Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-18 / 89. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 18. a 1 K€P€F myö ■ ■, előtt A pálmát nekik adnám, az Ellentéteknek és a Zebegényieknek, ha módom volna rá. A televíziót sokszor éri vád, magam is gyakorta elégedetlenkedem, hogy hol vannak a mai témájú drámák; a friss szellemű, eleven művek, az élestöltésű tévéfilmek, tévéjátékok. Hisz hol, ha nem éppen a képernyőn lenne ott a helyük. Épp ezért jól esik visszagondolni az elmúlt hétre, melynek műsorában két olyan ízig-vérig mai, kedélyborzoló és gondolatszikráztató és ugyanakkor szórakoztató dráma akadt, amely nemcsak képviseli a követelt drámafajtát, de egyben ki is emelkedett mind szándékaiban, mind megformálásban a hasonló tévédrámák átlagából. Ellentétek Érdekes mód két, formáját tekintve merőben eltérő alkotásról van szó, hisz Dömölky János az Ellentétekben egy sajátosan televíziós irányzat képviselője, dokumentumokra épülő, a valóságot közvetlenül felhasználó játékot teremt, a fikciónak úgyszólván semmi teret nem engedve, míg a Mesterházi Lajos írásából készült tévédrámában, Zsurzs Éva rendezésében a megidézett valóság különös megvilágításban, a játékos képzelet görbe tükrében jelenik meg. Mégis, mindkettőt látva, az embernek az az érzése; egy tőről fakadtak; amiért megszülettek — feltárni mai életünk konfliktusait — egymáshoz az kapcsolja őket. Mondhatni ugyanarról beszélnek, csak másképpen szólnak. E két tévédráma ily módon képzeletben egymáshoz párosítva, azt a régi igazságot is igazolja, hogy ugyanannak a gondolatnak a kifejezésére sokféle művészi eszköz és módszer adatik, komoly dolgokról is lehet akár „komolytalanul” szólani. Közös a két drámában, hogy alkotóikat alapvetően közösségi célok vezérlik, bizonyára nem véletlen, hogy a gondolat kibontására egy termelőszövetkezet (Ellentétek), illetve egy család (A Zebegényiek) közössége szerepelt témában is, hogy itt kerüljenek felszínre közös gondjaink, egyéni bajaink. A környezetét romboló — elsősorban erkölcsi értelemben —, az előbbrelépést akadályozó — anyagi vonatkozásaiban, a közösségen uralkodni vágyó téesz-elnök és a józan erők párharcának ábrázolása az Éllentétekben végeredményben azzal, hogy e? a küzdelem a közösség diadalával végződik (a téeszelnök félreáll, mert erre kényszerül), fontos társadalmi igazságot mond ki, megerősítve a nézőt hitében, miszerint a szocialista közösségeknek igenis megvan az erejük ahhoz, hogy az önmagukkal való harcban oly módon edződjenek, hogy egyúttal meg is tisztuljanak a salaktól. Dömölky itt is, akárcsak egy régebbi nagysikerű tévéfilmjében, a Miértben egy valóságosan megtörtént eset nyomába szegődött (Pünkösti Árpád írta le), s a részletek szenvedélyes és makacs feltárásával fejlődő közösségi életünk fájó pontjára tapintott. A Zebegényiek — A Zebegényiekben is társadalmi életünk fonákságai jelentek meg, de itt Mesterházi írói derűlátása, mélységes optimizmusa folytán az ellenszenves vonások a nevetség tárgyaivá váltak. Azzal a tudattal természetesen, hogy a nevetség öli a bajt, kiirtja belőlünk a rosszat, s í gy gyógyítja a közösséget, vagy legalábbis észretéríti megtévedt tagjait. A Zebegényi család felvillantott képeiben a hibák — szemléletbeliek és nem szemléletbeliek — egész serege vonul fel igen mulatságos tálalásban, olykor már a képtelenségig, az abszurdumig víve őket. Megkapta itt gúnyfricskáját az oktalan bürokrácia, a fellazult munkamorál, a túlzott városimádat, a fertőző korrupció, a hivatali is, s mindezt jól fogta egységbe a szerző ironikus szemlélete. Azaz nem kabarétréfaszerűen vonultak elő az egyes jelenségek, hanem egy család megkomponált életének közegébe ágyazva jelenítette meg őket a film. Miközben a család tagjaival ismerkedtünk, mint arcokon a szeplő, úgy bukkantak elő az egyes bosszantó, de ugyanakkor nevetséges emberi gyarlóságok, amelyek a dolgok mélyén a kispolgáriságban összegülhetnek, ahonnan valójában erednek is. Olyan világfelfogás és életbölcselet kritikáját adja tehát Mesterházi írása alapján a tévéfilm, mely idegen a szerzőtől és idegen tőlünk is, s melyet különböző formákban oly gyakran ostorozott maga Mesterházi Lajos is. E magatartás elegáns bírálata a két Zebegényi testvér, Zuárd és János karrierjének * ábrázolása illetve ismertetése, hogy tudniillik míg egy világhírű matematikai képlet felfedezője úgyszólván semmire sem viszi az életben, addig a számolni is alig-alig tudó öccs (szemesnek áll a világ) nem válogatva az eszközökben, a meggazdagodással jegyzi el magát. Mély bölcsességből fakadó keserűség is elegyedik a bíráló hangba, az amiatti keserűség, ' hogy sajnos az élet gyakorlatában az igazi értékkel szemben sokszor az ügyeskedőknek, a tehetségtelen törtetőknek jut a babér. Gazdag gondolati tartalom — ötletes, játékos tálalásban; semmi nehézkesség (ami magyar tévéfilmekben oly gyakori) és kitűnő színészi alakítások. Zsurzs Éva bőven él a "film adta kifejezésbeli lehetőségekkel, lásd pl. a gyorsításból származó burleszk-hatást, talán csak a film utolsó tíz percében engedékeny egy kissé, ahol a film ritmusa lelassul. Kétségtelen, benne Mesterházi Lajos értő alkotótársra talált. A sok színészarc közül pedig egyet külön is megjegyezhettünk magunknak, Zsurzs Kati friss, üde arcocskáját. Aki nemcsak cserfes nyelvű bakfis, mai modern kamasz, de egyben az egészséges gondolkodásmód tipikus megszemélyesítője is. A Zebegényiek az utóbbi idők egyik legsikeresebb produkciója, s ami értékét növeli, a humor műfajában; okos és egyben mulatságos. De kevés is az ilyen szórakoztató tévédráma! V. M. „Népzene, néptánc, népdal" Hangverseny Mezőtúron „Népzene, néptánc, népdal” címmel tartják meg Mezőtúron ma délután 3 órától az ifjúsági hangversenysorozat soron következő előadását. A népi hangszerekkel Bige József, Pribojszki Mátyás és Szalay József ismerteti meg a közönséget, énekel Somorjai Paula. „Prolongálva” Bényi László festőművész kiállítása- Bényi László festőművész jubileumi tárlatát nagy érdeklődés kíséri Szolnokon. A városi tanács dísztermében megrendezett kiállítás nyitva tartását ezért április 23-ig meghosszabbították. Az érdeklődők naponta,9—17 óráig tekinthetik meg a tárlatot. Szovjet kultúrcentrum a belvárosban (Hauer Lajos felvétele) A Szovjet Tudomány és Kultúra Házának fontos feladata, hogy megismertesse a magyar közvéleményt a szovjet emberek szellemi életével, kulturális örökségével. Ezt a célt szolgálja 220 férőhelyes filmvetítő és előadóterem, amelyet három, szinkrontolmácsolásra alkalmas kabinnal láttak el. E berendezésekkel szélesvásznú filmeket is bemutatnak. A korszerű akusztikai berendezésekkel felszerelt filmvetítő és előadóterem alkalmas arra, hogy különböző művészegyüttesek fellépjenek. Két kiállítóteremben szervezik a képzőművészeti, a fotó- és népművészeti kiállításokat, valamint a legújabb szovjet tudományos és műszaki eredményeket bemutató kiállításokat. — Most látható „Moszkva, az 1980-as olimpia fővárosa” c. színes fotókiállításunkat több magyar városban is bemutatjuk majd — mondja Galanov Vladimir Iljics igazgatóhelyettes. — S ezzel közös rendezvénysorozatot indítunk az OTSB-vel és a Testnevelési Főiskolával. Előadások, kötetlen beszélgetések, baráti (találkozók keretében ismertetjük meg az érdeklődőkkel a magyar és a szovjet sport eddig elért eredményeit, kapcsolatait. Majd a moszkvai spartakiádról is tervezünk fotókiállítást. — Zenei szalonunkban is gazdag a program. A 60—80 férőhelyes kamarazene-teremben tartjuk a szovjet és magyar zeneszerzők, előadóművészek találkozóit, s az érdeklődők ugyanitt hallgathatják a legkiválóbb orosz és szovjet zenei alkotásokat, a világ zenei kultúrájának nagyszerű darabjait, kamarazenei koncerteket, énekeseket. Az SZKTH-bafn két könyvtár működik. Az egyik a szépirodalmi és társadalomtudományi, a másik az ötvenezer kötetes műszakitudományos könyvtár. Rendszeresen megkapják a Szovjetunióban megjelenő könyveket, valamint több száz folyóiratot, más sajtóterméket járatnak. Gazdag anyagot tartalmaz a színes diapozitív sorozat a Szovjetunió tájairól, a hős városokról, Lenin életével és munkásságával kapcsolatos