Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-20 / 91. szám

1979. április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A huszonhat és fél millió forint költséggel épített létesítmény főként oktatási célokat szolgál - a speciális szakemberképzés mellett a főiskola háromezer hallgatója ismerkedik meg itt a számítás­­technika alapjaival. Az R-20-as számitógépet más intézményekkel közösen - kutatási célokra is alkalmazzák Május közepén nyílik Új helyen, új szolgáltatással a szolnoki antikvárium Az elmúlt napokban sok csalódott argot tükrözött vissza a szolnoki antikvári­um üresen tátongó kirakata. Kis tábla adta az érdeklődők tudtára, az üzlet elköltözött. A népszerű bolt 1977. de­cembere óta áll a könyvrit­kaságokat kedvelők, a véko­nyabb pénzű könyv- és lemezbarátok rendelkezésére. Az üzletet nemcsupán a me­gyeszékhely lakói szerették meg, gyakori vásárlók lettek a Szolnokra látogatók is. Áp­rilis elején az antikváriumot bezárták, ugyanis helyére te­lefonközpontot szerelnek. A könyveket, folyóiratokat, hanglemezeiket átköltöztet­ték az új üzletbe, a József Attila úti régi gyógyszertár helyiségeibe, a „Gólyához”. A bolt nyitásáig még várni kell egy hónapot, mivel az épületet renoválják, átalakít­ják. — Milyen lesz az új an­tikvárium? — kérdezzük Gyalai Tamástól az üzlet ve­zetőjétől. — Tágasabb eladótérben tudjuk fogadni vásárlóinkat, hiszen az előző helyen — raktárral együtt — össze­sen 40 négyzetméter hely állt rendelkezésünkre, itt dupla területen „gazdálkodhatunk” — mondja a boltvezető. — Tartalmi munkánk is bővül. Ezentúl az antikvárium fog­lalkozik majd kották, parti­túrák adás-vételével is. — Közelebb került az an­tikvárium a város központ­jához, mégis nehezebb meg­közelíteni. — Sajnos, várható, hogy a forgalmunk eleinte vissza­esik. Autóval nem lehet megállni a bolt közelében, az autóbusz-megállótól is távol esik, a gyalogosforgalom zö­me az utca túlsó oldalán ha­lad az állomás irányába. Reméljük azonban, hogy május közepétől a törzs­vendégek újra felkeresnek bennünket az átalakított ké­nyelmesebb üzletben; s a ritkábban látogató vásárlók is megszokják, megszeretik az új Antikvár, zenemű és hanglemezboltot. — vfs — Lemezújdonság Tessék választani ’79 A Magyar Rádió évente je­lentkező, a legújabb hazai könnyűzenei újdonságokat bemutató műsorát, a Made in Hungary-t 1977-ben fel­váltotta a Tessék választani! A bemutatott dalokat közön­ségszavazat alapján bírálják el a rádió körkapcsolásos adásában. Az elmúlt hóna­pokban lezajlott könnyűzenei bemutató teljes anyagát két nagylemezen hallgathatjuk meg, amely nemrégiben je­lent meg a lemezboltokban. A négy oldalon kilenc együttes és tizenöt előadó egy-egy dala ad ízelítőt a magyar könnyűzenei termés­ből. A kevésbé ismert szó­listák mellett hallhatjuk a már külföldön is jól ismert előadók produkcióit is. — Szűcs Judit Hozzád szól című dalában bebizonyítja, hogy a lírai hangú dalok vi­lágában épp annyira „otthon van”, mint a disco-zenében. Máté Péter a tőle megszo­kott könnyed „eleganciával” mutatja be a slágernek ígér­kező Az első szerelem című számot. A rádió tánczenei műsoraiban már ismert dal­lamként hallhatjuk vissza Karda Beáta „Hívjál” dalát. A zenekarok közül a Panta Rhei, a Volán és az Illés­­együttes szerzeménye szá­míthat közönségsikerre. V. F. S. Az elátkozott