Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-24 / 94. szám

1979. április 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I--------------------------------­Komolyan Lehet, hogy valamint nem tudunk az ember­ről? Egyre gyakrabban ötlik fel bennem ez a gondolat, amióta legen­dás sportolók nagy visz­­szatéréséről, vagy véget érni nem akaróan hosz­­szú pályafutásáról hal­lok. Hiszen olyan szé­pen behatároltuk ma­gunknak a sportoló em­ber versenyzői pályáját, hogy szinte kikezdhe­­tetlennek hisszük a modellt. Tudomásul vesszük, hogy egyes sportágakban — úszás­ban, asztaliteniszben, tornában — hovatovább óvodáskorú olimpiai bajnokokat, világbajno­kokat avatunk. Atléti­kában is egyre több a tinédzser korú világ­sztár. Labdajátékokban pedig általában har­minc év az a kor, ami­kor már gyanakodva lessük a játékost: vajon nem hal-e meg végel­gyengülésben a pályán? És akkor jön Alfred Oerter az Egyesült Ál­lamokból. Negyvenkét évesen, Melbourne, Ró­ma, Tokió és Mexikó­város aranyérmével a nyakában és bejelenti, hogy megpróbálja ki­harcolni a moszkvai olimpiai kiküldetést. Jó formában van, egyéni csúcsa közelében dobál, igazán nem érzi az idő múlását — a diszkosz pedig mit sem változott az idők folyamán. Hogy kihagyott két olimpiát? Ugyan már, a nagy el­lenfélnek, a szimpati­kus Ludvik Daneknek és az óriás MacWilkins­­nek is nyernie kellett valahol... De nem vicc, Moszkvában ott akar lenni! A sportvilág pe­dig találgatja: vajon milyen súlya van a négyszeres olimpiai baj­nok fogadkozásának? Alighanem komolyan kell venni. Ezt támaszt­ja alá a szovjet Vlagyi­mir Nazlimov is. 0 már ott volt 1968-ban a me­gondolja ? xikóvárosi olimpián a bajnok szovjet kardcsa­patban, aztán sikert si­ketre halmozott, míg­nem Montreal után bejelentette: vége! Le­het, hogy a búcsút ak­kor komolyan gondolta, de végül is alig egy évig tartott á pihenő, ismét kézbe vette a kardot és a hétvégi Hungária Ku­pa után már mindenki róla beszélt. Négyes holtverseny után nyerte a versenyt, mi több, ele­ganciájával kivívta a legtechnikásabb részt­vevő számára kiírt kü­­löndíjaít is. Moszkvában? Termé­szetesen aranyéremmel szeretne most már vég­leg búcsúzni. Legalább is most úgy gondolja. Már ami a visszavonu­lást illeti. Jó, jó, a ví­vás mindig is az érett férfiak sportja volt — mondhatná valaki. De például labdarúgásban nem szaladgálnak na­ponta a pályán Matth­­ewsek, akikért még öt­venéves korukban is megtelik a stadion. Va­lóban, ritka ember volt a legendás angol, de semmiképp nem egye­di eset. A brazil Josc Altafini sem hagyja el temetni magát. Az el­múlt időszakban Olasz­országban szerepelt, most Svájcban rúgja a gólokat. A Chenois csa­pata éppen az ő segít­ségével szeretné „meg­úszni” a kiesést. Hogy hány éves Altafini? Öh, alig negyvenegy — de a kispadon nem ül az edző mellett a halott­kém a mérkőzések alatt. Miközben fiatalodik a sportvilág, úgy tűnik egy korosztály még egy­szer nekigyürkőzik, A visszatéréshez