Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-09 / 57. szám

1979. ntórcius 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Koszorúzás Rajk László sírjánál Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget ren­deztek a Mező Imre úti te­mető munkásmozgalmi pan- theonjában Rajk László sír­jánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében Korom Mihály a Központi Bizott­ság titkára és Borbándi Já­nos, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, a Belügymi­nisztérium képviseletében Benkei András miniszter és Kovács György, a pártbi­zottság első titkára, a Ma­(Folytatás az 1. oldalról.) Fonalnemesítő és Szőnyeg- szövő HISZ, a Kontakta Al­katrészgyár, a Ruházati Szö­vetkezet, valamint a Tisza Cipőgyár mezőtúri üzemé­ben. A tegnapi ünnepségre mindenütt meghívták a gyes-en lévő kismamákat és a nyugdíjas nagymamákat is. A Tiszamenti Vegyiművek dolgozóinak egyharmada nő. Épp ezért — s a folyamatos termelés zavartalansága ér­dekében is — egész héten nőnap van a vállalatnál. Ed­dig minden napra jutott egy vagy több üzemi nőnapi ün­nepség. A KÖTIVIZIG nődolgozói közül hatan Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptak, egy asz- szony pedig a Szakszervezeti munkáért kitüntetés ezüst fokozatát vette át Nagy Lu­kács igazgatóhelyettestől. A megye tanácsi appará­tusának nődolgozóit dr. Be- reczki Lajos, a megyei ta­nács általános elnökhelyette­se köszöntötte tegnap az ün­nepi megemlékezés után. gyár Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizott­sága részéről Fejti György titkár és Wrschovszky Nóra, a KISZ KB tagja, a Magyar Partizán Szövetség nevében Fehér Lajos elnök, vala­mint Andrásfi Gyula és Mátyás László, a szövetség országos választmányának tagjai helyezték el a tiszte­let és a megemlékezés ko­szorúit. Lerótták kegyeletü­ket Rajk László hozzátarto­zói, s a róla elnevezett kol­légium képviselői is. Ugyancsak ő adta át tizen­egy nődolgozónak a Minisz­tertanács által adományozott Kiváló Munkáért illetve a Tanács Kiváló Dolgozója ki­tüntetést, egy dolgozó a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát, hárman pe­dig a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt vehették át. Ugyancsak tegnap, a hely­őrségi művelődési otthonban tartotta nőnapi megemléke­zését a BM Szolnok megyei Rendőrfőkapitánysága is. M. Szabó István vezérőrnagy öt rendőrségi nődolgozónak ad­ta át a Közbiztonsági érem arany illetve ezüst fokozata kitüntetést, hárman pedig a Kiváló Munkáért jelvényt vették át a megyei főkapi­tányság vezetőjétől. A me­gyei főkapitányság két dol­gozója a Budapesten rende­zett központi ünnepségen vette át a Kiváló Szolgála­tért Érdemrendet, illetve a Haza Szolgálatiáért Érdem­érem arany fokozatát. Hf — Sp — Np — Bs — Hs — NV — KJP — VB flndrikó Miklós az Egyesült lászsági flfész-nál Tegnap Jászberénybe, az Egyesült Jászsági Áfész- hoz látogatott Andrikó Mik­lós, a megyei pártbizottság első titkára Szentesi László­nak, a Fogyasztási Szövetke­zetek Szolnok megyei Szövet­sége elnökének és Szívós Antalnak, a jászberényi vá­rosi pártbizottság első tit­kárának kíséretében. Az Áfész központjában Nánási Károly Áfész-elnök tartott tájékoztatót a 76 ezer jász­sági ember ellátásáért fe­lelős szövetkezet munkájá­ról, terveiről. Andrikó Miklós és kísé­rete ezután meglátogatta a város fontos kereskedelmi egységeit, majd felkereste a FOTK Szövetkezeti Válla­lat helyi telepét, ahol tájé­kozódott a tagszövetkezetek és a háztáji gazdaságok kis állatait exportáló tevékeny­ségről. A hallottak és látot­tak alapján elismerősen szólt a szövetkezeti vállalat kap­csolatairól, a háztáji gazdasá­gokat ellátó és felvásárló munkájáról. Árubemutató Líbiában Udvardi Sándor külkeres­kedelmi miniszterhelyettes vezetésével tegnap delegáció utazott Líbiába a XVII. Tri­poli nemzetközi vásárra. Ha­zánk hagyományos részvevő­je a jelentős mediterrán árubemutatónak, önálló ma­gyar pavilonban az id.