utánpótlás gondjai sem szűnnek, inkább súlyosbodnak. Mindez annak ellenére tény, hogy- a helyzet javítására több szervezési intézkedést tettek — így például a városi menetjegyirodában munkaerőt is felvesznek. Az utóbbi két évben megrendezték az üzemlátogatással egybekötött pályaválasztási kiállításúikat, melyen csaknem tízezer fiatal fordult meg. A személypályaudvar vezetői ilyen körülmények között megkülönböztetett módon, sokféleképpen igyekeznek erősíteni és egyben óvni a törzsgárd,át. Ez utóbbi annál inkább fontos, mert a vasút balesetveszélyes üzem. Ez indokolja, hogy a forgalmi szolgálatnál dolgozók részére havonta kétszer szakmai oktatást, évenként pedig számonkérő vizsgát tartanak. Az utóbbi időkben a vasúti csomópont nagyarányú rekonstrukciójának eredményeként javult a munkaikörülményük, s a korábbinál sakkal kedvezőbben alakultak az életkörülmények is. Bizonyság erre például az, hogy az utóbbi két évben a vállalat saját erejéből ötven lakást és 350 ezer forint kamatmentes építési kölcsönt juttatott dolgozóinak. A személypályaudvar ötszáz adagos konyhája pedig nemcsak a dolgozóknak, hanem a gyesen levő nőknek ,és a nyugdíjasoknak is biztosítja az étkezést. A hatvan személyes munkásszálló felszereltsége jó, tisztasága kifogástalan. Ami pedig a kulturális lehetőségeket illeti: a személypályaudvar tőszomszédságában van a Vasutasok Szakszervezete építette művelődési ház, mellyel igen jó kapcsolatot alakítottak ki. A személypályaudvar vezetői a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása mellett nagy figyelmet fordítanak a kulturált utazás feltételeinek biztosítására. Az utasterek tisztántartását például három kombinált takarítógép biztosítja. A személykocsik külső és -belső tisztítását víz- és porszívók: segítik. A kényelmes utazást biztosítja a két hónapra szóló jegyelővétel is. A szolnoki vasútállomás tevékenységét összességében vizsgálva úgy tűnik, méltóik akarnak maradni a SZOT 1977-ben elnyert vándorzászlajára. S. Bi TISZa-PARTIAK a DUNA MELLETT Az ácsai kavicsbányában dolgozik a MASTER úszókotró Tóth László matróz nélkül „befulladna” a kotró Falugyűlés a tisztaságról