kétszeres energia kell. Hogy hon­nan veszik az erőt... Lehet, hogy valamit nem tudunk az ember­ről? — Pb — Kézilabda Megérdemelten nyert a Tiszaföldvár NB I B férfi: Székesfehér­vári MÄV Előre—Alföldi Olajbányász 25:16 (17:11). Szolnok, Tiszaliget, 200 n. v.: Csicsmányi, Kárpáti. Olajbá­nyász: Szintai — Kocsis (6), Leskó, Szilágyi, Ratkai (4), Csajbók (1), Rátkai (1), Ma­­sáth, Matúz (3), Tari, Berényi (1), Túróczi. Edző: Horváth József. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, ám a hazaiak az el­ső félidő utolsó perceiben a helyzetek egész sorát hagy­ták ki, míg a vendégek min­den ellentámadásából gólt értek el a fellazult védelem mellett. Szünet után még si­került az Olajbányásznak fel­zárkóznia, de a hajrában já­tékosai újabb bosszantó hi­bákat vétettek, így a várt­nál könnyebben győzött a bajnokságra is esélyes fehér­vári csapat. NB II férfi: Tiszaföldvár— Nagykőrös 20:14 (8:6). Tisza­földvár, 500 n. v.: Berthoty, Palotás. Tföldvár: Nemes — Fekecs (1), Kovács (3), Nagy (6), Burján (3), Danku I., Danku II. (3), Néposz, Antal, Szabados (4), Ferenczi. A végig kemény, de sport­szerű találkozón a két jó ké­pességű csapat összecsapá­sából megérdemelten került ki győztesen a hatodik baj­noki pontját szerző Tisza­földvár. A mérkőzésen Fe­renczi kiemelkedő, bravúros teljesítményt nyújtott. Röplabda Tavaszi rangadó Nyíregyházán NB II férfi: Tiszamenti Ve­gyiművek—Nyíregyházi VSSC 3:2 (—6, 10, —9, 11, 17). Nyír­egyháza, 600 n., v.: Tóth, Gaál. Vegyiművek: Nyári, Ilyés, Hegedűs S., Boros, Po­­licsányi, Steiner, cs.: Péter, Balogh, Hegedűs Z. A két .bajnokaspiráns ta­vaszi rangadóján elsöprő len­dülettel kezdtek a zsúfolt le­látó előtt a hazaiak, de a si­mán nyert első játszma után a Vegyiművek gyorsan egyen­lített. Az újabb nyíregyházi játszmagyőzelmet hatalmas ovációval fogadta a közönség, ám a szolnokiak nem adták fel a küzdelmet. A döntő já­tékrészben már 14:7-re ve­zettek a hazaiak, de a hallat­lan lelkesedés s fegyelmezett játék végül is a Vegyiművek sikerét hozta, amely ezzel megtartotta vezető pozíció­ját. Szolnoki TITÁSZ—Sátor­aljaújhely 3:0 (6, 5, 11). Szol­nok, Verseghy úti pálya, v.: Veres, Vasicsek. TITÁSZ: Balázs, Czapkó, Dudás, Mé­száros ,Nagy, Vígh, cs.: Bor­­bás, Varga. Edző: Jáger Ist­ván. A hazaiak javuló formában és lelkes játékkal rukkoltak ki, s miVel minden tekintet­ben felülmúlták ellenfelüket, megérdemelten szerezték meg a győzelmet. A csapatból Mé­száros, Nagy és Czapkó játé­ka emelkedett ki. » SPORT 0 SPORT 0 SPORT * ország-világ * Nazlimov nyerte a Hungária Kupát Labdarúgó NB II Keleti csoport 1. DVSC 30 23 4 3 62-16 50 2. Nyíregyh. 30 19 6 5 43-13 44 3. Eger 30 17 7 6 50-28 41 4. K.-barc. 30 16 8 6 53-26 40 5. Papp SE 30 14 10 6 55-31 38 6. SZMTE 20 15 6 9 44-38 36 7. DMTE 30 13 8 9 45-34 34 8. Ózd 30 14 6 10 41-33 34 9. Szarvavsv 30 12 8 10 37-29 32 10. Lehel SC 30 12 7 11 38-35 31 11. Leninv. 30 10 9 11 38-41 29 12. BTASK 30 12 4 14 39-44 28 13. Hmv.-hely 30 10 7 13 42-50 27 14. Szabó SE 30 9 8 13 24-31 26 15. Gyula 30 9 4 17 27-55 22 16. Gyöngyös 30 7 6 17 22-44 20 17. MVSC 30 5 9 16 31-48 19 18. SZMÁV 30 6 7 17 27-50 19 19. Borsod 30 5 7. 18 28-58 17 20. Kisvárda 30 2 9 19 21-63 13 A totó 16. heti eredményei 1. Vác—Volán 2—4 2 2. Bp. Spart.—SZEOL 2—2 X 3. Bem SE—22. sz. Volán 1—0 1 4. Fűzfő—Sabaria 1-1 X 5. MÁV NTE—Kaposvár 1—1 X 6. Oroszlány-Komló 1—0 1 7. Catanzaro—Perugia 1—1 X 8. Fiorentina—Atalanta 0—1 2 9. Lanerossi—Inter. 0—1 2 10. Lazio—Torino 0—0 X 11. Brescia—Pescara 1—1 X 12. Cesena—Monza 0—0 X 13. Ternana—Pistoiese 1—1 X +1 14. Spal—Udinese 1-1 X Nem ment a vívás a ma­gyaroknak a Hungária Kupa nemetközi kardversenyen, csupán Gereviehnek sikerült a legjobbak közé jutni. A vendég „nagyágyúk” közül kiesett még az olimpiai és világbajnok szovjet Szigyak, az olasz VB-aranyérmes Maffei, az ezüstérmes lengyel Bierkowski — hogy csak a legnevesebbeket említsük. A vasárnap délutáni hatos dön­tőbe végül is a következők kerültek: Krovopuskov és Nazlimov (mindkettő szov­jet), Pop (román), La Ver­­deza (kubai) egyeneságon, Gerevich és Ulbrich (NDK) pedig vigaszágon. 1 Gerevich jól kezdett a dön­tőben: 5:2-re nyert Pop el­len, a következő csőriében viszont 3:0-ról veszített a rutinos Nazlimovval szem­ben, Ulbniehtól pedig 5:4-re kapott ki. A döntő felénél nagy meglepetésre az NDK- beli versenyző állt az élen 3 győzelemmel vereség nélkül. A folytatásban Pop nyert az addig két győzelmet aratott Nazlimov ellen, Krovopus­kov pedig Ulbrichot verte m"g. Sajnos Gerevich újabb csőriét veszített a kubai ví­vóval szemben, s ezzel vég­képp kiesett a kupára pályá­zók sorából. Ezután Pop az NDK-beli, Nazlimov pedig a kubai versenyző ellen nyert. Az utolsó csörte levívása előtt Krovopuskov állt a legjobban három győzelem­mel és egy vereséggel, de hátra volt még Gerevich el­leni mérkőzése. Ezt azonban a magyar vívó nyerte, ígv négyes holtverseny alakult ki az első helyért. Az újra­­vívásban az 1975-ben Buda­pesten VB-aranyat szerző Nazlimov bizonyult a leg­jobbnak, s ő kapta meg a Magyar Hét című lap által felajánlott díjat is. amelyet a legtechnikásabb verseny­ző számára alapítottak. A Hungária Kupa nem­zetközi kardvertseny vég­eredménye: 1. Nazlimov 3, 2. Ulbrich 3. 3. Krovopuskov 3, 4. Pop 3, 5. Gereevich 2. 6. La Verdeza 1 győzelemmel. Kézilabda. Vasárnap lezaj­lott a női EK-döntő első fel­vonása. A Vasas együttese a Fáy utcai sportcsarnokban 2200 lelkes szurkoló előtt az olimpiai bajnok szovjet vá­logatottal szinte teljesen azo­nos Szpartak Kijev csapatát fogadta. A házigazdáktól a ll:7-es félidei eredmény után mindenki fölényes győzelmet várt, ám végül is csak 17:13- ra nyertek. A négygólos si­ker minden elismerést meg­érdemel, hiszen maradt mé° remény a szombati. kijevi visszavágóra, de a Vasas na­gyobb szerencsével (tíz kapu­fát lőttek játékosai) már a Fáy utcában is eldönthette volna a kupa sorsát. Az FTC női csapata Ber­linben lépett pályára a KEK- dömtő első mérkőzésén. Az ellenfél, a TSC Berlin egy­pontos (7:6-os) hátránnyal zárta a félidőt, ám a hajrá­ban elfáradtak a zöld-fehé­rek. s végül is 20:15-re ki­kaptak. A hátrány idehaza nem behozhatatlan. Soha rosszabb hétvégét LABDARÚGÓ NB II Baran váratlan bombája a kapuban köt ki Veszélyes helyzetben tisztáz a miskolci kapus Szolnoki MTE— Debreceni MTE 1:0 (0:01 Szolnok, Véső úti pálya, 5000 n., v.: Mohácsi. Sz. MTE: Szendrei — Kolláth, Sebők, Baran, Kábák (Hege­dűs a 82. percben) — Por­­handa, Lódi, Kóczián — Szat­mári, Dákay, Zakar (Dem­­jén a 77. percben). Edző: Kó­czián Antal. DMTE: Szabó — Szűcs, Csíki, Bözsöny, Ki­rály — Badi, Újvári (Durucs­­kő a 71. percben), Pistár — Bodonyi, Szabó A (Homonnai a 80. percben), Tőzsér. Edző: Puskás Lajos dr. Az első veszélyes helyzet a szolnoki kapu előtt ala­kult ki: Tőzsér labdájával Bodonyi ugrott meg, de szó-' rongatott helyzetből csak gyengén lőtt és Szendrei ve­tődve hárított. A másik olda­lon Porhanda beadását Dá­kay alig fejelte a jobb sarok mellé. A 15. percben Sebők lábáról leperdült a labda, Szűcs rácsapott, de mintegy 8 méterről a jobb sarok mel­lé gurított. Negyedórával ké­sőbb Szatmári balról ívelt a kapu elé, Dákay a jobb sa­rok irányába pörgette a lab­dát, és Szabó I. csak bra­vúrral tudott szögletre men­teni. A 35. percben szabad­rúgáshoz jutott a vendégcsa­pat, ám Szabó A. húszméte­res, bal felső sarokba tartó lövését elcsípte Szendrei. Szünet után szép támadás befejezéseként Szatmári lab­dájával Dákay három védő között ugrott ki, de mintegy 10 méterről gyengén lőtt a bal sarokba, s a vetődő kapus kiütötte a labdát. A 63. percben Zakar partdobását Baran a bal oldalon a 16-ós oldalvonalánál kapta, azon­nal kapura fordult és várat­lan bombája a védők között vágódott a kapu közepébe, 1:0. Két perccel később a pi­ros-feketék tűzijátékot ren­deztek a debreceni kapu előtt. Kóczián távoli lövését kiejtette a kapus, Porhanda fejese is kipattant, ezután Dákay lövésébe vetődött be­le Szabó I., végül Zakar bal felső sarokba tartó labdáját fejelték ki a védők. A 73. percben a csereként beállt Durucskó fejese a kapu tete1 jét súrolva hagyta el a já­tékteret, majd Lódi kapás­lövését védte a debreceni kapus. A mérkőzés végig nagy küzdelmet és taktikai csa­tát hozott. A játék irányítá­sát egyik csapat sem tudta tartósan magához ragadni. Mindkét együttes játékosai szorosan fogtak embert, így folyamatos játék nehezen alakult ki. Szünet utáni já­téka alapján az MTE mini­mális arányú győzelme meg­érdemeltnek mondható. Jó: Kolláth, Sebők, Baran, Szat­mári, ill. Csíki, Badi. Bodo­nyi. — verbók — Szolnoki MÁV — Miskolci VSC 3 1 (2:1) Szolnok, Véső úti pálya, 5000 n., V.: Stróbl. Sz. MÁV:, Bartos — Ágh, Csontos, Deb­­reczeni, Tóth — Nagy, Szajc, — Petró, Mező (Császár a 60. percben), László (Kántor a 60. percben), Nász. Edző: Himer István. MVSC: Kun — Krémer, Locher, István, Leiszt — Dulibán (Varga M. a 70. percben), Kiss, Czerva — Fister, Egri (Bujdosó a 70. percben), Török. Edző: Krompaszky Gyula. Már a 8. percben megrez­­dült a miskolciak hálója: László éles szögből bombá­zott a hosszú sarokba, 1:0. Egy perccel később a má­sik oldalon csak centiméteJ rekkel csúszott ki a labda a jobb kapufa tövénél. A 18. percben Kisst buktatnák a 16-os oldalvonalánál, a sza­badrúgáshoz leállított labdá-­­nak a sértett futott neki, s ballábas lövése a kapufa bel­ső éléről vágódott a hálóba, 1:1. A 33. percben növelték előnyüket a kék-fehérek: Petró kitűnő cselekkel ment el a jobb szélen, Lászlóhoz gurított, aki már tiszta hely­zetben lőhetett volna, ám önzetlenül az előnyösebb po­zícióban levő Szájéhoz to­vábbított, s a szélső a ki­mozduló Kun mellett a bal alsó sarokba lőtt, 2:1. A 67. percben a vendégek korsze­rű támadásból sakk-matt helyzet elé állították a szol­noki védelmet, Török azon­ban az élesen belőtt labdát tíz méterről a léc fölé perJ dítette. A 85. percben a cse­reként beállt Császár húzott el a bal szélen, s már az alapvonal közelében járt, amikor Kun kimozdult a ka­pujából. A csatár szemfüles­­ségét dicséri, hogy megérez­­ve a lehetőséget, átemelte a kapuson a labdát, amely a kapufa belső éléről a gólvo­nalon túlra pattant, és bár az egyik védő kivágta a me­zőnybe, a játékvezető hatá­rozottan a középpontra mu­tatott, 3:1. A két vasutasegyüttes ta­lálkozóján a jobb helyzetki­használás döntött a szolno­kiak javára. Jó: Ágh, Nagy, László, ill. Kiss, Czerva, Fis­ter. — tamási — Mezőtúri Honvéd — Lehel SC 0:0 Mezőtúr, 1300 n., v.: Aczél. M. Honvéd: Balázs — Mo­hácsit, Sólyom, Hódi, Pa pp — Fodor, Cserháti, Batári — Kelemen, Szilágyi, Tóth (Ma­gyar a 77. percben). Edző: Bencsik Gyula. Lehel SC: László — Mihályi, Kirchner, Lakatos, Kátai — Postás (Váczi a 63. percben), Luká­csi (Szabó a 72. percben), Ke­lemen — Sulyok, Szívós, Ba­cher. Edző: Czigony István. Lanyha iramban kezdődött a megyei rangadó, a vendé­gek igyekeztek lelassítani a játékot. Az első eseményt Batári lövése jelentette, lab­dája elzúgott a bal sarok mellett. A másik oldalon Lukácsi nagy lövését védte Balázs. Ezután nagy küzde­lem alakult ki a két 16-os között, s a játékot sok sza­bálytalanság tarkította. A jászberényiek szorosan fog­tak embert, így a hazaiak ne­hezen tudtak kibontakozni. Szünet után megváltozott a játék képe, egymást érték a mezőtúri támadások. s több szöglet is jelezte a ha­zaiak fölényét. A vendégek beszorultak, s csak elvétve tudtak kikerülni kapujuk előteréből. A nagy fölény el­lenére mindössze három nagy helyzetet hoztak össze a Honvéd-játékosok, ám ki­használni nem bírták azokat. A megyei rangadón elma­radt a várt nagy iramú já­ték, inkább a küzdelem do­minált, időnként szikrázó összecsapásokkal. A második félidei játék alapján a me­zőtúriak közelebb álltak a győzeleemhez. Jó: Mohácsi, Hódi, Papp, Batári, Kelemen, ill. László, Kátai, Mihályi, Lakatos, Sulyok. — sindel —

Next

/
Thumbnails
Contents