Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 15. KÜLPOLITIKAI * KÖRKÉP BOTRÁNY PRETORIÁBAN Veszélyes magnószalagok tnooüxe Mulder A még mindig meglepetéseket tartogató botrányt már csak így emlegetik világszerte: dél-afrikai Watergate. A képzettársítás oka 41 magnószalag, amelyet Eschel Rhoodie volt dél-afrikai tájékoztatási miniszterhelyettes bocsátott áruba „valahol Európában”. A szalagok hajmeresztő részletéket tartalmaznak azokról a titkos akciókról, amelyeket a dél-afrikai tájékoztatási minisztérium az elmúlt hét év során a fajüldöző rezsim politikájának kozmetikázására, népszerűsítésére szervezett odahaza és külföldön. Az ügy márciusban szélesedett nemzetközi botránnyá, amikor Rhoodie néhány „vevőcsalogató” adatot közölt a dél-afrikai műveletekről: ezek egyértelműen kompromittálják Pretoria fehértelepes urait, s igen kellemetlenek egy sor más ország számára is. Szennyesteregetés Vajon mi késztette Rhoodiet, ezt a pretoriai mértékkel mérve „menő férfiút” arra, hogy kenyéradói szenynyesét kiteregesse? Bármilyen kiábrándító: nem az, hogy ráébredt, milyen embertelen, kegyetlen az a rendszer, amelyet éveken át jó pénzért szolgált. Sokkal inkább a pénzszerzés vágya és megsértett hiúsága hajtotta. Egyrészt potom 200 ezer dollárt kért portékájáért. másrészt bosszút forralt azért, hogy az ő ígéretesen alakuló karrierje tört derékba, pedig nála magasabb beosztású politikusok is sárosak az ügyben. A botrány a Dél-afrikai Köztársaságban 1978 májusában pattant ki, amikor a johannesburgi Sunday Express néhány leleplező adat birtokába jutott. Connie Mulder, akkori tájékoztatási miniszter ugyan mindent megtett kedvenc beosztottja megmentéséért, de már nem tudta megakadályozni a legrosszabbat : Rhoodie ősszel „önként” lemondott. Rövidesen hasonló sorsra jutott a botrány másik két központi figurája: Hendrik van Bergh tábornok, a dél-afrikai titkosszolgálat, a BOSS főnöke és maga Connie Mulder tájékoztatási miniszter. Ök hárman 1969-ben szövetkeztek — nem kisebb reménynyel, minthogy egyszer majd hatalomra kerülnek. A titkos műveletekkel elsősorban saját karrierjüket egyengették, ezért is idegesítette valamennyiüket, hogy a délafrikai fajüldöző rezsimről alkotott nemzetközi kép évről évre kedvezőtlenebb lesz. Mulder 1972-ben a titkos akciók értelmi szerzőjét, Rhoodiet maga mellé vette, s hozzáláttak a tervek kidolgozásához. Eleinte csak odahaza tevékenykedtek. Negyven millió dollárt fordítottak a Citizen című dél-afrikai lap a kormány iránt amúgy sem elfogulatlan magatartásának befolyásolására. A „Cseresznye-hadművelet” a Namíbia •— régi nevén: Délnyugat- Afrika függetlenségéért évtizedek óta elszántan küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet ellen irányult. Rádióadásokkal és más propagandatrükkökkel próbálták beszennyezni a namíbiai felszabadítása mozgalmat. A Rhoodie—vanden Bergh— Mulder triumvirátus még a bérgyilkosok igénybevételétől sem riadt vissza: Robert Smit ismert közgazdászt, aki éveken át képviselte a fajüldöző kormányt a Nemzetközi Valutaalapnál, feleségével együtt brutális módon megölették, mert a titkos műveletek mögött meghúzódó pénzügyi visszásságok leleplezésére készült. Nem kevésbé visszataszítónk a három botrányhős külföldi akciói sem. Az Egyesült Államokban kampányokat finanszíroztak a dél-afrikai fajüldöző politikát elítélő szenátorok ellen: John Tunney és Dick Clark szenátorok pretoriai „segítséggel” buktak meg a választásokon. A People’s World című San Francisco-i lap szerint 150 ezer dollárt juttattak észak-kaliforniai politikusoknak is Pretoria költségén egy sor amerikai katonai-ipari komplexumhoz tartozó személyiséget láttak vendégül. Képviselővásárlás (Egy johannesburgi lap m|ég azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy Dél- Afrika mintegy négy millió dollárral járult