én 12 külkereskedelmi vállalat ál­lítja ki termékeit. Nőnapi kitüntetések a Parlamentben Muskátli az erkélyen EGYÜTTÉLÉSRE IS SZÖVETKEZTEK Barkácsmühely és sportegyesül^ — Kirándul a háznépe Klub és könyvtár a földszinten A Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok megyei Szövet­ségének elnöksége Demeter István előterjesztésében tá­jékoztatót vitatott meg a lakásszövetkezetek helyzeté­ről, a további feladatokról. Elismeréssel nyugtázta, a sok önzetlen munkát s a közösségi életmód szemléletes változásait. Mikor az öregemberen lát­szott, nehezére esik sajátma­ga ellátása is, hetenként egy­szer hajnalban valaki felmos­ta a folyosó részét, és fényes­re is kente. A temetésén ott volt több lakó, nemcsak az az egy, aki a ház virágait vitte. A Molnárék babájáért a fél folyosó izgult. Sokat be­tegeskedett a kismama, a ki­lenc hónap jórészét kórház­ban töltötte. Amikor haza­jött a dundi kislánnyal, .sorra jöttek a látogatók. A szom­széd Mancika és Margitka,' meg Bözsike is a rokonok kö­zött. Tavaly kérdőívet kapott minden lakó a házban. Arra kérték a választ, mivel segí­tené szívesen, tudása, kép­zettsége szerint a közösség életét, mindennapjait? Az ötödik emeletről egy fájós lábú, beteges öregasszony be­írta: szívesen vigyáz kisgyer­mekre, ha a szülők színházba, moziba mennek. Aki az ívet nem küldte vissza, — még a közömbösebbje is — kicsit szégyenkezett. Tavasszal vagy harminc férfilakó festette a ház előtt a virágos ládákat, minden erkélyes lakástulajdonos ka­pott. Hozattak földet is csak le kellett érte liftezni. Virult is egész nyáron a muskátli, a petunia, az árvácska. Az őszön a Jubileum egyik lakóháza családi kirándulás­ra indult egy kis országjárás­ra béreltek autóbuszt. A Kos­suth téri 20 lakásos társas­ház lakói évről-évre szalon­nasütésre mennek ki a sza­badba.- A Fáy András lakás- szövetkezet labdarúgó-csapa­ta legutóbb országos bajnok­ságot nyert. A Móra Ferenc Szövetkezet egyik 10 emele­tesében klub és könyvtár van a földszinten. Nemcsak Szol­nokon van így, a martfűi la­kásszövetkezetieknek is van saját klubjuk, a jászberényi­ben meg már rex-asztalt is vettek maguknak. A barkácsolók kis házi mű­helyeket alakítottak ki. Több­nyire szárítókban, eredetileg más célra épült kis helyisé­gekben, egy-egy házban. Tíz nagyobb lakásszövetkezetnél „házilagos javítórészleg” mű­ködik. A legtöbb házban sze­rény tiszteletdíj ellenében egy-egy lakó javítja a vízve­zetéket, a villanyt, szereli a liftet. És hány mesterember ug­rik pár percre föl-le a hato­dikra, a negyedikre segíteni a technikától irtózó magá­nyosnak biztosítékcserében, csap-bőrözésben. Ha kérde­zik, mivel tartoznak, elfogad egy jó szót, esetleg egy jó ká­vét, és ballag haza. Ilyés István tavaly nyári szünidőben kiírta az Ady Endre út 16-os számú ház hirdetőtáblájára: szívesen ta­nít unatkozó kisiskolásokat pingpongozni. Valóságos kis csapata volt az ősz hajú em­bernek. A lakásszövetkezeti vezetőt ismerik és tisztelik a lakók a magas házakban is, ahol több száz ember él kö­zös fedél alatt. A Fáy And­rás Szövetkezetben ilyen, köztiszteletet élvező ember Madarász Lajos, a Jubileumi­ban Kocsis József. És társa­ik, — mert a megye hét vá­rosában és tizenegy nagyköz­ségében 23 lakásépítő és 2 fenntartó szövetkezet