nevezetes helyekről, a szovjet művészetről, építészetről, múzeumokról. A műszakitudományos könyvtár különleges, egyéni könyvigényeket is kielégít. Két-három héten belül a Szovjetunió Állami Műszaki-Tudományos Könyvtára segítségével beszerzik azokat a könyveket is, amelyek - innen, vagy a magyar könyvtárak állományából hiányoznak. Látogatóink minden héten újabb és újabb szovjet művészfilmeket, tudományos és ismeretterjesztő filmeket láthatnak — mondja Galanov elvtárs. — Ezek a filmek kölcsönözhetők, s a kiállításokat, kérésre magyar; vállalatoknál, intézményeknél is bemutatjuk. A szovjet kultúrcentrum kapcsolatban áll a lakosság csaknem minden rétegével. Gyerekeket, felnőtteket fogadnak, zene-, vagy filmkedvelők, háziasszonyok, diákok, volt szovjet ösztöndíjasok, a Szovjetunióban tanult szakemberek, művészek keresik fel rendszeresen a Szovjet Kultúra Házát. Egész sor klub működik — „Napocska” gyerekkjlub, a 'Vörös szekfű az asszonyok klubja. De van a szocialista brigádoknak, s volt szovjet egyetemistáknak is fóruma a szovjet kulturcentrumban. A legnépszerűbb most a Zenebarátok köre, melynek elnöke Szokolay Sándor. Az előadásokat Antal Imre és Czigány György tartja az orosz és a szovjet zene történetéből lemezbemutatókkal, olykor élő zenei előadással is illusztrálva. A Ház tudományos-ismeretterjesztő és kulturális programjait, kiállításait, bemutatóit az érdeklődők díjtalanul látogathatják. A fővárosban járó vidékieknek is érdemes benézniük a szovjet ikultúrcentrumba, — Budapest belvárosában, a Semmelweis utcában — mindig változatos, érdekes programot találnak. B. G. Kiadók és sorozatok Művészetről, mindenkinek A Corvina Könyvkiadó több mint húsz éve megjelenő és a századik kötetén is túllévő Művészet Kiskönyvtára sorozata a különböző korok művészetének legjelentősebb alkotóival ismerteti meg a képzőművészet iránt érdeklődőket, pályaképeket vázol fel, rövidebb műleírásokat ad. Indulását nem kötötték szigorúan tematikai, időrendi fogódzókhoz. A sorozat a reneszánsz szobrászat egyik vezető alakjának; Donatellonak a bemutatásával debütált, majd ezt a több mint négyszáz évvel később élő francia impresszionista festő, Manet portréja követte. A cél pern is a művészettörténeti korszakok, hanem egyegy alkotó megismertetése volt. Az első tucat könyv közül valók a szép Genthonesszével bevezetett Cézannekötet, valamint egy Van Gogh- és a már azóta négy kiadást megért Gauguin-kismonográfia. E sokszínűség ellenére a sorozat hiányosságának talán azt róhatnánk fel, hogy megtorpan a kortárs képzőművészet előtt, pedig itt van a legnagyobb szükség orientáló segítőkészségre. (Jó példaként az Európa Kiadó Modern Könyvtár sorozatát említhetjük.) Bemutatásra került ugyan a XX. századi művészet néhány jelentős figurája (például Chagall, Schöffer vagy Kandinszkij), de a névsor nagyon is hiányos. A századunk művészetében való tallózás útmutató, a modern művészet ábécéje is lehetne, hiszen korunk képzőművészeti nyelvét éppúgy el kell sajátítanunk, mint ahogy meg kellett ismerkednünk gyermekkorunkban az írás és olvasás rejtelmeivel, hogy később gyönyörködni tudjunk egy jó regényben, színdarabban vagy versben. II Ludas Matyitől a pakk-jelenetig Kora délután a jászfényszarui általános iskolában. A belépőt — a várható csönd helyett — különös zsongás fogadja: a földszinten gyülekeznek a színjátszócsoport tagjai, az emeleten már hangol az úttörő-fúvószenekar. Jászfényszarun sokat tesznek — az iskolában és a közművelődési intézményekben — a gyerekek művészeti neveléséért: a színjátszócsoport és a fúvószenekar mellett, citerazenekarban, énekkarban, képzőművészeti szakkörben, szervezett zeneoktatásban bővíthetik ismereteiket, megszerezhetik azt az érzékenységet, amely az alkotások befogadásához kell. Gyermekszínjátszó-csoport 1972 óta működik az iskolában Kovács Béláné tanárnő vezetésével. A csoport alapítótagjai ma már a művelődési ház ifjúsági együttesében játszanak. A gyermekcsoport gyűjtőneve: „Napsugár”. — Gyűjtőnév, mert minden felső tagozatos osztályban külön csoport működik, az irodalom