Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 15. Cirkuszban órák alatt elkésxul a több mint 2500 személyes fűthető sátor. Munkában az építők... Varázslatos világ! Zsonglőrök, állatidomárok, bűvészek, légtornászok, bohócok, táncosok, ugró és repülő akrobaták két és fél órán át a porondon. Ámulatba ejtenek, kacagtatnak, elismerő, tomboló tapsra késztetnek. Tüzes karikán ugrik az oroszlán, a feszült dobpergésben készülődik valami hihetetlenül bátor mutatványra a légtornász, szemünk láttára varázsolja három darabra partnernőjét az illuzionista, hogy egyetlen suhintására ismét a porondon hajlongjon a csillogó ruhás, hajlékony hölgy, s nicsak, jön a kockás sapkás bohóc, csetlik-botlik, mandolinozik egy seprűn, a zsonglőrök keze, Iába röpteti a színes karikákat, labdákat^ teniszütőket, csillogó buzogányokat. Négy napon át Szolnokon* szerepel a Hungária cirkusz vendégeként a szófiai Nagycirkusz, amelynek műsorán néhány igazi „világszám” is szerepel. Kettős jubileum alapján jött létre ez a vendégszereplés. Idén harmincéves a Bolgár Állami Cirkusz és 25 a Magyar Cirkusz és Varieté. És 1979 — nemzetközi gyermekév is.. Sz. J. Fotó: T. Katona LászTo Bögrecsárdák tanúk nélkül Húsvéti készülődés. Demizsonok, csatos - üvegek utaznak faluról városra. Egy szóval folyik a szesz, veszi-adja boldog, boldogtalan. De vajon kinek van joga italt árusítani? És ami a kérdés kapcsán szinte önkéntelenül társul bennünk: mennyi származik belőle törvényes forrásból? Hogy tisztázzuk a további vizsgálódáshoz a játékszabályokat, a pénzügyőrség szolnoki szabálysértési tisztjétől kérünk felvilágosítást. Az előírás kristálytiszta: pálinkát csak az adhat el, aki az ital származását hivatalosan tudja igazolni — és csak olyan egyénnek vagy intézménynek, amelynek engedélye van kimérésre. Borból sincs mód a bögrecsárdákban a poharazásra — legalább is a törvény szerint, őstermelő csak huszonöt liternél nagyobb tételben árusíthatja a nedűt. Hogy ki vigyáz a szabályok betartására? A rendőrség, a helyi tanácsok, a pénzügyőrség. Mutat is rögtön egy panaszos levelet Bari Imre, a felvilágosítást adó főhadnagy: szolnoki asszony kesereg, hogy férje a megyeszékhely centrumában egy zugkimérőben iszik nap mint nap. A nevét csak azért nem írja meg, mert az ember megígérte, hogy agyonveri, ha botrányt csap. A bejelentés ugye így névtelen, az eljárást nem lehet lefolytatni, mivel tanú nincs, a bejelentő nem nevezte meg magát. Én azért kíváncsiságból becsengetek a pénzügyőrség épületétől néhány saroknyira levő házba. Pár pillanat múlva előttem bűzlik egy „feles” kisüsti szilva. Ekkor éreztem először — de nem utoljára —, hogy az alkohol e frontján a háború azért nem vérre megy. Ha a papa küldte... Tiszaföldvár, csípős, álmos kora reggel. Didergők a buszmegállóban, az ember valamit megért abból, miért hívják a pálinkát „szívmelegítőnek”. De kilenc óra előtt... szóba sem állnak az emberrel nyilvános helyen. Nézzük csak a vasbolt melletti kis utcát. Az első járókelőtől érdeklődöm: — Hol lehetne egy felest bekapni? Azonnal mutat egy házat; idős házaspár fogad, szemmel láthatóan nem lepi meg őket az idegen. A néni magyarázkodik, hogy férje megissza, ami otthon van, de a menye itt lakik a közelben. alig néhány sarokkal odább. Megadja a pontos házszámot is. Rátalálok az utca egyik legrangosabb házára. Éppen két férfi ódalog kifelé. — Én nem tudok semmit, nem tudok semmit — ugrik félre szinte mókás ijedtséggel a fiatalabb. — A papa küldött... — Ja, akkor az a ház, ott a sarkon. A háziasszony alig negyvenéves, de ötvennek látszik. Férje gyárban dolgozik, ő maga pedig műveli a szőlőt, az