Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-21 / 92. szám
1979. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tavasz a művésztelepen - Meggyes László munka közben (Fotó: Nagy Zsolt) FIÚI JEGYZET Októberi vasárnap „A Kormányzó Ür Öfőméltósága kijelenteni méltóztatik azt, hogy ... kár ma minden egyes életért, amelyet feláldoznánk e kilátástalan harcban. Csapatainkat szétvághatják, de mindezen megpróbáltatásokkal szemben áll 'az a másik eset. hogy ha folytatják a kilátástalan küzdelmet, úgy hazánkat.és fajtánkat kockára tesszük és odadobjuk sorsát a pusztulásnak.” 1944. október 15-én 11 órakor hangzottak el ezek a mondatok a koronatanácson. Egy pillanatra felvillant a lehetőség, kihasználása talán valóban megmenthette volna az országot a további áldozatoktól. Nem különösebb érdem vagy bátorság kellett megfogalmazásához: Horthyék az egyetlen lehetséges alternatívával játszadoztak. A szakadék szélén állva nincs mit választani. Innen még a kockázatot vállalva is ugrani kell. Ugrás közben viszont már nem lehet fontolgatni, visszakozni, meggondolni a dolgot. Márpedig a magyar vezetés ezt próbálta tenni. A németeket akarta megijeszteni, de közben maga szédült meg és zuhant le végérvényesen. Kiszolgáltatva ezzel az országot Szálasiék gyilkos tébolyának. A vak ostobaság, a tudatlan sötétben tapogatózás is bűn akkor, ha valaki felelős másokért. Magyarország kormányzójának tehetetlensége már ezért is megbocsáthatatlan lenne. De ő a tudásáért bűnös, bűnös ezerszeresen, mert nagyon is tisztában volt az ország helyzetével. „Egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi , hűség oltárán. Történelmi felelősségem tudatában meg kell, hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük.” Visszhangzott minden rádióból, utcai hangszóróból a kétségbeesés-szülte döntés. Horthy tehát pontosan tudta, mit áldoz fel az úri Magyarország oltárán, amikor „helyesbítette” a proklamációt. amikor életét mentve, szánalmas méltósággal, sunyi tartással elhagyta a várat. Ilyen vagy hasonló gondolatokat fogalmaztat meg a nézővel új filmjében Kovács András. Sokakban emlékeket idéz. vitára hív történészeket és érdeklődőket, tájékoztat. különböző véleményeket, élményekből fakadó következtetéseket szembesít. Már maga az a tény, hogy történelmünk kritikus pillanatát rögzíti, igazolja Kovács vállalkozását. Szokása szerint durva őszinteséggel, tiszteletlen múltfaggatással tépi fel nemzeti lelkiismeretünk sebeit. Hiteles tényeket, pontos információkat közöl az Októberi vasárnap. Hasznos film. Jó, hogy elkészült, de ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy igazán jó film. Mindenekelőtt vázlatosnak, helyenként felületesnek tűnik. Alig aratta le a Ménesgazda jogos sikereit a rendező, máris új művel jelentkezett. (Lehetnek itt esetleg a néző előtt ismeretlen sürgető körülmények — például az, hogy- magyar—nyugatnémet koprodukcióról van szó — de mindez mellékes a moziban. Kovács figyelme csak a tények pontosságára korlátozódott, az általa konstruált történettel és szereplőkkel meglehetősen mostohán bánt. Nem lett volna baj ez a szikár tényszerűség, ha dokumentmfilmet rendez, ha „mindössze” okos válogatásra, hatásos vágásra van szükség. De bármilyen határozott szándékkal őrizte is a dokumentativitás látszatát — eredeti filmbevágások, hideg, részvétlen. tárgyilagos, fekete-fehér fényképezés, mégiscsak kitalált egy történetet, és ezzel hibát követett el. Megválaszolhatatlan az utólagos kérdés: vajon milyen eredmény születik egy tiszta dokumentumfilmből? Az biztos, hogy szélesebb mezőket be tudott volna fogni az 1944-es Magyarországból Nem kellett volna bezárkóznia a Várba és a fikciói mellékvágányain tévelyegnie. Igaz, Kovács nem hagyja, hogy a hadsegéd elképzelt élete félrevezesse kameráját. Lenyeseget minden szálat, ami öktóben 15. szempontjából másodlagos. De ezzel szereplőit egyszerűsíti le. Túlságosan célirányos a mese ezekkel a síkban ábrázolt, egyoldalú^ alakokkal Mindez olyan kölönc, ami csak akadályozza a rendező által feltett kérdés megválaszolását: „ ... miért történt mindez így és nem másképp?” Nem biztos, hogy kizárólag a dokumentumfilm hozott volna egyértelműbb sikert. Talán csak az író hiányzott. (Pedig Kovács András gyakran támaszkodik rájuk, példa erre két legjobb filmje: Cseres Tibor: Hideg napok és Gáli István: Ménesgazda.) Akkor nem kellett volna beérnünk egy vázlatos szerelmi háromszöggel, a tipikus magatartások dikdaktikus súlykolásával (a romantikus nacionalista: Nagy Attila, a passzív ellenálló: Mécs Károly stb.) és egy kiváló színésznek sem kellett volna a színtelenségig visszafognia magát. (Bács Ferenc.) Mindezek ellenére mégiscsak jó, hogy elkészült ez a film. Így elsietve, féligsikerülten is. Megtudhatunk egyet-mást történelmünk fehér foltjairól. Van min elgondolkodni. Bérezés László Háromszáz középiskolás Szolnok megyéből Országos diáknapok Egerben Az egri Dobó téren április 29-én a város kulcsának átvételével megkezdődték az országos diáknapok rendezvényei. Egerben Szolnok, Pest és Heves megye, valamint Budapest fiataljai gyülekeznek, hogy művészeti bemutatókon. tanácskozásokon, sportrendezvényeken képviseljék szűkebb hazájuk középiskolás tanulóit. Szolnok megyéből több mint háromszáz diák utazik a május 1-ig tartó seregszemlére, azok, akik a megyei diáknapok művészeti bemutatóin a legeredményesebben szerepeltek. Bemutatkoznak a megye középiskoláinak legjobb vers- és prózamondói, irodalmi színpadai, énekkarai, néptáncegyüttesei, hangszerszólistái, kamara- és citerazenekarai, pol-beat énekesei. A művészeti bemutatók mellett szakmai tanácskozásokon is részt vesznek egy-egy művészeti ág képviselői, valamint aktuális ifjúságpolitikai kérdésekről is kicserélik véleményüket a diáknapok delegációi. A „hivatásos” programokon túl természetesen rendkívül változatos szórakoztató műsorral is várják a fiatalokat. A vetélkedők, sportrendezvények. beat-koncertek, a május elsejei majális, majd végül a diáknapokat záró bál gazdagabbá, emlékezetesebbé teszi a csaknem ezerkétszáz diák háromnapos seregszemléjét. Magyar filmek külföldön Még el sem készült teljesen Jancsó Miklós filmtrilógiája, az első két rész máris külföldi bemutatók előtt áll. A francia „Gaumont” cég ugyanis Franciaország, Olaszország, Svájc, Belgium, Liechtenstein és Luxemburg területére szóló forgalmazási szerződést kötött a Hungarofilmmel, s tárgyalások folynak a „Magyar rapszódia” és az „Allegro barbaro” amerikai vetítéséről is. Jancsó két új filmjét egyébként a holland Film International társaság is megvásárolta. Az első negyedévben kötött megállapodások alapján egész sor, régebben készült magyar filmalkotást is bemutatnak Nyugat-Európa számos országában. A svájci olasz nyelvű tv például Kósan Ferenc „Jószakadás”, Luttor Mara „Jelbeszéd” és Maár Gyula „Déryné hol van?” című alkotását, vette át. A „Szépek és bolondok’’. Szász Péter alkotása a svéd televízió műsorválasztékát bővítik, a török tévé közönsége pedig az egész estét betöltő rajzfilmet, a „Ludas Matyi”-t, valamint a „Gusztáv” sorozat 104 epizódját láthatja. Radnöti-est Radnóti-esttel emlékeznek meg Szolnokon a költészet napjáról hétfőn délután 5 órától a Komarov teremben. Kőszegi Ábel előadása után a Szigligeti Színház művészei — Galkó Balázs. Halmágyi Sándor, Hollósi Frigyes, Szoboszlay Éva és Vass Gábor — műsorát hallgathatják meg az érdeklődők. Mit ígér a profilváltozás? /* középfokú diákok, pedagógusok, de még az oktatásüggyel foglalkozó szakemberek közül is sokan hangoztatják: a szakközépiskola* igazán se nem szak, se nem középiskola. Az állítás különösen ami a „szakot” illeti, úgy tűnik, helyénvaló. Mit kezdhet a tizennyolc éves fiatal a szakközépiskolai érettségi bizonyítványával? Ha jó a tanulmányi eredménye, sikeresen felvételizhet a megfelelő felső oktatási intézménybe, ha viszont munkába áll az üzemben, gyárban, a személyzetis kéri 'a szakmunkásbizonyítványt. Ami persze nincs. Az üzemben, gyárban a tapasztalatok alapján azt is tudják, hogy a szakközépiskolában végzettek elméleti tudása