műkö­dik. Irányításukban hétszáz (!) választott vezető dolgozik önzetlenül, társadalmi mun­kában. Legfeljebb évente egyszer kapnak szerény ju­talmat, — a legjobbak éven­te több száz órát dolgoznak a lakóközösségért. Szerény és ritka az erkölcsi elismerés is. A társadalmi munkások ki­tüntetési ünnepségein ritkán találkozni lakásszövetkezet­ben serénykedő emberrel. Pedig megérdemlik! Ré­szük van abban, hogy sok szövetkezeti lakóházban ba­ráti, jószomszédi viszonyban élnek az emberek (akik a ház felépülekor többnyire vad­idegenek, sok felől és „mesz- sziről jöttek.”) Már nemcsak magukban és maguknak él­nek. Egyre jellemzőbb a kör­nyezetkultúra, a tisztaság a közös helyiségekre és a laká­sokra, az otthonokra is. Szol­nokon — az országban első­ként — tömegsportegyesüle­tet alakítottak a lakásszövet­kezetek. A kezelésükre bízott pályákon bárki labdába rúg­hat. A szervezők, a lakásszövet­kezetek történetének ismerői azt mondják: elkezdődött va­lami, ami több mint együttla­kás, ami közösségi együttélés lehet, lesz. A 11 ezer 800 szö­vetkezeti tag napról napra szélesebbre tárja ablakát és ajtaját... Most, hogy jön a jó idő, is­mét szervezik a társadalmi munkát, parkosítanak, ját­szóteret építenek, a kis házi műhelyekben újra festenek és mázolnak padokat és pol­cokat. A klubok ablakán frissen mosott a habos füg­göny, a kiskönyvtárak új művekkel gazdagodnak. A „Szolnok megyei lakás- szövetkezetek tagsága éven­te 2—3 millió forint értékű társadalmi munkát végez. Lakóházaikban, környeze­tükben. És kiszámolható-e (miért is számítanók?) a kö­zösségi élet alakulásának, változásának értéke? Forint­ban nem is mérhető. Az élet jó változásaiban mérhetetlen az érdeme! Sóskúti Júlia A tiszaroffi Aranykalász Termelőszövetkezet zárszámadásán felállt egy idős férfi és megkérdezte: Azt mondja meg nekem valaki, hogyan sike­rült egy év alatt több mint 3 millió forint nyereségre szert tennünk? Néhány lapáttal még ráteszünk Valószínű ez a kérdés más­ban is . megfogalmazódott. Hisz a Tisza ugyanúgy ki­jött, mint régen, az időjárás se volt jobb, mint tavaly vagy ezelőtt, és a tagság se változott. Csupán a vezető­ink cserélődtek ki. Lehetsé­ges, hogy éppen ennek kö­szönhetjük a változást? Né­hány hozzáértő ember vette kézbe a gazdaságot és máris minden sikerült? Nem mi kunyerálunk több mint tíz­milliót az államtól, mint év­tizedek óta annyiszor, ha­nem megállunk a saját lá­bunkon? Ilyen egyszerű len­ne az egész? Ki miért van? Az elnökségben ülőket mintha hájjal kenegették vol­na. Csakhogy az ünnepélyes pillanat elmúlt, és mostmár ismét hétköznapokat írunk. És nem is akármilyeneket, hiszen az üzem 1978-hoz ké­pest 1979-re tízmillió forint­tal nagyobb termelési értéket tervezett, s ez nem apróság, hiszen az elmúlt esztendő is feszített volt. Ráadásul a Ti­sza eddig is legalább tízmil­liós kárt okozott, úgyhogy a kettő együtt már húszmillió. Kellenek tehát a jó ötletek, mint amilyen tavaly például héj nélküli tökmag termesz­tése, a bálázott szalma ex­portálása vagy a juhállomány fejlesztése volt. — Ezek 'aztán tudják, hogy mi az üzlet! — mondja szin­te áhítattal Laczhá2y László, a birkák szemüveges istápo­lója. — Náluk biztos nem fordul elő az, ami az előd­jeikkel megtörtént. Korábban kérem, mi állandóan csak azt hallgattuk, hogy ilyen ter­veink, olyan elképzeléseink vannak, és ha ezek bevál­nak, akkor jövőre majd fize­tünk is. De sose váltak be... Terelném a beszélgetést arra, hogy talán a tagságnak is része volt az elmúlt évek kudarcában, a mostani sike­rekben, de a hirtelenjében összeverődött társaság nem hajlik, akárhogy is erősza­koskodom. —. Engem