ízületei megkoptak. a kerékpárt már nem is tudja tekerni. Egyébként szilva- és vegyespálinka van. Egy „feles” nyolcért ... Egy férfi a kerítéssel bíbelődik. Szóba elegyedünk. Mondom, hol kóstoltam, mire ő legyint. . — Nem jó, ezek kóficolják a pálinkát'... Tudja, cukorral, aromával. Ellenben itt szemben ... Még egy házat mutat a közelben. A finom arcú idősebb asszony gyanakodva fogad. — Maga még nem volt itt — és nem indul a kért féldeciért. Lázasan ajánlókra hivatkoznék. Közben betér egy férfi, bort iszik, kétszer két decit úgy egy perc alatt. Ha jól számoltam, huszonhat forintért megy literje. Ő segít ki — mondja, megbízható vagyok. Valóban. ebben a pillanatban úgy érzem, szesztestvérekké váltunk. Végül is előttem a féldeci szilva, ugyancsak nyolc forintért. Mindez, ami a kora reggeli órákban történt pálinkaügyben, beleférne abba a körbe, amit egy száz méteresre nyitott körzővel rajzolnánk. Mivel nincs még kilenc óra, az étteremben megeszem a tojás rántottámat — hozzá egy Márkát. A szabály, az szabály. Mátyás király módjára A nagyközség rendőrségén Kesztyűs Lajos zászlóssal arról beszélgetünk, hány ízben göngyölítettek fel törvénybe ütköző ügyet. Alig akarom hinni, hogy a közelmúltban összesen egy zugkimérő akadt a horogra. Persze, a rendőrök is tudják, amit szinte mindenki, hogy a kilenc óra előtti hivatalos szesztilalom konjuktúrát teremtett a bögrecsárdáknak, mi több, az is előfordul, hogy a nagyobb reggeli kereslet miatt még az is árulja a szeszt, aki korábban nem tette. De a bizonyítási eljárás bonyolultsága akadályozza a hatékonyabb munkát. Mert a féldeciző kompánia az első gyanús jelre azonnal rokoni gyülekezetté, netán kalákává változik, amely szusszanni ült le egy percre — egy szóval, ha nem sikerül tetten érni az éppen fizető vendéget, akkor tanút kell állítani ugyanebből a táborból, ami ugyebár nehezen elképzelhető. De van még egy jogi „akrobáció”: a józan ész azt diktálná, hogy a hivatalos személy amúgy Mátyás királyosan, civilbe öltözve vegyüljön el a féldecizők, fröccsözők között, s mikor kiszolgálják, tárja fel kilétét. Ezt viszont nem lehet, mert úgymond’ már a féldeci kikérésével a szabálysértésre való felbújtás vétségét követné el. A rendőrségről azzal távozom, hogy ők aligha szabhatnak gátat az italfolyamatnak. ^ Csatos Imrjéné tanácselnök sem látja világosan a kiutat. Tiszaföldvár és környéke gazdagon termő „szeszes vidék”, dehát ez nem is lehet titok, meg kell nézni a három szeszfőzde nyilvántartását, a tizenháromezer földvári lakosra jóval több mint egy liter pálinka jut fejenként. Értékesíteni nem egyszerű dolog. Mondják, olyan ember sem tudta legálisan eladni az áfésznek, akinek pedig közeli rokona dolgozik ott. Persze a tanács azért bírságol. Tavaly öt zugkimérőre szabtak 2—g ezer forintnyi büntetést. Az egyikük mérgében kivágta a szilvafáját, öt ezért lehet megbüntetni. Az idén három eljárást folytattak és harminc gyanúsított címét to^-_ vábbították illetékes helyre megfigyelés és bizonyosság begyűjtése végett. Így alighanem sokáig virágzik még Földváron a tiltott szeszkereskedelem. Csak kis tételben A jászszentandrási bor — márka. így húsvét táján messze földről zarándokolnak érte. Járom a szentandrási utcát, és bor után érdeklődöm. Előrebocsájtom. hogy huszonöt liternél kevesebb kellene. A mozival szemben egy csendes utcában, csendes házban egy csendes szavú asszony vezet le a pincébe. Húsz forint literje a bornak, a kóstolónak kimért három deci hat forint. Pálinka is van százharmincért, szóval csak jöjjek ... Üjabb csendes utcában, ezúttal borvirágos orrú kedélyes házigazda kínálja italát. A