megalapozottabb, a gyakorlatban viszont rendszerint nem tudják azt nyújtani, mint a szakmunkásképző intézetben végzettek. Így aztán elméleti tudás ide vagy oda, meg kell küzdeni a szakmunkás munkakörért is. A fiatal meg azt gondolja magában, érv szakmunkásképzést kaptam a négy év alatt, de miért nem kaptam meg a bizonyítványt is? Ezentúl megkapja; legalábbis néhány szakközépiskolában. Tavaly szeptemberben elkezdődött a szakközépiskolai szakmunkásképzés. Megyénkben tíz oktatási intézményben tizenöt szakmában hétszázhúsz diák kezdte meg a választott pálya elsajátítását szakközépiskolában. A kétfajta szakmunkásképzés között az alapvető különbség, hogy a szakközépiskolában végzők érettségiznek és szakmunkásvizsgát is tesznek. Nem jön zavarba ezután majd a fiatal, ha a munkahelyén kérik a szakmunkásbizonyítványt. Lassan közeledik a tanév vége, jó pár hónap tapasztalatairól érdeklődhettünk néhány szakmunkásképző szakközépiskolában. Bár mindegyik intézményben sikerült beiskolázni annyi diákot, amennyit előír a keretszám, mégsem ment minden simán. A tapasztalatok szerint a pályaválasztók közül sokan nem Végzős Szakmunkásbizonyítvány és érettségi oklevél szakmunkásképzés tapasztalatai voltak tisztában az újfajta képzés adta lehetőségekkel. Néhány azóta már elsős diák a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Gépész és Állategészségőr Szakközépiskolát nint címzettet lerövidítette mezőgazdasági szakközépiskolára. Valóban nem könnyű a hosszú nevet megjegyezni, de ebben az esetben nem erről van szó, hanem az akkor még nyolcadikos tanulót alighanem senki sem világosította fel, milyen szakmák között választ-1 hat a törökszentmiklósi iskolában. Tulajdonképpen szót sem érdemelne az egész, hiszen az idei jelentkezőknél már nem tapasztalható efféle bizonytalanság. Hogy mégis szóvá tesszük; elsősorban a tanulságaiért. az eset jelzi a pályaválasztás nem eléggé megalapozottságát, másrészt az újfajta szakmunkásképzés bevezetésének nem megfelelő előkészítettségét. A szakközépiskolák egy részében megemlítették, hogy az előző tanév vége felé szereztek tudomást iskolájuk profilváltozásáról. Mindezek ellenére az első évfolyamokon szinte mindenütt minimális a lemorzsolódás. Sokkal nagyobb gondot jelentett egyes iskolákban a képzés tárgyi feltételeinek megteremtése. Törökszentmiklóson például most készül a tanműhelyek berendezése, de a szolnoki Vegyipari Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolában is kellene még egy s más a tanműhelybe. Mindkét intézményben bizakodóak az iskolavezetők', hiszen az elsős tananyaghoz segítséggel, s sok egyéni ötlettel, tanárok, diákok közös munkájával sikerült megteremteni a gyakorlathoz a tárgyi feltételeket, s valószínűleg sikerül majd a másodikos tananyaghoz is. A szolnoki iskolában azonban továbbra is gondot okoz, hogy nincs olyan üzem a megyeszékhelyen, ahol a műszerész szakos tanulók gyakorolhatnának. így csak a nyári négyhetes kötelező gyakorlat alkalmával ismerkedhetnek meg a majdani munkahelyeikkel. Mint az már szinte hagyomány, a nevelők az utolsó pillanatokban kapták meg az új tankönyveket. Ráadásul a szakmai tárgyak jó részének tankönyve még el sem készült, a pedagógusoknak nem könnyű a dolguk, amikor egy-egy tantervi anyagot feldolgoznak a diákokkal. Szerencsére a szakközépiskolai tankönyvek egy része — természetesen azokban az intézményekben, ahol nem túl nagy a profilváltozás — használható, s beszerezték a szakmunkásképző intézetek tankönyveit is. A közismereti tárgyak új tankönyveit minden iskolában dicsérik, ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a második évfolyamét még nem is látták. Az elsős tananyagból azonban megállapították a szolnoki szakközépiskolában, hogy nincsenek szinkronban a közismereti tárgyak a szakmaival. Még szerencse, hogy a pedagógusok eddig is gyakran kísérleteztek, módszereket dolgoztak ki a hatékonyabb oktató-nevelő munkához; most mindez nélkülözhetetlen is. A Vegyipari Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola tanárai