Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-19 / 90. szám
1979. április 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mérlegen a FÜSZÉRT Nem késhet a szállítmány Három forrós táplálja Gyógyszálló a Duna közepén Aki az Árpád-híd felől érkezik a Margitszigetre — autón, tudvalévőén, amúgy is csak innen lehet behajtani — egy idő óta új panorámát lát. Jókora, erőteljesen tagolt, modern épület emelkedik a régi Nagyszálló szomszédságában a platánok között, bár nem ágaskodik ki koronáik közül. Míg az elegáns, de nem hivalkodó szálloda szobáit, éttermeit, fürdőit és gyógyászati helyiségeit járjuk, tagadhatatlan "Jó érzéssel gondolunk arra, hogy az évek óta anynyit emlegetett magyar gyógyvíz-kincs lassacskán mégis megleli hasznosítóit: Vagy féltucat új gyógyfürdő nevét tanulja meg és dicséri elsősorban a hazai lakosság mostanában; ami pedig a legnagyobb anyagi erőfeszítést kívánja e téren, végre egyegy nagy gyógyhotel is felépül, hogy jobbára ugyan külföldieket fogadván, devizamérlegünket javítsa. Három éve nyitott a hévízi Hotel Thermál és most a hasonló nevű margitszigeti — mindkettő a Danubius Gyógyfürdő és Szálloda Vállalat kezelésében. A három forrás négy, különböző hőfokú thermál- és súlyfürdő-medencét, valamint egy feszített víztükrű úszómedencét táplál. A gyógyászati részleg központjában A zsolnai ivókút a szálló előcsarnokában diszpécser-szolgálat működik, hogy a jó kihasználás és a vendégek kényelme érdekében percre meghatározza a kezelések és kúrák időbeosztását. Különleges kád-, szénsavas-, és elektromos-fürdők sorakoznak egymás után, az orvosi rendelők, a röntgen és a laboratórium szomszédságában. További fürdőhelyiségek következnek, a nagy színes kádakban vízalatti maszszázs és vízalatti torna végezhető. A mozgásukban erősen gátoltakat egyébként kényelmes emelő szerkezet helyezi be a kádba és emeli ki onnan. Inhaláló-szoba, iszapkezelő és masszírozó előtt vezet az út az ivókúra-terembe és a pihenőkhöz. Egy szinttel följebb elektrotherápia, tornaterem, kondicionáló helyiség és igen jól felszerelt fogászat. A kezeléseket és kúrákat fél tucat orvos és 60 főnyi egészségügyi személyzet ellenőrzi és segíti. Az „indikáció”, azaz az orvosi javaslat a többi között a reumatikus, ízületi, ideg-, izom- és ínhüvelygyulladásos bántalmakat, vérkeringési zavarokat, valamint légúti megbetegedéseket említi, továbbá a testsúly szabályozást és időskori regenerációt. Közben a szaunát el is felejtettük megnevezni, igaz, az nem éppen a betegeknek való. Ám a Thermál egészségeseket is fogad s kellemes tartózkodást biztosít a beteg hozzátartozójának, kísérőjének is. A legfőbb javallat amúgyis a pihenés a pompás természeti és építészeti környezetben. B. J. A gondosan rajzolt térképről könnyen elolvasható, mettől-meddig terjed a szolnoki központú, két megyét alapvető élelmiszerekkel, háztartási és vegyiárukkal ellátó Szolnok—Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat négy fiókjának határa. A térkép, a településekkel együtt se mond azonban meg mindent. Nem mutatja például, hogy csak Szolnok megyében 450 ezer, Békésben 464 ezer ember napi ellátása, jó vagy rossz közérzete múlhat a fontos feladattal 1966-ban újjászervezett, s az idén 30 éves nagykereskedelmi vállalaton, közismertebb nevén: a FÜSZÉRT-en. A térképről az se látható, hogy csak egyetlen fiókvállalata — a szolnoki — 1735 áruház, üzlet, bolt ellátásáért, lehetőleg választékos, jó minőségű árucikkeinek kínálatáért felelős! Ezerhétszázharmincöt áruházban, boltban — a megyeszékhelytől föl a jászsági Alattyánig, s le a Tiszazug Körös-parti központjáig, Kunszentmártonig a FÜSZÉRT-et okolja a boltos, ha a vevő megkérdi, miért nincs, amit keres, amire éppen szüksége, pénze lenne? Fontos, mindennapos feladat a FÜSZÉRT-é. Nyilvánvalóan ezért volt nagy az érdeklődés a közelmúltban a munkáját befolyásoló anyagi és személyi feltételek, a közeli és távoli tervek iránt szolnoki városi párt-végre • hajtóbizottság ülésén. Növekvő forgalom A szolnoki fiók forgalma 1978-ban 14,7, árukészlete 13, raktártere 4,93 százalékkal növekedett. Zsúfoltság, nagy készletek, jelentősen növekvő forgalom — ezt állapíthatja meg a laikus is e három adatból. Nos, a forgalom növekedése nemcsak a vállalatnak előnyös és további gondos árubeszerzésre, propagálásra, bemutatásra ösztönző — hanem mutatja azt is, hogy a fiókhoz tartozó településeken több alapvető élelmiszert, az egészséges testkultúrát és gondosabb háztartásvezetést biztosító nagykereskedelmi tevékenységet igényelnek a vásárlók. Hányszor tapasztaljuk akár a megyeszékhely szívében is! — Nincs, nem jött meg a FÜSZÉRT-szállítmány — mondja a boltos, ha a megszokott helyén nem találjuk a keresett árut. LeHelyzetkép a szolnoki fiók munkájáról gyen az csupán egy kézkímélő mosogatószer, a TIP-por is. És háriyszor vesszük tűnődve kézbe az eleddig nem látotthallott új külföldi kozmetikai szert, s próbáljuk megfejteni, ez meg mi a csuda lehet? Sajnos, a tájékoztató, az újat bemutató és ajánló, kínáló magyar nyelvű ismertető sokszor hiánycikk, s csak „jobb” boltokban, újért lelkesedő kereskedők javasolják; próbálja meg, nem fogja megbánni! És hányszor megy a vásárló a tévé, a rádió, az újságok hirdetései nyomán megkérdezni, van-e már, vehet-e már az új hajmosó szerből, vagy a legújabbnak számító cseresznyepaprika krémből, amit tubusokban „dobott” piacra a Zöldért budapesti, nagyvásártelepi üzeme? Üzletszerzői hálózattal A nagykereskedelmi vállalat a munka javítása, a gondosabb és pontosabb áruszállítás és kínálat, s az árubeszerzés teljességére törekedve rég megszervezte az úgynevezett üzletszerzői hálózatát. Eredményei is függnek ettől. A többcsatornás beszerzési lehetőségeket ugyanis — és csakis a fogyasztók jobb, választékosabb ellátása érdekében — egyre inkább kihasználják a boltok, az áruházak. Olyannyira, hogy vállalati „összes adatok” szerint a FÜSZÉRT e két megye lakosságának élelmiszerellátásához szükséges áruknak csupán egyharmad részét szállítja a kiskereskedelemnek. Ez — bármit magyarázzunk is a tény mögé — a kiskereskedelem gondosságát, s a nagykereskedelem munkájában időnként tapasztalható „lazítást” is bizonyítja. Ugyan miért utazna meszszire egy kiskereskedelmi árubeszerző, ha például a FÜSZÉRT-fiók helyi telepén azt mondanák neki: mennyit kér a keresett áruféleségből? Dehogy menne, ha a FÜSZÉRT üzletszerzője körútja során, ott a boltban mutatná meg a legújabb portékát, s élő szóban — netán írásos tájékoztatóval is — győzné meg a kereskedőn keresztül a vásárlót a kínált árucikk előnyeiről. Az üzletszerzők azonban — nem feltevésből, a vállalat tapasztalataiból írjuk így; nem látogatják rendszeresen a kiskereskedelmi partnereket. „Bejátszhat” ebbe az is, hogy sokszor késedelmesen érkezik az áru a gyártóktól, hogy a szállítási szerződések tisztelete és teljesítése nem egyesegyedül a nagykereskedelmen múlik. Munkóshiány A FÜSZÉRT sok jó törekvése időnként megbukik a szakember- és segédmunkáshiányon, a fuvarozó vállalatokon is. összesen — a ké.t megyében — 5231 bolt részére heti és tíz naponkénti Volán túrákkal szállítják az árut. Nem -panaszkodik a nagykereskedelem se a Békés, se a Szolnok megyei Volán munkájára. A Volán azonban joggal mondja: miért nem használják ki jobban