kóstoló ugyan ingyen van, de a bor literje 22 forint, és 140 a pálinkáé. Bevallja. a kisüsti alapanyaga törköly és borseprű. Jól teszi — ugyanis mikor kihúzza a dugót, azt hiszem, valami silógödör nyílt meg alattam. Volt kínálat huszonháromért, enyhe muskotályos aromával, és számtalan címet kapott a vadidegen is — alig titkolják tehát a gazdag faluban, hogy akinek van, igyekszik túladni az italon úgy és olyan mennyiségben, ahogyan lehet. Az utam a tanácsházához vezet, ahol a vb-titkár helyettese, Nagy Sándor ugyancsak nem valamiféle „statáriumról” ad számot italmérés tárgyában. Évente általában 2—5 szabálysértési eljárást folytatnak le, a büntetés 2—8 ezer forint. November végéig egyébként 234 hektoliter pálinkát főztek a szentandrásiak, pedig a tanács vezetőinek véleménye szerinlt a faluban nem volna ilyen mellékkeresetre szükség, hiszen mindenki számára biztosított a megélhetés. Segítsenek a „józanok” A szentenciát könnyű lenne kimondani: bírságolni keményen, hiszen a törvénybe ütköző cselekedetekre nincs mentség. Csakhogy számos nyugtalanító tényező is akad, ami zavarja az egyértelmű ítéletalkotást. Azt ugyanis, hogy valaki tulajdonosként gyümölcsöt, szőlőt termeljen, nem tiltja egyetlen rendelkezés sem, sőt! ,i.. A pálinkafőzés — természetesen egyenes úton — ugyancsak normális dolog, jóllehet az állam kemény adója nem éppen ösztönző; egy literért főzési díjjal 80—90 forintot kell fizetni. Mégis főzik. Amint Tordai Sándor, a megyei tanács kereskedelmi osztályának élelmezési szakfelügyelője elmondja, rendelet írja elő; kötelező átvenni a főzdében azt a pálinkamennyiséget, amelyre a tulajdonos nem tart igényt. Hogy milyen áron? Ez a szeszfoktól függ, de a „tarifa” olyan, hogy nem nagy üzlet a termelőnek. Az áfésznek később is felajánlhatja eladásra borát, pálinkáját, — de a szolnoki fogyasztási szövetkezet például ebben a pillanatban nem vásárol fel. Egyszóval rendelet ide, rendelet oda, olykor eldugul az alkohol eladásának legális csatornája, s ilyenkor a büntetés kockázatát vállalva, kezdődik a „ki poharazás”. A hatóságok is úgy vannak vele, hogy a törvénysértés alól nincs teljes feloldás, de a büntetés mértékében ők is differenciálnak. Különbséget tesznek olyan kistermelő között, akinek szabad ideje rámegy a kertjére, szőlőjére, de rámegy a pénze is a permetezésre, műveltetésre, így hát árusításkor „fut a pénze után”. A bögrecsárdások között nagyon sok azonban a „hiéna”, aki cukorral dúsítja a szeszfokot, netán feketén főzetve megkerüli az adó lerovását, és az alkoholisták legszánalmasabb rétegéből él, akik bármit és bármi áron lehajtanak a torkukon. A rendőrség, a tanács, a pénzügyőrség hiába próbál rendet tenni a bögrecsárdák körül, ha munkájukat nem segítik, de egyenesen hátráltatják azok, akik be-be térnek egy italra. A megyei tanács egyik dolgozója mondja: — Tudunk róla, hogy a Tiszazugban szüret után százával főzik feketén a pálinkát. Ám, ha két-három tettest sikerül elcsípnünk, már jó évünk volt... Folyik tehát a harc a zugitalmérés ellen — ennek ellenére folyik a bor, a pálinka reggel, délben, este. A szabálysértőknek csak egy töredékét sikerül megbüntetni. A legégetőbb társadalmi gond nem is ez. Ahhoz, hogy az e téren folyó harc ne tűnjék árnyékboxolásnak, a hatóságod magányos küzdelmének: a társadalom józan erőinek még erőteljesebb összefogásra volna szükség, hisz a bögrecsárda „szálai” több felől érkeznek — és több felé vezetnek. Palágyi Béla Figyelő, nevelő, tapsoló közönség Műorr, kockás sapka, lemondó fintor - Szedoj, a bohóc A Velinov-trió létraszáma Szemközt a közönséggel A kulisszák iriögött - fellépés előtt