a munkámért még nem szóltak meg — un­ja meg a vitát Kun Zsig- mond, aki a növénytermesz­tésben dolgozik. — Amit rám bíztak, azt becsülettel elvé­geztem, ha nem volt mit csi­nálnom, akkor ácsorogtam. Ha azt mondták, erre a táb­lára eredj, odamentem, ha arról volt szó, hogy az irodá­ban van az eligazítás, min­dennap odaballagtam. Száz szónak is egy a vége: azért vannak a vezetők, hogy tud­ják, mikor, mit hogyan kell elvégezni. Mi meg azért, hogy pontosan azt csináljuk, ami­re az utasítás szól. A- legjobb úton Ez már egyenes beszéd, mégha hibádzik is egy kicsit. Mert ugyan ki látott már olyan munkást, aki minden kritika nélkül elfogad min­den „felülről jött” intézke­dést. — Én inkább az ellenkező­jére sorolhatnám a példát — nevet Nagy Lajos, a növény- védősök főágazatvezetője. — No, de nem is erről van szó, — teszi hozzá elkomolyodva. — Szerintem az a lényeg, hogy mindenki ismeri a sa­ját feladatát, s ha törik, ha szakad, rajta van a sikeren. S persze nem éri be azzal, hogy kiadja a munkát, utána vége, hanem ellenőriz, ha kell büntet, ha teheti jutal­maz is. Erről persze leginkább az a tizenhét volt tehenész me­sélhetne, aki a bőrén tapasz­talta a kimondott szó ko­molyságát ... De ez ma már csak rossz emlék, bár igen élénk emlék, hiszen még Kiss Sándor kertészeti ága­zatvezető diplomatikus fo­galmazásában is felsejlik. — A hozott intézkedések megerősítették a munkafe­gyelmet is. Igaz, ennek az volt az ára, hogy néhány tag­tól meg kellett válnia a gaz­daságnak. Természetesen emellett jutalmaztunk is, — voltak, akiknek év közben is többször vastagabb volt a borítékja, mint másoké — és ez is meghozta az eredmé­nyét, hiszen aki érzi, hogy megbecsülik, az jobban is dolgozik. — A jó hangulat a lényeg — állapítja meg Farkas Bé­la növénytermesztési főága- zatvezető. — Az, hogy ne le­gyen intrika, pletyka, piszká- lódás. Ehhez pedig az kell, hogy mindenki erejéhez mél­tó feladatot kapjon, s azon munkálkodjon teljes szakmai igényességgel, ne pedig a más fazekába pislogjon. Úgy érzem, hogy, bár ez egy elég­gé idillikus kívánság, de mégis a legjobb úton va­gyunk errefelé. Még van miből A traktorosok nem fogal­maznak ilyen szép kereken. Juhász János, Jekli Ferenc és Zámbori Mihály igencsak gondolkodóba esik, amikor arra terelődik a beszélgetés, hogy az idei esztendő még nehezebb lesz, mint a tava­lyi, jövőre és később pedig még kevésbé lehet lazítani. Végül egyikük kivágja: — Hát ha szükség lesz rá, akkor ráteszünk még néhány lapáttal! S ez persze azt is jelenti, bogy „van még ott néhány lapáttal”. — braun — Új termékkel új utakon Jó munkájának „esett ál­dozatul” a MEZŐGÉP Válla­lat tószegi gyáregysége. Az NDK részére gyártott E 295 silóadaptereket 1976-ban kezdték gyártani, és az első félév alatt már meghaladták a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban készített meny- nyiséget; tavaly pedig a tíz­ezredik adapter is elhagyta a gyárat. Most új termékkel helyettesítik az adapterek egy részét: csehszlovák—szol­noki közös fejlesztés ered­ményéként elkészült a ZT 300 típusú silókukorica adap­ter prototípusa. Ezzel az asz­talos adapterek csak a tósze­gi gyárban készülnek to­vább, a törökszentmiklósi üzem pedig a WM 20 típusú rotációs fűkasza gyártására állhat át. Ez utóbbiakért cse­rébe kapjuk az NSZK-ból a Claas-kombájnokat. Az NDK ötszáz tonnás ex- center prést szállított az E 295 gyártásához. A nem­régiben . üzembe állított óriásgépen évi 2000 darab adapter alkatrészeit készí­ti Benczi Vince A ZT 300 adapter prototípusát festi Biró Ferencné Köhidi Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents