Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! XXX. évf. 60. szóm, 1979. március 13., kedd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA £ Nyomják a vállalatot A szabályozórendszer az utóhbi években éppenséggel nem volt híján a kivételezéseknek, felmentéseknek, egyedi. elbírálásoknak. Ma már közismert, hogy a támogatások elburjánzása és áttekinthetetlen szivárgása a költségvetésből a vállalatokhoz. nagymértékben ezzel — az egyedi elbírálások sokasodásával — függ össze. Aligha kétséges, hogy voltak és minden bizonnyal ezután is lesznek a gazdálkodásnak olyan, valóban sajátos körülményei, amit az egyetemes szabályozás nem méltányolhat — más kédés. hogy helyénvaló-e, célravezető-e, ha az egyed.i válik általánossá, a kivételezés jellegzetessé. Az idei terv és szabályozás az egyetemesség, az általánosan érvényesítendő feltételek erősítésével, ezeket a gazdaságon kívüli, szubjektív és ezért a hatékonyság mércéivel mérhetetlen módszereket igyekszik korlátozni. Ami egyszersmind azt jelenti, hogy most — ha más hangsúllyal is —. de bizonyos tartalmat kaphat a „nyomják a vállalatot” nézőpont. A vállalatokra ugyanis, bíznunk kell benne, a korábbinál sokkal erőteljesebb és egyetemesebb nyomás nehezedik majd. abban az értelemben, hogy a népgazdaságra nehezedő nyomás válik helyileg, sőt személyileg érzékelhetőbbé. A gazdasági törvényszerűségeket megkerülő álláspontok, nézetek és panaszok azonban aligha tűnnek el a szabályozás varázsütésére. Ez azért sem várható, mert az árrendszer bizonyos homályosságai aligha teszik lehetővé a siker és a kudarc, az eredmény és a hátrány minden esetben egyértelmű megítélését. Elég csak azokra a vállalati vitákra utalni, amelyek a nem kifizetődő termelés megítélése körül itt-ott megfigyelhetők. Magyarán: bizonyos gazdasági magaslati pontról, s meghatározott nagyságrendiséggel a ráfizetés körvonalai meglehetős pontossággal kirajzolódnak, akkor persze, ha gondosan vizsgálják, keresik ezt a rajzolatot. Ehelyett — igaz ,— egyszerűbbek a hivatkozások részint az egyedi sajátosságokra, részint arra, hogy a szabályozók. lám, „nyomják a vállalatot”. Az idei népgazdasági tervről szóló minisztertanácsi határozat rámutat, hogy „a vállalati tevékenységet a tervcélok megvalósítását szolgáló munka dinamikus- ságától és annak népgazdasági eredményességétől függően kell értékelni”. Ez egyszersmind, azt is feltételezi, hogy a szabályozás „normatív jellegének erősítésével szigorítani kell az általános gazdálkodási feltételeket”. Az idei szabályok azt is előrevetítik, hogy a vállalat gondjait — akár rossz munkából, akár méltánylandó sajátosságokból származtathatók — a korábbi esztendőkben megszokott módon, év közben, nem enyhítheti majd a közpénzből folyósított segélyezés. llymódon tehát a nyomásra — a szó valódi, tehát világméretekben egyértelmű jelentésében értve — célszerű jobb munkával kiváltott ellennyomással válaszolni. Már az öntözésre készülnek a karcagi termelőszövetkezetek % a A március ugyan inkább a belvízelvezetés hónapja, ám a jó gazda -akkor se jön zavarba, ha már most az öntözési elképzelésekről kérdezzük. A tervek ugyanis hetekkel ezelőtt elkészültek, s fiókba zárva várják az időt, amikor szükség lesz rájuk. A karcagi termelőszövetkezetek különös gonddal készülnek az idényre. Az ország egyik legszárazabb vidékén nagy szükség van a mesterséges esőre, annál is inkább, mert itt vannak hazánk legnagyobb kiterjedésű rizsföldjei. A fokozott várakozást indokolja az is. hogy lassan a Tisza II. öntöző- rendszerének csatornái is elérik a határt, s az építmény hasznosításáról is dönteni kell. Legalábbis a Május I. Termelőszövetkezetben, ahol a földek egy része 1980-ban már vizet kap. Az üzem szakemberei ennek tudatában úgy határoztak, hogy’ még ebben az évben megkezdik a rizstelepek „áttelepítését” a 4-es főút mentén elterülő kerületbe. Három év alatt több. mint ezerötszáz hektárt rendeznek be rizstermesztésre, s így a fokozatosan birtokba vett