hozzá Ford volt amerikai elnök 1976-os választási kampányához.) Az NSZK különösen Mulder önjelölt miniszterelnök számára lett volna fontos. A tájékoztatási miniszter meg volt győződve róla. hogy ha megszerzi Bonn támogatását, a többi fejlett tőkésország kormánya követi példáját. Nagy-Britanniában képviselőket pénzeltek le, hogy segítsék a Dél-Afrika számára kedvező döntések meghozatalát. Japánban úgyszintén. Norvégiában az 1973-ban alakult fasisztoid pártot alapozták meg pretoriai pénzzel. És a triumvirátus legmegdöbbentőbb elképzeléseit még nem is említettük: a dél-afrikai kormány olyan világlapokat is ellenőrzése alá próbált vonni, mint amilyen a francia L’Express és Paris Match, az angol Daily Express, Guardian és az Observer, vagy az amerikai Washington Post. Rhoodie vádol — Botha cáfol Rhoodie a BBC-nek adott interjújában elmondta, hogy mintegy 180 titkos akciót hajtottak végre, illetve terveztek eddig, és sok művelet még folyik. A terveket mindig egy „belső kabinet” hagyta jóvá: John Worster volt miniszterelnök, ma államfő, Mulder bukott tájékoztatási miniszter és Die-vnn den ner>r h derichs pénzügyminiszter, majd utódja, Owen Horwood. A SWAPO tevékenységének aláaknázására szervezett akciókat Pieter W. Botha volt hadügyminiszter, jelenleg miniszterelnök, személyesen irányította. Pretoriában természetesen cáfolnak mindent. Hol ingerülten.' hol Visszafogottan, hol pedig fenyegetőzve Rhoodie minden egyes szavát hazugságnak minősítik. A legdühödtebben Pieter W. Botha reagált, és ez az ő szempontjából érthető: a Mulderrel szemben megszerzett miniszterelnöki bársonyszék most a tét. Botha felindultságában azt a könnyelmű kijelentést tette, hogy lemond és új választásokat ír ki. ha kabinetje bármely tagjáról bebizonyosodik: tudott a „szabálytalanságokról”. Rhoodie erre is szolgált bizonyítékkal. A tv-nézőknek bemutatott egy levelet, amelyet a jelenlegi pénzügyminiszter, Owen Horwood írt alá. kilenc millió dollárt engedélyezve 13 konkrét akcióra. Pretoria jelenlegi vezetői mintha arról is megfeledkeztek volna, hogy tavaly Vorster miniszterelnök -két nappal egykori kebelbarátja, van den Bergh távozása után, már sejtve a veszélyt, amelyet a majd kirobbanó botrány okoz, hirtelen lemondott ... Nem tudni, mi lesz a magnószalagok sorsa. Talán már visszakerültek a fehértelepesek kezébe: van den Bergh tábornok legalábbis ezért utazott Rhoodie nyugat-európai rejtekhelyére. Amiről részletes képet adhattak volna, az csak a fajüldözők egymás közti hatalmi harcára és nyugati támogatóik megpuhíthatóságára bizonyíték. Dél-Afrika és Namíbia sokat szenvedett őslakosságának sorsáról nemhogy 40, még egy magnófelvétel sem készült Pretoriában ... Kocsi Margit Fiirdőerkölcsök Bernben Most már tudom, miért küzd az EDU, az Eidgenössische Demokratische Union. A berni Werner Scherrer, ennek az aprócska ultrakonzervatív, protestáns svájci pártocskának egyik vezetője, indította meg a népszavazás meghirdetéséhez szükséges 12.000 szavazat gyűjtését „Svájc fürdőerkölcseinek védelme” dolgában. Még tavaly engedélyezték a berni Marzili fürdőben, hogy nők s férfiak egyaránt nadrágban úszkáljanak a medencékben, s az első uszodát követte a többi: a svájci fővárosban mind több lett a takaratlan kebel. Ha az EDU-elképzelések megvalósulnak, az ősszel (tehát a fürdőidény végén) kell majd a város polgárainak népszavazással döntenie a melltartó-kötelezettségről vagy a kebelszabadságról a strandokon. Egyébként nemrég egy másik svájci közösség, a 2000 lakosú Rovereto lakói már szavaztak erkölcs-ügyben. Ügy döntöttek, hogy a rendőröknek ezentúl szigorúbban kell ügyelnie a helyi Gufo Nőtte nevű bár táncosnőinek megfelelő helyen alkalmazott fügefalevél méreteire. A döntés természetesen a nagyobb levél mellett szólt, ám az újságok szerint a levélke azóta is folyton zsugorodik ... Mintha nemcsak a népszavazás komolyságával, a svájciak közmondásos szemforgató szemérmességével sem lehetne ugyanúgy számoljai, mint régebben.. Hires anya fia A világ egyik legismertebb filmszínésznőjének, Elisabeth Taylornak idősebb fia Michael Wilding (a képen az előtérben, nyakában sállal), egy jelenleg Angliában, vidéki előadótermekben fellépő rock-zenekar szaxofonosa. A híres anya egyelőre még kevéssé ismert fia kijelentette: nem képességeikben, hanem a zenekar elnevezésében kell valahol hibának lennie — nem tudnak kitörni a középszerűségből. Úgy döntöttek tehát, hogy az amerikai rock-zenét játszó zenekar ezentúl erőteljesebb, harsányabb módon játszik majd és emlékeztetve a nézőket az egyik leghíresebb rémfilm címére a zenekarnak ezt a nevet választják: Frankenstein fiai... Ami a politikai rendezés mögött van Namíbia ásványi kincsekben gazdag. Réz, cink, ón, vanádium, wolfram -termelése igen számottevő a tőkés világban. Fontos gazdasági szerepet játszik a gyémánttermelés (második a világon), s újabban az urán bányászata és exportja is. Noha a gyarmattartó Dél-Afrika 1969 óta nem hoz nyilvánosságra hivatalos gazdasági adatokat, az azért köztudott, hogy a kincsek kitermelését néhány külföldi csoport tartja a kezében. A réz, az ólom és a cink bányászatát a Tsumob Corporation konzorcium végzi, mely két amerikai és két dél-afrikai vállalatot tömörít. A gyémánttermelés dél-afrikai ellenőrzés alatt áll. Az urán bányászata 46 százalékban angol, 44 százalékban dél-afrikai, 10 százalékban francia érdekeltség. Az utolsó ismert adatok szerint a három legnagyobb bányaüzem 92 millió dollár nyereséget könyvelt el, amelyből 10 millió az USA- ba. 1,3 millió Nagy-Britanniába, s közel 50 millió Dél- Afrikába jutott. Thaiföldi kérdőjelek Soha nem volt gyarmat Bátorság a földosztáshoz Kapcsolat a szomszédokkal Másfél éves katonai kormányzás után ismét választásra készülnek Thaiföldön. Az indokínai ország történetében az utóbbi évtizedekben polgári és katonai kabinetek váltották egymást, legutóbb 1977 szeptemberében döntötte meg a hadsereg a „civil” kormányt. Ez a katonai hatalomátvétel azonban megkönnyebbülést hozott a thaiföldieknek: Kriangszak Csamanand tábornok, az akkori vezérkari főnök Tanin miniszterelnököt eltávolítva egy szélsőségesen reakciós kormányzattól szabadította meg az országot. o Kriangszak hatalomra jutása után kijelentette: szabad választásokat rendeznek és hamarosan ismét polgári kormányzat veszi át a hatalmat. A választások időpontját 1979. április 22-re tűzték ki. A döntés időpontjában azonban aligha számítottak arra, hogy Thaiföld ismét a világpolitikai erővonalak központjába kerül. Az ősi királyság, amelynek jelenleg közel negyven millió lakosa van, soha nem volt gyarmat. Annak köszönhették ezt Sziám uralkodói, hogy országuk a francia és brit birtokok határán helyezkedett el; egyik gyarmatosító hatalom sem tette rá kezét a „fehér elefántok országára”. A második világháború alatt Thaiföld a japánok szövetségeséül szegődött. 1945-ben az angolok szállták meg, majd a negyvenes évek végén az Egyesült Államokkal kötött szövetséget. Bangkok lett a SEATO néven ismert katonai tömb székhelye, s Thaiföld e délkelet-ázsiai paktum tagjaként küldött csapatokat az amerikaiak oldalán Vietnamba. Az ország területén számos amerikai katonai támaszpontot is létesítettek, Utapao légibázisa volt a vietnami falvakat bombázó USA-légierő egyik legfontosabb támaszpontja. A vietnami nép győzelme megváltoztatta a térség politikai arculatát: Thaiföldrőlis távoztak az amerikaiak, s feloszlott a SEATO. Az országban jelentős balratolódás ment végbe, diáklázadás űzte el a gyűlölt katonai kormányt. A választott polgári kabinet azonban nem oldotta meg az ország problémáit: az inflációt, munkanélküliséget, az elmaradottságot, s nem