sír „Lakóját” háromszor vetette ki Gyermekkorom rejtélyei közé tartozott a tiszafüredi temető egyik fűvel benőtt, messzire kimagasló sírhant­ja. Már-már halomnak lát­tam, s csak messziről néze­gettem. Nagysokára merész­kedtem csak a közelébe, hogy a redves, vörös kőből faragott régi síremlék titkát megfejtsem. Ekkor fedeztem fel, hogy a halom tetején egy hatalmas kőlap fekszik. Nem dísz, nem emlékkő — egy egyszerű kődarab, amit — úgy éreztem — nagyon is készakarva helyezhettek oda. A sírkő maga félig a földbe süllyedt, nehezen olvasható felirata nem adott felvilágo­sítást. Nagyanyám, a múlt titkai­nak tudója avatott be a rej­télyek rejtélyébe. Tőle tud­tam meg, hogy egy hatalmas úr nyugszik —, ha tud nyu­godni — a hatalmas sírhant alatt. Kegyetlen úr volt, a szegények kiszipolyozója, s a szegények átka érte utol. Mert hatalmas átok kísérte már életében: vesse ki a föld, ott se legyen nyugo­dalma! És háromszor találták a holttestet a sír mellett, háromszor hántolták újra a sírt. Akkor helyezték el a halom tetején azt a követ. Azóta nyugton van a halott, nem rémíti az élőket. Nemrégiben ismét nyomá­ra akadtam a történetnek, most már a régi népélet em­lékeit kutatva. Hajnal Ist­vántól kaptam egy kéziratos gyűjteményt, amelyben sok népmonda mellett ezt a tör­ténetet is megtaláltam. „Az 1700-as években már nem voltak nagyobb urak Füreden, elhaltak rendre, sorra. Kisnemesek és régi úrbéresek művelték a ha­tárt. Elég szép számmal vol­tak. Nagyobbrészt jószágte­nyésztéssel foglalkoztak, s híresek is voltak a jószága­ikról. Akkor még volt elég legelő. Hanem egyszer min­den megváltozott: oda lett a legelő és vele a jószág is. Ide jött a pokolból egy úr, és összehívta az összes kis­­nemeseket és mondta nekik: Hallják kentek! itt hever ez a sok jó föld parlagon, eljö­vök és megtanítom kenteket hogy kell gazdálkodni. Meg is tanította őket, de ő nem dolgozott, csak parancsolt. Annyi földet kért csak, meny­nyit két ökörrel egy nap kö­­rülbarázdol. Lett is földje elég. A Jánosállásnál az Iga­­ri útszélen belevetette a földbe az ekét, és egy nap alatt háromezer hold földet körülkarcolt magának. Ez volt az 1970-es években, a tisztes uraság pedig tekinte­tes, nős, nemzetes, vitézlett idősb Sárközi Mihály úr. Született 1744-ben Kecske­méten, meghalt 1824-ben 81 éves korában Tiszafüreden. Azt mondta, mikor már erősnek érezte magát a nép­pel szemben: nem halok meg míg szegény emberen szán­tott kenyeret nem eszek. De az isten azt az egy kérését nem adta meg, hanem a szegény népét azt igen. Mert a nép megátkozta, hogy a föld vesse ki. Ügy is járt, mert a föld háromszor vetet­te ki. Vagyis háromszor dob­ták ki az emberek a sírjá­ból”. Egy évszázadnál hosszabb idő zúgott el azóta a temető felett. Akik az átok végre­hajtásában közreműködtek, régen elporladtak, nevük is elenyészett. A sír körül le­begő átok azonban megőriz­te a nemzetes úr emlékét, hogy késő nemzedékek is emlékezzenek a szegények igazára. Mert a szegények átka: hatalmas átok. Dr. Szilágyi Miklós Magdolna Szolnoki Galériában megrendezett gyűjteményes kiállítása még azok számára is meglepetést okozott, akik rendszeresen látogatják a Képzőművészek Szövetsége Középmagyarországi Területi Szervezetének tavaszi-téli tárlatait. A kollektív bemu­tatókról írott kritikák min­den esetben elismeréssel em­lítették