teherautóit? S ha ehhez hozzávesszük, hogy a göngyöleg visszaszállítása miatt a kiskereskedelem okkal-joggal elégedetlen — már érthető, hol, mit kell jobb munkaszervezéssel javítani a nagykereskedelmi vállalatnak. y Eddig nem szóltunk a vezetés, a hozzáértő irányítás gondjairól még. Pedig lenne mit mondani. Hogy csak a szolnoki fióknál maradjunk: a szinte állandósuló munkáshiány mellett a közelmúltban vezetőcserékkel próbálkozott a nagyvállalat. Kérdés: idejében intézkedtek-e? Á fiók munkájában régóta tapasztalt hiányosságok miatt talán észszerűbb lett volna hamarébb! Nem teljes kép, valamiféle vázlatos helyzetismertetés csupán ez az írás. A megye lakosságának mindennapi jó közérzete, a vásárlók igényeinek gondosabb kielégítése fontos feladat. Ha a vevő megveheti nap mint nap a neki megfelelő, a családja, háztartása szempontjából szükséges árukat, ha nem távozik felmérgelve, üres szatyorral boltból és áruházból, senki se marasztalja el az egymásra utalt nagy- és kiskereskedelmet. Bár már ott tartanánk! Sóskúti Júlia A homoktortával kezdődött... Tanyák vándora: Indulás szerdán reggel 8 órakor a Gelka szerviz jászberényi részlegének udvarából Danis Róbert műszerész Trabantjával. Üticél: a Gabonafelvásárló és Malomipari Vállalat pórtelki cseretelepe. Otít derül ki, hogy hét közben kik jelentették be tv-készülékük meghibásodását, hogy az Űj-, vagy az öregerdő, Tőtevény, vagy Alsómuszály melyik tanyájában várják a szakállas „tévédoktont”. Danis Róbert műszerész negyedik éve járja a tanyákhoz vezető utakat. Közös megegyezés alapján szerdai napokon „száll ki”, mert ezen a napon sehol sincs hetipiac, és a keddi adás után a tévétulajdonos már tudja, hogy a szombat-vasárnapi „hosszú tévézés” közben történt-e valami baja a készüléknek. — A tanyavilágban „tabu” a tévé, az itt élő idős embereknek valóban a világot jelenti, ezért minden háznál megvan — már kívülről tudom — hogy a háziasszony vagy a gazda a televízió felelős kezelője — mondja a szerelő. Szeretek idejárni azért is, mert kedves emberek várnak rám, az évek során jó barátság alakult ki közöttünk. Természetesen a barátságért meg kell dőla „tévédoktor” gozni. Ha elromlik a tévé, vagy a rádió és hívnak, mennem kell, ha esik, ha fúj. Pórtelken Kispál Miklós, a cseretelep vezetője nyitott füzettel várja a „tévédoktort”. Sok a bejegyzés. Rövidre fogják a beszélgetést, pár perc múlva a Trabant indul tovább Nagy Sándorék tanyájához. Hatalmas komondor lohol a kerítéshez. A kocsiból kilépő műszerész pattint egyet az ujjával, mire a házőrző az ismerősnek kijáró farkcsóválással a kerítésre emeli mancsait, amikor pedig a háziasszony is előkerül, vakkant egyet, majd megnyugodva elkullog. Kiderül: szalad a kép, recseg a hang, egy szóval igen beteg a televízió. A táskából előkerülnek a szerszámok, a mérőműszerek. Közben folyik a beszélgetés a világ dolgairól. Visszafelé a .jtévédoktor” egy kilométeres kitérővel benéz Vonnet Jánosékhoz, hogyan szuperál a december elején megjavított Videoton. Megnyugszik, a kép, a hang is tökéletes, indulhat tovább Endrődi János tanyája felé. — Illés — Járda nélkül veszélyes Szóvá tették a falugyűlésen, elpanaszolták szülői értekezleteken. Bárhol is beszéltek róla, mindenki egyetértett azzal: tenni kell valamit, mert a község belterületén a 32-es út járda nélkül balesetveszélyes. Mégsem tettek semmit, nem volt rá pénz. Pedig Alatytyánban évek óta idegtépő látvány, hogy babakocsikat tolnak, botra támaszkodó idős emberek, iskolából hazatartó gyerekek bandukolnak az országúton. Ezért fogadta mindenki örömmel a hírt. hogy a községet átszelő közút mentén rövidesen elkezdik a járda építését. A közös tanácsnak 200 ezer forintja van erre a célra. Az egykilométer járda építéséhez, a több mint 500 köbméter föld megmozgatásához, a rengeteg árok feltöltéséhez ez a pénz kevés. A tanács ezért kérte a gazdasági szervek, a munkahelyi kollektívák, a lakók segítségét. A kérés részben már visszhangra talált, mert a tanácstagok sorra jelentik be, hoáy körzetükből a választópolgárok készek társadalmi munkával segíteni. Jó lenne, ha a gazdasági szervek, a munkahelyi kollektívák felajánlása sem késne. Annál is inkább, mert a nehéz gépi munkát igénylő földmozgatásnál, az árkok feltöltésénél segítségük nélkülözhetetlen. Boszorkányos ügyességgel kezeli a krémmel teli óriási tölcsért, amelynek segítségével a tortákat díszíti. Édes illat száll a cukrászműhely levegőjében. Pályi Hajnalka félbehagyja a munkát, amikor arról kérdezem: véletlen volt-e, hogy ezt a szakmát választotta? Huncut, kék szeme megvillan, és az első homoktortákról, meg édesanyja konyhájáról beszél, ahol már egészen apró kislány korában olyan szívesen sürgölődött. — Ezt választottam. Mezőtúron kezdte tanulni a mesterség titkait a kuncsorbai kislány, aztán az első tavaszi szünet után bekerült a szolnoki cukrászüzembe. —• Amikor a másodéves tanulók közül néhányat kisüzemi gyakorlatra a Marcipán cukrászdába irányítottak át 1978 februárjában, Móra László mestercukrász felfedezte rátermettségét, és eljárt a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat központjába, hogy náluk maradhasson, mert „ez a kislány még sokra viheti”. A mester szeme nem csalt. Nem lepte meg a hír, hogy tanítványa januárban megnyerte a szakmunkástanulók megyei versenyét, februárban a Pesten rendezett elődöntőn is a legjobbak között volt. (Közben a Jász-Nagykun farsang idején is első lett a tanulók versenyében.) Végül az országos döntőben különdíjat nyert a kötelező gyakorlattal, és mivel a szabadon választott is kiválóan sikerült, az országos negyedik helyet szerezte meg Hajnalka. Tanulóként utazott el Kecskemétre és szakmunkásként tért haza a versenyről ... — Csak annyi van még hátra, hogy történelemből vizsgáznom kell, aztán kapom kézbe a bizonyítványt. — Nehéz volt a verseny? — Az elméleti része. Az írásbelin tizenhét kérdés volt, és sajnos, jónéhány pontot veszítettem, és még a szóbelin is. Nagyon izgulós vagyok, az a baj. Hanem a gyakorlatinál mindenből a maximális pontot kaptam, összesen még többet is sikerült összehoznom, mint amire már beígérték a szakmunkás bizonyítványt. — Sokat gyakoroltál a verseny előtt? — Azt a dísztortát legalább hétszer megcsináltam, amivel farsangkor nyertem, és az országos döntőben is azt készítettem el. Itthonról vittem marcipánt a díszítéshez — mosolyodik el, — talán kabalából. A kötelezőben napi süteményt, puncstortát ég egy kiló sós teasüteményt készítettem, a SZÖVOSZ különdíját ezekért kaptam. Hajnalka naponta öt órakor kel, fél hétre ér Szolnokra autóbusszal. Eddig a szerda és a csütörtök „iskolanapja” volt, kedd délutánonként összevont gyakorlatra járt a Tisza Szállóba. Minden második hétfőn — szombat helyett — szabadnapos volt, és mert vasárnap is dolgoznak, a heti pihenőnapot kedden tartották. A szakmunkás bizonyítvány változást hoz életében, most már a szabadnapok kivételével a teljes műszakot a Marcipánban tölti. A harmadik tanév második felétől, idén februártól már nem ösztöndíjat kap, hanem úgynevezett segédfizetést, 1 ezer 700 forint alapot és jutalékot. Rövidesen már a kezdő szakmunkások kiemelt béréért dolgozik, ami a jutalékkal eléri a háromezret is. Alig múlt tizenhét éves ... — rónai — Fotó: Temcsközy Hajnalka, a Marcipán leaifiabb cukrásza