létesítmény kihasználásával nem lesz gond. A főcsatorna egyelőre a Horto- bágy-Berettyó . csatornából táplálkozik majd, ám átmeneti megoldásnak ez is megfelel. Az üzem vezetőinek előrelátását dicséri az is, hogy a termelésből kikapcsolt, de az öntözővíz fogadására változatlanul alkalmas telepek hasznosításáról sem feledkeztek meg. Az ottani 800 hektáron a lucerna, a gyep, a búza és a napraforgó magja kerül a földbe. A Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet egyelőre nem gondolhat hasonló tervekre, ugyanis jóval később éri el a Tisza II. öntözőrendszere. Ám, ha már ma ott volna a főcsatorna, akkor se jönnének zavarba, mert évek óta meghatározott elképzelés szerint fejlesztik az öntözést. Ebben az évben — a tavaly öntözés az első félévi sok csapadék miatt nem volt számottevő — az 1977-es mintát követik majd. Akkoriban nemcsak a hozamok, hanem a fajlagos költségek is a mesterséges eső hasznát bizonyították. Az üzem szakembereinek a jövőre is megvannak az elképzelései, ezek megvalósításához azonban előbb hozzájuk is el kell érkeznie a Tisza II-nek. Ha ez megtörtént, akkor a Magyar —Bolgár Barátság Termelő- szövetkezetben sem ugyanaz a csatorna viszi el a belvizet, amelyiknek az öntözést is szolgálnia kell. S ez nagy előrelépés lesz, hiszen a kettős hasznosítású csartornák egyik célt se szolgálják igazán, lévén, hogy a víz egyszerre csak egy irányba folyik. — bá — A jászteleki Tolbuhin Tsz 100 hektáros tábláján az elmúlt napokban már vetögépek sürögtek: tavaszi árpa került a földbe A török parlamenti küldöttség programja A Török Köztársaság nagy nemzetgyűlésének hazánkban tartózkodó küldöttsége tegnap a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök emlékművét. A koszorúzást követően a Parlamentben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló csoportot Apró Antal, a török delegációt dr. Cahit Karakas vezette. Apró Antal tájékoztatást adott törvényhozó testületünk munkájáról. időszerű feladatairól, hazánk társadalmi, gazdasági életéről, az országgyűlés ebben betöltött szerepéről. Dr. Cahit Karakas ismertette a nagy nemzetgyűlés két háza tevékenységét. A küldöttségek tagjai véleményt cseréltek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről, s eszmecserét folytattak időszerű nemzetközi politikai kérdésekről. A megbeszélés után Apró Antal a Parlament vadásztermében ebédet adott a török parlamenti küldöttség tiszteletére. Az ebéden részt vett Pozsgay Imre kulturális miniszter és Nagy János külügyminiszter-helyettes is. A küldöttség programjában részt vett Tálát Benler, a Török Köztársaság budapesti nagykövete. II legerősebb érv: a tervszerűség Együttműködési szerződést kötött két szolnoki építő vállalat Néhány hete együttműködési megállapodást írtak alá az Építési és Szerelőipari Vállalat, valamint az Építő- Javító és Szolgáltató Vállalat vezetői. A két, hasonló feladatokat! megoldó cég kapcsolata évek óta jó, a kölcsönös segítség elveinek írásba foglalása mégsem formalitás. Az új kapcsolat sokkal szorosabb lesz az eddiginél. Ha más-más területen s, de mindkét vállalat az építőiparban dolgozik, ugyanolyan gépeket használnak. Gyakran megtörténik, hogy az ÉPSZER-nél nincs szükség egy autódarura, az ÉP- JAV-nál pedig éppen a daruhiány késlelteti a munka elkezdését. Kézenfekvő a megoldás: béreljenek gépet az ÉPSZER-től. Ehhez az egyszerű akcióhoz persze fölösleges együttműködési megállapodást kötni, elég egy telefonhívás is. Azt viszont már nem lehet telefonon elintézni, hogy az ÉPJAV akkor kezdje az autódarut igénylő munkáját, amikor a „szomszéd” kölcsön tudja adni a gépet. A most aláírt megállapodás szerint a munkáit megkönnyítő legfontosabb eszközök felhasználási ütemtervét egyeztetik mielőtt a két vállalat következő évi feladatait beosztaná hónapokra. Nemcsak gépekkel itudja kisegíteni egymást a két cég. Az Építő-Javító és Szolgáltató Vállalatnál nyáron a tanítási szünetben van a munka dandárja. Festőik és szerelőik az iskolák, az óvodák, a bölcsődék felújításán dolgoznak. A sok munkára nincs elegendő emberük. A sürgős feladatok megoldásánál az ÉPSZER szakipari munkásai segítenek majd a jövőben. A másik vállalat pedig a lakásépítkezéseknél. a szobák kifestésével, a fürdőszobák felszerelésével adja vissza a kölcsönt. Az együttműködési megállapodás mellett szóló legerősebb érv a tervszerűség. Az éves tervek kidolgozása előtt az ÉPSZER és az ÉPJAV szakemberei megbeszélik, melyik vállalatnál mikor lesz' szabad gép, melyik építkezés meggyorsítására tudnak kölcsön adni munkásokat. A végleges tervet csak a segítség számbavétele után állítják össze. Az anyaggazdálkodással foglalkoízók pedig minden negyedévben találkoznak az egyeztető tárgyalásokon. Itt tudják meg. hogy a másik raktáraiban miből mennyi fölösleg van, tud- nak-e olyan anyagot venni egymástól, amihez a kereskedelemben nem jutnak hozzá. Nem az utolsó pillanatban, vagy későn derül ki, hogy a szomszéd vállalat segíthetett volna. Az együttműködés révén nemcsak a gépeket használják ki jobban és a munkát gyorsítják meg. Nem csupán a termelési feladatokra vonatkozik a megállapodás. A két vállalatnál egységes munkarendet alakítanak ki. Mivel a munkások reggel egyszerre kezdenek és ugyanakkor fejezik be a munkát, az ÉPSZER és az ÉPJAV egy helységből bejáró dolgozóit ugyanazzal a járművel utaztatják. Kevesebb gépkocsit köt le így a személy- szállítás. Néhány év múlva már nemcsak a „fölösleges” gépek és munkások kölcsönadását jelenti az együttműködés. A vállalatok összehangolják fejlesztési elképzeléseiket is. A jövőben létrehozandó új kapacitásokat már mindkét helyen a társ igényeit is figyelembe véve tervezik meg. A párhuzamos fejlesztés^ megszüntetésével jobban kihasználhatják termelési lehetőségeiket. Az ÉPSZER és az ÉPJAV az együttműködés gyümölcsét már az idén élvezni szeretné. A vállalatok március végéig közlik, hogy milyen segítséget várnak egymástól. A megállapodást azonban csak jövőre kamatoztathatják igazán, amikor a másik vállalatra is gondolva osztják be az 1980-ban megoldandó feladatokat. V. Sz. J. A közelmúltban tartotta évzáró közgyűlését a karcagi Cipőipari Szövetkezet. A vezetöséq jó eredményekről számolhatott be a tagsáanak: a múlt évi tervet 100 százalékra teljesítették. A szövetkezet 155 dolgozója 34 millió forint termelési értéket hozott lésre a múlt évben. Az idén néhány nlodell módosításával tovább folytatják állandó termékeik a férficipők, papucsok, sportcipők és lovaglócsizmák gyártását. Képünk a csizmadiamühelyben készült Emlékülés, emlékműavatás, kiállítások Szegeden A nemrég elkészült új tiszai partfal ma már teljes biztonsággal védi Szegedet. Az eddig 1970-ben mért legmagasabb vízszintnél több mint egy méterrel magasabb árhullám esetén is képes a gátak között tartani a folyót — hangsúlyozták többek között vasárnap Szegeden a várost elpusztító tiszai árvíz 'századik évfordulója alkalmából tartott megemlékezéseken. A városi tanácsháza dísztermében az MSZMP városi bizottsága és Szeged Megyei Város Tanácsa vasárnap délelőtt tartott együttes ülésén részt vett Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára. Az ünnepségen felszólaló Győri Imre sikereket kívánt a szegedieknek mai országépítő munkájukhoz, s városuk fejlesztéséhez, majd Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke kitüntetést adott át 16, az árvízvédelmi munkában kitűnt dolgozónak. Azután Győri Imre felavatta a Tisza partján felállított centenáriumi árvízi emlékművet, Segesdi György szobrászművész alkotását. A tizenkét méter magas, krómacélból készült kompozíció azt szimbolizálja, hogy az ember képes legyőzni a folyó támadásait. Ugyancsak vasárnap a Bécsi körút kettes számú ház falán emléktáblát avattak. A felirata egyebek között megörökíti azt a jelentős segítséget. amelyet Bécs. Berlin London. Párizs, Brüsszel. és Róma lakosai adtak a város száz évvel ezelőtti újjáépítéséhez. A Móra Ferenc Múzeum képtárában ugyanezen a napon 3 kiállítás nyílt. T. A.
