Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-24 / 94. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 24. FESS JÁTÉK A Candide bemutatójáról Candide: díszes bonbonniére; finom selymekbe csomagolva, diszes szalagokkal átalkötve és csinos rózsácskákkal ékesítve. Anélkül, hogy felbontanánk, úgy is elgyönyörködhetnénk benne. Ha pedig mégis felnyitjuk: apró finomságokat, ínyenc édességeket lelhetünk benne; édes-keserű szellemi szesszeneteket, finom csattanókat, kacajt fakasztó ötleteket — de nem Voltairepirulákat. Igaz, játékos képzeletbeli utazás maga a Candide is, Voltaire elbeszélése, de egy filozófus meséje, a stílus egyik legvarázslatosabb művészének elbeszélése, aki bűvész módjára tudja a legrútabb dolgokat is széppé varázsolni, szellemének varázsvesszejével érintve őket. Filozófiai tanmesét alkot, a felvilágosult gondolkodó legádázabb ellenfeleivel sízáll benne szembe, az oktalan militarizmussal, a vak fanatizmussal, a merev és merevítő dogmatdzmussal, az embert megnyomorító sötét hatalmakkal, gúnyszikráit varázslatosan szórva rájuk: a legtragikusabb dolgokról beszél a legelegánsabb könnyedséggel. A Candide musical változatából — a Herényi Imre színpadba álmodta formájában is — sajnos az efféle, filozofikus gondolati mélység, annak kifejezése, hogy az emberiség legpusztítóbb, legveszedelmesebb rémeivel játszadozunk, az hiányzik. A Candide nemcsak Voltaire, hanem a XVIII. század legfontosabb eszméinek is a szótára. S amikor a fanatizmus (vallási és minden egyéb) legádázabb ellenfele Leibnizzel szembeszegülve — aki koráról azt állította, hogy a legeslegjobb világ — sorra veszi a világ bűneit: korának pesszimista bizonyítványát állítja ki Voltaire. Azzal a keserű tanulsággal, hogy ilyen világban legjobban teszi az ember, ha távoltartja magát tőle, kertjébe vonul vissza, s fáit. bokrait, veteményeit ápolgatja, saját kis birodalmában rendezkedik be az ő belterjes maszek boldogságára. Ez a kispolgári (bezárkózás) szemléletet tükröző és magatartást jelző tanulság láthatóan a musical amerikai szerzőit jobban érdekelte, mint azok a keserű és kijózanítóan felkavaró tapasztalatok, amelyek révén a világot jó szándékúan és gyanútlanul bekóborló Candide úrfi kalandjainak végén eljutott; a Voltaire-műből a békés, idillikus családi élet utáni vágy meglehetősen szentimentális változatát teremtették meg, alaposan túlcukrozva a filozófust. A mű konzekvenciáját, amit keserűségében fogalmaz meg így maga Voltaire is, finom iróniát is csepegtetve az állításba — műveljük kertünket! — felerősítve az amerikai életeszményekhez idomították hozzá, s egy megrázkódtatásoktól tartózkodó színpadi vilá got konstruáltak az ábrázolására. Keserű pirulák, helyett: édes desszert. Az előadáshoz „mellékelt” és kiadott szövegkönyvben olvasható, hogy a Broadway közönsége sem fogadta be annak idején a zenés játékot, felemásnak érezte, se nem igazán játék, se nem igazán filozófia, ez is az is tehát. Gyanítom azonban,' hogy a kedvezőtlen fogadtatásnak az is oka lehetett, s hiányát a mostani szolnoki előadásban sem tudta feledtetni Herényi Imre, hogy ez a musical, még átdolgozott formájában is csak játék, s nem igazi dráma. Hiányoznak belőle az átélhetőséget biztosító konfliktusok, a termékenyítő feszültség. A szellemi pezsgés, az elegáns gondolatiság, a ráció finom és raffinált játékai lehetnek vonzóak, érdekesek az intellektus számára, — ez tapasztalható a szolnoki bemutatón is — fordul itai, stiláris bravúfiai még el is bűvölhetnek, de igazi szívgyönyörűséggel színházban csak a dráma tud szolgálni. A Candide tehát csak játék, kalandok képekben elmesélve. A jámbor lelkű