egyébként már korábban lehetővé tették tanítványaiknak a szakmunkásbizonyítvány megszerzését is, jellemző rájuk a kísérletező kedv. oktatási-nevelési tervek ugyan nagyobb önállóságot adnak nevelőinknek, hatékonyabb módszertani kultúrát követelnek meg, de ez semmiképpen sem azokat a feladatokat jelenti, amelyeket a szakmunkásképző szakközépiskolákban meg kell oldaniuk. Pedagógusaink a pár hónap alatt újra bebizonyították, hogy hivatástudatban, gyermekszeretetben nincs hiány. Eredményesen végzik nem könnyű munkájukat, amelyhez bizony elkelne még több figyelem és segítés. — tg — Egyrészt flz új Olvasmány és forrásanyag Labancok — kurucok lovagok — jobbágyot Tanu/mánykOtet a Jászkun Kerületről Kiss József a Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején című tanulmánykötete, az Akadémiai Könyvkiadónál megjelent háromszázoldalas, pazar kiállítású könyv alighogy megjelent, szűkebb hazánkban máris „fehér holló”. A szerző még jászberényi tanárkodása idején kezdte e téma kutatását, majd fővárosi munkahelyre kerülvén már élvezhette a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaságtörténeti tanszéke és a MTA Történettudományi Intézet szakmai támogatását, később pedig az Akadémia anyagi segítségét is. Két évtizedes kutatómunka eredménye nemcsak egy kandidátusi disszertáció, hanem az 1702—1731 közötti időszak történéseinek eddigi legteljesebb igényű összefoglalása. A munka tudományos jelenségei közül talán a legfontosabb, hogy a török hódoltság alól felszabadult területek — így a Jászkun Kerület is — parasztságának, gazdasági és társadalomtörténeti vizsgálata nélkül a hazai agrárfejlődés menetének ábrázolása sem lehet teljes. Hézagpótló mű Kiss József tanulmánya, hiszen a polgári történeti irodalom a Jászkunság parasztsága jelzett időszakbéli sorsával nem foglalkozott. Az újabb szakirodalom is csupán jelezte a korabeli Alföld gazdaságtörténetének fehér foltjait. Számunkra különösen értékes ez a könyv, hiszen az első olyan mű, amely szűkebb hazánk akkori gazdasági és társadalmi viszonyait kritikai szinten elemzi. A szerző nézőpontját dicséri, hogy az általa először feltárt tényeket és összefüggéseket nemcsak regisztrálja, de az összefüggésekre is — tudományos alapossággal — felhívja az olvasó figyelmét. Meggyőzően bizonyítja ez a monográfia, hogy a kiváltságolt Jászkun Kerület — Jaszig-Cumania —, illetve a különleges jogállású jászkunsági parasztság — mint földesúri hatóság alá kényszerített jobbágyság is — megállta helyét a küzdelemben a szabadparaszti és a mezővárosi polgári fejlődés felé vezető úton. Az 1700-as években mindvégig részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, az 1710-es években sikeresen küzdött a közvetlen földesúri függőségi viszonyok kiépítése ellen gazdasági és társadalmi erőinek összefogásával, belső autonómiájának megőrzésével és a föld birtoklásának különböző módjaival. Nem valami elvont mítoszalkotó képzelet ösztönözte ennek az időszaknak parasztságát a jobbágyrendszer elleni küzdelmében, hanem a föld szeretete, a megélhetést adó munka öröme, a társadalmi összefogást biztosító törekvés áldozatvállalása. Igen jelentős új eredménye ennek a könyvnek, hogy történelmi irodalmunkban először szólaltatja meg szinte név szerint is a jelzett időszak embereit, először derít fényt e három évtized parasztságtörténelmére. Ugyancsak első ízben tárja fel és elemzi részletesen az 1724— 1726. évi parasztmegmozdulásokat. A megye története kutatóinak kincset érőek azok a táblázatok — szám szerint 21 — amelyek 1699-től 1731-ig terjedő időszakra megadják a Jász- és a Jászkun Kerület legfontosabb demográfiai, gazdasági mutatóit. Ezek az adatok — többségében — a legilletékesebb helyről származnak, így a Német Lovagrend Központi Levéltárából, s más osztrák kútfőkből, de a kor történeti irodalmának csaknem egészét ott találhatjuk az alapos munka jegyzetanyagában. Forrásanyag értékű név- és földrajzi névmutató egészíti ki a monográfiát, amelynek nyelvezete ismeretszerző olvasmányul is élvezetes. T. L.
