Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-06 / 54. szám

XXX. évf. 54. szám, 1979. március 6., kedd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Kádár János Moszkvába érkezett $zolidaritás, számadás R Tanácsköztársaság foglalta először törvénybe a nők jogait Ünnepség a Tisza Cipőgyárban A cipőgyáriak nőnapi ünnepségén Erdei Lászlóné mondott beszédet Mérce Gyakorta van úgy az em­ber, hogy nem tud mit kez­deni egy-egy felhívással. Jó órában legyen mondva, hogy a semmitmondó ösztönzések kora leáldozóban, de azért még alighanem sokan emlé­kezünk például az alábbi — a maga módján slágerré lett — jelmondatra: „Harcolj a tisztaságért!” Jól van, mondta az ember, aki szemközt találta magát az öles betűkkel és tovább ment. Mi mást is kezdhetett volna. A tisztaságért ugyanis az emberfia csak a legritkább esetekben szokott fegyvert ragadni. Emberszabású jelszavak korában élünk, s ezt elége­dettséggel kell megállapíta­na: az egyén és a közösség érdekeit egyaránt szolgáló felhívások világában. Mind­ez azonban korántsem teszi feleslegessé, hogy időről idő­re eltűnődjünk egyik másik megszövegezés értelmén. A választás önkényes, ta­lán jobbat is találhattam volna, de érzésem szerint olyan programot fogalmaz meg a kiválasztott jelmon­dat, amely gyökeret vert mindennapjainkban: Szocia­lista módon élni, tanulni, dol­gozni ... ! Maradjunk a jelmondat harmadik eleménél, a dolgoz­ni ige fogalmánál. Dolgo­zunk! Ennyi nem elég, hal­lani gyakorta. De elég-e ma, hogy az em­ber elvégzi a munkáját? Nagy kérdés, felelősségtel­jes döntést igényel, s talán nem is lehet igennel vagy nemmel válaszolni rá. Min­denesetre, ha valóban — és maradéktalanul, azaz ponto­san és jól — elvégzi, az már nem kevés. De már ott a kérdés: nem lehetne-e job­ban — mondjuk olcsóbban vagy gyorsabban dolgozni ? Erre sem lehet kapásból vá­laszt adni. Aki veszi magá­nak a fáradságot, hogy újra és újra végiggondolja saját feladatait, az már tett egy lépést — s nem is kicsit — afelé, hogy közösséghez tar­tozónak mondhassa magát. Valóban, a nap minden percében lehet, s kell is ten­ni. A követelmények nem áll­nak meg a kedvünkért, s ami jó volt tegnap, az a ter­mék holnap talán már kor­szerűtlen, ráfizetéses lesz. És ez a kör feltételezi azt is, hogy az ember felismerve a szükségszerűséget, megpróbál lépést tartani. Például tanul. Mit? A vá­laszték rendkívül szerteága­zó, hiszen mindenkinek más­ra van szüksége, mást kell pótolnia. Kezdhetjük az alap­ismereteknél. Hány és hány brigádban ezidőszerint olyan fiatalember is ténykedik, aki nem végezte el a nyolc osz­tályt. Jó, ők segédmunkások, de hát vajon örök életükre azok akarnak maradni? A közösségnek, ha valóban kol­lektívának meri magát ne­vezni, gondolkodnia kell azok helyett is, akik nem is­merik fel saját jól felfogott érdeküket. Természetes igény, hogy könyvet veszünk a kezünk­be. De igény-e ez valóban mindenütt? Hallgatjuk és lát­juk a híradásokat a világban folyó dolgokról, ám ahhoz, hogy valóban okosodjunk az elhangzottakból, ahhoz is ta­nulni kell, tudni az előzmé­nyeket és kalkulálni a vár­ható folytatásra. Nem arra van ugyanis szükség, hogy tudomásul vegyünk egy-egy eseményt, hanem arra, hogy tudatosan állást foglalva cse­lekedeteinkkel támogassuk az ügyeket. Magas a mérce? Meglehet, de mi állítottuk önmagunk elé. S. J. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának meghívására baráti látogatásra tegnap Moszkvá­ba érkezett. A szovjet főváros magyar és szovjet zászlókkal feldí­szített Belorusz pályaudva­A Szolnok és Vidéke Áfész- nél a kiskereskedelmi tevé­kenység mellett egyre jelen­tősebb a mezőgazdasági ter­mékfelvásárlás is. A múlt évi árbevétel 13 százaléka ebből a tevékenységből származott. Az idén hízott libából és li­bamájból 7 ezer 400, illetve 500 mázsát terveznek felvá­sárolni, de jelentős mennyi­ségre kötöttek szerződést a kistermelőkkel vágónyúlból és galambból is. A kiste- nyésztők és kerttulajdonosok munkájához az áfész is hoz­zájárul. így például megfele­lő tenyészanyaggal látják el a nyúltartó kisgazdaságokat, és ötéves törlesztési határidő­vel, hatférőhelyes ketrecet biztosít az állatok számára. Természetesen ebben a ked­vezményben csak azok ré­szesülhetnek, akik tagjai az áfész valamelyik szakcsoport­jának. A támogatásnak meg is van az eredménye. A ta­valyi 700 mázsás felvásárlás­sal szemben az idén már 1200 mázsára kötöttek szerződést a tenyésztők, akik közül na­gyon sokan munka mellett, keresetkiegészítésként foglal­koznak nyúltartással. A ta­gok kérésére márciustól az áru átvételét későbbre tették. Az áfész felvásárlói minden hónap utolsó szerdáján 16 rán fogadására megjelent Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Konsztantyin Rusza- kov, a Központi Bizottság tit­kára, Anatolij Blatov és Va- lentyin Falin. az SZKP Köz­ponti Revíziós Bizottságának órakor nyitnak, és így a szakcsoportban tevékenyke­dőknek nem kell szabadsá­got kivenniük, amikor lead­ják a termékeket. A másik igen jól, külföl­dön is értékesíthető áru a vágógalamb, amelyből az idén 200 mázsára kötöttek szerződést a tenyésztők. En­nél az állatnál az értékesíté­si árat az határozza meg, hogy hány dekás a fióka. Csak akkor élső osztályú az áru, és eredményez nagy ár­bevételt, ha súlya meghalad­ja a negyven dekát. Éppen ezért az áfész vállalta, hogy tenyésztőit nagytestű, szapo­ra fajtával látja el, úgy hogy egy pár ellenértékeként há­rom év alatt három kiló hús­galambot kell a termelőnek leadni. Az idén kevesebb hízott liba felvásárlását tervezi a szövetkezet. Ennek az az oka, hogy a piaci igények csök­kentek és a kevésbé zsíros, sovány húsú állatokat kere­sik a vásárlók. Hogy a meg­változott körülmények kö­zött is gazdaságos legyen a libatartás, az áfész a Gödöl­lői Agrártudományi Egye­temmel együttműködve olyan hizlalási technológia kidolgo­zásán kísérletezik, amely az tagjai, valamint több más hivatalos személyiség, Ott volt dr. Szűrös Mátyás moszkvai magyar nagykövet, valamint a nagykövetség több más vezető munkatársa. A vonatból kilépő Kádár Jánost a moszkvai magyar úttörőcsapat tagjai virág­csokrokkal köszöntötték. új minőségi követelmények­nek megfelel. Várható, hogy 1979-ben je­lentősen fejlődik a szakcso­portok zöldség-gyümölcster­mesztése is. Idáig a szövetke­zet négyszáz termelővel kö­tött értékesítési szerződést. Fellendülés várható a pri­mőráruk előállításában, mi­vel a Zöldért szerint újab­ban a friss zöldség fogyasz­tói árának 70 százaléka a termelőt illeti meg. Ilyen fel­tételek mellett növekszik a termelési kedv és a bizton­ság. Különböző termelőeszkö­zöket is vásárol a szövetke­zet — például permetezőgé­pet, sorvetőt — amelyeket a szakcsoporti tagok kikölcsö­nözhetnek csekély térítés el­lenében. Az áfész tervei között sze­repel egy tojástermelő szak­csoport létrehozása is, ehhez az állatállományt is biztosít­ják, ha a termelő több éves szerződést köt a szövetkezet­tel. Az idén végeredményben 96 millió forint értékű árut vesz át az áfész a tagoktól. Ennek 85 százalékát, már előre lekötötték, de ezt az arányt még tovább kívánják növelni, ezzel is biztosítva a folyamatos, biztonságos ter­meltetést. A gazdasági és a társadal­mi munkában élen járókat hívták meg a Tisza Cipőgyár párt-, gazdasági és tömeg­szervezeti vezetői tegnap ebéd után az üzem művelő­dési központjába, hogy a 69. nemzetközi nőnap alkalmá­ból ünnepségen köszöntsék őket. A megjelenteket Szabó Attila szb-titkár üdvözölte, köztük az elnökségben helyet foglaló Erdei Lászlónét, az MSZMP Központi Bizottsága tagját, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa elnökét, Maria Lopezt, aki a Magyarországon élő uruguayi hazafiak