elégítette ki a parasztok földéhségét sem. A földreform ügye hosszú évek óta húzódik. A Taninkormány nem váltotta be ígéretéit, amellyel meg akarta szerezni a parasztság támogatását. Programja szerint négy év alatt 1,6 millió hektárt osztottak volna szét a földnélküliek között. Kriangszak tábornok ennél szerényebb tervet tűzött ki, ám ennek megvalósítása is nehézségekbe ütközik, mivel a kormánynak sem elegendő pénze, sem elegendő bátorsága nincs, hogy a parasztok igényeit a magánbirtokok felosztásával elégítse ki. Pedig a földosztásnak fontos politikai céljai lennének, hiszen a nyomorgó kisbérlők jelentik a kormányellenes gerillák legfontosabb bázisát is. A politikai porondon a választások ' meghirdetése óta több régi és új politikus jelent meg, köztük az ötveneshatvanas évek katonai kormányainak képviselői, akiket a thai politikai köznyelv „dinoszauruszoknak” nevez. Velük szemben jelentős számú, de megosztott polgári erő áll. Kriangszak miniszterelnök nem állt egyetlen párt élére sem, de számos megfigyelő valószínűnek tartja, hogy a középutas politikusok végül is az ő személyében megegyezve hoznak létre kormánytöbbséget. Ezt elősegítendő Kriangszak a múlt év őszén kilépett a hadseregből és lemondott katonai főparancsnoki posztjáról is. A választások előkészítése bonyolult külpolitikai körülmények között folyik. Korábban a bangkoki kormány arra törekedett, hogy stabilizálja helyzetét, s nyilatkozatot tett, hogy jószomszédságra törekszik az indokínai szocialista országokkal. Ez azonban nem valósult meg ilyen egyértelműen. A laoszi-thaiföldi viszonyt sokáig elmérgesítette, hogy Bangkok támogatást nyújtott a laoszi ellenforradalmi erőknek, s a Mekong folyó elzárásával akadályozta Laosz külkereskedelmét a világgal. Kaysone Phomvihane laoszi miniszterelnök április eleji bangkoki látogatása viszont hozzájárult a kapcsolatok fejlesztéséhez. A két ország megállapodott: a mintegy másfélezer kilométer hosszúságú közös határukat békeövezetté nyilvánítják. A térség legerősebb hatalma kétségtelenül a Vietnami Szocialista Köztársaság. Miniszterelnöke Pham Van Dong, tavaly az ASEAN-országokban tett körutazása során, Kriangszak vendége is volt. Akkor mindkét ország számára veszélyt jelentett a kambodzsai véres Pol Potrezsim, amely nem csupán Vietnammal, de Thaifölddel is határháborút folytatott, így aztán a Kambodzsai Népköztársaság megalakulása, a Pol Pot-rezsim szétzúzása bizonyos mértékig megkönynyebbülést Okozott a thaiföldi vezetésnek, ugyanakkor nem megalapozott félelmeket táplál Vietnam befolyásának növekedése miatt. Bangkok mégsem ismerte el idáig az új Pnom Penh-i kormányt, s a menekülő kambodzsai vezetőknek és kínai tanácsadóiknak menedéket nyújtott. Az elmúlt évben látogatást tett a thaiföldi fővárosban Teng Hsziao-ping is. Peking úgy véli, hogy képes tartós befolyást gyakorolni a thaiföldi kormányra a kínai kisebbség és a dzsungelekben rejtőző maoista gerillák révén. Az utóbbi időkből származó jelentések szerint ezek a fegyveresek kevesebb akciót hajtanak végre, s ezért cserébe Bangkok állítólag elnézi Kínának, hogy utánpótlást biztosít a még szét nem vert kambodzsai ellenforradalmi bandáknak. Erre a helyzetre felhívta a figyelmet a VKP lapja, a Nhan Dán is. A kínai nyomás azonban terhes Thaiföld számára, s Kriangszak miniszterelnök javítani akarja kapcsolatait a Szovjetunióval is. Március utolsó hetében — első thaiföldi kormányfőként — ellátogatott Moszkvába, ahol Alekszej Koszigin vendége volt, s találkozott Leonyid Brezsnyevvel is. A látogatás kapcsán a szovjet lapok rámutattak, hogy a két ország között nincsenek vitás kérdések. s megvan a lehetőség a kapcsolatok fejlesztésére. A moszkvai út eredményeit Kriangszak Csamanand minden bizonnyal jól tudja kamatoztatni a választásokon is. Miklós Gábor Összeállította: Hajós László