tananyaghoz igazított éves munkaterv szerint. A „Napsugár” együttest az or-Gyermekszínjátszók Jászfényszarun szág legjobb gyermekszínjátszó-csoportjai között tartják számon: két alkalommal is szép sikerrel szerepeltek a pécsi országos gyermekszínjátszó fesztiválon. A rend, amely szerint a csoport dolgozik, egészen sajátos, de minden részlete élrpényszerű a gyerekek számára. Lássunk egy példát. A tavaly szép sikerrel bemutatott „Lúdas Matyi” című műsoruk így készült a csoport tagjainak beszámolója szerint: — Mindegyik felső tagozatos osztály önállóan kidolgozott, betanult egy-egy jelenetet; a négy megverést, előzményeivel. Amikor elkészültek a csoportok — bemutatták egymásnak a jeleneteket. — Megbeszéltük, rangsoroltuk a látottakat, kiválasztottuk a legjobb szereplőket és ötleteket — így készült el a teljes előadás. Fejüket összedugva, közösen. Próba előtt a „Napsugár" együttes néhány tagja és vezetőjük (balról a második) A nyolcadik osztályosok huszonegy tagból álló csoportja próbát tart az egyik tanteremben. A gyerekek a rádió és az úttörőszövetség Móriczpályázatára készített műsorukról beszélnek. Amikor tudomást szereztek a pályázatról, nekiláttak Móricz-novellákat, kisregényeket olvasni. Így találtak rá a „Légy jó mindhalálig” pakkjelenetére. A fiúk és a lányok külön-külön munkához láttak. Az elkészült forgatókönyveket a tanárnő vezetésével „egyesítették”. Az ötperces műsort több mint húszán készítették — végül heten játszották el. A rádióban hamarosan az ország nyilvánossága előtt szerepelhetnek. A nyolcadikos csoport tehát a Móriczjeleneten dolgozik az év végéig, a 6—7. osztályosok pedig a nemzetközi gyermekév tiszteletére készítenek műsort „Körtánc” címmel, népi játékok felhasználásával. A színjátszás oktatásban, nevelésben betöltött szerepét fölösleges részletezni. Helyette álljon itt néhány adat a huszonegy tagú 8. osztályos csoportról. Minden gyereknek meglepően gazdag házi könyvtára van, tizenhármán középiskolában, nyolcán szakmunkásképzőben tanulnak majd tovább, mindnyájan szeretnék folytatni a színjátszást. A színjátszócsoportban szerzett élmények felejthetetlenek, mélyek — ez derül ki a gyerekek szavaiból; akár a próbákról, az iskolai órákról, akár a fellépésekről, vagy a közös kirándulásokról esik is szó. A csoportvezető tanárnő más eredményekről is számot adhat, elsősorban arról, hogy a dramatikus játékot, mint módszert, ma már nemcsak a magyar tanításában alkalmazzák az iskolában, hanem a történelem és az orosz nyelv oktatásában is. Sz. J. A sorozat hiányosságai mellé természetesen erényei is odakívánkoznak. Megjelentek alapvető kötetek is: például 1964-ben Mándy Stefánia Vajda Lajos művészetét bemutató kismonográfiája vagy a Bálint Endre-kötet. Fontos feladatot teljesít azzal is a sorozat, hogy a kismesterekről (Czimra Gyula, Ilosvai Varga István stb.) szintén megjelentet jelentőségükhöz mért terjedelmű munkákat, feldolgozza életművüket. A múlt év kiadványai közül a Nagy Sándor művészetét taglaló könyvecske a mai magyar művészet izgalmas és viszonylag ismeretlen területére kalauzol el bennünket. A képzőművészet iránt érdeklődők meglehetősen keveset tudnak a magyar szecesszió mestereiről. Kivételt talán csak Lechner Ödön képez, akinek legszebb épületeit, az Iparművészeti Múzeumot, a Posta-takarékpénztárt, a Földtani Intézetet ismerjük és nagy becsben tartjuk. A szecesszió képző- és iparművészeiről már kevesebbet tudunk, ezért jelentős a gödöllői művésztelep egyik vezéregyéniségével foglalkozó kötet. Legalább ennyire hiányt pótló a sorozat Poussinről szóló kötete. A XVII. század legnagyobb francia festőjének művészete olyan, mint a mély kút, nyugodt és tiszta, alig fodrozódó tükrében mindig önmagunkat látjuk, eszményeinket, szenvedélyeinket és gondolatainkat. Poussin témáit mitológiai jelenetekbe burkolta. Képfelépítése és formái már a .klasszicizmust idézik, annak teatralitása, mesterkéltsége nélkül. A Louvre-ban őrzött önarcképe mond el legtöbbet művészetéről, személyiségéről, benne találjuk meg festészetének mélységeit és csúcsait. L. L.