úrfit, a „főhőst” nem az ellentétes erő küzdelme veti újabb és újabb megpróbáltatások elé, hanem a filozófiai tételt tagadó író epikai logikája. Így ami Candide-dai történik — kalandjai során megvesszőzik a bulgárok, imádott szerelmét megbecstelenítik, kalózok kezébe kerül, megkorbácsolják az inkvizítorok — szóval mindazt, ami „jóban” része van, csak tudomásul vehetjük: agyunk jár, de szívünk mozdulatlan marad. Egy hamis bölcselem szellemes leleplezési aktusára vagyunk hivatalosak, s nem egy igazi drámai szakrációra. És a zene? Az érzelmek eszköze, műfaja és lehetősége? A Candide, sajnos, nem a West Side Story, Bernstein ezúttal maga is inkább csillog-villog, olykor sziporkázik is ugyan, de zenéjében kevés a mélységesen eredeti; az ügyes mester, s nem a teremtő zseni van jelen. Sok ismerős operett dallama csendül fel muzsikájában, meglehet, némiképp idíézőjelbe rakja őket, parodisztikus felhangokat kölcsönöz nekik, de ez a zene mégis csak helyenként átütő. Itt említendő meg, hogy a korlátokkal küszködő zenekar (kicsi létszám) Nádidr Láíszló vezérletével a kamarahangzáson belül is igen differenciáltan, ihletetten szólaltatja meg ezt a lényegében eklektikus muzsikát. Más kérdés, de a zene része, az énekes teljesítmények problémája, nem ■mindig sikerül ugyanis közös szintre hozni őket, sti■lánisan is akad bizonytalanság, nem egyszer a lehetségesnél erősebben kísért az operetténeklés sablonja. (Dehát honnan is. vehetne ma egy vidéki kis színház anynyi jól éneklő és jól játszó színészt — több mint negyven szerep — amennyit egy ilyen szuperprodukció megkívánna !) Herényi Imre érezvén a zenés színpadi mű eredendő tartalmi és formai gyengéit és ismervén a társulat • lehetőségeit, minden energiáját arra összpontosítja, hogy ami gondolatban nem kamatoztatható, azért kárpótoljon látványban, játékosságban, humorban. Soksok eredeti ötletet vonultat fel, s a legkülönbözőbb eszközökkel operál. Húros Annamária dekoratív jelmezeiben és fehérben úszó színpadával fess előadást produkál az együttes, a darabbéli Pangloss szavaival alighanem a lehetséges legfessebbet. amely helyenként már oly szép, hogy: nem is igaz. is mintha A figurák valóban egy díszes dobozból léptek volna elénk, oly tiszták, fényesek — sterilek. Azok is maradnak, szenny, piszok nem érheti őket, bárha a világ minden mocskát is végigjárják: még az idő vasfoga sem kezdi ki őket. Kunigunda például a konstantinápolyi képben, amikor már testileg lelkileg alaposan megtöretett, s szépsége bizony a múlté, itt még akikor is úgy jelenik meg. mintha egy divatszalonból érkeznék. (De haggyuk, mert ez már egy realisztikusabb előadásmód igényeire tartoznék.) Egyébként az előadás legemlékezetesebb pillanatai. amikor az irónia jut szóhoz, egy-egy mozzanatban. Amikor a humor a leleplezés finom eszköze, mint például a fináléban, amikor az elegánsan fehérbe — díszbe öltözött szereplők valamennyien ásóval, kapával, locsolókannával és gumicsővel a kezükben, vagy épp a nyakukban jelennek meg, s közben éneklik a „kiskerttulajdonosok indulóját” — „a kertbe munka vár” —, ez a groteszk látvány jói érezteti meg velünk a végső tanulság ellentmondásosságát. Olajozott, gördülékeny előadás; a négy laká.1 ügyes pincér módjára szervírozza fel az egyes képeket, Voltaire-rel, mint főúrral az élen, akit Hollósi Frigyes testesít meg, korrekt módon. Nehézkesebb ugyan, mint ahogyan a szikár, vékony, nagyorrú filozófus írót képzeljük, de ez a nehézkesség nem annyira testsúlyával, mint inkább hang-súlyával kapcsolatos, nem elég könynyed és elegáns. Panglossként már sokkal otthonosabban mozog, itt komikai képességei is jobban érvényesülnek a tanító-bölcs karikaturisztikus megrajzolásában. A címszerepben Ivánka Csaba, mondhatni kétszeres Candide, az Irodalmi Színpadon is játssza a mű egy mai adaptációjában Candide szerepét, figyelemre méltó teljesítménnyel rukkolt ki, úrfija hamisítatlan képe ártatlanságnak és ' jámborságnak; javíthatatlan ábrándozó, akit derűlátásából még a legszörnyűbb csapások sem képesek kizökkenteni. Ebben a „vakságában” azonban nemcsak mulatságos, elszomorító is, azaz emberi. Kunigunda kénetnd1le rencz Éva. megjelenésében voltaire-i, azaz „pirosarcú, friss, kövérkés, egyszóval igen ínycsiklandó.” Szépen énekel, de olykor megfeledkezik róla, például a Csillogj és légy vidám című áriában, hogy e dalba valóságos dráma van beleírva, a prostituált drámája, még ha a konfliktus tálalásának érzelgős formája megkérdőjelezhető is. Kishonti Ildikó, ugyancsak vendég, olyan erényeket képvisel fölényes biztonsággal, ami zenés játékban fő követelmény: kifejezően énekei és figurát teremt a szerepéből. Megjelenése a színpadon: egy darab élet. A királylányból kerítőnővé züllött félfenekű hölgy, ahogy ábrázolja, életismeret és józan életbölcsesség érzéki megtestesülése: egy mocsok világ erkölcsi értelemben bemocskolt haszonélvezője, aki mindenkinél többet tud az illúziók álnokságáról. Nemcsak szerepe — atmoszférája is van a színpadon! Egyéniségének új színeit csillogtatja meg Udvaros Dorottya; annyi természetes vidámság, egészséges életösztön sűrűsödik az ő Paquette-,jében, amennyi megírva nincs is a librettóban, többletként ő adja magából. Újlaki Dénes — több alakban is. báró, a nagy inkvizítor, kormányzó, házigazda — mindig más és más. Mindig akad egy-egy ötlete, amellyel jellegzetessé tudja avatni a figurát és felgyöngyöztetni a játék humorát. Méltó társa ebben Csák György, aki ha olykor kissé erőteljesebben külsődlegesebben, de mégis a paródia eszközeivel állít színpadra szórakoztatóan néhány figurát. (Sorozótiszt, Don Issacar, a kormányzó szárnysegédje). Galkó Balázs Maximillianja előkelőén gőgös porosz, nőies külsőbe bújt (milyen sok finom részletből alkotja meg) alattomos ragadozó. A népes szereplőgárdából. melynek minden tagját végeredményben dicséret illeti, ide írhatjuk még külön is Vass Gábor nevét, a két „aranyosan bégető bárányt alakító” Hanga Erika és Szeli Ildikó nevét, s a lakájok közül Jutkovics Krisztináét és a Szoboszlai Éváét. Ismétlem: a Candide nem a West Side Story, de nem is a Lili bárónő, s az előadás, a bemutató értelme ilyen viszonyosságban is értékelhető. Mert inkább egy fess Candide, mintsem egv poros operett. Valkó Mihály A szolnoki Ha a három év lejár Pedagógusok gyermekgondozási segélyen A tiszaburaiak büszkesége a vadonatúj iskola. Az alig egy hónapja átadott intézmény szépítésében, csinosításában szinte az egész község részt vett. A gyerekek, s a pedagógusok is úgy érezték magukat az új iskolában mintha egy másik világba csöppentek volna. Még most is naponta rácsodálkoznak a 'díszes falakra, tágas, világos osztálytermekre. Sasvári Józsefnének kicsit elszorúl a szíve, valahányszor ellátogat csöppnyi kislányával az iskolába. Szívesen maradna, elképzeli milyen jó lehet ilyen körülmények között tanítani. De hát akkor ki vigyázna a nyolc és fél hónapos Katira? Igaz, a bölcsődébe biztosan felvennék, mégis inkább otthon maradt vele, jobb ha ő neveli, amíg ennyire kicsi. Az iskolától amúgy sem szakad el. hiszen férje — szintén pedagógus — mindennap beszámol arról, hogyan tanulnak a gyerekek, milyen új tankönyv, segédanyag érkezett meg. — Ennek ellenére tudom, nagyon nehéz lesz majd bepótolni mindazt, amiről a gyermekgondozási segély miatt lemaradok —^jegyzi meg Sasváriné. — S persze anyagilag sem mindegy, hogy nem dolgozom. A két év alatt, amióta végeztünk a főiskolán, nem sokat tudtunk spórolni. Elkelne pedig még egy, s más a szolgálati lakásba. — Mennyi időt vesz el a napból a kis Kati gondozása? — Általában nyolc-tíz órát. Szabad időm csak akkor van. ha alszik. Olyankor olvasgatni szoktam a főiskolás jegyzeteket, s a szaktárgyaimmal kapcsolatos könyveket. Szerencsére van belőlük otthon bőven. Folyóiratokhoz, szaklapokhoz szinte lehetetlen hozzájutni a községben; s az iskolába is alig-alig jár néhány. Így bizony alaposan lemaradok az új tantervi dokumentumok megismerésében. — A megyei Pedagógustovábbképző Intézet tanévenként indít az új oktatási-nevelési tervek bevezetésével összhangban tanfolyamokat, továbbképzéseket. • A részvétel ezeken általában kéthetenként egynapi elfoglaltságot jelent. — Sajnos nem tudom vállalni, nincs kire bízni addig a gyereket. o o o A kunhegyesi általános iskolában ismerős nevelő, számos pályázat nyertese Juhász Lászlóné fogad. Most is éppen újabb dolgozatát ..csiszolgatja”. Szóba kerül a gyermekgondozási segély. — Én nem vettem ki — Bábműsorok, vetélkedők A szolnoki MÁV csomóponti művelődési ház a nemzetközi gyermekév alkalmából összeállított vándorkiállításhoz színes programot kínál az óvodásoknak, iskolásoknak. Tegnap 10 órától „A vajas cipó és más mesék” címmel bábműsort láthattak a gyerekek; holnap 16 órakor kezdődik a „Dundiorr és társai” című színes mesefilm vetítése. Április 26-án 15 órától „Történelmi váraink” címmel játékos könyvismertetőn vehetnek részt az érdeklődők, másnap délután 4 órától pedig vidám zenei vetélkedőt rendeznek. „Ügyesség, bátorság” a címe az április 28-án 15 órakor kezdődő zenés, sportos foglalkozásnak. A kiállítás zárásának napján, május 20-án 10 órától újabb bábműsor ígér kellemes szórakozást a gyerekeknek, melynek címe: A három nyúl. emlékszik vissza. — El sem tudtam volna képzelni,' hogy évekig kimaradjak az iskolából. A szülési szabadság után a fiamat bölcsődébe adtam, én meg mentem vissza a tanítványaim közé. A tantestületben egyébként alig fordul elő, hogy valaki elmenne hosszabb időre gyesre. Jelenleg egy nevelőnk vette ki a három évet. o o o Szilágyi Lukácsné tanítónő 1981-ben áll majd újra a katedrára. Hozzá kalauzol el Juhászné. A szolgálati lakás kisebbik szobájában kellemes meleget áraszt az olajkályha, a polcon játékok osztozkodnak a könyvekkel. Ez a s?öba, a gyerekek, — rájuk illik egy kicsi, a másik még kisebb — a kétéves Bea és a héthónapos Anita birodalma. Főként persze Beáé. — Egy évig járt bölcsődébe — mondja róla az édesanya —, de most hogy úgyis itthon vagyok; kivettem. Nagyon jó velük itthon, olyan élményeket ad az . együttlét, amiket soha nem lehetne megismételni. Azt hiszem, egy pedagógus számára nagyon fontos, hogy legyenek gyermekei. Biztosan njásképp látom majd a tanítványaimat, ha visszamegyek dolgozni. — Az alsó tagozatban addigra bevezetik az új oktatási-nevelési terveket. — Gyakran bemegyek az iskolába, nem szeretnék elszakadni a tanítástól, bár ez a három év nagyon nagy gyakorlati kiesést jelent. Amenynyire futja az időmből, olvasom a szaklapokat, rendszeresen nézem a televízióban a pedagógusok fórumát. Mindez azonban kevés. Szívesen részt vennék továbbképzésen; a gyerekeket addig elvállalná a nagymamájuk. Rendelet írja elő, hogy annak a pedagógusnak, akinek tantárgyából bevezetik az új tantervet, kötelessége részt venni a munkaközösség felkészítő foglalkozásain. Elvi1 leg e nélkül nem állhatna a katedrára. A kenderesi általános iskolában a negyvennégy pedagógus közül jelenleg négyen vannak