képvi­seletében vett részt az ün­nepségen. Beszédet Erdei Lászlóné mondott. Tolmácsolta a je­lenlévő több száz lánynak, asszonynak a Magyar Nők Országos Tanácsa üdvözle­tét, jó kívánságait, majd ar­ról szólt, hogy a nemzetközi nőnap tulajdonképpen a ta­vaszi nagy politikai ünnepe­ink kezdetét jelenti. Hiszen rövid idő múlva március 15- öt köszöntjük, majd hazánk, népünk történelmének nagy ünnepét, a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját. Hangsúlyozta: az első magyar proletárál­lamra emlékezve, szólnunk kell annak nőpolitikájáról is. Akkor hoztak ugyanis elő­ször hazánkban központi in­tézkedéseket a nők érdeké­ben, akkor foglalták először törvénybe a nők jogait. Az előadó azután azt tag­lalta, hogy március 8. a szo­lidaritás napja is. A Nemzet­közi Demokratikus Nőszövet­ség javaslatára az ENSZ 1975- öt a nők nemzetközi évének nyilvánította, .de még abban az évben elfogadta a Mexi­kóban rendezett világkonfe­rencia javaslatát, és látva az egy év programjába be nem zsúfolható tennivalók soka­ságát, azt, hogy évszázados problémák nem oldhatók meg gyorsan és könnyen, az 1975-től 1985-ig terjedő idő­szakot a nők évtizedévé nyil­vánította. A világ különböző országai­ban a nők jogainak gyakor­lásához még. nincsenek meg sem a gazdasági sem a kultu­rális feltételek. Tudjuk, mi­lyen óriási az írástudatlan nők száma a világban — kü­lönösen Ázsiában és Afriká­ban — éhezés, munkanélkü­liség, betegség sanyargatja őket. A nyugat-európai or­szágokban viszont a politikai hatalom nem engedi, hogy a nők gyakorolhasság jogaikat. Tavaly, amikor Budapesten a nők helyzetéről tanácskoz­tak az európai nőszövetségek küldöttei, bepillantást nyer­hettünk mi is azokba a min­dennapi gondokba, amelyek közepette egyes országokban a lányok és az asszonyok él­nek. A gazdasági válság elő­ször őket sújtja — munka- nélkülivé válnak —, de ha dolgoznak is, bérük sokkal kevesebb, mint a férfiaké, szociális helyzetük lesújtó. Nekünk is vannak gondja­ink, de azok össze sem ha­sonlíthatók a kapitalista or­szágokban élő nők gondjai­val. Tény: a női egyenjogú­ság megteremtése és a szo­cializmus, elválaszthatatlan fogalmak. Érte legtöbbet a megvalósult vagy épülő szo­cializmus országai tettek és tesznek ma is a gyakorlat­ban. Nálunk a nőnap számadás is — hangsúlyozta Erdei Lászlóné. — Számba vétele annak, mit tettünk és mit te­szünk, még nehéz gazdasági körülményeink közepette is azért, hogy a nők helyzete Magyarországon állandóan javuljon. Felszólalt az ünnepségen Maria Lopez is. Szólt a ha­zájában, a fasiszta elnyomás alatt sínylődő honfitársairól, és arról, hogy tudják: meg kell őrizniük a forradalom lángját, mert ma Uruguay nemcsak börtön, hanem a nemzeti ellenállás színtere is. Tudják, hogy hazájukban a fasizmusnak nincs és nem le­het jövője. Az ünnepség végén a részt­vevők elhatározták: távira­tot küldenek a szolidaritási bizottságnak, amelyben együttérzésükről biztosítják az uruguayi asszonyokat és szabadságot követelnek a börtönben sínylődőknek. Ezután Maczó László ve­zérigazgató a könnyűipari miniszter nevében Kiváló munkáért kitüntetéseket adott át. Ebben az elisme­résben a martfűi Tisza Cipő­gyár dolgozói közül tizenki­lencen részesültek. Az ünnepség kultúrműsor­ral zárult. A Bakonyi Művek háromszázhúsz tonnás NDK gyártmányú automata sorozatprést vásárolt. Az elmúlt évi próbaüzemelés után a gépóriás az idén megkezdte a a termelést, és az év végéig kilencszázezer darab alkatrészelemeket présel. A gép munkába állásával húsz munkaerő szabadult fel és húsz százaléknyi nyersanyag-megtakarításra számíthatnak a szakemberek. A képen: Takács Ferenc beállító lakatos ellenőrzi az automaták működését Négyszáz kistermelővel kötött értékesítési szerződést a szolnoki áfész Zöldség- és gyümölcstermesztő szakcsoportok

Next

/
Thumbnails
Contents