munkáit, kiemelték alkotásainak jellemző sajá­tosságait, erényeit. De mé­lyebb elemzésre jelentős műveinek együttlátása hiá­nyában mindeddig nem volt lehetőség. Anyaga így teljes­ségében, két évtizedes pályá­jának állomásait, eredmé­nyeit sűrítve döbbent rá: Fa­zekas Magdolna kitűnő mű­vész. Óvónői oklevéllel a zsebé­ben a Dési-Huber szabadis­kolában folytatott gyakorla­tok után indult el a Képző­­művészeti Főiskolára, ahol 1958-ban végzett. Még ebben az évben leköltözött a Szol­noki Művésztelepre, ahol az­óta dolgozik. A szolnoki ko­lónia illetve a területi szer­vezet kül- és belföldi kiállí­tásain, az Alföldi Tárlato­kon s a Hatvani Galéria ki­állításain való részvétel, az I. Festészeti Triennálé Em­ber és környezet kategóriá­jának I. díja s a Szolnok me­gyei Tanács művészeti díja jelzik az eltelt húsz év in­formatív adatait. De hogy milyen következetesen vé­gigjárt út, mennyi megalku­vás nélkül megoldott festői probléma rejlik e mögött a két évtized mögött, az csak most tárul fel előttünk Faze­kas Magdolna gyűjteményes anyagának láttán. Művészete, festészetünknek Nagybányától, pontosabban Ferenczy Károly fellépésé­től jegyezhető természetel­vű lírai vonulatához tarto­zik. Ars poétikája a „termé­szeti szép” képi megragadá­sa. Ezen belül is az év- és napszakonként változó, kü­lönféle hangulati töltésű fény- és világítási hatások, színváltozások f^tői transz­pozíciója. A látvány elemei­ből azokat a tárgyi-természeti motívumokat használja fel. amelyek fényektől érintve leginkább kínálkoznak szín­nel való átköltésre. A termé­szet egy-egy tünékeny pilla­nata, intim varázslata kel életre vásznain. A bemuta­tott alkotások azonban a fes­tői átírás több módozatát is felvetik. Ha egymás mellett nézzük a kétalakos Beszél­getők, s a későbbi Anya gyer­mekkel kompozíciót, két megoldásnak lehetünk tanúi. Előbbinél a képtéma egy ut­carészlet két álló nőalakkal. Itt formai problémák kompo­­zíciós lehetőségeinek elsőd­legességét érezzük, a sima­­olajosan festett, sárga-barna­­harmóniákra halkított kolo­­rittal szemben. A házak ele­meinek vertikális és horizon­tális hangsúlya, a figurák tö­megének kontúrozott erőtel­jessége, az ablak négyszögé­nek, a fa körívvel összefo­góit lombjának konstruktív summázása Fazekas tér- és tömegviszonyok iránti érdek­lődését mutatja. Bizonyos mértékű igény a látvány szerkezeti elemeinek hang­­súlyozására időnként egy-egy már megfestett tájrészlet új­rafogalmazására indítja. Em­lítsük csak ebben a vonatko­zásban a Tabán napsütésben című képének visszaverődő fényekkel, tükrözésekkel is hangsúlyozott konstruktív házsorát. Visszatérve még a művész Beszélgetők vászná­hoz, érdemes felfigyelni arra a nagyvonalú biztonságra, ahogy Fazekas ecsetje köny­­nyed vonásával jelzi az ab­lakkeretet, a fa koronáját árnyékát, az épületek töme­gének helyezkedését. A kom­pozíció vezérlő elve, a lát­vány geometrikus elemeinek hangsúlya irányába ható absztrakció a kép minden részletét azonos fokon ural­ja. A képtéma átírása egyen­lő mértékű a motívumként szolgáló asszonyokat, fát, há­zakat illetően. egy prob­léma ha­sonlóan kö­vetkezetes és egységesen vé­gigvitt megoldását látjuk Fa­zekas Anya gyermekkel cí­mű vásznán. Csakhogy itt az előbbi forma-tömeg-tér szem­pontokkal szemben minde­nekelőtt a színek fontosak, a természet esztétikai