Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-31 / 76. szám
1979. március 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Szakszervezeti Tanács első főtitkára 75 éve született Kossá István Kossá István neve egyaránt ismert Somogy és Veszprém megyében, a közlekedési dolgozók körében vagy a szak- szervezeti mozgalomban és a politikai életben. Hazánk felszabadulás utáni történelmének kimagasló egyénisége volt, aki tetteivel, cselekedeteivel és elvhűségével beírta nevét a haladásért, a szocializmusért küzdő harcosok névsorába. 1904. március 31-én napszámos családban született Balatonlellén. Korán árvaságra jutott, négyéves korától lelencházban nevelkedett, később rokonai gondoskodtak róla. Kitűnő tanuló volt. s alsófokú iskolái elvégzése után továbbtanult a keszthelyi gimnáziumban. Budapestre került újságíró-gyakornoknak, majd a fővárosi villamosvasútnál — a BSZKRT-nál — kapott vil- lamoskalauzi állást. A „villamos-prolik” között kapcsolódott be a munkásmozgalomba, ott jegyezte el magát egy életre a dolgozó nép ügyével. 1923-ban belépett a szociáldemokrata pártba, ahol politikailag továbbképezte magát Tevékeny munkát végzett a szakszervezetben, a villamos-alkalmazottak akkor még illegális szövetségében. A kommunisták irányítása alatt létrehozott Egyesült Szakszervezet Ellenzék — az ESZE — egyik vezető egyénisége lett. Az 1930-as években már tagja az akkori Szakszervezeti Tanácsnak, főtitkára a Villamosalkalmazottak Szövetségének és titkára a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének. Szoros kapcsolatban állt az illegális kommunista párttal, amelynek hamarosan tagja lett. Egyik szerkesztője és terjesztője a Semperger Sándorral együtt létrehozott Vörös Villamos című illegális kommunista újságnak, a sokszorosított és a villamoskalauzok között terjesztett kommunista pártsejt ismert lapjának. Kossá Istvánt ezért és röplap szerkesztéséért 1933- ban letartóztatták. Kiszabadulása után — a rendőrségi megfigyelés ellenére is — hatékony munkát végzett a Kommunisták Magyarországi Pártjában. Nem volt véletlen tehát, hogy alig fél évvel a második világháború kitörése után a nyilvántartott szakszervezeti funkcionáriusokkal és a kommunistagyanús személyekkel együtt különleges büntetőszázadba sorozva őt is kivitték a keleti frontra — munkaszolgálatosnak. Kossá István több társával együtt az első adandó alkalommal átszökött a szovjet csapatokhoz. Antifasiszta iskolára jelentkezett, ahol tovább gyarapította marxista tudását. Erről az időszakról szól az 1960-ban kiadott Dunától a Donig, majd az 1965- ben megjelent Vissza a Dunához című önéletrajzi regénye. 1944 novemberében illegális pártmegbízatással tért haza, hogy felvegye a kapcsolatot a párt fővárosi vezetőivel és a Magyar Front képviselőivel. Budapest fel- szabadulása előtt, már 1945 február elején — másokkal együtt — megalakította az új Szakszervezeti Tanácsot, amelynek három éven át, 1948-ig első főtitkára volt. Ezzel egyidőben a neyizet- gyűlés alelnöke, parlamenti •képviselő. Jeleptős szerepe volt a Veszprémi Egyetem létrehozásában. Miniszteri, állami tisztségeinek sorra hallatlan munkabírását, sokoldalúságát bizonyítja. 1948-ban iparügyi miniszter, majd 1049-ben kohó- és gépipari miniszterhelyettes. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke 1951-ben, kohó- és gépipari miniszter 1952-ben, majd általános gépipari miniszter. Két évig, 1954-től az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Tevékeny munkát fejtett ki a Szakszervezeti Világszövetségben, mint a Végrehajtó Bizottság tagja. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban pénzügyminiszter, majd 1957. májusától közlekedés- és postaügyi miniszter volt. 1963 december elején ment nyugdíjba, de továbbra is tagja maradt a párt Központi Bizottságának 1965. április 9- én bekövetkezett haláláig. A 61 éves korában elhunyt Kossá István hazánk újkori történetének sokoldalú, tehetséges és elvhű személyisége volt, akire tisztelettel, megbecsüléssel emlékezik az utókor. Vida Sándor Megnyílt a szolnoki Csanádi körúti Általános Iskola - egyelőre - kétezer kötetes új könyvtára. A könyvtárhelyiség összenyitható az úttörőszobával, így tarthatnak itt irodalomórákat, de iró-olvasó találkozót is a városközpontban Az arra járók a járdaépítésből, környezetszépitésből már joggal következtethetnek arra, hogy befejezéséhez közeledik a nagy mű, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ megvalósítása. Az épület belsejében már a hiradástechnikai eszközök beállítása, az apróbb hibák kijavítása, a takarítás folyik. Nem akarjuk a pompázatos épületbelső minden meglepetését elárulni, képeinkkel csupán ízelítőt adunk a legszebb részekbőlA színházterem székei már vendégeket várnak. A könnyű- szerkezetes mennyezet rejti a színháztechnikai berendezések egy részét is. A földszint padlózatát fehérmárvány, az emeletekét mindenütt süppedős szőnyegpadló burkolja. A fával díszített falakon, minden helyiség ajtajánál: a légkondicionáló berendezés szabályozói — ma még szokatlan látvány. A második emeleti társalgóból kilátás nyílik a városra. Alatta természettudományos előadóterem kapott helyet, de a zenekari és a balettpróbák is külön helyiséget kapnak. Kőhidi Imre _ FI IM JEOYIET' Csillag a máglyán Benke László: Csordítok nyírvizet Halk szavú, de megszenvedett, kemény akaraitú köl- ,ő jelentkezik ebben a kar- rsú kötetben. Első olvasás- •a inkább darabosnak, sutáink tűnik ma, amikor any- íyi „jó”, mert jól megcsi- íált vers jelenik meg. Inf- ációja van a versnek, a jó versnek is, hogy szinte le- zoktatja az embert a versol- 'asásról... Szinte havonta, hetente jelennek meg az első köte-. tek, 1200—2000 példányban, s tűnnek el nyomtalanul a köny^áradatban. Benke László első „könyves” jelentkezése talán mégsem lesz csupán egy a sok közül. Kínlódva, nehezen született meg ez a könyv, érezhetően meg kellett küzdenie a szerzőnek magával a kifejezési vággyal, s a megformálással is. Átlapozva a kötet ciklusait, nyomon követhetjük egy, faluból a városba (fővárosba) került fiatalember előbb munkássá válásának, munkásönitudata erősödésének, majd a felhalmozódó élmények szorítása alatt a fogak között kipréselődő szónak: a versnek a megszületését. Benke László ugyanis nem a verset tanulta meg először, hanem a nyomasztó szegénységet és a munkát. A faluról városba kerülő fiatalember először az idegenséget érzi, s felfedezi az odahagyott gyermekkor: a falu szépségeit. Ez a Sár hetedik kapujában ciklus. A szerelemé is ez a ciklus, a kamaszi tisztaságúé. A versek domináns elemei a természeti képek, amelyek Benkénél soha nem népieskedők. Fájdalom és nosztalgia fogalmazódik meg bennük és valamiféle kemény elszánás. Ez a szépség azonban nem tartotta otthon, s nem hagyta nyugton. A falu, az otthon a munkát jelenti / Hazatérés, Szekér a harangszóban, Isten likas kötényében. / A második fázis a munkáé, / A beszélő szerszám), amely nem romantikus. nem vonzza a rikító színeket. A beszélő szerszám című verse ugyan még tartalmaz tanult, más költőktől (pl. Kassák, Tamási Lajos) ellesett mozzanatokat is. A kor- mányitárcsás-vezérlés mechanizmusa című azonban a címben is jelzi az elmecha- nizálóddtt, robottá fáradó munka elidegenedését. A Legalább egy kardvirágot, a Dadogó Komputer, Csordítok nyírvizet ciklusban már a felnőtt ember keserű józansága fogalmazódik meg, a felismerésé: az öröm illékony, és sosem adják ingyen, még a szerelemben sem. A nőnemű város című stílromantikája után megjelenik a néven nevezett nő: a feleség', gyermekének anyja: Mária. De ez a szerelmi líra éppen fanyar józanságával lepi meg és hűti le az olvasót. (Kozmosz Könyvek 1978.) Szolnoki sikerek A zeneiskolások zongora versenyén Tegnap befejeződött Tö- rökszentmijklóson a megye zeneiskolásainak zongoraversenye. A növendékek — igen magas színvonalon— öt kategóriában versenyeztek. - A kategóriák győztesei: Fazekas Zsuzsanna a szolnoki, Pozderka Edit a törökszentmiklósi, Lénárt Helga ugyancsak a szolnoki és Hodász Attila a jászberényi zeneiskola tanulója lett. Az ötödik kategóriában csak a második díjat adták ki, ezt Csák Éva, a jászberényi zeneiskola növendéke nyerte. Az iskolák közötti versenyben első lett a szolnoki, második a törökszentmiklósi, harmadik pedig a jászberényi zeneiskola. A megye zeneiskolásainak zongoraversenyét ezután háromévenként megrendezik, a közbeeső években a hegedűsök mérik össze tudásukat és a zeneiskolák növendékei szolfézsismeretükről is számot adnak. H. S. Az irodalomtörténészek, színházi szakemberek szinte egyöntetű véleménye, hogy Sütő András Csillag a máglyán című műve korunk drá- mairodalmának talán egyik legnagyobb, de mindenképpen maradandó alkotása. A budapesti, kolozsvári és kaposvári bemutató után Ádám Ottó rendezésében most a filmvásznon láthatjuk újra a drámát. Ez utóbbi megfogalmazás nem szerzői pongyolaság: valóban Sütő András drámáját látjuk a moziban, nem pedig a Csillag a máglyán című filmet, Kálvin János és Szervét Mihály szellemi összecsapásának, s mindkettőjük tragédiájának története csábító filmes lehetőségeket hordoz, akár monumentális történelmi film, sőt romantikus kalandfilm is készülhetett volna az alapmű felhasználásával. Csak éppen az a kérdés^ hogy mennyi maradt volna meg Sütő András gondolat- gazdag művéből. Ismert, hogy a nagy irodalmi alkotások filmes adaptációi milyen buktatókat rejtenek, s mily csalódásokat okozhatnak. Ádám Ottó — úgy tűnik — biztosra akart menni. Lemondott arról, hogy öntörvényű alkotással érjen el sikert, megmaradt inkább míves színházi rendezőnek, nagy alázattal a művel szemben. A sütői alapgondolat tolmácsolására a színészi játék kiteljesedésére helyezte a hangsúlyt. Nem magyarázni akarjuk igazát, hiszen az önmagáért beszél, amikor a filmvásznon megjelenített dráma kulcsjeleneteire hívjuk fel a figyelmet. Sütő a darabban nem csupán Kálvin és Szervét vitájáról mond véleményt, sokkal inkább a hatalommá vált eszméről. Kálvin humánus gondolkodású ember, tudós prédikátor, kora módszerétől nem tudta önmagát függetleníteni. Hogy kitűzött célját elérje, nem törődhetett mással, mint hatalma fenntartásával, kiterjesztésével. Szervét viszont a gondolati vita lehetőségében hisz. Utolsó találkozásukkor Szervét úgy kérdezi Kálvint: „A felfogásoddal ellentétes, vagy attól csak néhány ponton eltérő gondolattévelygés?” Kálvin: „Eretnekség.” Szervét Mihály, a nagy természettudós, a pantheista filozófus a gondolatok szárnyalásának megtestesítője. Össszeütközése Kálvinnal nem más, mint a szabad gondolat ütközése a dogmával. Ennek példázatát hordozza a dráma, s ugyanilyen maradéktalanul érvényesül ez a gondolat Ádám Ottó vásznán is. Kétségtelen, hogy az eszméket anyagi erővé váltó tömegek hiányoznak a Kálvin és Szervét megszemélyesítette küzdelemből, de szerepel-; tetésük elképzelhetetlen_vol- na az alapmű hígítása nélkül. Helyettük két nagyszerű színész. Kálvin János szerepében Sztankay István, Szervét Mihály alakjában pedig Huszti Péter személyesíti meg a gigászi küzdelmet, ök a színháztörténeti értékű Madách színházbeli előadás főszereplői is. Ez bizony inkább kárára van a filmes produkciónak, mint hasznára. Egyikük sem, de különösen Huszti nem tud szabadulni a felfokozott színpadi hatásoktól. Az érzelemgazdag játék olykor harsány theatralitásba csap át, súlyosbítva mindez Huszti légzés- és beszédtechnikái zavaraival. Sütő gyönyörű nyelvezete olykor • érthetetlen hörgésbe és zihálásba fullad. Végezetül igazat kell adnunk annak a megállapításnak, hogy a nagy történelmi drámáknak azlt a típusát, amelyben két vagy több nagy személyiség gondolati vitában csap össze — lehetetlen megfilmesíteni. Mégis úgy hisszük, hogy a Csillag a máglyán mozivásznon történt megjelenítése — felróható hibáival együtt — több mint tiszteletreméltó vállalkozás, mert maradéktalanul — reméljük milliók- számára — tolmácsolja Sütő András örökbecsű gondolatait. Tiszai Lajos