gyermekgondozási segélyen. Valamennyien járnak a munkaközösségi fog-A bánáti parasztmenyecskék, legények most még tréningruhában ropják, de már istenigazából. A Sebő Ferenc gyűjtötte és hangszerelte „feszes” dallamokat Kállai János és muzsikustársai fergeteges ritmusban varázsolják elő a száraz fából. Próbál a Tisza táncegyüttes, készül a 9. Országos néptáncfesztiválra, amelynek házigazdája is május 18-tól három napig. A magyar néptánc legrangosabb seregszemléjén tizenöt élvonalbeli néptáncegyüttes mutatja be versenyműsorát. méri össze tudását, örvendetes. hogy ezúttal már Szolnok megye is két aranvminősítésű csoportot indíthat: a ..Tiszán” kívül a Jászsági Népi Együttes is ott lesz — most először — a fesztiválon. A Tisza táncegyüttes három versenyprogramot mutat be: Tímár—Sebő Bánáti lalkozásokra Martfűre, Kisújszállásra. — Gyakran bejönnek az iskolába is. — mondja Barna Gyula igazgató, — rendezvényetekre, nevelési értekezletekre, óralátogatásokra. így, akik visszajönnek a gyesről nem sok behoznivalójuk van. A Pedagógust oéábbképző Intézetben évente több mint ezren .fordulnak meg a tanfolyamokon, továbbképzéseken, s közöttük talán egyetlen gyesen lévő pedagógus sincs. Hogy miért nincs? Alighanem azért, mert a pedagógusok ebbéli kívánsága nem jut el az iskolaigazgatókhoz, ők meg, mivel ezeken a továbbképzéseken való részvétel nem kötelező, nem is igen értesítik a lehetőségekről a gyesen lévő nevelőket. így aztán hiába adott a lehetőség, igénylik is, mégsem valósul meg. Az általános iskolai rendtartás egyébként az igazgatói feladatokról többek között ezt írja: „gondoskodik a saját, valamint a pedagógusok tervszerű és folyamatos ideológiai, pedagógiai és szakmai továbbképzéséről, a nevelői munkaközösségek megalakításáról és működéséről” ... o o o • Megyénkben ebben a tanévben közel négyszázan — 158 óvónő. 209 általános iskolai és 26 középiskolai pedagógus — vannak gyermekgondozási segélyen. Hogy közülük hányán vesznek részt az új (tantervekre felkészítő munkaközösségi foglalkozásokon — nincs róla statisztikai adat. Alighanem hozzávetőlegesen sem tudja senki; néhány városi tanács művelődési osztályán érdeklődve legalábbis ezt állapíthatjuk meg. E tapasztalatok szerint a gyermekgondozási segélyen lévő pedagógusok anyagilag — a béremeléseket tekintve — nincsenek hátrányban, szakmailag azonban a három év jelentős kiesést okoz, s ezt különösen most — az oktatásügy korszerűsítésének korában — önképzéssel aligha lehet behozni. A pedagógusok, de legfőképpen a gyerekek érdeke, hogy a gyesen lévők se maradjanak ki legalább azokból a továbbképzésekből, amelyeken a részvétel minden nevelő számára kötelező. Amellett, hogy mindenütt gondoskodnak a gyermekgondozási segélyen lévő nevelők bérének fejlesztéséről, több figyelmet kellene szentelniük az illetékeseknek a szakmai továbbképzésükre is. T. G. táncok című kompozícióját, Vavrinecz—Sajti Cigánytáncát és Vavrinecz—Várhelyi Labdacéh című tematikus kompozícióját, amelyben egy ismert kunsági népszokást jelenítenek meg. Egy, két, egy, két. hallottuk a próbán a lépésvezető „vezényszavakat”, a cigánytánc gyakorlása közben Sajti Sándor koreográfiáját tizennégy pár táncolja. Nagy próbatétel ez a megfiatalított együttesnek, hiszen — a cigány táncok szerkezete szerint — csaknem minden táncos szólista is, mindenkinek meg kell mutatnia, mit tud. A tüzes ritmusok a muzikalitáson és tánokészségen kívül hallatlan önfegyelmet kívánnak meg a táncosoktól. Mennyit sikerül mindezekből megvalósítani? Május 20-án délelőtt már a zsűri mond erről véleményt. — ti — Kunok, bánátiak, cigányok Fesztivál előtt a Tisza táncegyüttesnél