gazdag­ságának, örömkeltő pillana­tainak hangulatainak színek­re fordítása. Ez vezérli ecset­jének változó járását, a fes­ték felhordásának variációit, a színek, valőrök megválasz­tását, kompozíción belüli éle­tét. Itt is egyenértékű motí­vumként van jelen az em­ber, növényeik, tárgyak. A fények ezernyi színrészecs­kékre bontják a parkban áll­­cíogáfó asszonyok alakját épp­úgy, mint egy hívón sárgál­ló pad formáját. Lüktető színfoltjaiban lebeg előttünk a gyermekéhez hajló anya a kettőjüket ölelő lombsátor­ral, pihenő asszonyok kék­­sárga-lilás formái kavarog­nak zöld-narancs árnyékok­kal. Mindent felszív, átitat, színelemeire bont a fény. Fazekas Magdolna festői el­képzeléseinek két véglete je­lezhető a Beszélgetők és az Anya gyermekkel munkái­val. Míg előbbinél hiányzik a fazekasi színvilág, utóbbi­nál szinte alig érzékelhetővé foszlanak a formák. Azok­nál a képeknél viszont, ahol kellő plaszticitással jelent­keznek a briliáns színekből szövött formák, Fazekas Mag­dolna emlékezetes esztétikai értékeket teremt. A Csend­élet hegedűvel, az Árnyas kert, Zagyva-part télen, az Októberi napsütés s a szug­­gesztív portrék sora; öreg­ember, Apám, Klárika. Kék­­rühás lány s a többi, egyen­ként is oldalakon keresztül elemezhető, kitűnő arcmások. Ha a korábbi művektől in­dulunk el, a Nagymama bar­na-sárga, vöröses színvilágá­nak érzékeny foltokból épí­tett. belülről feszülő konst­­ruktivitásában ráismerünk a Beszélgetők-ben kiteljesedett út kezdetére. Mint ahogy Férfiportré munkájának hát­terében a lilás-kék-szürkés lüktetések rejtik az Anya gyermekkel kompozíció kép­viselte színkifejezés indulá­sát. Az a két évtized, ami a tárlaton pályakezdését jelölő első munkái s utóbbi portréi, tájai között eltelt, stúdiumain mérhető biztos rajzi felké­szültsége mellé megadta az igen ritka festői színhaszná­latnak, a technika megvá­lasztásának, egy művön be­lüli nagyvonalú kezelésének mesterségbeli, biztonságát. S kortárs festészetünk lírai vo­nalán belül egy egyéni har­móniákkal. stílussal, eszköz­tárral rendelkező, eddiginél sokkal nagyobb figyelmet ér­demlő hangot; Fazekas Magdolna stílusát csak felületesen szemlélve le­het elintézni egy késéi imp­resszionista jelzőjével. Mert kompozícióinak szerkezeti felépítése. térérzékeltetése, dekoratív artisztikuma leg­alább annyira köthető ké­sőbbi festői eredményekhez is. Az a merész színhasználat, amit bőven értékelhetünk expresszív portréinál, az a nagyvonalúság, amellyel ola­jat, pasztellkrétát egyidejű­leg használ, komponál vastag­­durvásan felrakott festéket, lazúros-puha színfoltokat és üresen hagyott vásznat egy művön belül, fest szárazán, rajzol ecsettel, krétával és húz bőven csörgő olajos sí­kokat egy-egy hangulat, fényhatás, vizuális természeti jelenség vagy arcmás vász­nára fogalmazásához. Magdolna kiállított olajképei, akvarell-, pasztell- és ceru­zamunkái nem kiabálják for­­tisszimóban erényeiket. Az előítéletekkel érkező, „futó” látogatók előtt bezárkóznak. Viszont a belemerülő figye­lemmel, nyitott érzékekkel közeledők számára készség­gel kínálják fel igazi érté­keiket. Egri Mária Fazekas Ugyancsak Fazekas A hónap fotója című pályázatunkra érkezett. Barna Sándor (Abony): „A zene bűvöletében” Fazekas Magdolna kiállításáról Színekre váltja a természet örömkeltő pillanatait

Next

/
Thumbnails
Contents